Olvasónapló/Térzene
Középiskolai dolgozatok
Táncjáték Johann Strauss zenéjére. Összeállította és részben hangszerelte Kenessey Jenő. Szövegét írta Harangozó Gyula.
Szereplők
[szerkesztés]- Az ifjú költő
- A fiatal leány
- A katonakarmester
- A primadonna
- A mecénás
- A gigerli
- A rendőr
- Sétatéri jegyszedőnő
- A sétatér közönsége
Cselekmény
[szerkesztés]Történik a bécsi Práterben a XIX. század végén.
Történet
[szerkesztés]Verőfényes kora nyári délelőtt a bécsi Práterben.
A múlt századbeli kedélyes Bécs figurái jönnek-mennek: a szórakozott öreg tudós, a vén nénike, a dajka a gyermekkel...
S jön a kislány, akinek találkája van az ifjú költővel. Tetten éri szerelmesét, aki nem hozzá írt verset - hanem a közismert primadonnához. A féltékeny leányka zokogva szalad el. A primadonna érkezik. A hiú, kacér, piperés művésznőt gazdag pártfogója kíséri, akivel, mint mindig, most is veszekszik. A gavallér azonban ismeri hölgye természetét: gyönyörű nyakláncot húz elő a zsebéből, mire a primadonna bájos mosolyra derül és békét köt. Ennek örömére egy kis lakomát is rendeznek a kioszk előtt, ahol társaság verődik össze.
A költő felolvassa a primadonnához írott verset, de nincs valami nagy sikere, még ki is csúfolják.
Itt van már a zenepavilonban a katonabanda, élén a „snájdig” karmester. A mecénás a primadonnával táncol.
Aztán táncra perdül az egész társaság: a primadonnával ezúttal a hetyke karmester. De a költő „lekéri” a hölgyet, mire a féltékeny kislány ismét sírva fakad. A karmester megszánja a bájos fiatal leányt és most őt kéri táncra.
Közben a költő és a primadonna gazdag mecénása féltékenységből egymásnak ront. Nagy kavarodás támad, megjelenik a rendőr.
A nagy kimagyarázkodásban végül a békét mégiscsak meghozza egy krigli sör. S a költő, akit a primadonna kinevetett - „mit is akar egy ilyen éhenkórász poéta velem, a körülrajongott, pompához szokott művésznővel!”-, a furcsa kalandból kiábrándult poéta és a szerelmes kislány végre egymásra talál.