Olvasónapló/Az arany ember (regény)

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az arany ember (regény)


Jókai Mór: Az arany ember[szerkesztés]

(olvasónapló)

A Szent Borbála[szerkesztés]

  • A Vaskapu

A Vaskapunak - mely a román-szerb-török határon található - kétezer éves a története. Van, ahol tündérvilág várja a kalandor utazót, máshol fenséges sziklafalak között hullámzik a szűk ágakra bomló folyam. Ez a vidék a Dunán a hajókra nézve a legveszedelmesebb hely. Ezért az itt járó hajósok, errefelé dolgozó halászok babonásan tisztelik. Szépsége még Szent Péter sírja (Gropa lui Petro), különlegessége a tenger vendégeit kelepcébe csaló vizafogók sora, halálhozó, kitartó hetes vihara: a bóra.

  • A Szent Borbála és utasai

Akkoriban gőzhajók még nem lévén Galactól a Majna-csatornáig kilencezer ló vontatta folyásiránnyal szemben a hajókat, bár a török Dunán vitorlákat is használták, a sócsempészek meg evezőkkel dolgoztak. A szigorú határőrizet rájuk is felügyelt, meg a járványok megelőzését is szolgálta, legfőképpen a pestisét.

Szent Mihály napján az ogradinai őrállomás káplárja hajótülkölésre lesz figyelmes. Egy tíz-tizenkétezer mérős tölgyfa hajó halad a folyón felfelé. Az a kürtölés a lóhajcsárok vezetőjének szól, hogy a sziklacsatornában biztonságosan haladhasson előre a vízi jármű. A Szent Borbála dacolva a sötétséggel és a rettenetes viharral halad Magyarország felé. A hajó kormányosa: Fabula János, a harminc év körüli hajóbiztos: Timár Mihály. A nehéz tölgyfa hajóhoz van kapcsolva a dereglye, abban hat hajóslegény ül, akik a vontatón kívül segítik a hajó haladását. A fedélzeten tartózkodik még az egészségügyi felügyelő, a „tisztító” és a hajóteher (tízezer mérő tiszta búza) tulajdonosa, az ötvenéves görög kereskedő: Trikalisz Euthym, valamint ennek tizenhárom év körüli lánya: Timéa. A Szent Borbála Brazovics Athanáz komáromi kereskedő tulajdona. Hirtelen egy dunai malom – melyet a nagy vihar szakított le a láncáról – jön a hajóval szembe a sebes árban. Timár Mihály leugrik az evező legények közé a dereglyébe, s megpróbálja elhárítani a villámgyorsan közeledő veszedelmet.

  • A fehér macska

A hajóbiztos egy bátor fogással eltéríti a malmot, az „özönvízi szörnyeteget”, mely félelmetes sebességgel közeledett a hajó felé. A malom tetején, a zsindelytetőn egy fehér macska ült, s amikor a faalkotmány egy szirthez csapódik, majd egy óriási örvénytölcsér a mélybe rántja, a cica is eltűnik. Timéa ettől a pillanattól kezdve kerüli Timár Mihályt, haragszik rá a kis állat pusztulásáért.

  • A salto mortale egy mammuttól

Ám a Szent Borbálát ért megpróbáltatásoknak még koránt sincs vége. Egy huszonnégy evezős török ágyúnaszád, a Szaloniki követi őket. A Perigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a Duna. Itt Timár vakmerő manőverre szánja rá magát, hogy lerázza a török hadihajót. A szorosban egy veszélyes folyosón átkel – elsősorban a saját életét kockáztatva – a Duna közlekedésre inkább használt szerb ágáról a románra, mely nem más, mint egy keskeny sziklaárok. Amint épségben megérkeznek a túlpartra, Timár elkezdi toborozni az új hajóvontatókat. A török hajónagy a partőröktől tudakozódik a Szent Borbála sorsa után, majd arra a végeredményre jut, hogy az általa üldözött hajó elsüllyedt, elnyelte az örvény.

  • A szigorú vizsgálat

„Két veszedelmét már kikerülte a Szent Borbála, a Vaskapu szikláit s a török ágyúnaszádot; még kettő hátravolt: az egyik a bóra, a másik az orsovai vesztegzár.” – Részlet a regényből (pdf-változat 19. oldal)

A hajó folytatja útját, az utasok egy zivatart átvészelve szerencsésen megérkeznek Orsovára, ahol egy vámfelügyelő és két pénzügyőr ellenőrzi a hajó papírjait, átvizsgálja a rakományt, kikérdezi a tiszteket. A „tisztító” bizonyítja, hogy a hajó tiszta, nem érintkezett keleten semmilyen pestises tárggyal. Némi megvesztegetés után a hivatalos emberek is mindent rendben találnak. A vámfelügyelő egy levél átadására kéri Komáromban Timárt, a címzett Kacsuka úr.

  • A „Senki” szigete

A Veterani-barlanghoz érve Timár elmeséli Timéának a száznegyven évvel ezelőtt itt történteket, amikor háromszáz magyar katona öt ágyúval egy egész török sereg ellen harcolt, s negyven napig védte magát. Negyven éve meg, a keresztények ugyanezt a barlangot véres harcban tartották meg a törökök ellen. Az oszmánok kétezer embernél is többet vesztettek a sziklák alatt. Timéa a galambóci vár történetére – Rozgonyi Cecília és Zsigmond király sorsára, a magyarok romlására – már nem is volt kíváncsi, ismét kerülni kezdte a hajóbiztost. Három nap telt el, míg a hajó eljutott oda, ahol a Morava a Dunába ömlik. Itt három vár őrzi a tájat és a véres múltat: Szendrő, Kulics, Ráma. A hátralévő úton a hajó ellenszélbe kerül, nem segít sem evezés, sem vontatás, egy ideig nem tudnak továbbhaladni. Lehorgonyoznak egy új, a Duna alkotta szigetnél, melynek még a legutóbb készült térképeken sincs nyoma. Timár elindul, hogy felderítse a szigetet, mert elfogyott az élelmiszerkészletük. Nagy meglepetésére szinte magát a paradicsomot találja meg rajta.

  • Almira és Narcissza

Timár egy rejtett tanyát fedez fel, és ott találkozik a sziget harmincas éveinek közepén járó úrnőjével, Teréza asszonnyal, annak szépséges lányával, Noémivel, valamint a két hűséges állattal: Almirával, a nagy, izmos fekete newfoundlandi kutyával és Narcisszával, a kis fehér cicával.

Timár Mihályt frissen készült pattogatott kukoricával és meggyborral fogadja Teréza. A hajóbiztos élelmet szeretne vásárolni három napra az emberinek és az utasainak. Az asszony kecskegödölyét, málélisztet, sajtot és gyümölcsöt kínál fel az éhezőknek, de nem pénzért. Timár búzával és sóval fog fizetni, majd azt kéri, hogy ezen az éjszakán – mivel az utasai számára a viharos folyón nehéz a pihenés – itt aludhassanak a barátságos kunyhóban, ebbe Teréza bele is egyezik. A hajóhoz visszavezető úton Timár meglát két mocsári szalonkát, a puskájával rálő a madarakra, mire Almira a férfit azonnal a földre rántja, s nem engedi felkelni, Mihály csak Teréza szavára szabadulhat ki. Egy óra múlva a nagyobbik csónak kiköt a sziget partján az új vendégekkel. Lezajlik a cserevásár, majd Teréza malacpörkölttel bőségesen megvendégeli alkalmi üzletfeleit. A két lány percek alatt összebarátkozik…

„Timéa ugyan nem értett magyarul, Noémi pedig nem értett görögül; hanem ott volt kettőjök között Narcissza; az értett magyarul is, görögül is.” – Részlet a regényből (pdf-változat 35. oldal)

...bár a cica – régi gazdája iránti hűtlensége – galibát okoz. Később egy váratlan vendég lép a szigetre, akit Almira hosszan, mély, dörmögő hangon üvöltve ugat.

  • Az éj hangjai

A szigetre érkező új vendég Krisztyán Tódor, aki lovagnak és kapitánynak nevezi magát, bizalmasan bánik Noémivel (jegyesének tekinti), bár az nem kedveli, húzódozik tőle. A csinos, 25 éves fiatalemberről hamar kiderül Timár számra is, hogy megbízhatatlan, pénzéhes ember. Most is azért jött, hogy kisajtoljon valamit Terézából. Timár a padláson aludni készül, amikor akaratlanul is kihallgatja az alatta lévő szobában tartózkodók beszélgetését. Tódor követelőzően és fenyegetően lép fel a háziasszonnyal szemben, aranyat akar, de csak a Timéa által Noéminak ajándékozott karperecet kaparintja meg. Az éjszaka Mihálynak nem jön álom a szemére, kimegy az udvarra, itt találkozik Terézával, aki elmondja, hogyan került a lányával erre a szigetre.

  • A szigetlakók története

Az asszony megosztja Timárral családja tragikus történetét. 12 éves korában Pancsován laktak városi hivatalnok férjével, akit Bellovárynak hívtak, s kinek jó barátja volt Krisztyán Maxim, Tódor apja. A férfiak megegyeztek, hogy gyermekeiket egyszer majd összeházasítják. Krisztyán kereskedő volt, rendszeres megrendelője pedig az a Brazovics Athanáz, aki most Timár munkaadója. Teréza férje rendszeresen kezességet vállalt Krisztyán üzleteire, aki azonban egyszer – 1816-ban – megszorult, s a vagyonával elszökött Törökországba, így a tartozást a kezesektől hajtották be, földönfutóvá téve ezzel sok embert. Teréza férje öngyilkos lett, az asszony pedig Noémivel és Almirával átszökött erre a szigetre, s itt kezdett új életet. Minden, ami itt található, az ő kettőjük keze munkájának a gyümölcse. A kis szigetet ötven év alatt alkotta a folyam az Osztrova-sziget melletti nádasban, ez a sziget senkié. „A Duna építette – senkinek. Semmi kormánynak sincs még róla tudomása; egyik országnak sincs még joga azt a maga területéhez számítani.” Teréza Krisztyán Tódor fertelmes múltjáról is beszámol, elárulja Timárnak, fél a férfitől, mert az azzal zsarolja, hogy feljelenti őket egyszerre az osztrák és a török kormánynál, hogy a Duna közepén támadt egy új terület, melynek tulajdonjoga az eddigi békekötésekben nincs jelezve. Mi lesz, ha el kell hagyniuk ezt az édent, ismét földönfutó nyomorulttá válnak?

  • Ali Csorbadzsi

Másnap este a hajón Trikalisz Euthym – miután mérget vett be – azonnal Timárhoz siet. Felfedi előtte, hogy őt valójában Ali Csorbadzsinak hívják, és korábban Törökországban Kandia kormányzója, majd Sztambulban kincstárnok volt. Bizalmas forrásból nemrég megtudta, hogy meg akarják ölni, a vagyonát pedig el akarják kobozni. Ő búzát vásárolt a pénzén, majd Timéával hajóra szállt, s igyekezett, hogy eljusson Brazovics Athanázhoz, aki megboldogult görög felesége révén a rokona. Azonban, mivel Krisztyán Tódor (akit Csorbadzsi már régről ismer, s tudja, hogy török kém) meglátta, most újból a nyomára bukkantak. Azért hajtotta végre az öngyilkosságot, hogy megmentse a lánya számára a vagyonát. Arra kéri a hajóbiztost, hogy hajós szokás szerint temettesse el oda, ahol legmélyebb a Duna. Ezer aranyat ad át a férfinek egy igazolólevél kíséretében, végül megbízza Timárt, hogy juttassa el Timéát Komáromba Brazovicshoz. Csorbadzsi a veres félholdról akar még valamit mondani, de a görcs örökre becsukja ajkait, rövid kínlódás után meghal.

  • Az élő alabástrom

Az éjszaka árnyai komisz, gyilkos ötleteket villantanak fel Timár előtt, de ő ellenáll a kísértéseknek. A percekkel korábban meghalt Ali Csorbadzsi – aki álomport adott a lányának – utasításainak megfelelően feléleszti az alvó Timéát. Egy üvegcsében lévő illékony szesszel elkezdi az alvó homlokát, halántékát és szívtájékát bedörzsölni. Az alélt lány teste félelmetesen szép és hideg, mint az alabástrom. Miután a nő feléled, megtudja Timártól, hogy az édesapja meghalt. A hajóbiztos gyorsan feketekávét főz, és erőszakkal megitatja a lánnyal, aki ettől végre valóban magához tér.

  • A hajóstemetés

A hajóbiztos közli a kormányosával, hogy halott van a hajón. Hogy megadhassák Trikalisz Euthymnak a végtisztességet, ezért egy közeli falunál, Pleszkovácon kötnek ki. De mivel az elhunyt nem gyónt meg, az esperes nem engedi, hogy a parton földeljék el. Timár kérésére a pap kiad egy bizonyítványt a temetés megtagadásról. A babonás parasztok ráadásul bizalmatlanok, így felküldenek négy markos helyi lakost a Szent Borbálára, hogy ellenőrizzék a hajósokat, elhagyják-e – a holttesttel együtt – békében a vidéket. Timár többször ellenőrzi az önkívületben hánykolódó, lázas Timéa állapotát. Később, amikor a személyzet alszik, a szerb legények a koporsót a Dunába vetik. Mihály az esetről felvetet a tettesekkel egy jegyzőkönyvet, melyben azok elismerik, „hogy ők a meghalt Trikalisz Euthymot éjjel, mikor a hajósszemélyzet aludt, annak tudta és hozzájárulása nélkül, a jégesőtől féltükben, a Dunába vetették.” Így teljesült a megholt utasítása, aki azt kérte, hogy a Dunába dobják, nehogy rátaláljanak.

  • A nevetni való tréfa

Másnap reggelre Timéa már teljesen egészségesnek érzi magát, ekkor Mihály elmondja neki, hogy mi történt a korábbiakban, amikor a lány nem volt magánál. Pancsovához érve osztrák ellenőrök szállnak a hajóra, a kapitányuk a török szökevényekről kérdezősködik. Mivel azonban Timár érvényes végrendelettel, esperesi igazolással, jegyzőkönyvvel igazolja magát, és a holttest sem lelhető fel, ezért Timéa örökségét – bár átlát a szitán – nem kobozhatja el. Szerinte Timár igazi „arany ember”, nélküle a kisasszony nagy bajban lenne.

  • A Szent Borbála végzete

A hajóút az alföldi magyar rónán unalmassá válik, az október végi derült őszi idő átcsap esősbe. A Szent Borbála már majdnem eléri célját, amikor azonban szörnyű baj történik. A hajó tőkére – víz alatt úszó lappangó fatuskóra – fut, s elsüllyed. A legénység dereglyén menekül, Timár biztonságba helyezi a hajóokmányokat és a hajópénztárt, majd kimenti Timéát, végül – visszatérvén az elmerülni készülő hajóhoz – a víz alól a lány ezer aranyat tartalmazó ládikóját. Fabula kormányos véleménye az esetről: „No biztos úr, […] már háromszor ázott el ezekért az összenőtt szemöldökökért!”

Timéa[szerkesztés]

Timár elvitte hozományostul Timéát Brazovics Athanázhoz, aki Timéa rokona – ahogy megígérte Ali Csorbadzsinak halála előtt –, hogy fogadja lányának. Brazovics úrnak már volt egy lánya, Athalie, akinek Kacsuka úr, egy katonatiszt a vőlegénye. Az örökbefogadás után Timár engedélyt kért, hogy kiszedje az elázott búzát. Brazovics kártérítést követelt a hajójáért. Timár árverést rendezett búzából, és Kacsuka úr tanácsára meg is vette az összes búzát, nagyon drágán, ezzel törlesztette az adósságát, bevállalta a katonák élelmezését is, amit abból az elázott búzából csinált. A zsákok között talált egyet, amin egy vörös félhold volt. Erről beszélt Ali Csorbadzsi. Tele volt kincsekkel, de erről nem beszélt senkinek. Nem tudta, mitévő legyen, megtartsa, adja Timéának, vagy gyarapítsa, és úgy megkérje a kezét. Timár elkezdett gazdag ember módjára élni. Brazovics megkérdezte, hogy honnan lett olyan sok pénze: azt mondta, hogy a rossz búzát megvette potom áron, és abból csinált a katonáknak kenyeret, amit így sokkal drágábban adott el.

Brazovics feljelentette, de a katonák azt mondták, hogy nagyon finom volt a kenyér, a parasztok azt mondták, hogy adott nekik búzát, milyen jó ember, mindenki mellette tanúskodott, ezért ejtették a vádakat. Nem indított rágalmazást, az emberek nagyon nagyra tartották. Elment Bécsbe, ahol igényelte a levetinci birtokot, meg is kapta, nemesi ranggal együtt. Egyre jobban tisztelték és csodálták, és ki akarták tüntetni, de nem fogadta el, azt szerette volna, hogy pleszkováci esperes kapja meg. Timár elment a levetinci birtokára. Elmondták neki, hogy nincs vetőmagjuk, Timár elutazott az espereshez, akit meggyőzött a kitüntetéssel, hogy adjon búzát neki, hogy odaadja a parasztoknak a levetinci birtokán.

A Brazovics-házban Timéának nem a legjobb a sorsa. Nem tekintik szolgának, de nem is Ahtalie fogadott testvére. Athalie folyton kihasználja és gúnyolja. Athalie rávette Kacsuka urat, hogy udvaroljon Timéának, hogy ezzel is becsapják. Szegény lány azt hitte, hogy a katona szándékai komolyak, elkezdte megtanulni a katolikus szokásokat, énekeket, meg akart keresztelkedni. Athalie adott neki egy esküvői ruhát, ami igazából nem Timéáé volt, hanem az övé, hogy díszítse ki magának. Timár végig látta, hogyan gonoszkodnak a lánnyal, de nem tett semmit, nem tudta, mitévő legyen. Brazovics úr Timéa örökségét rosszul fektette be, és elúszott az egész. Brazovics úr részegen megkérdezte Timárt, hogy miért jár a házukhoz, mit akar Athalie-vel. Timár elmondta neki, hogy Athalie-vel nem akar semmit, csak Timéával. Timár majdnem elmondta a lánynak az érzéseit, búcsút vett tőle.

Monostor egy magas domb. Timár szőlőt vett ott, Fabulát, a kormányost is bevonta a tervébe, mert ő már le akart telepedni. Megtudták, hogy a kormány várat akar építeni arra, így drágán eladhatják majd a földeket. Brazovics is megtudta Kacsukától, és minden pénzét elköltötte, hitelt is vett fel, hogy megvegyen nagyon sok földet. Neki nem jött össze az üzlet. Timár tudta, hogy hol fogják kezdeni, és 30 év múlva fognak csak oda elérni, ahol Brazovics vett földeket. Mindenki a magas dombon vett földeket, ahová a várakat építenék, a munkálatokat viszont nem ott kezdék el, hanem ott, ahol Fabula vett földet. Fabula földjét kétszer annyiért vette meg az állam, mint amennyiért vette. Az egész Fabula család megköszönte Timárnak azt a rengeteg pénzt.

Az esküvő napján Athalie felvette azt a ruhát, amit Timéa készített. Egészen addig nem tudta Timéa, hogy nem az övé a ruha. Mindenki Brazovics úrra várt, de nem jött el, mert meghalt, nem tudta elviselni, hogy elvesztette minden pénzét. Kacsuka úrnak ígért pénzt hozományul, és mivel ezt nem tudta betartani, Kacsuka úr visszalépett a házasságtól. Este Athalie elment Kacsuka úrhoz, aki megígérte neki, hogy reggel elmegy hozzá, és elkíséri Athalie nagybátyjához, de nem jött el. Brazovics úr nagyon eladósodott, ezért elárverezték a házat minden bútorral, ruhával, berendezéssel együtt. Timár Mihály megvette az egészet, és megkérte Timéa kezét, aki igent mondott, de azzal a feltétellel, hogy Athalie és Zófi mama a házban maradhassanak.

A senki szigete[szerkesztés]

Timéának az esküvő előtt meg kellett keresztelkednie, és felvette Zsuzsanna nevet. Timár minél hamarabb szerette volna megtartani az esküvőt, mert már régóta szerette Timéát, és furdalta a lelkiismeret, hogy Timéa vagyonából gazdagodott meg, vissza akarta szolgáltatni minél hamarabb, mert azóta, hogy sikerültek az első üzletei, nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy lopta azt a pénzt. Nagyon remélte, hogy ha az esküvő után visszaadja a pénzt, megnyugodik majd a lelkiismerete.

A keresztelő és az esküvő között két hétnek el kell telnie. Abban a két hétben Timár minden nap elment a Brazovics-házba meglátogatni Timéát, Athalie-t és Zófi mamát.

Az esküvő után Timár elvitte Timéát a saját házába, és megkérdezte, hogy szereti-e őt. Timéa azt mondta, hogy mindig meg fogja tenni, amit Timár mond neki. Nem szerette Timárt.

Mihály reménykedett abban, hogy ez változni fog, elmentek egy európai utazásra az esküvő után, Timéa érzései nem változtak.

Timár elkezdte a Brazovics-házat családi házzá alakítani, a sajátját meg irodának, így úgy tehet, mintha dolgozna, és nem kell együtt lennie Timéával.

Mihály arra gondolt, hogy lehet, hogy Timéának az a baja, hogy Timár nagyon gazdag, ezért megpróbálta tönkretenni magát, de nem ment neki. Timár Mihály egy aranyember. A legrosszabb üzletekbe kezdett bele, mégis mindig pozitívan jött ki. A kaszinóban mindig csak nyert, nem tudott veszíteni. Bármihez nyúlt, arannyá változott.

Timár hazament, ahol Athalie azt mondta neki, hogy Timéa hűtlen hozzá. Mutatott neki egy alagutat, ahonnan kihallgathatja Kacsuka úr és Timéa beszélgetését, de a fordítottja derült ki. Timéa elutasította, igaz, hogy szereti. Tímár is boldogtalan, és Timéa is.

Timár elutazott Bajára, ahol kapott két levelet. Az egyiket Isztambulból, a másikat Bécsből. Nagyon megörült a leveleknek, majd elutazott a levetinci birtokára, hogy megnézze, hogy megy a kereskedés, ellenőrizte a hajókat.

Timár egy heti élelemmel elment a senki szigetére csónakkal. A sziget tele volt rózsákkal. Noémi és Teréza mama rózsavizet főztek belőle. Timár azonnal kicserélődött, elfeledte búját, baját. Teréza mama elmondta neki, hogy Krisztyán Tódor vissza szokott jönni a szigetre, hogy pénzt kérjen Terézától, és folyton zsarolja őket. Krisztyán megjelent a szigeten, és elkezdte zsarolni a lakóit, erre Tímár elővette a két levelet, amit kapott. Az állt bennük, hogy kibérelte a szigetet 90 évre, és a lakóinak ingyen odaadja arra az időre. Krisztyán elment a szigetről, de látszott rajta, hogy tervez valamit. Noémi elmondta Timárnak, hogy szereti, ennek ő nagyon megörült, de a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, ezért elhagyta a szigetet, és elhatározta, hogy nem is tér vissza oda többet.

Nem tudja, mit tegyen. Vagy visszamegy Noémihez, de végighazudja az életét, vagy Timéát választja az eddigi boldogtalan életével, és nem kéne többet hazudnia.

Hirtelen egy golyó átlőtte a sapkáját. Krisztyán megpróbálta megölni bosszúból. Tímár jó útra térítette, és elküldte Brazíliába, hogy az ottani búzakereskedését ő vezesse.

Timár kapott egy levelet Timéától, hogy az asztalában hagyta a kulcsát, és elküldte azt is. Timár megijedt, mert Ali Csorbadzsi kincsei is ott voltak, és ha Timéa megtalálta azokat, akkor tudja, hogyan lett gazdag. Timár úgy gondolta, hogy akkor már mindegy, ezért visszaküldte a kulcsot, hogy távollétében Timéa vezesse az üzleteit.

Timár visszament a senki szigetére az áradó Dunán keresztül. A csónakját elvitte a zajló jég, így visszamenni sem tudott, de ezt nem bánta. Boldogan élt a szigeten, ott dolgozott, nem gondolt a pénzügyekre, csak a szigetre és lakóira, végre van valaki, aki szereti, de mégis hiányzik neki egy kicsit a másik élete, hogy mi folyik Komáromban, vagy mi lett a brazíliai üzletével, ezért Timár elment a szigetről.

Út közben azon gondolkodott, hogy hogyan magyarázza azt meg, hogy öt hónapig távol tartózkodott otthonától.

Mikor megérkezett a levetinci birtokára, meglepődött, mert Timéa ott volt és vezette a gazdaságot a távollétében, és nem is ment neki rosszul. A brazíliai vállalkozás összejött, és Timéa új üzletekbe kezdett, amelyekből jól jött ki.

Timár, hogy leellenőrizze, hogy Timéa megtalálta- e a kincseket, kivett belőle egy medált, amiben egy kép volt Timéa anyjáról. Azt mondta a feleségének, hogy Törökországban volt, és ott vette meg egy kereskedőtől. Timéa nagyon megörült a medálnak, ebből Tímár láthatta, hogy nem találta meg a kincseket.

Timár, igaz, hogy biztonságban van, Timéa nem találta meg a kincseit, de csak egyre rosszabb lesz, mert megint hazudott neki.

Noémi[szerkesztés]

Tímár a telet és az új év elejét Komáromban és Bécsben tölti, üzleti ügyeit intézi. Továbbra is mindenben sikeres, amibe csak belekezd. Brazíliai üzlete virágzik, irdatlan pénzeket keres vele.

„Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.”


Ez pedig azzal is jár, hogy Tímárt immár „nagyságos úr”-nak kell szólítani, ismét lépett tehát egyet előre a társadalmi ranglétrán.

Fordulat állt be Athelie-hez fűződő viszonyában is. Tímár ugyanis kiegyensúlyozott és boldog emberként viselkedik, Athelie pedig nem érti, hogy ez hogy lehet. Hiszen ő tudja, hogy Timéa bár hűséges és gondoskodó férjével, de nem szereti őt és azt is tudja, hogy Tímár tudja, hogy Timéa nem szereti őt. Hogy lehet hát az, hogy Tímár mégis boldog. Athelie sehogy sem tudja megfejteni ez a rejtélyt.

„Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek; akart ragyogni velük. […] Athalie elmerengett rajta. Vajon valóban azon emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?”

Tímár pedig alig várja, hogy tavasz legyen, siet vissza a Senki szigetére, Noémihez. Először azonban megijed, mert már messziről látja, hogy Teréza mama kedvelt diófái (emlékezzünk rá, azok, amiket Krisztyán Tódor el akart adni) ki vannak száradva. Tímár azt hiszi, hogy baj történt, de hamar kiderül ennek az ellenkezője.

Teréza mama és Noémi örömmel és egy meglepetéssel, egy kisbabával várják.

„- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt.”


Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a kisfiú Tímár és Noémi fia. Tímár magán kívül van a boldogságtól, hatalmasat fordul vele a világ, hiszen van egy fia! A fiút Noémiék Dódinak keresztelik.

Elhatározza, hogy kivágja a kiszáradt diófákat és abból épít maguknak házat. Neki is kezd az építkezésnek és faragásnak, de egy idő után – gyakorlat és szakértelem hiányában – elakad vele.

Komolyan elgondolkozik azon, hogy ott hagyja komáromi életét, vagyonát, vállalkozásait, Timéát és végleg a szigetre költözik.

Tímár csodálatos fél évet tölt a szigeten, ősszel azonban újra felébred benne a kíváncsiság, hogy mi lehet Komáromban, hogyan állhatnak üzleti ügyei, hazatér hát.

Athalie[szerkesztés]

Tímár kénytelen hamarosan visszatérni komáromi életéhez, de megígéri Noéminek, hogy még a télen visszatér hozzá és a kis Dódihoz. Már leesik az első hó, és zajlik a Duna jege, amikor végre elindul, azzal az elhatározott szándékkal, hogy Komáromban elválik Timéától és szakít azzal az életével.

„Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.”


Váratlanul érkezik komáromi házába, a rossz idő miatt senki sem várta, hogy ilyenkor érkezik. Tímár zavart lát Timéa arcán és érzi, hogy felesége keze remeg, sejti, hogy történt valami. Természetesen nem azzal kezd, hogy bejelenti Timéának a válást, először az ügyvédeivel akar beszélni.

Amikor egyedül marad a szobájába, váratlanul Athelie lép be hozzá, és közli vele, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz. Tímár először nem akarja ezt elhinni, de ekkor eszébe jut felesége zavart tekintete, amikor ő megérkezett.

Athelie elmeséli, hogy amíg Tímár nem volt odahaza, addig Kacsuka őrnagy párbajt vívott egy idegen katonatiszttel azért, mert az idegen tiszt megsértette Tímár feleségét. A párbaj során Kacsuka súlyosan megsebesítette ellenfelét, még a kardját is eltörte a fején.

Ez a történet Zófia mama közvetítésével természetesen eljutott Timéa fülébe is, aki elsírta magát, amikor meghallotta, hogy régi, reménytelen szerelme párbajozott érte. Persze Zófia mama ezt vissza is mondta Kacsukának, aki másnap elküldte Timéának egy dobozban annak a kettétört kardnak a felét, amivel vívott és egy levelet.

Athelie nem tudja mi volt a levélben, és azt sem tudja, hogy mit válaszolt rá Timéa. Azt azonban tudja, hogy amikor aznap Tímár váratlanul megjelent otthon, akkor Timéa egy üzenetet küldött Zófi mamával Kacsukához, ami ez volt: „Ma nem lehet”.

Athelie tehát biztos benne, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz, és ezt akarja Tímárral is elhitetni. Tímár ingadozik, egyrészt nem tudja elhinni annyi éven át hűséges feleségéről a hűtlenséget, másrészt, ha tényleg igaz a megcsalás, akkor itt az ok a válásra.


Végül Athelie ajánl egy megoldást: Tímár mondja azt, hogy másnap leutazik Balatonfüredre, a balatoni halászatot ellenőrizni. A valóságban azonban nem megy el Komáromból, hanem bezárkózik a Rácz utcai házába. Miután Timéa azt hiszi, hogy Tímár elutazott, biztos, hogy magához hívja Kacsuka őrnagyot.

Erről Athelie tájékoztatni fogja Tímárt, aki titokban visszatérhet a családi házhoz. Athelie elmeséli még, hogy mikor apja a házat építette, akkor csináltatott néhány titkos folyosót is, amelyek közül az egyik Timéa szobájához vezet. A folyosó egy faliképben végződik, amin keresztül Tímár kihallgathatja és megnézheti, hogy mi történik felesége szobájában anélkül, hogy azt a szobából észrevennék.

Tímár először visszarettent attól, hogy ilyen aljas tettet kövessen el, de végül nem bír kíváncsiságával és úgy tesz, ahogy Athelie tanácsolja neki. Azt mondja Timéának, hogy lemegy a Balatonra, miközben behúzódik másik házába és csak este, kerülővel tér vissza a rejtek folyosón, mely Timéa szobájához vezet.

Miközben kifelé tart a családi házból belefut a postásba, aki egy levelet ad át neki, ami brazíliai ügynökétől érkezett, de Tímár nem foglalkozik vele, csak begyűri a zsebébe (FIGYELEM! a levélnek még lesz jelentősége a későbbiekben!)


A Szent Györgyöt ábrázoló képen keresztül látja Timéát a szobájában és azt, ahogy Kacsuka őrnagy belép.

„Amint az őrnagy belépett a szobába, Timéa arca mélyen elpirult. Igen, az alabástromszobor tudott hajnalfényt ragyogni, a szentkép arca megmozdult, és a szűzfehérség rózsákkal párosult.”

A találkozó azonban nem azt az eredményt hozza, amit Tímár vár.

Timéa elmondja az őrnagynak, hogy egyetlen dolog miatt egyezett bele a találkozóba, mégpedig azért, mert az őrnagy azt írta levelében, hogy Tímárral kapcsolatos híre, kérdése van. A levél így szólt:

„Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt vívtam, s csak kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább önnek a férjét érdeklik. Engedjen ön nekem néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak, amit önnek tudnia szükséges.” E levélben kétszer is alá van húzva „önnek a férjét”. Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak vélem beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy úr személyes ügyével? Hallgatni fogok önre, amíg Levetinczy úrról beszél: amint másra tér át, eltávozom.”


Kacsuka őrnagy tehát elmeséli, hogy miért is párbajozott. Néhány napja egy idegen ember jelent meg katonatiszti egyenruhában Komáromban és mindenhol azt terjeszti, hogy nagyságos Levetinczy Mihály úrra vár, mert bizalmas természetű megbeszélni valója van vele. Erről az emberről látszik, hogy messzi földeket bejárt, mulatságos társalgó, ezért Kacsuka őrnagy és társai befogadják társaságukba.

Egy alkalommal azonban, amikor a kávéházi beszélgetés Tímárra terelődik, és mindenki csak jókat monda róla, a messziről jött idegen kifakad:

„Mit? – kiállta fel mindnyájunk hallatára -, hát önök azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, szökni fog a házától, a szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani többet!”

Kacsuka ezért a mondatáért hívta párbajra az idegen és sebesítette meg, törte el a kardját. Az őrnagy azért jött most Timéához, hogy megkérdezze tőle, lehet-e bármi abban, amit az idegen mondott?! Mert ha igen, ha Tímár valóban rossz ember, akkor Timéa váljon el tőle. Kacsuka nem mondja ki ugyan, de az olvasó tudja, hogy még mindig szerelmes Timéába (az is szereti őt), és ha elválna Tímártól, hozzámehetne Kacsukához.

Timéa azonban méltó marad önmagához, és közli, hogy egy szó sem lehet igaz abból, amit az idegen állított. Tímár jó ember, aki őt többször megmentette fiatalkorában és feleségül vette akkor, amikor mindenki más cselédnek tekintette. De még akkor is, ha Tímár rossz ember lenne, csaló, hűtlen, Timéa akkor is kitartana mellette, mert hűséget esküdött neki, és ő az esküjét meg nem szegi.

Tímár mindezt végighallgatja a szoba melletti rejtekhelyen, Timéa minden szava olyan, mintha arcul csapták volna. Hiszen ő az aki igazán tudja, hogy csalt, lopott és hazudott, hogy kettős életet él. Tímár most már menekül a rejtek folyosóról, menekül a házból, Komáromból, a világból is kimenekülne.

Források[szerkesztés]