Olvasónapló/Három a kislány

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Három a kislány


Franz Schubert daljátéka 3 felvonásban, 4 képben. Szövegét Willner és Reichert írta. Zenéjét H. Berté és Lafitte állította össze.

Cselekmény[szerkesztés]

Játszódik: Bécsben az 1820-as években. Az I. felvonás Schubert lakóházának udvarán, egy tavaszi nap délutánján. II. felvonás Tschöll üvegfestő mester házában. III. felvonás egy bécsi téren, Schubert lakóháza előtt, 1. kép este, 2. kép másnap délelőtt.

I. felvonás[szerkesztés]

Külvárosi ház udvara. Az emeleti folyosón Schubert lakása.

Binder postás és Brunéder nyergesmester izgatottan várják szerelmeseik érkezését. A lányok: Édi és Hédi nemsokára fel is tűnnek a kapu alatt, nővérük Médi kíséretében. A három Tschöll kislány úgy szökött el hazulról. Lelkendező üdvözlések után mindnyájan a kerti lugasba vonulnak. Rövidesen újabb látogatók is érkeznek: Schober Ferenc, a költő, Schwind, a festő, Gumpelwieser, a rajzoló és Vogl operaénekes. Azért jöttek, hogy barátjukat, Schubertet egy kis kirándulásra hívják meg. Ő azonban szabadkozik: nem mehet, mert rögtön itt lesznek tanítványai, az énekes gyerekek. Míg a társaság elmegy enni-innivalót bevásárolni a kirándulásra, Schubert és Schober egyedül maradnak. A zeneköltő bevallja barátjának, hogy megint nincs pénze, ezúttal azért, mert ingyen munkát vállalt. Egyik barátján akar segíteni, aki a szemben levő „Postakürt” fogadóban játszik zenekarával. A fiatal karmester ugyanis azt reméli, hogy néhány Schubert-keringő fel fogja lendíteni a vendéglő forgalmát.

Nem sokkal később Tschöll Keresztély üvegfestő mester, a kislányok apja toppan be. Rájött ugyanis, hogy lányai tilosban járnak, s most rajta akarja kapni őket.

Mialatt a kapu előtt fel és alá sétál, Schubert barátai mindenféle jóval megrakottan visszatérnek s remek hangulatban asztalhoz ülnek. A véletlen megmenti a leánykákat a súlyosabb atyai dörgedelmektől. Schober, aki régi ismerőse és jóbarátja a háromlányos családnak, ügyesen elhárítja a fenyegető zivatart. Összeismerteti gyorsan Médit Schuberttel. Majd elhiteti a papával, hogy a zeneszerző énekleckét ad a kislánynak, nővérei pedig elkísérték. Ez ellen a papának nem lehet kifogása. A bohémtársaság borral kínálja a zsémbes öregurat, aki lassanként olyan rózsás kedvre derül, hogy végül még a két vőlegényjelölt is elnyeri tervezett házassághoz atyai beleegyezését. Tschöll papa most már ragyogó jókedvében kirándulásra hívja meg az egész társaságot a Bécsi erdőbe. Médi kérésére az iránta mind mélyebben érdeklődő Schubert is csatlakozik hozzájuk, és a kivételes nap alkalmából elengedi a gyermekeknek az énekórát.

II. felvonás[szerkesztés]

Tschöllék házában tartja menyegzőjét a két fiatal pár. Itt van Schubert és Schober is, barátaikkal együtt.

Míg a társaság a kertben szórakozik, betoppan Grisi Lucia, a körülrajongott híres énekesnő, akinek egy kis szerelmi kalandja akadt Schoberrel, bár egész Bécs tudja róla, hogy ő a dán követ, Scharntorff barátnője. Most azért jött ide, mert féltékeny a szoknyavadász hírében álló fiatalemberre és azt hiszi, hogy a költő is udvarolni jött.

Utána még egy hivatlan vendég érkezik: Novotny, a kétbalkezes titkosrendőr, aki a dán követ megbízásából nyomoz Grisi titkos imádója után.

Az énekesnő és Schober találkoznak. A férfi azonban hiába bizonygatja, hogy tisztán baráti szálak fűzik a házhoz, Grisi meg van győződve az ellenkezőjéről: Médiben sejti vetélytársát.

Schubert és Médi között egyre bensőségesebbé válik a beszélgetés, a hang.

Vallomásra azonban nem tudja elszánni magát a félénk, zárkózott zeneköltő. Mindössze egy dalt ígér a leánynak, aki ennek is nagyon örül ugyan, de persze nem tudja, hogy Schubert Ferencnél mit jelent „egy dal”.

A primadonnának végre sikerül négyszemközt beszélnie Médivel. Alaposan megrágalmazza az éppen távozó „Franci”-t, de természetesen Schoberre érti, míg Médi folyton Schubertre gondol, és a hallottakat ő rá vonatkoztatja. Persze, a fiatal leány rajongása egyetlen pillanat alatt semmivé foszlik. Így talál rá Schober, s mindent megtesz, hogy a síró kislányt megvigasztalja.

A két fiatal házaspár és a vendégsereg elbúcsúzik s az öregek magukra maradnak:

„Árva a ház, nincs kacagás,

Árvák a régi szobák,
Messzire jár, mint a madár

Az ifjúság.”

Később a muzsikus és a költő még visszatérnek, hogy kissé vigasztalják őket. Míg a két férfi egyedül marad, a zeneköltő különös baráti szívességre kéri a poétát: dalolja el ő a Médinek ajánlott új dalát és valljon szerelmet az ő - Schubert - nevében. „Mégis más az, ha egy ilyen jóképű, csinos fiatalember áll eléje, mint te vagy.” A közvetített szerelmi vallomás megtörténik, de túlságosan jól sikerül. Grisi intrikája, az előadó forró fellángolása, vagy maga a dal volt az oka?...

Médi Schober karjaiba simul, és Schubert összetörten, magára maradva borul a zongorára.

III. felvonás[szerkesztés]

1. kép[szerkesztés]

Utcarészlet a „Postakürt” fogadó és egy kis külvárosi cukrászda között. A térségen áll a ház is, ahol a zeneköltő lakik. Nyári este, a lakók kint üldögélnek a házak előtt és pletykáznak. Mesélik, hogy Schubert már három napja ki sem mozdult a szobájából. A „Postakürt” kis zenekara pedig nagyon várja, mert megígérte, hogy ma este eljön, amikor műveit játsszák.

A szerző azonban késik. A kocsmáros a muzsikusokat okolja, amiért rosszul megy az üzlete, és megfenyegeti őket, hogy kidobja valamennyit. Egy távoli toronyóra kilencet üt: nem lehet tovább várni. Megszólal a muzsika és a Schubert-zenére perdül táncra az utca apraja-nagyja. Végre mégis megjelenik a zeneköltő, akit viharosan ünnepelnek. A kocsmáros túl boldog, mert most már az egész környék a „Postakürt”-be tódul. Csak Schubert marad egyedül, kétségbeesetten, árván.

2. kép[szerkesztés]

Ugyanaz a tér másnap reggel. Schubert éppen sétára indul, amikor összetalálkozik Schoberrel, aki most már Médi vőlegénye. A költő, kitől Grisi találkát erőszakolt ki, megkéri barátját, hogy a cukrászdába érkező énekesnővel közölje eljegyzését.

A zeneköltő Médivel is találkozik. Beszélgetésük során az újdonsült menyasszony rájön, hogy Grisi akkor este a másik „Franci”-ról beszélt. De már késő: - szereti Schobert. Schubert pedig megígéri, hogy mindig jó barátjuk marad.

Az énekesnő megtudja, hogy a költőt elveszítette, de a melegszívű muzsikus okos, higgadt szavai lecsillapítják bosszúvágyát.

Scharntroff végre ráakad vetélytársára, de minthogy az közben eljegyezte Médit, már nem ellenfelek többé, így a követ elvonul a primadonnával együtt.

A jegyespár hálás szívvel, meghatottan búcsúzik a zeneköltőtől, akit már várnak tanítványai, hivatása és sorsa: a muzsika.