OpenOffice.org a gyakorlatban/Writer/Harmadik fejezet
Apache : OpenOffice
Harmadik fejezet
Tabulátorok[szerkesztés]
A bekezdésformázás nagyon fontos eleme a tabulátorok használata. A tabulátort úgy képzelhetjük el, mint egy általunk beállított ütközőt, ahol megáll a kurzor, ha lenyomjuk a Tab billentyűt. Ezzel, vízszintes irányban precízen tudunk pozicionálni. Vannak olyan formázások, amelyeket nem lehet tabulátorok nélkül szépen megvalósítani. Ilyen a tartalomjegyzék, vagy egy szép kérdőív elkészítése. Általánosan elterjedt szokás, hogy táblázatokat is tabulátorokkal formázzák Látni fogjuk, hogy sokkal egyszerűbb, rugalmasabb és gyorsabb.
A vízszintes pozicionálás során tabulátorok helyett szóközöket használni tilos! 8-) Szóközök beiktatásakor csalóka képet kapunk. A képernyőn esetleg úgy tűnhet, pontosan egymás alá kerültek az igazítandó részei, a nyomtatásban az eredmény mégis girbegurba lesz. Ezt több összetevő okozhatja: a betűtípusaink többsége a betűket nem azonos szélességű helyre írja (egy t betű kisebb helyet foglal, mint például egy w). Egy másik ok lehet, hogy a sorkizáráshoz a program a szavak közé térközöket illeszt, illetve a képernyőfontok nem teljesen azonos arányúak a nyomtató fontjaival.
Mielőtt azonban a tabulálásban elmélyednénk, jegyezzünk meg egy fontos szabályt: mivel a tabulátorbeállítások egy bekezdésre (vagy bekezdésekre) vonatkoznak, ezért a tabulálás bekezdésformázó utasítás!
Ha látni szeretnénk a tabulátorokat, akkor a Minden mutat gombot be kell kapcsolnunk, ilyenkor a tabulátorok kis vízszintes nyílnak fognak látszani.
Tabulátortípusok[szerkesztés]
Az OpenOffice.org négyfajta tabulátort különböztet meg:
- balra igazított,
- Középre igazított,
- Jobbra igazított,
- Tizedes.
Van egy ötödik fajta – amit ennek nevezhetünk –, mégpedig az alapértelmezett tabulátor. Ez gyárilag van beállítva félhüvelykenként (1,27 cm). Ez balra igazított típusú. Ha felveszünk egy általunk beállított értékű tabulátort, akkor az előtte lévő alapértelmezett tabulátorok törlődnek.
A tabulátorok beállítása a vonalzó segítségével[szerkesztés]
A vízszintes vonalzó bal oldali végénél látható egy kis ikon, amivel beállíthatjuk, hogy milyen tabulátort szeretnénk használni.
Ha ezen kattintgatunk, akkor kiválaszthatjuk az igényelt tabulátortípust.
Ha kiválasztottuk a megfelelő tabulátortípust, nincs más teendőnk, mint a kívánt helyre kattintani a vonalzón és már meg is jelenik a tabulátorjel (ugyanolyan, mint amilyet kiválasztottunk).
Ha rossz helyre tettük, akkor egyszerűen fogjuk meg az egér bal gombjával és vontassuk a kívánt helyre. Ha nincs rá szükségünk, akkor felfelé vagy lefelé lehúzva a vonalzóról, törölhetjük.
VIGYÁZAT! A beállított tabulátorpozíciók csak a kijelölt bekezdésekre lesznek érvényesek! Először pontosan ki kell jelölni, hogy mely bekezdésekre akarjuk ezeket a pozíciókat érvényesíteni.
Ezek után a szövegben lenyomva a TAB billentyűt, az a beállított pozícióhoz ugrik az alábbiak szerint:
- Balra igazított tabulátor: a szöveg bal széle igazodik a tabulátor pozíciójához.
- Középre igazított tabulátor: amikor a TAB billentyűt lenyomjuk, az elugrik a beállított pozícióig, amit ezután írunk be, az egyenlően elosztva kétfelé (balra és jobbra) fog a beírás során nőni.
- Jobbra igazított tabulátor: a szöveg jobb széle fog a tabulátor pozíciójához igazodni.
- Tizedes tabulátor: A számok helyi érték szerint egymás alá írását segíti. Azt a tizedes jelet használja (vessző a magyarban, pont az angolban), amelyik az operációs rendszerben beállításra került (Windows esetén „Vezérlőpult” ► „Területi beállítások”). Ennél a beállítási formánál ez a jel fog egymás alá esni.
Az OpenOffice.org Writer-ében a Tabulátorokat a „Formátum” menü „Bekezdés” pontjának „Tabulátor” fülénél lehet beállítani a Vonalzó segítsége nélkül. Itt megadható a tabulátor pozíciója (gondoljunk a Vonalzóra), a típusa. Itt van lehetőségünk meghatározni a tizedes tabulátornál, hogy milyen karakterre történjen az igazítás, tehát el lehet térni a tizedesjeltől.
Mellette állítható be a tabulátor kitöltése. Minden tabulátorpozícióhoz rendelhetünk kitöltést, ilyenkor a kiválasztott kitöltőmintával kitölti a helyet a tabulátorpozícióig.
Só.......................58 Ft Liszt....................76 Ft Cukor....................146 Ft
A fenti példában a kitöltő karakter a pont.
Ha ezekkel a beállításokkal megvagyunk, akkor az Új gombra való kattintással hozhatjuk létre a tabulátort. Az Összes törlése gombbal az összes tabulátorunkat törölhetjük.
Iniciálék[szerkesztés]
A következő fül az „Iniciálé”.
Az iniciálés egy bekezdés első betűjének a kiemelése a szövegből, elsősorban a régi kódexekben alkalmazták nagy előszeretettel.
Az első dolog, hogy be kell kapcsolnunk az Iniciálé megjelenítése választómezőt. Kiválaszthatjuk ezután az iniciálé karaktereinek a számát, a süllyesztés sorainak számát és az iniciálé távolságát a szövegtől. Ezután csak az OK gombra kell kattintani és készen vagyunk.
A hétköznapi életben, hivatalos levelezésben szinte sohasem használjuk ezt a formát, azonban a regényeknél, könyveknél még mindig előszeretettel használatos.
Szegélyek[szerkesztés]
Az utolsó előtti fül a „Szegélyek” fül. Számos módon formázhatjuk a bekezdés szegélyét, meghatározhatjuk, hogy mely vonalak jelenjenek meg a négy lehetséges közül, árnyékolást állíthatunk be, amelynek a színét is változtathatjuk, stb. A szegélyvonalak stílusát (vastagságát) azonban nem állíthatjuk, csak az előre megadottak közül választhatunk.
Öt előre meghatározott szegélyezést tartalmaz a Szegély elrendezése csoport, az első az, amikor nincs szegély. (Ezzel lehet törölni a szegélyezést.) A másik négy csak 5 pontos (kb. 1,8 mm-es) vonalkombinációkat használ. Hasonló az Árnyék stílusa megoldása is, csak ott Pozíció-nak hívják az öt lehetséges árnyékelrendezést, amelyeknek nem lehet külön állítani a függőleges és vízszintes szélességét.
Ezen a fülön a legaktívabb a Egyéni rész, mert közvetlenül azon, a megfelelő keretoldalra való kattintással jelölhetjük ki, hogy melyik oldalt szeretnénk formázni, és a szövegtől való távolság kivételével minden beállítás eredményét megmutatja. A kattintásra rögtön meg is jelenik egy aktuális stílusú vonal.
A bal oldalon állíthatjuk be, hogy a kijelölt bekezdések mely oldalain legyen vonal. Előtte válasszunk szegélystílust, ha az alapértelmezett nem megfelelő. A bekezdések oldalainak szegélyei oldalanként be- és kikapcsolhatók. A Szín legördülő menüben választhatunk színt a szegélynek. Amit ezután szegélyezünk, az olyan színű lesz. A korábbiak nem változnak meg. Így akár mindegyik oldal más szegélystílusú és színű is lehet.
A panel jobb oldalán állítható be, hogy a szegély és a szöveg között mekkora távolság legyen, ez az beállítás a Belső margó nevet viseli. Az alsó részen kapcsolható be az árnyékolás, az árnyék nagysága – a Távolság mezőben és az árnyék színe.
Bekezdések háttere[szerkesztés]
Az utolsó fül a „Háttér” fül. Itt a kijelölt bekezdéseknek adhatunk háttérszínt, vagy képet illeszthetünk a bekezdések hátterébe. A kettő között a Típus mezőben választhatunk.
Amennyiben a háttér típusa Szín, úgy a Háttérszín mezőből választhatjuk ki a megfelelő színt, ha a háttér típusa Kép, akkor a szükséges képfájlt a Tallóz gombbal adhatjuk meg. Amint megadtuk a fájlt és engedélyezzük az Előnézet lehetőséget, megjelenik a fehér téglalap helyén a kiválasztott kép.
Ezek után már csak a Típus beállítást kell megadni, amely lehet:
- Pozíció – azaz a kép a kiválasztott igazítással jelenik majd meg,
- Terület – ahol a kép a rendelkezésre álló területet kitölti, akár torzulás árán is,
- Mozaik – amellyel a kép kitölti a rendelkezésre álló helyet, de nem torzulással, hanem ismétlődéssel.
Számozás és felsorolás[szerkesztés]
A hétköznapi életben gyakran fordul elő, hogy felsorolásokat, vagy számozott felsorolásokat kell készíteni. Az OpenOffice.org támogatja mindkét fajta szövegszerkesztési elem elkészítését. Először ki kell jelölnünk az átalakítandó bekezdéseket, majd a „Formátum” menü „Számozás és felsorolás” menüpontjára kell kattintanunk.
Az ábrán az első fül, a „Felsorolásjel” részletei láthatók. Általánosságban ezek a leggyakrabban használt felsorolásjelek. Csak ki kell választanunk a nekünk megfelelőt és az OK gombra kattintva már készen is van a felsorolásunk. Hangsúlyozzuk, hogyha később a felsorolásból törlünk vagy hozzáírunk, akkor automatikusan a felsorolás része lesz az új szövegrész.
Ha a felsorolásjelek nem megfelelőek a számunkra, akkor az „Egyéni” fülre kattintva bármilyen más karakter is választhatunk felsorolásjelnek.
Az „Egyéni” ablakban nemcsak a felsorolásjel változtatható meg, hanem a számozott listák számjegyei is szabadon átdefiniálhatók.
Ha a Karakter felirat melletti kis gombra kattintunk, akkor szabadon választhatunk egy betűtípust és belőle egy karaktert, ami a felsorolásjelünk lesz.
Jegyezzük meg, hogy Windows operációs rendszer esetében a rendszer részeként kapunk egy Wingdings nevű karakterkészletet, amelyben betűk és számok helyett kis piktogramok (képecskék) találhatók. Kifejezetten ilyen célra készültek.
A másik megemlítendő betűtípus a Symbol, amely nem a föníciai ábécé betűit tartalmazza, hanem a görögét és néhány matematikai jelet.
Ha nem felsorolást, hanem számozott listát szeretnénk készíteni, akkor a „Számozás típusa” fülre kell kattintanunk.
A leggyakrabban használt számozási formák találhatók meg itt. Ha nem megfelelő egyik sem, akkor az „Egyéni” fülön ezt is átalakíthatjuk tetszésünk szerint.
Az OpenOffice.org támogatja a többszintű számozott listák készítését is, ezt a „Vázlatszintek” fülön állíthatjuk be.
Többszintű „Felsorolás és számozás” esetén a lista a – szokásos módon – az első szinten kezdődik, szám esetén „1”-es számmal, betű esetén az „a” betűvel, illetve ezeknek a megfelelő alakjával. Általánosan igaz, hogy a következő sorszámot új bekezdést kezdve, az ENTER billentyű segítségével kapunk. Amennyiben be kívánjuk fejezni a listát, egymás után üssük le kétszer az ENTER billentyűt. Így a következő sorban már nem jelenik meg a sorszám.
A többszintű lista szintjei között egyre mélyebbre a TAB gomb lenyomásával jutunk, míg feljebb a SHIFT+TAB billentyűzetkombinációval kerülhetünk.
A „Képes felsorolásjel” fülön a felsorolásjelünk nemcsak valamilyen karakter lehet, hanem tetszőleges kép is.
Ha nem megfelelő a felsorolt listában egyik sem, akkor az „Egyéb” fülön a következőképpen választhatunk egy tetszőleges képet: a Számozás legördülő listában válasszuk ki a Csatolt képek pontot, ekkor megjelenik alatta egy gomb és két sor.
A Kiválasztás gombra kattintva vagy fájlból vagy az OpenOffice.org képtárából választhatunk képet. A Szélesség és Magasság mezőben meghatározhatjuk, hogy ezek a képek mekkora méretűek legyenek.
A Rögzített méretarány-nyal lehet szabályozni, hogy a képek ne torzuljanak, hanem kicsiben, de arányosan jelenlenek meg. Az Igazítás-nál határozható meg, hogy hova igazodjon a kép.
A felsorolásjel, a számozás és a képek helyzetét is a „Pozíció” fülön állíthatjuk be.
A Behúzás a szöveg behúzása balról, a Függő behúzás a szimbólum vagy szám távolsága a szövegtől, a Számozás és szöveg minimális távolsága részben a legkisebb távolságot határozhatjuk meg. Ha számozott listánk van, akkor beállíthatjuk, hogy hogyan legyenek igazítva egymáshoz a számok. Ha többjegyű a számozott lista, akkor a célszerű választás a Jobbra, mert így helyiérték szerint igazodnak a számok. Középre zárt esetén a számok középtengelye egybeesik.
Például:
1. Ez az egyes 2. Ez a kettes 3. Ez a hármas ... 9. Kilences 10.Tízes
Ezek Balra zártak. Ez akkor zavaró, ha a számozás eléri a következő helyi értéket (jelen pillanatban a tízest). Esztétikailag nem szép.
1.Ez az egyes 2.Ez a kettes 3.Ez a hármas ... 9.Kilences 10.Tízes
Ez Jobbra zárt. Ilyenkor a számok jobb oldala esik egy vonalba.
Hasábok[szerkesztés]
Mit is jelent az, hogy egy oldalon több hasáb van? A szöveg egy oldalon több oszlopban helyezkedik el. Tipikusan ilyenek az újságok, de gyakran van rá szükség a hétköznapi levelezésben is. Az OpenOffice.org lehetővé teszi a többhasábos szerkesztést is. Ezt a „Formátum” menü „Hasábok” pontjában érhetjük el. Figyelem! Ha ki van jelölve egy szövegrész, akkor az lesz többhasábos, ha nincs, akkor a kurzor pozíciójától kezdődően lesz többhasábos a dokumentum.
A bal oldalon állíthatjuk be a kívánt hasábszámot. Ha kipipáljuk az alatta lévő jelölőnégyzetet, akkor a szöveget egyenlően osztja el a hasábok között, egyébként sorban végighalad a hasábok mentén, ha tele az első, akkor jön a következő. A mellette lévő mintaablakban láthatjuk is az oldal stilizált képét, jelezve a hasábok számát és egymáshoz való arányaikat.
A Szélesség és térköz részben állíthatjuk be a hasábok és hasábközök szélességét, akár egymástól függetlenül is. Ehhez az Automatikus szélességállítás mezőből kell kivenni a pipát. Ekkor egyesével lehet a hasábok szélességét és a hasábközöket állítani.
Ettől jobbra látható a hatókör (Alkalmazás), ami Kijelölés vagy Oldalstílus lehet. Az előbbi csak a kijelölt szövegrészre vonatkozik, az utóbbi az egész oldalra. Az alsó részben kapcsolhatunk be a hasábközökbe elválasztó vonalat.