Olvasónapló/Falstaff

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Falstaff


A Falstaff Giuseppe Verdi vígoperája 3 felvonásban, 6 képben. Szövegét ShakespeareWindsori víg nők” és „IV. Henrik” című színművének felhasználásával Arrigo Boito írta.

Cselekmény[szerkesztés]

Történik Windsorban, IV. Henrik angol király uralkodása idején.

  • Az I. felvonás 1. képe,
  • a II. felvonás 1. képe és a III. felvonás 1. képe a Térdszalag kocsmában, ill. a kocsma előtt,
  • az I. felvonás 2. képe Ford kertjében,
  • a II. felvonás 2. képe Ford házában,
  • a III. felvonás 2. képe a windsori parkban.

I. felvonás[szerkesztés]

A „Térdszalag”-hoz címzett csárda ivója.

Az asztalon dús lakoma maradványai és írószerek: tintásüveg, toll, papír. Falstaff pecsétviaszt tart a gyertya lángjához, majd gyűrűjével két borítékot pecsétel le.

Ebben a pillanatban felpattan az ajtó és Cajus doktor ront be az ivóba. Előbb szemére veti Falstaffnak, hogy agyonlovagolta a kancáját, amit az egykedvű fensőbbséggel hagy rá.

Azután a termetes lovag két csatlósára támad a félénk Bardolf és a nagyhangú, handabandázó Pistol, állítja Cajus doktor, előző éjszaka kifosztották. Leitatták valami ócska lőrével és ittas állapotában elcsenték minden aranyát. A két mihaszna összevissza beszéde után Falstaff fenségesen legyint, a vallomások oly ellentétesek, hogy a legbölcsebb bíró sem tudja eldönteni, ki a vádló és ki a vádlott. A doktor panaszára tehát nincs „jogorvoslat”. A két udvaronc csúfolódó díszlépésekkel kíséri ki Cajus doktort az ajtóig.

Alig távozott a dühös doktor, bemerészkedik a kocsmáros a hatalmas számlával. A lovag elgondolkozva tanulmányozza, míg Bardolf gazdája lapos erszényében kapargál: vajon talál-e benne egyetlen lyukas garast? Falstaff szemére is veti neki, hogy minden pénzét rá kölltötte. De... járni kocsmáról kocsmára, a te bíborfényű orrodnál nincs kellemesebb lámpás - bólogat aztán.

El is gondolkodik: ha Isten ments, lefogyna? ...hová llenne tekintélye, amit nem is utolsósorban méltóságteljes termetének köszönhet. És csatlósai kancsót emelve ünneplik a hatalmas Falstaffot.

Most azonban új jövedelem után kell nézni. - Keressünk új hizlaló metódust - dönt a lovag. ...gazdag, neje gyönyörű - s a pénzt ő őrzi, Alice a neve. Múltkor arra megyek, ő rám néz... rám nevet.

„Mert elbűvölte a terjedelmem, A termetem s a föllépésem.” Hát ő pedig csak ért az asszonyi pillantásokhoz! De van ám itt egy másik asszony is. Az is meghallgatja a vallomását, az is rajt ül a pénzeszsákon, a neve: Meg.

A frissen lepecsételt leveleket tehát csatlósaira bízza, juttassák el a hölgyekhez. A léhűtők azonban kereken megtagadják az engedelmességet. Ők nem lesznek kerítők, mert tiltja a becsületük. A lovag felháborodása mérhetetlen. Ez a két himpellár merészel a becsületre hivatkozni, amely olykor még Sir John Falstaffnak is terhes. A két levelet hát apródjával küldi el, aztán seprűt ragad és kiveri a két ingyenélőt a kocsmából.

Változás[szerkesztés]

Kert Ford háza mögött.

Fordné asszony, Alice és leánya, Annuska, vendégségbe indulnak Meghez, amikor az éppen betoppan a kövérkés, fürge szomszédasszonnyal Mrs. Quicklyvel.

Alig fér meg bennük a szó. Furcsa kalandba keveredtek. Mindketten levelet kaptak. Felcserélik s tüstént olvasni is kezdik.

Nézd csak! A két levél tartalma szóról szóra egyezik és írója Alicénak is, Megnek is szerelmes szívét kínálja. A két asszony most betűről betűre összeolvassa a leveleket és nevetve-bosszankodva látja, hogy a két írás teljesen azonos. Csak a címzések különbözők, egyébként ugyanazok a szerelmes szóvirágok szólnak Mrs. Megnek és Mrs. Fordnak is. Alice olvassa: »Bűbájos orcád majd úgy ragyog le rám, mint égi csillag, amely a földre szűzi fényt derít« - fejezi be a leveleket nemes lovag John Falstaff.

Több se kell a felháborodott asszonyoknak, olyan haddelhaddot szánnak a hájas lovagnak, amit élete végéig megemleget.

Mialatt elvonulnak az asszonyok a bosszú részleteinek megbeszélésére, Alice férje, Ford jön dühöngve, szinte egész kíséret követi. A vékonyhangú Cajus doktor nem fogy ki a sirámból, panaszból: A királynál fogja feljelenteni! Sarkában topog a két kiseprűzött csatlós is: a pirosorrú Bardolf és a bősz Pistol, kik elárulják Fordnak, milyen szörnyű veszély fenyegeti otthonát: az agancs! Falstaff fel akarja szarvazni.

Az ifjú Fenton alig-alig figyel dühös hadarásukra. Mind azt lesi, hogy valahogy Annuska közelébe férkőzhessék. Míg az asszonyok és a férfiak fel és alá sétálva tanácskoznak, ő vigyázva, a jótékony bokor oltalmában még egy csókot is kérhet Annuskájától.

Aztán gyorsan szétrebbennek.

Ford, az atya, nem nézi jó szemmel a szegény udvarlót.

Az asszonyok haditerve hamar kész.

Mrs. Quickly keresse fel Falstaffot a hírrel: hogy levele meghallgatásra talált: Alice várja őt. Ha azután a szerelmes lovag valóban meg is jelenik, az asszonyok majd gondoskodnak róla, hogy soha el ne feledje ezt a pásztorórát.

Fenton újra megszökik a férfiaktól, Annuska az asszonyoktól, hogy bujócskázva, titkon még néhány szerelmes szót válthassanak egymással.

Megint feltűnnek a bosszúvágytól robbanó férfiak. Az ő tervük is kész: Bardolf és Pistol bejelentik a lovagnál Fordot, aki álnéven látogatja majd meg és kelepcébe csalja a hájas szoknyavadászt.

Az asszonyok már előre nevetik a póruljárt gavallért.

II. felvonás[szerkesztés]

Falstaff megszokott helyén üldögél a kocsmában, rendes napi foglalkozásánál: ürítgeti a boroskancsókat. Óvatosan kullog be Bardolf és Pistol, a két naplopó és bűnbánóan bocsánatát esdeklik, térdenállva kérlelik a lovagot, hogy fogadja őket vissza szolgálatába.

Megérkezik Mrs. Quickly, a cselszövő asszonyok küldöttje s tisztelettel hajt térdet a lovag előtt.

Pompásan játssza a postás szerepét: választ hozott a lovag szerelmes levelére. Alice férje mindennap elmegy hazulról kettő és három között.

- Alice az enyém lesz! - diadalmaskodik Falstaff, amint egyedül marad.

Bardolf újra látogatót jelent be: Mr. Korty óhajtja tiszteletét tenni. Jókora üveg ciprusi bort hozott és szeretné azt a híres Sir John Falstaff társaságában elfogyasztani. Akinek pedig óbor az ajánlólevele, az mindig szívesen látott vendég a lovag asztalánál.

Mr. Ford, Alice férje - mert ő rejtőzik a Korty álnév alatt - nem egyébre kéri a lovagot, mint hogy kegyeskedjék tőle rögtön egy zacskó aranyat elfogadni.

- De miért? - Ugyanis a legszebb nő Windsorban: Ford Alice; és ő - mármint Korty úr - hiába epekedik a szépasszony kegyeiért. De semmire sem ment, a „túlzottan” erényes hölgy elutasítja. Falstaff fölényesen tréfálkozik.

Ford most már egyenesen esdekli tőle: csábítsa el Alice-t, az ő kedvéért! A lovag elcsodálkozik a furcsa óhajon. Azzal ugyanis, fejezi be kérését a férj, megtöri a jeget, utána majd biztosan célt ér ő is.

A lovag beleesik a kelepcébe és nagy büszkén kivágja: mi sem könnyebb ennél, hiszen az első lépés máris megtörtént. Alice már ma várja őt találkára, kettő és három óra között. Dicsekedve veregeti az elképedt férj vállát: „Föl fogjuk szarvazni Szépen, finoman.”

Fordot ez villámcsapásként éri, hiszen sejtelme sincs az asszonyok pajkos tréfájáról. Mialatt a lovag a szomszédos szobában öltözködik és csinosítja magát a találkozóra, kitör belőle az indulat. Sír és átkozódik, hogy kirázza Falstaffból a lelket, de amikor az ünnepélyesen felcicomázott lovag peckesen belejt, a féltékeny férj fogcsikorgatva nyeli le keservét.

A csábító és a férj, csöpögő mosollyal, udvariaskodva, karonfogva szoronganak ki a szűk kocsmaajtón. Együtt indulnak - Falstaff egyenesen Ford Alice-hoz.

Változás[szerkesztés]

Jókedvű kacagástól zeng Fordék háza. Mrs. Quickly számol be Falstaffnál tett látogatásáról, melynek eredménye: a lovag gyanútlanul léprement. Még néhány perc s az óramutató kettőre ugrik, nincs vesztegetni való pillanat. A lázas készülődés kellős közepén jön a sírdogáló Annuska, akit atyja erőnek erejével Cajus doktorhoz akar feleségül adni. Az asszonyok vigasztalják: ne sírjon, nem lesz abból semmi, dehogy is engedik szíve ellenére férjhezadni! - S folyik tovább a lázas rendezkedés.

Spanyolfal, lant is kerül elő, a szolgák egy hatalmas ruháskosarat cipelnek a szobába. Végre minden a helyén van: kezdődhet a komédia. Mindenki tudja már a szerepét, ki lesz az őrszem, ki hová rejtőzik.

Alig kacaghatják ki magukat az asszonyok, Mrs. Quickly, az őrszem, futva érkezik az ablaktól: Falstaff itt van! - És Alice a karosszékbe ülve megpengeti a lantot.

A pocakos széptevő megkezdi udvarlását.

De máris megzavarják. A terv az, hogy most Mrs. Quickly ront be: „Mrs. Meg van itt, be akar jönni!”

A komédia szerint ugyanis Meg ráijeszt Alice-ra: „A férjed szörnyű dérrel-durral jön erre, És ordít, hogy menten agyonvág egy embert. Majd hogy szét nem robbantja a méreg, Átkozza, szidja a hűtlen asszonynépet!”

Falstaffot rázza a hideg és reszketve bújik meg a spanyolfal mögött. A ragyogó tréfa azonban komoly rémületté válik, mert Ford, a féltékeny férj, valóban kint kiabál.

Mint a tűzokádó sárkány, ront be. Nyomában egész sereg furkósbottal felfegyverzett férfi, s keresik, kutatják a betolakodót. Rohannak összevissza, ki és be, fel és le a házban, a pincétől a padlásig. A férj még a ruháskosárba is beledöfi furkósát, és eszelősen rohan a szomszédos szobákba a többiek után.

Itt a pillanat, üresen maradt a szoba, s az asszonyok a rémülettől remegő Falstaffot belegyömöszölik a ruháskosárba. - A felfordulás csak Fentonnak és Annuskának kedvez. Ki gondolna most velük? és szépen, óvatosan megbújnak a spanyolfal mögött. A vad hajsza, kutatás, szekrényforgatás közben, az őrült zűrzavar kellős közepén beállott pillanatnyi csendben halk, cuppanós nesz hallatszik a spanyolfal mögül: csók csattant.

Ott... ott van a gaz csábító! Méghozzá nem is egyedül! A férfiak összesereglenek, kovácsolják a haditervet, az asszonyok pedig, mármint Mrs. Quickly és Meg, a ruháskosarat őrzik, sőt rá is ülnek.

A két fiatal azonban mit sem lát, mit sem hall a spanyolfal ellen irányuló ostromból - szerelmesek.

A furkósok a magasba lendülnek, a férfiak megrohanják és felborítják a spanyolfalat. Mögötte azonban nem Falstaffot, hanem a szerelmesen megbúvó Annuskát és Fentont találják. A számonkérés elmarad, mert már fut is az egész férfihad tovább: valaki a bűnöst kint látta szökni, hát utána vetik magukat mindnyájan.

A szolgák közben az ablakhoz húzzák a súlyos ruháskosarat és azt a benne búvó Falstaffal a Themze vízébe lódítják.

III. felvonás[szerkesztés]

Falstaff a „Térdszalag”-hoz címzett csárda előtt üldögél. A nemes lovag igen keserű.

Egy kancsó forralt bor lassacskán visszaadja életkedvét. De torkára szalad a korty, mikor meghallja Mrs. Quickly hangját, aki Alice levelével jött, amiben azt írja, hogy éjfélkor, fekete vadásznak öltözve, jelenjék meg a királyi parkban, a Herne tölgyének lombjai alatt, - ott vár majd rá.

A kocsma előtt már lesik az összeesküvők, vajon lépre megy-e a lovag. S mialatt bent a kocsmában, ahová Falstaff betessékelte Mrs. Quicklyt, hogy megbeszéljék a találka részleteit, idekint már kiosztják az éjféli tréfa szerepeit.

Annuska tündérkirálynő lesz, talpig fehérben, fátyollal a fején. Mrs. Meg erdei nimfa, Mrs. Quickly pedig boszorkány.

Addig rámítik majd a fekete vadásznak öltözött lovagot, míg csak be nem vallja bűneit és meg nem fogadja, hogy jó útra tér.

Ford doktor Cajus-szal hátramaradt.

Nekik külön tervük van az éjféli színjátszáshoz. Cajus barátcsuhában lesz és a tündérkirálynőnek öltözött Annuskával majd Ford elé járul, aki rögtön apai áldását adja frigyükre, s így Annuskából mégiscsak doktorné lesz. Nem vették azonban észre, hogy Mrs. Quickly éppen ekkor lépett ki a hátuk mögött a kocsmából és így meghallotta tervüket. Nevetve fenyegeti meg a férfiakat: majd ő gondoskodik róla, hogy a keszeg Cajus doktor házassága kútba essék.

Változás[szerkesztés]

Éjszaka a windsori parkban. Középen Herne óriási tölgye. Nagy messziről az őrök kürtjei válaszolgatnak egymásnak.

Fenton Annuskáját várja.

Az asszonyok tréfája, összeesküvése most már nemcsak a nagypocakú Falstaff, hanem a nyakas Ford ellen is készül, aki mindenáron Cajus doktorhoz akrja kényszeríteni a leányát. Fentont nagy sietve barátcsuhába bújtatják. Bardolf menyasszonynak öltözve játssza majd Annuska szerepét Cajus karján az atyai áldás pillanatában. Szétszélednek, üres a park...

Az óra éjfélt üt és... hatalmas aganccsal a homlokán, óvatosan lépked a fák alatt Falstaff. Boldogan magához akarja ölelni Alice-t és még jobban fellángol, mikor megtudja, hogy Meg asszony is itt rejtőzik valahol a közelben.

- A fák sűrűjéből rémült sikoltás hallatszik, azután megelevenedik az egész erdő.

„- Nimfák, sellők, szirének!” - hangzik Annuska hívása messziről. A fekete vadász, a híres hős most rémülten kapaszkodik a tölgy törzsébe s befogja szemét is, mert aki meglátja az erdő szellemeit, az meghal. Holdsugár ömlik végig a tájon és megjelenik kíséretével a tündérkirálynő. Majd a tündérek holdsugárfényű fátyolban lassú táncba kezdenek. Azután a manók, rémek és mindenféle csodalények ugrálnak elő és lepik el a tisztást, s döngő léptekkel, husángos, lárvás-képű szörnyetegek fogják közre és rávetik magukat a jajgató, kegyelemért esdeklő Falstaffra.

Husángokkal ütlegelik, páholják. Azután temetési menet áldozataként körbe is hurcolják.

A játék mindaddig tart, míg a póruljárt lovag teljesen összetörve be nem vallja vétkeit és javulást nem fogad. Ekkor kibukkannak az álarcok alól a vidám windsori asszonyok, a férj Ford, de Bardolf és Pistol is, a szomszédok és a városka dévaj apraja-nagyja. Az elképedt Falstaff rájöhet, hogy megint csak csúfot űztek belőle.

Hátra van még a tréfa fénypontja, a tündérkirálynő esküvője. Közeledik a nászmenet.

Ford Alice kéréssel fordul férjéhez: „Egy másik szerelmespár is megjelenik itt. Kérik, engedjük meg, Hogy megtarthassák itt az esküvőt.”

A két párnak teljesen azonos az öltözete. Mindkét vőlegényt ugyanazon színű kámzsa és egyforma álarc rejti, s mindkét menyasszony talpig fehér fátyolban várja az áldást. Ford nagylelkűen beleegyezik: nem bánom, hát legyen dupla lagzi. Ünnepélyesen áldását adja mindkét párra, s mikor azok leveszik álarcukat, Falstaff kissé megvigasztalódva láthatja, hogy nem ő az egyetlen, akit ma rászedtek. Doktor Cajus mellett teljes menyasszonyi díszben a vigyorgó Bardolf áll, míg Fenton - Ford akarata ellenére is - nőül kapta Annuskáját. A rászedett apa - mit is tehet egyebet - jó arcot vág a kárán esett tréfához.

Vidám dallal végződik a játék.