Címerhatározó/Sárközi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Sárközi címer szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Sárközi, Sárközy családok címerével foglalkozik.



nádasdi Sárközy[szerkesztés]

Nádasdi Ercsi.JPG

Nádasdi Ercsi Albert 1510. október 10., Nagyszombat II. Ulászló nemesség megújítása és címer általa: Atyafiai György, Lőrinc, Mihály, Márton, Gál megj.: a család neve később Nádasdi Sárközi

DL 50.245

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[1]


nagybócsai Sárközy[szerkesztés]

Sarkozy Nagy Bocsa.jpg
A nagybócsai Sárközy család pecsétje, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár
Nicolas Sakozy, francia elnök (2007-2012) címere az Aranygyapjas Renddel

Nagybócsai Sárközy család.jpg

A család története három nagy tájegységhez kötődik, a kronológia szerint

1. Kecskemét és Pest-Pilis-Solt vármegye (XVIII. század), majd

2. az érmelléki (bihari) Érmihályfalva (XIX.sz.), végül - XX. század -

3. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, Alattyán és Szolnok.

A Magyar Országos Levéltár Filmtárában a kecskeméti református anyakönyvek az A691-700 jelzet alatt kutathatók (a család a történelmi időkben végig református), az az időszak, mely a család ezen ágának kecskeméti "tartózkodását" érinti valószínűleg az 1712-től kezdődő vegyes anyakönyvben követhető nyomon.

Most jön az, hogy feldobom a leszármazási táblát, ill. abból konkrétan azt a vonalat, amely Nicolas Sarkozyt érinti, de van vele egy viszonylag jelentősebb probléma. Mivel nem voltam sem levéltárban, sem lelkészi hivatalban, így pontos családfával nem rendelkezem, hagyatkoznom kell az interneten és geneológiai kiadványokban elérhető, családi kapcsolatokat érintő forrásokra, amelyek közt bőven tapasztalni eltérést, ill. ellentmondó adatokat. A bizonytalan adatokat vörös színnel jelölöm, a korban hozzáérve a jelölést megmagyarázom.

A1 Mihály

B1 Mihály
C1 János
D1 Pál
E1 János (II) (1712-1793) h: Kalocsai Zsuzsanna
F1 János (III) (1740-1794) h: Guthy Mária - Érmihályfalvára költözött
G1 Gedeon (Kecskemét 1791- ?) Érmihályfalvi Kengyel Klára (Érmihályfalva 1820-1872)
H1 Ferenc (Érmihályfalva 1820-1872) h: Nagybócsai Sárközy Jana (Tiszafüred 1825-1900)
I? György (1862-1933) h: Gyöngyösi Juhász Rózsa (1869-1934)
J1 Ferenc (18?? - ) H: Horánszky Aranka
J2 Gyula (18?? - ) Horváth Mária
J3 György Sándor ( Szolnok 1896-1948) h: Csáfordi Tóth Katalin
K1 György (Szolnok 192 - )
K2 Gedeon (Szolnok 1924 - )
K3 Pál (István Ernő) (1928 - ) h: Andrée Jeanna Mallah
L1 Guillaume (1952 -
L2 NICOLAS SARKOZY (1955 - )
L3 Francois (1957 - )
H2 Gedeon (1823 - ?)
H3 György (1825 - ?)
E2 Pál (II) (1715-1793) h: Kiss Sára
F1 Pál (III) (1747-1781) h: Keczeli Krisztina
G1 (IV) Pál h: Bernáth Johanna
G2 Lőrinc h: Fráter Júlia (Tiszavárkony)
E? Mihály (élt 1773 körül) (tagozódás nem ismert?)
B2 Sárközy Anna
B3 Sárközy Zsuzsanna

A család tagjai közül I. Pál 1743-ban Kecskemét bírája. – Fia II. Pál szintén kecskeméti bíró és ennek fia III. Pál is az. – Lőrinc (1830) pestvármegyei főszolgabíró. – Farkas, (1830) táblabíró. – Imre, 1832-ben Pest vármegyei főjegyző – Károly, 1841-ben főszolgabíró. – Ifj. Pál, 1899-ben főszolgabíró. János, 1779-ben, Pál 1793-ban, ifj. János 1799-ben, Benjamin 1819-ben, Imre 1883-ban, Zsigmond 1832-ben, Lőrinc 1836-ban, István 1845-ben és Ábrahám 1836-ban táblabírák. Simon vármegyei esküdt.

Címer: vörös mezőben, zöld alapon ágaskodó, természetes színű farkas, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst

Rövid bejegyzés Orosz Ernő 1906-ban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nemes családait bemutató művében: "Sárközy (nagybóchai) A II. Ferdinand által 1628. évi szept. 10-én S. Mihály neje Mikolay Katalin, gyermekei Mihály, Anna és Zsuzsanna részére adományozott, Hontmegyében kihirdetett nemeslevél a pestmegyei és a m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Nob. Pest.) található. A nemeslevélben megnevezett ifj. Mihálytól származott János, ettől Pál, ettől pedig Mihály, a ki Pestmegye bizonyitványával 1773. évben igazolta nemességét. (1773. év 266. sz. 1776. év 110. sz.) (Állítólag most az egri levéltárban van az adománylevél.)

A család dokumentumokkal alátámasztott története eddig az időpontig vezethető vissza. Lehetnek Sárközy Mihályról ill. őseiről a megnemesedése előtti időkből való feljegyzések, lajstromok, adóösszeírások, de azt, hogy az a személy azonos lenne a nemeslevélben szereplővel, ill. őse lenne, csak igen alapos, több adat egyezésén alapuló vizsgálattal lehet csak megállapítani. Név, hely azonosság nem elég (lásd alább a családi előnév - praedikátum - kapcsán a Kecskeméten lakó két Sárközy család esetét).

Minden más, a Sárközy név azonosságára apelláló feltételezés - feltételezés. Lásd pl. Sárközy Mihály ajnácskői várkapitány történetét. Annak idején a Turul genealógiai szaklap többször foglalkozott a történeti időkben ismert Sárközy Mihállyal (pl. 1888/1. szám), akit három Sárközy család, a nagybócsai és a (csalló)nádasdi és a bodrog vármegyei csipcsi Sárközyek is saját ősüknek kívántak elfogadtatni.

Eme Sárközy Mihály "az elhalt Feledi Eusztach kiskorú gyermekeitől fondorlattal foglalta el Ajnácskő várát és erőszakkal tartotta hatalmában, dacolva még a király akaratával is. [...] Miután eme Sárközy Mihály várkapitány, 1562-ben Balogvárnál Bebek Györggyel együtt török fogságba esett, s Konstantinápolyban szenvedte a rabok szomorú sorsát, családja felesége 10,000 forintot ajánlott fel 1564-ben Kerecsenyi László kapitánynak az esetre, ha Sárközyt a török fogságból kiszabadítja (és erről kötelezvényt állítottak ki !)" Feltételezhetően nem huszáros rohamra, vagy jól szervezett mentőakcióra gondolt, hanem, khm, más típusú, de hasonlóan jól szervezett 'mentőakcióra'. Kerecsényinek nem volt rá módja véghezvinni a tervet (s lehívni az opciót), 1566-ban Gyula eleste után, kivonuláskor megtámadták, elhurcolták és Nándorfehérváron kivégezték. 10.000 Ft akkoriban nagy pénz volt, Egernél jó tíz évvel korábban egy zsoldos napi zsoldja 2 forint volt. Forrása a közel húszéves várbirtoklás biztonságából szervezett portyák hozadéka, s a törökkel folytatott kereskedelem s a környező területen fekvő birtokok (Pásztó, Hasznos, /Nagy/Bátony, Lengyend és Tiribes, Bodrogkőváralja) adójövedelme lehetett. Eme Sárközy Mihály családja János fiával amúgy kihalt. Másik, legalább ilyen fontos tényező egy családi eredet bizonyításához maga az 1628-as nemességszerző oklevél, mint kizáró ok. Egyszerű, aki most szerez nemességet, az nem volt előtte nemes.

A nagybócsai Sárköziek meg is próbálkoztak az 1510-es években nemességet nyert (csalló)nádasdi Sárközy családtól való leszármazásuk igazolásával. (örökös hiányában a birtok visszaszáll a Koronára, újra adományozhatóvá válik). Ez a tény arra is utalás, hogy az 1628. évi oklevél nem birtokadomány volt, Nagybócsa (egy része) csak később lett a család birtoka, vásárlás révén, hanem - ezt feltételezem - armális nemesek részére kibocsátott oklevél, s a család későbbi anyagi helyzete (erről a 2. részben) tette lehetővé a birtokszerzést. Birtokszerzés. Igen lehetett vásárolni birtokot, de csak nemesek közt, s csak az ún. szerzett birtokot, örökölt birtokot viszont nem. Ahogy az öröklés is akként volt, hogy 'szerzett' birtokot, azaz a birtokszerző életében kiérdemelt (adomány), vagy vásárolt, netán örökölt birtokot a hagyatékozó szabadon hagyatékozhatta, az apjától örökölt birtokot viszont csak vér szerinti utódaira hagyatékozhatta. A szerzett birtok - ha a 'testámentumot tevő' másképp nem rendelkezett - akkor fiaira szállt, azoknak immár örökölt, tehát el nem adományozható, el nem adható, stb. örökségeként.

Sárközy nevű család van tehát bőven, nemesként is. 'Kempelen' is 8 Sárközy vezetéknevű nemes családot említ (hatot előnévvel: dobokai, kályi, losárdi, sárosberkeszi, tarhosi, tegdesi, s kettőt más néven is említve (alias) Forrayként ill. Kolosváryként), s hasonló a 'Nagy Iván' összegzése is.

Sok közkatona, mezővárosi lakos viseli e nevet a XVII. században is, s sokuk rendre nemessé vált maga is. Amint Mágócsy Gáspár, egri kapitány írta 1562-ben, a török-kori küzdelmek sűrűjében: "a fából is embert kellett volna csinálni." A célt úgy érték el, hogy a legkiválóbb elemeket seregével nemesítették. Lett légyen valaki katona, iparos, jobbágy vagy kereskedő, ha kivált társai közül, ha bármi téren kitűntette magát, nemessé tették. Egy török fej beszolgáltatása egyenlő volt a nemesi levéllel. Aki hosszabb ideig derekasan szolgált, aki a harcban kitűntette magát, nemességet kapott. A magyar lovasságnál minden főlegény (altiszt), a gyalogságnál minden vajda és a legtöbb tizedes nemes volt.A nemeslevél adományozása oly gyakori volt, hogy a bécsi kormányszékek a XVII. század vége felé már azt hírdették, hogy a magyar kancellária valamennyi csizmadiának nemeslevelet osztogat. S ez állításban volt is némi igazság. A kis Komárom városában például 33 kuriális nemes (kisnemes) lakott. (kurialista>armalista. Ezek között 21 iparos és kereskedő volt. A polgári (Polgár) telkeken lakó, s többnyire újabb nemesek 217-en voltak, akik között 160 volt iparos és kereskedő. A városnak a 10 csizmadiája mind nemes volt !

Az 1700-as évekből származó bizonyságlevelek többnyire XVII. századi nemességszerzéseket igazoló okiratok. Anélkül, hogy belemennénk a nemességszerzés, megerősítés, kihírdetés ingoványos szövevényeibe, annyi jól látszik a számsorból, hogy 1628-ban még az elején tartott az előbb vázolt folyamat, később inkább elszaporodik, I. Lipót idején bocsátják ki a legtöbb nemesi oklevelet.

A hivatalos indoklás szerint a Sárközyek vitézségért kapták a nemesi kiváltságot, ami a fent vázolt nemesedési módozatok mellett tartós várkatonai szolgálatot, több portyán való részvételt, igazi haditetteket is jelenthetett. A hódoltság idején kapták, békeidőben, de nem vitézi lehetőségek híján. Végvári katonaként élhettek, avagy megerősített mezővárosban. (itt a katonának járó adómentesség, békeidőbeniparos tevékenység, marhakereskeelem, portyák idején némi hadiszerencse.)

A névről

A Sárközy név eredetre, elszármazásra utaló név, amelynek alapja a Sárköz toponíma. Olyan, mintha azt mondanám, Garamvölgyi, Göcseji, Vértesi, vagy, hogy a Sár- szóalkotó alakot tekintve a 'közelben' maradjunk, Sárszegi, Sárréti. Sárköz nevű terület többfelé is volt az országban, az 1786-os első helységnévtár Szatmárban is és Tolnában is említ lakott helyet (pagus, ami vidéket, falut jelent, ebből paganus (vidéki) - pogány) ekként, de 'Sár' előtaggal számos hely van szerte-szét az országban. Így érthető, hogy gyakori név. Már a XV. században előfordul. A www.arcanum.hu/mol adatbázisában sok Sárközy szerepel de nem rokon sem az 1447-ben az országnagyok közt említett Zaránd vm-i követ, Sárközy Briccius, sem Sárközy Aurél Komárom vármegye főispánja (1894-1905) sem Sárközy György Somogy vármegye főispánja (1920-1925) sem. (ők nádasdi előnévvel 'bírnak'. Csallóköziek.)

Szemben a bizonyítottan Csallónádasdi Sárközy családdal nagy valószínűséggel a Duna–Tisza közötti hátság nyugati magas partja mentén húzódó 'közeli' Sárközről nyerte a család a nevét.( Sárköz a Duna bal partján is volt egykor, Kalocsa környéke. A Sárköz elnevezésével már XI. századi oklevelekben találkozunk. Kalocsa tkp. az Őrjeg, a Miske alatt elhúzódó Sárvíz és Vajastól alkotott Sárközben fekszik. Már város alapításakor délről a Csillás-Pále, Foktőnél a Dunából kiszakadó Vajas, éjszakról pedig a Kígyós egy ága vette körül s e vizek és mocsarak a helynek vizivár-jelleget adtak. A Vajas és a többi ér azonban már a XVII. században kezdett kiszáradni s lettek száraz medrek, csak mélyedéseikben gyűl össze tavaszszal a hóvíz.)

Az előnévről

A nagybócsai, mint praedikátum nem a nemességszerzés idejétől 'áll együtt' a családnévvel. Mint említettem az 1628. évi nemességlevél nem birtokadomány volt, a nagybócsai birtokot 1745-1747 között vásárolta az akkor épp Kecskemét város bírájaként élő Sárközy Pál épp a csallónádasdi Sárközyek Kecskeméten élő leszármazottaitól és más Kecskeméten élő, de Nagybócsán és Köncsög-pusztán birtokkal rendelkező kisnemesektől. (Pál és fiai Pál valamint János földbe fektették kereskedelmi tőkéjüket.)

A birtokszerzésről a Radixindex (www.radixindex.com) levelezésében az alábbiakat lehet olvasni:

"A 17,483 kat. holdnyi Nagybócsa, s a 9766 kat. holdas Köncsög puszta történetére vonatkozólag néhai Benkó Imre gyűjtött össze adatokat, terjedelmes, sajnos, kéziratban maradt munkájában, mely a Nagybócsai Sárközy család történetét tárgyalja. Szerző engedelmével évekkel ezelőtt abba is belepillanthattam. A két pusztára Zádory András és sógora Konkoly Pál kapott 1628-ban nádori adományt. Konkoly Pálné Zádory Judith azonban, ki később Nagygyőri Nagy Jánosné lett, 1667-ben 600 császári tallérért eladta két Kamarás testvérnek, Ambrusnak (felesége Szívós Anna) és Gergelynek (neje Mihályffy Ilona). Az akkori pénzszűk és bizonytalan világra mi sem jellemzőbb, minthogy a vevők egy tallérért negyvenöt hold földet kaptak. A Kamarás család aztán sietett is birtokjogát biztosítani. 1669 máj. 3-án kir. consensust szereztek rá, 1670 jan. 21-én pedig a jászói konvent által magukat abba beiktattatták. Kamarás Ambrusnak jutott a két puszta felső, Gergelynek meg az alsó része.

Kamarás Ambrus két fiának Ambrusnak és Gergelynek ága hamarosan kihalván, Köncsög és Nagybócsa felebirtoka Kamarás Zsuzskára, Sárközy Gergelynére szállott, aki annak negyedét (az egésznek nyolcadát) elzálogosította a Kalocsa testvéreknek, míg a puszták 5/8-át gyermekeinek, Sámuelnek, Istvánnak, Jánosnak és Besnyey Györgyné Évának adta. Istvánnak és Jánosnak, úgy látszik, nem voltak utódai, de Sámuelnek két házasságából Gergely fia öt férjhez ment leánya származott. Gergelynek ugyancsak Gergely nevű fia 1805 máj. 22-én Kecskeméten szépanyja végrendeletének végére azt jegyezte fel, hogy Kecskeméten a mindszenti út mellett fekvő, Kamarás-jogú mezei kertet visszaperelték a zálogban tartó Kovács családtól. A két pusztabeli örökséget azonban nem őrizte meg a család. Sámuel és gyermekei, Sárközy Éva Besnyey Györgyné, valamint gyermekei, a Besnyey és Kovács, Lukács, Tasnády, Szalay, Sulyok és Mátyásy családok tagjai az 1745–47. években több részletben zálogba, majd örökáron eladták Sárközy Pálnak és gyermekeinek. Mivel pedig Sárközy Pálék a puszták másik, Kamarás Ambrus ágát illető részét is vétel, zálog, illetve házasság útján (Sárközy János, Pálnak fia nőül vette Kamarás Ambrus nőágából származó Kalocsa Zsuzsánnát) megszerezték, megalapították a Nagybócsai Sárközy családot."

lécci 2009.05.14. [2]

1628-ban egy felnőtt férfi s 3 gyermeke kapja a címeres nemeslevelet, amelyet Hont vármegyében Szent-Antalon hírdettek ki. E ma már elfeledett kisváros Selmecbányától 5 km-re délre (jó helyen!) van, már a XIV. század óta a csábrági uradalomhoz tartozik (ide tartozik Litva vára is), amely birtok a 1622-től (örökadományként 1629-től) a csábrági és szitnyai Koháry családé, onnan van előnevük (családfa), akkoriban bárók, melyet rangemelések sora követ. A családból témánkhoz kapcsolódóan említsük meg a kortárs Koháry Istvánt s apját, Koháry Pétert, kiknek katonai környeztében feltételezhetjük akkoriban a nemességszerző Sárközy Mihályt.

Az tehát, hogy ott hírdetik ki, történetünkbe helyezi a Koháryakat, az ő birtokrendszerüket és 'hadi népét'. Valamint címerét. (Nézzük össze a két családi címert, mennyire hasonlít! A vitézségre utaló heraldikai jelképekben mindenképp.)

Van olyan forrás is, amely szerint Egerben is kihirdették; ez amiatt aggályos, hogy Eger 1596-tól 1687-ig török kézen volt. Van olyan hírforrás (épp a wiki), mely az ajnácskői várkapitány és birtokos Sárközy Mihálytól való első részben cáfolt leszármaztatást akként építi fel, hogy annak gyermeke, szintúgy Mihály, Egerben volt katona, majd az ő fia lenne történetünk első szereplője, Sárközy "nemességszerző" Mihály (még birtok és előnév nélkül). Ez egyrészt azon bukik, hogy ismeretes, hogy ama várkapitánynak magja János nevű fiával megszakadt, másrészt az 1589/90-es egri adatok szerint akkor 8 lovassal Egerben élő/állomásozó Sárközy Mihály vagy azonos azzal a Daróczy Sárközy Mihállyal, akit az 1577-es összeírásban a nemesek közt említenek, vagy nagyobb valószínűséggel az ő rokona. (1589/90-ben van még egy Sárközy nevű hadnagy Egerben, ő Sárközy Gáspár 6 lovassal).

Az 1660-as években a család Mihály nevű tagja (a nemességszerző fia) Kecskemétre költözött (hogy pontosan honnan, nem tudom, lehet van nyoma Bács-Kiskun megye Levéltárában, az 1504. sz. jelzet alatt, ahol a város Tanácsának iratait őrzik 1599-től - még az is lehet, hogy maga Lestyák Mihály is 'visszaköszön' -, 1662-től már Adópénztári iratokat is őriznek a 1508 sz. jelzet alatt 16,9 ifm, nyomon lehet kísérni a család vagyoni helyzetét). Innentől hőseink nem csak nemesek, de kecskeméti polgárok is, amely a XVII. sz. végén így együtt igen erős 'konstelláció' volt. Mihály unokája, János már messze földre eljárt kereskedni, török vidékre is, le a Balkánra. Kereskedelemmel jelentős vagyont gyűjtött (majd írunk külön posztot arról, hogy lehetett a harmincadot kikerülni, s mit hozott a marhakereskedelem), egyszer a nándorfehérvári pasa "rajta vette meg" Kecskemét adóját. Az ő fia, Pál (a keresztnév itt bukkan fel a családban) Kecskemét főbírája lett. Ő az első kecskeméti főbíró a családból, hogy aztán hasonló nevű fia és unokája is kövesse példáját. A későbbi leszármazottak már a vármegyei színtéren vállalnak és nyernek hivatalt). Eme első Pál s két gyermeke, János és Pál földbe fektették vagyonukat, nem művelésre, hanem legeltetésre szánt földbe (részben árenda, s később, mikor a kiskunsági puszták tulajdona körüli kérdések eldőltek, s venni lehetett, akkor vétel).

Kis túlzással a képlet: egy, a végvári harcokban kiemelkedő család, a Koháry-család által vezetett vármegyében egy katonai érdemek alapján nemességet szerzett egyén fia a harcok szünetében, felhagy a hadviseléssel, gazdálkodni kezd, nem is akármivel, hanem a kor akkori kurrens cikkével, a marhahússal foglalkozik, marhatenyésztőnek és ~kereskedőnek áll, emiatt le az Alföldre, 'éppen' egy Koháry-birtokra teszi székhelyét. Az, hogy mennyiben foglalkoztak a Koháry érdekeltségekkel, s mennyiben a sajáttal, innen az íróasztal mellől megmondani nem tudom, a Koháry-családdal való tartós kapcsolat a későbbi bíróválasztással igazolható.)

Kecskemét esetében az addig 'gazdátlan' (a kétfelé történő pontos adófizetésnek köszönhetően kivívott) viszonylagos önállóságú város életébe az 1670-es évektől szóltak bele egyre erőteljesebben a Koháryak, akik 1712-ben úriszéket is felállítottak a városban, a kecskeméti magisztrátus fölé. Befolyásukat az is jól mutatja, hogy Kecskemét főbírái gyakran kerültek ki a nemesség soraiból, s lényegében a Koháry család familiárisai voltak.

A Sárközy-családból származó első kecskeméti bíró, (I.) Pál éppen 1743-ban lett bíró, 3 évvel a ma régi (akkor új) városháza megépülése elött. Eme Pál fia, (II.) Pál szintúgy, majd az ő fia, (III.) Pál szintúgy. Ők a családfán D1, D1-E2, ill. D1-E2-F1 azonosítóval jelzetten találhatók. I. Pál kivételével oldalág, ill. vszeg ők a főág, mégha a családfán az általunk tárgyalt ágat is vettem előre.

Az 1740-ben Kecskeméten született (nagybócsai) Sárközy János feleségül veszi az eredetileg érkörtvélyesi, de akkor már érmihályfalvi illetőségű Guthy Máriát és Biharba költözik. 1767-ben már ott éltek.

lécci 2009.05.25. [3]

Az 1660-1740-es évek marhakereskedelmének hasznából 1745-47 között vásárolt nagybócsai birtok társadalmi presztízst adó, családfenntartó értéke a XVIII. sz. végére sokat romlott. Egyrészt a két generáció alatt jelentősen tagolódott (Magyarországon valamennyi fiúörökös örökölt - szemben az európai jogrenddel, ahol csak az elsőszülött -, s a lányok is rendre megkapták az ún. leánynegyedet), másrészt, s inkább ez a fő ok, a marhakereskedelem alkonyultával a nagybócsai puszták (általában a kiskunsági puszták) jövedelemtermelő értéke a rossz minőségük miatt nem vetekedhetett az áradásokkal gyakrabban megáldott folyómenti területek értékével (akár a Kiskunsághoz hasonlóan a marhatartásból élő Jászság földjeivel, vagy a család korai elágazásánál egy másik ág, a Tiszafüreden birtokos Mihály leszármazottainak földjeivel - a kapcsolódásról lesz később szó).

Bócsa birtokosai között voltak Sigray Gedeon 1839–56; Sigray Mihály 1836–49-ig. Utóbbi kettő feltehetően leszármazottja annak a Sigray Istvánnak, aki 1740. november 4-én született Nagykőrösön, s 1769. április 4-én lépett házasságra Nagybócsai Sárközy János és nemes Kalocsa Zsuzsánna leányával, Évával, az Érmihályfalvára nősült János (F3) testvérével. E Sigray fiú egyedüli, nagykorúságot megélt gyermek volt a családban (kinek apja huszárkapitány, majd brigadéros az osztrák örökösödési háborúban), egyben tanult ember is volt.

Hozzá hasonlóan a nagybócsai Sárközy család közigazgatásban szerepet vállaló - az első részben bemutatott leszármazási tábla alatt felsorolt - tagjai is rendre jogot végeztek (városi bírók, vármegyei szolgabírók, táblabírók), a gazdálkodás mellett a vármegyei közigazgatásban való részvétel (állásvállalás) lett sokuk egyéni felemelkedésének alapja - melyenek a család is haszonélvezője lett.

Sárközy János Érmellékre nősült, s költözött. Az ott töltött három generációnyi idő alatt gazdálkodott a család a homoki szőlőültetvényekkel bőven ellátott Érmelléken. A törökök távoztával a benépesedésnek köszönhetően a jobbágytelkek kezdetben felaprózódtak, majd a dohánytermesztés és a szőlőültetvények kialakításával a XVIII. végén a birtokosok részéről igény merült fel nagybirtokok kialakítására.

Érmihályfalván a Guthy és a Kengyel családokkal fonják tovább életük fonalát, valamint egy rokonházasság révén a család egyik oldalágának tagjával, mivel Sárközy Ferenc az 1825. évi tiszafüredi születésű nagybócsai Sárközy Johannával lépett frigyre, melyből 9 gyermek született. Ezek egyike (feltételezhetően az utolsók közt, mivel az apa a születéskor 42, az anya 37 éves) volt Sárközy György, a dédnagyapa. Ő még Érmihályfalván született, de ő az, aki Szolnokra teszi át a család vizsgált ága életének színhelyét. Ebben közrejátszhatott az, hogy az 1875-be Magyarországon megjelent filoxéra 1884-ben Érmellék történeti múltú borvidékének ültetvényeiben is jelentős pusztítást végzett. 1875-1897 között az akkori Magyarország területén a 666 820 kataszteri hold szőlő több, mint fele (58,6 %-a) 391 217 kataszteri hold elpusztult.

Az 1862-ben Érmihályfalván született (id.) Sárközy György az tehát, aki házassága révén ismét átteszi a család eme ágának történetét az Alföldre, a frissen alakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe. Adatolják, hogy eme Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesített vármegyében már birtokkal rendelkezett a család másik ágának már említett Mihály nevű képviselője, Tiszafüreden. Róla jegyezték fel egy helytörténeti munkában, hogy 1794 nyarán néhány közbirtokossal szemrevételezte birtokát, hogy bizonyos ártéri földeket felosszanak.

Az érmihályfalvi születésű nagybócsai Sárközi Ferenc (1820-1872) ebből, a tiszafüredi ágból származó leányt, nagybócsai Sárközy Johannát (máshol Janát) veszi feleségül. Ebből a házasságból származik a bekezdés elején említett György, az áttelepülő. Szolnokon, új megyeszékhely lévén, a városi közigazgatás együtt fejlődött a megyei közigazgatással. Szinte szomjúhozta ez az újonnan kiépülő városi adminisztráció a jogi végzettségű, (gazdálkodás híján, vagy a mellett) közigazgatási pályára lépő középosztálybeli fiatalokat.

Mihály, Heves- és Külső-Szolnok táblabírája házassága révén a roffi Borbély-családdal került rokonságba. Leszármazói közül Ferenc és neje nagybócsai Sárközy Johanna fia György jött megyénkbe, Szolnokon helyettes polgármester, városi tanácsnok volt. Juhász Rózával kötött házasságából származnak: 1. Ferenc (neje: horai Horánszky Arany, leánya: Marianne), 2. Gyula (neje: Horváth Mária) és 3. György dr., Szolnok város h. polgármestere, városi tanácsnok (neje: Tóth Katalin, gyermekei: György, Gedeon és Pál) (Kemp. IX. 251., O. E. 250.), akkor azt úgy kell érteni, hogy ebbe a hierarchiába illeszkedett bele nem csak ő, hanem később hozzá hasonlóan fia, ifj. György is.

A dédapa, id. György 3 gyermeke közül a legidősebb, Ferenc a város egyik, országos politikában szereplő családjába, a Horánszky családba nősült. Az a család, aki Horánszky Nándor személyében ellenzéki pártvezetőt (Apponyi mellett a Nemzeti Párt létrehozója), majd minisztert is adott a városnak, s képviselőt a vármegyének 1922-től 1931-ig (törökszentmiklósi járás).

A nagyapa ifj. Sárközy György három fiút nevelt: az ifjabb Györgyöt, aki a külügyminisztériumban dolgozott, s előbb a müncheni főkonzulátuson, majd a zágrábi misszión teljesített szolgálatot sajtóattaséként, Gedeont, aki tüzértiszt lett, valamint a náluk jóval fiatalabb Pált.

A Sárközy család egykori alattyáni birtoka is egy távolabbi rokon, Maár Lajos tulajdona volt akkoriban, ahová a Sárközy fiúk sokszor ellátogattak. A két nagyfiú felnőtt, és elkerült hazulról, ám Pali továbbra is ott maradt az idős rokon mellett. Maár Lajos – aki egész életében egyedül élt – sokszor mondogatta is, hogy a birtokot halála után Pali fogja örökölni. Ennek a tervnek a háború szabott gátat, a háborús vereség után ugyanis elvették a birtokot, Pali így nem kaphatott semmit Lajos bácsijától. Ő akkor volt 16 éves, a pesti Rákócziánum, majd a gödöllői premontrei iskola növendéke. A szülők és Pál 1944-ben az orosz invázió elől Ausztriába menekült, ahonnan csak 1946-ban érkeztek haza. Akkor hazatért az ifjabb György is, aki először segédmunkás lett, majd egy tervezővállalatnál kapott munkát, Gedeon pedig építészi képesítést szerzett, s úgy próbált érvényesülni. A két idősebb fiú közül György 1956-ban távozott Magyarországról, mégpedig egykori állomáshelyére, Münchenbe. Őt a hetvenes évek elején követte öccse, aki családegyesítés címén utazott Nyugat-Németországba. Ma már egyikük sem él.

A Maár-családnál - mint olvashatjuk, szintúgy - visszaköszön a rokoni házasságok rendszere. Az első részben vázolt leszármazási táblában A1-B3 alatt szereplő Sárközy Zsuzsanna leszármazottáról van szó. Érdekes találkozása ez a történelemnek önmagával. A színhely Jász-Nagykun-Szolnok megye, Alattyán. Ebben a községben töltötte nyarait Sárközy György és Pál, utóbbi Nicolas Sarkozy édesapja. "A víztorony helyén állt a család kúriája. Mosonyi Lajos helytörténész mutatja az azóta lebontott épület képét, és arról mesél, milyen tisztelettel emlékeznek még ma is az emberek a Sárközy-, illetve a rokon Maár-családra. [...] A helyi legenda szerint Sárközy Pál a háború alatt saját halálhírét keltve menekült nyugatra, úgy, hogy egy patakparton talált holttest ruhazsebébe csúsztatta iratait.

Sárközy Pál állítólag két okból hagyta el az országot: kalandvágyból, és mert félt a rendőrségtől. Ausztria, Németország majd Franciaország következett, ahol 1949-ban megnősült, három gyereke született (Guillaume 1951, Nicholas 1955, François 1957), majd 1959-ben elhagyta családját.

Alattyán sem a család felemelkedésében, sem vagyoni helyzetében nem játszott szerepet, csak egy generáció, az utolsó, Nicolas édesanyjának, Csáfordi Tóth Katinka életének az idején. Alattyánban, Nicolas Sarkozy nagyszülei, Tóth Katinka birtkolt egy körülbelül 200 hektáros földet és egy kúriát. A birtokot és a kúriát azonban a Sárközy-család 1934-ben, a nagy világválság okozta inflációs időkben, néhány zsák búzáért eladta.

lécci 2009.06.11. [4]

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[5]


Sárközy másképpen Forray[szerkesztés]

Sárközy másképpen Forray.JPG

Sárközy másképpen Forray János és Márton 1714. február 4., Bécs III. Károly nemesség és címer megj.: a család neve később Forray

P 507 Nádasdy cs. lt. 13. tétel

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[6]


Rövidítések


Lásd még:


Stop hand.svg Ezen kép(ek) és/vagy dokumentum(ok) nem GFDL licencű(ek), kereskedelmi célokra nem használható(k) fel.

A jelen sablonnal ellátott képek, dokumentumok magántulajdonban vannak. Kereskedelmi felhasználásukat jogszabályok tiltják. Bármely módú felhasználásukra a jogtulajdonos írásbeli engedélye szükséges!

The image(s) and/or document(s) on this page are not licensed under the GFDL. These are under a non-commercial-use only license.

Images under this license are in private property. The commercial use of these documents is prohibited by law. Every use needs a prior written permission of the copyright owners!