Olvasónapló/Otello

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Otello


Az Otello Giuseppe Verdi 4 felvonásos operája. Szövegét Arrigo Boito írta.

Cselekmény[szerkesztés]

Történik Ciprus szigetén, a XV. század végén,

  • az I. felvonás a kikötőben,
  • a II., III., IV. felvonás Otello palotájában.

I. felvonás[szerkesztés]

Hatalmas vihar tombol Ciprus szigete körül...

Szél süvít... cikázik a villám...

Otello gályája nehezen közelít az ítéletidőben a parthoz. A nép a kikötőben térdenállva könyörög a szörnyű vihar elmúlásáért.

A vihar szűnik és a velencei köztársaság diadalmas hadvezére megérkezik. A nép ujjongása közepette hirdeti ki a török hajóhad fölött kivívott győzelmet.

Otello kormányzói palotájába tér. Jago, a nyájas, mosolygó zászlós a téren marad bizalmas szóváltásban Roderigóval, a gazdag velencei nemessel, aki szerelmes Otello hitvesébe, Desdemonába. Jago bíztatja, szívesen megsegíti: „esküszöm, tiéd lesz az asszony!”

A maga sajgó titkát is elárulja neki: halálosan gyűlöli parancsnokát, Otellót, mert nem őt, hanem Cassiót nevezte ki hadnaggyá: „S ő móri fensége hadában Ekként lettem máig csak zászlós.”

A tengeri diadal örömére ünnepi tüzeket gyújt Ciprus népe. Fellobog a láng.

Pattog a tűz...

Jago közben felbíztatja a hiszékeny és együgyű Roderigót, itassa le Cassiót. Tudja róla, hogy nem bírja a bort. És máris kancsót hozat.

Roderigo, megint csak Jago bujtogatására, beleköt a már tántorgó Cassióba, aki a közbelépő Montanóra - mikor az csillapítani, békíteni akarja - kardot ránt és meg is sebzi.

A zajra a palotából maga a kormányzó, Otello is lejön. Felháborodva látja a véresen végződött viaskodást, amelynek zaja még hitvesét, Desdemonát is felébresztette. Cassiót azonnal megfosztja rangjától.

Jago elérte egyik célját: bosszút állt a mellőztetésért - Cassión.

A térség a kormányzó parancsára kiürül, a zaj elhal.

Otello egyedül marad Desdemonával.

És ma, nászuk éjszakáján visszaemlékeznek a múltra.

A csillagok újra ragyognak és a hold sugara is előcsillan, amikor Otello magához öleli hitvesét és csókját kéri.

A Göncölszekér már leszáll a mélybe és Vénusz fénye hívja őket... Indulnak vissza a palotába...

II. felvonás[szerkesztés]

Az álnok Jago most azt tanácsolja „baráti gondoskodással” a rangjától megfosztott Cassiónak, hogy kérje Desdemona közbenjárását.

Csak amikor azután egyedül marad, tör ki belőle igazi hitvallása.

Bűn lesz a sorsom...

Nem sokkal később meg is jelenik szokott sétáján a kertben Desdemona, Emiliának, Jago feleségének kíséretében. Jago most gyorsan szólítja a hadnagyot: itt az alkalom!

A véletlen is segít a méregkeverőnek: Otello éppen akkor ér a kertbe, amikor Cassio elköszön Desdemonától. S Jago máris hozzáfoghat terve megvalósításához. Kezdetnek elég lesz néhány szó, egy, egyetlenegy kis megjegyzés Desdemona és Cassio együttlétére, s Otellóban máris felüti fejét a gyanú. Sátáni ügyességgel ülteti most el a kétséget a kormányzó szívébe: „Amikor jegyben jártál még, Desdemona ismerte Cassiót?”

De alig kis időre rá aztán halkan fülébe súgja: a féltékenységtől óvjad szíved!

III. felvonás[szerkesztés]

Jago azt tanácsolja Otellónak rejtőzzék el a kormányzói palota dísztermében és ő majd kifaggatja Cassiot. Otello kezdetben vonakodik ettől a szánalmas megoldástól, végül beleegyezik de előtte még szeretne beszélni a feleségével. Közben megérkezik Desdemona, Otello fejfájást színlelve kéri tőle a virághímzéses jegykendőt. Jago tanácsára Otello végül elbújik, hogy kihallgassa amint Jago kifaggatja Cassiot. Jago alattomos módon úgy intézi a beszélgetést, hogy minden kérdése és a kapitány válaszai tőrszúrásként érjék Otello lelkét. Cassio közben előhúzza zsebéből a korábban Jago által titokban becsempészett kendőt. Közben megérkezik Lodovico vezette velencei küldöttség és átadja az üzenetet miszerint a dózse Velencébe kéreti Otellót, és helyettesének Cassiót nevezi ki kormányzónak. Ekkor Desdemona odalép férjéhez és arra kéri, hogy most már bocsásson meg Cassiónak. Otello nagyon feldühödik, a földre teperi az asszonyt és bántalmazza, majd miután kiűzött mindenkit a csarnokból ájultan esik össze. Jago diadalittasan kacag majd rátapos az ájultan fekvő Otello nyakára

IV. felvonás[szerkesztés]

Desdemona a hálószobájában aludni készül, Emiliától menyegzői hálóköntösét kéri és megígérteti vele hogyha meghal akkor ebben fogják eltemetni. Desdemona nagyon szomorú, de még mindig nem tudja miért haragszik rá a férje. Otello belopózik a szobába, a mécses fényénél egy ideig elnézegeti a feleségét, majd elfújja a gyertyalángot és háromszor megcsókolja az asszonyt. Desdemona felriad, Otello felszólítja az asszonyt, hogy vallja meg bűneit és ismerje be a házasságtörést. Desdemona sírva fakad és kéri a férjét, hogy hívja ide Cassiót, hogy beszéljék meg a történteket A lármára felébredt Emilia berohan a szobába és közli Otellóval, hogy Cassio párbajban megölte Roderigót. A haldokló nő mellett Otello büszkén kijelenti, hogy megölte Desdemonát, amiért Cassio szeretője lett. Emilia sírva kiszalad és segítséget hív, mire Jago, Lodovico, Cassio és Montano berohannak a szobába. Jago megpróbálja elhallgattatni feleségét aki mindent elmesél, hogy hogyan találta meg a kendőt és férje hogyan vette el tőle. Ekkor Otello átadja jatagánját Lodoviconak, majd térdre esik a halott feleségének az ágya előtt és tőrjével elvágja a saját torkát.