Olvasónapló/Lammermoori Lucia
Középiskolai dolgozatok
w:Gaetano Donizetti operája 3 felvonásban, 6 képben. Szövegét S. Cammarano írta.
Cselekmény[szerkesztés]
Történik: Skóciában, a ravenswoodi kastélyban, a XVII. század végén.
- I. felvonás, 1. kép: a kastély tornácán, 2. kép: a kastély mögött a parkban.
- II. felvonás 1. és 2. kép és
- III. felvonás 1. kép: a kastély termeiben,
- III. felvonás 2. kép: a Ravenswood-család sírboltja előtt.
I. felvonás[szerkesztés]
Normanno, a ravenswoodi őrség parancsnoka utasítja fegyvereseit: kutassák át a szomszédos wolfrage-i vártorony környékét. Az a hír járja, hogy az omladékok között egy ismeretlen lovag rejtőzik. Gondterhelten jön Enrico, az Asthon-ház feje, aki felett sűrű felhők gyülekeznek. Még mindig tart Ravenswood Edgartól, kinek atyját legyőzte és megölte, családját kifosztotta vagyonából és elpusztította, az utolsó életben maradt Ravenswoodot pedig elűzte ősei várából és maga ült a helyébe.
Az Ashton-ház régi, félelmetes hatalma is meggyengült már... A trónon új uralkodó ül, aki nem nézi jó szemmel az Asthonok túlkapásait. A fenyegető végzetet egyetlen módon tudná csak a család elkerülni, ha Enrico húga, Lucia feleségül menne Bucklaw Artúrhoz, aki nagy kegyben áll az uralkodónál.
Lucia nevelője, Raimond azonban még korainak tartja a tervet. - Szegény leányt anyja halála letörte s még nem tért magához... Te férjhez akarod adni szegénykét? Kímélni kell őt. Szíve még most is fáj, csak a gyászra gondol, semmi másra...
Normanno, az őrség parancsnoka gúnyosan vág a nevelő szavába: - Nem gondol másra? De hiszen szerelmes!
A kapitány Enrico kérdésére elmondja Lucia szerelmének történetét: „Egyszer Lucia maga ment az erdei sötét úton. Anyja sírjához közel vad bika tört felé. A leány elájult. De a végső veszélyben puska dördül, a vad megtorpan és földre hull...” Az életmentő hős, aki elhárította a veszélyt és a férfi, akibe Lucia szerelmes - egy és ugyanazon személy. Hogy ki ő, még nem lehetett megtudni, de Normanno csak egy valakire gyanakszik: Edgar Ravenswoodra! Az ősi ellenségre, akivel előbb-utóbb Enricónak le kell számolnia, mert kettőjüknek szűk ez a föld, azűk az egész ország.
Már jönnek is a portyára küldött katonák és elmondják, hogy egy vadásztól kitudták: a titokzatos lovag - Edgar. Asthont elönti a bosszúvágy. Hívei hiába csitítják, minden békítő szó lepereg róla: „...Az éltem érte adnám, Oh, ha vérét ontanám. Bosszúvágy! Ez az ősi vad érzés Úgy emészt, akár a máglya.”
Változás[szerkesztés]
Lucia hűséges társalkodónőjével, Alisával a kastély mögötti parkban várja Edgart.
Nem messze tőlük a forrás, ahová Lucia pillantása egyre visszatér. Elmondja Alisának, hogy egyik Ravenswood-ős a csermely partján ölte meg hitvesét. A szerencsétlen asszonynak a forrás vize lett a sírja. Lucia látta is a meggyilkolt kísértő szellemét.
S úgy rémlett, hogy a szellem hívja, magához szólítja őt... Aztán szétfoszlott a látomás, csak a víz vált bíborvörössé.
Alisa megfejti a babonás jelet: - Ó, én megértem! Ez intő jel... légy óvatos! Szerelmedért az életeddel játszol.
De Luciát semmi sem riasztja vissza. - Ő a fénye életemnek...
Jön Edgar. Elmondja aggódó szerelmesének, miért kérte ide ezen a késő órán. Még ma éjjel utaznia kell. Úgy határozott, mielőtt elhagyná az országot, kibékül az ősi ellenséggel, Lucia bátyjával. S a békekötés zálogául nőül kéri őt.
Lucia azonban jobban ismeri bátyját. A találkozásból csak halálos viadal lenne. Jobb, ha egyelőre titokban tartják szerelmüket. Edgar kitör: Lucia bátyja nemcsak családját irtotta ki, de az ő vérét is kiontaná.
Edgar a lány ujjára húzza gyűrűjét és örök hűségét kéri: - Isten lát és hall is téged. Esküdj vélem az ő szent nevére! Egy a sorsunk... légy hát a feleségem.
Lucia boldogan fogadja a jegygyűrűt: „Te légy a férjem...”
Válni kell és búcsúznak.
Edgar utolsó szava: tartsd meg esküdet, Luciám.
II. változás[szerkesztés]
Asthon lord szobája.
Enrico elérkezettnek látja az időt, hogy régi tervét megvalósítsa. Luciát összeesketi Artúr Bucklaw-val, a befolyásos főnemessel, és ez a frigy nemcsak új vagyont és hatalmat, hanem a királyi udvarral való szoros barátságot is jelenti.
Már gyülekeznek a vendégek a menyegzőre.
Normanno is segít a cselszövésben. Megnyugtatja Enricót: - Ó, ne félj, Lucia most már engedelmes lesz. Edgar már rég távol van s leveleit elfogtam mind. Most az az álhír, hogy Edgar feledte őt és már más lányért lángol, kiöli szívéből a szerelmet örök időkre...
Enrico ismeri húga állhatatos, hűséges szívét. S a hamis levelet mutatja meg Luciának, mely Edgar hűtlenségéről tanúskodik.
Lucia összeroppan a hazug hír súlya alatt.
Kintről éljenzés hangzik.
- Megjött a vőlegény... meg kell, hogy mentsél - követeli Enrico húgától. Hiszen egyedül az Artúrral kötendő házasság mentheti meg az Asthon-családot a pusztulástól.
De Lucia még mindig habozik. Az eskü, az Edgarnak adott szó ott ég a szívében. Enrico azonban végképp megtöri ellenállását: „Hogyha elhagysz és elárulsz - életemről is döntöttél. Fejemre a hóhér bárdja vár. Álmaidban árnyam visszajár majd és átkot szór rád. Szüntelenül látod majd a bárdot, mely halálosan talált.”
Változás[szerkesztés]
Az Asthon-palota termében összegyűlnek az esküvői vendégek. Lelkesen fogadják Artúrt, a vőlegényt, hiszen az Asthon-ház rokonai, barátai mind őtőle várják sorsuk jobbra fordulását.
Megjelenik a holtsápadt Lucia is, szinte összeroskad.
Éppen csak aláírják a házassági szerződést, midőn moraj fut végig a tömegen. Nyílik az ajtó és Edgar ront be rajta. Az arcokon megdöbbenés... Edgar csak Luciát nézi.
Asthon durván rátámad: „Távozz vakmerő, azt mondom, távozz, különben véred ontom.”
Raimond megkísérli békére inteni a halálos ellenfeleket: „Az Úr igéje szól belőlem, halljátok szavát... Isten szent nevére kérlek benneteket, kardotok tegyétek el. Békét! A gyilkolásra nincsen bűnbocsánat.”
Edgar csak egyet lát: az aláírt házassági szerződést, Lucia hűtlenségének bizonyítékát.
Lucia egyetlen szót szeretne csak mondani elhagyott jegyesének, de azt elönti a vak düh. Nem hallgat meg semmiféle magyarázatot. Rátipor a gyűrűre, szerelmük, eljegyzésük jelképére, aztán iszonyatos szavakkal fordul a hűtlennek vélt Luciához: „Isten bosszúló haragja Még lesújt reád!”
Luciát az átok úgy éri, mint a villámcsapás: leroskad. Edgarra fegyverrel támadnak.
III. felvonás[szerkesztés]
A vendégek, a barátok még mindig az esküvőt ünneplik: „Pártunkra fény derül, nincs többé válság, miénk lesz egész hazánk... s ellenségeink rémülve látják, hogy a szerencse mosolyog reánk.”
De Raimondo, a nevelő rettenetes hírt hoz: „Lucia nászszobájából, épp mint a férje belépett, vad lárma hangzott, segélykiáltás, halálraváltak nyögése. Átrohantam és a szobában leírhatatlan szörnyűség várt. Artúr elterülve, halott fehéren fekszik, Lucia kezében véres kard. Még mindig kinyújtva tartja. Aztán rám tekint - szavam nem érti - és így szól: Vőlegényem hol van? Szelíd, vértelen arcán kedves mosoly. Megtébolyodott szegény.” De már jő is Lucia.
Arcán az őrület és az öntudatlan boldogság félelmetes ragyogása. Amit az élet elvett tőle, azt a téboly most visszaadta. A leány azt hiszi, még mindig Edgar menyasszonya s boldogságukra nem vetődik semmi árnyék: „Nézd, visszatértem, szöktem az ellenség kezéből... Üljünk le a forrás tövében...”
De Lucia álomképeit hamarosan szétkergetik az őrület sötét árnyai. Ismét látja a forrás kísértő szellemét, aki szétválasztja a hűséges szerelmeseket. Aztán újra a boldogság képei csillannak fel előtte. Hallani véli az esküvői kórust, a harangokat, még a tömjén füstjét is érzi, és látja a fáklya lobogását. Kéri, hogy Edgar nyújtsa a kezét.
Edgar asszonya lett mindhalálig s többé már nem válnak el.
A szerencsétlen leány végül a sírról álmodozik.
Szálljon majd az ő lelke is utána, akkor lesz szép az ég.
Változás[szerkesztés]
Edgar ősei sírboltja előtt búcsúzik életétől. Már megbocsátott mindenkinek. Enricót várja, hogy párviadalban elhajítsa céltalan, boldogtalan életét.
A menyegzői vendégek hozzák a szörnyű hírt. De utolsó szavával is csak Edgart hívta, szólította. Utolsó gondolata, sóhaja őhozzá szállt. Edgar már rohanna a kastélyba, hogy még egyszer utoljára lássa szerelmesét, de Raimondo útját állja: - Luciánk nincs többé. Örökre elköltözött.
Tőrt ránt és megöli magát.