Olvasónapló/A két koldusdiák
Középiskolai dolgozatok
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák[szerkesztés]
(olvasónapló)
Dobos néni és diákjai[szerkesztés]
A 17. század végén kezdődő történetben Dobosné asszonyomé volt a legjobb kosztolóhely Debrecenben. A tíz fizetős diák mellett két ingyenes fiúcskát is ellátott a jószívű asszony. Neki két fia már korábban meghalt, ezért fogadott örökbe két árva gyermeket.
Hol vette a néni a két koldusdiákot?[szerkesztés]
Amikor Krucsay úr, a „Nyírség királya” halálra korbácsoltatta az egyik jobbágyát, akkor annak árván maradt suhanc fiait vette magához Dobosné, kinek üzleti ügyei miatt éppen a Nyírségben volt dolga. Veres Pali Laci lett, Veres Feri pedig Pista, az elhalt Dobos gyermekek emlékére. A két fiú engedelmes, szófogadó gyermekké vált, István kiválóan tanult, de érzékeny volt, László rosszul tanult, de erős, kemény kötésű legénnyé fejlődött.
Csata a Nagyerdőn[szerkesztés]
A két árva a Debreceni Református Kollégium diákjaként pünkösd másnapján részt vett a hagyományos „magyar-török” – puszta ököllel vívott – csatában. Veres Pista megküzdött a legerősebbnek járó díjért, amit Szilágyi Magda, Piskárkosi-Szilágyi Márton professzor lánya készített a győztes számára.
Sohasem köthetsz kardot[szerkesztés]
A díszes kardkötőre Beke Miklósnak – az előző év fortissimusának – is fájt a foga, de a hosszú küzdelem végén Pista csellökésének nem tudott ellenállni. A gyengébbiknek vélt Veres fiú győzelmén sokan meglepődtek. Miután Pista megkapta a kiérdemelt ajándékot Magdolnától, Boglányi József megjegyzése szíven ütötte: soha nem viselheti a kardkötőt, mert nem nemesember.
Kire marad a bolt?[szerkesztés]
A történtek után Veres István az ágya felett tartotta a kardkötőt, s elhatározta, hogy nemesemberré válik. Még a testvérét is „megfertőzte” ezzel a vágyakozással. Dobos bácsi azon történeteit is szájtátva hallgatta a két fiú, amelyekben a főhős nemesemberré vált. Kinizsi Pál, György barát és Brunszvik vitéz lett a példaképük. Több év eltelte után Dobosék tönkrementek, és elárverezték a boltjukat, házukat, ingóságaikat, földjüket. Krucsaynak tartoztak, s a nagyúr nem ismert kegyelmet. A házaspár egy batyuval szállt szekérre, és Szegedre költöztek Dobos néni Márta húgához. A két legénnyé serdült diákot nem vihették magukkal, ők Debrecenben maradtak: a szegények konyháján étkeztek, szállást a kollégium biztosított a számukra.
A fehér és a fekete kutya[szerkesztés]
A fiúk azonban nem maradtak Debrecenben, hanem elindultak vaktában, toronyiránt bele a világba. Estére egy faluba értek, ahol megkérték őket, hogy írják meg egy vén anyóka testamentumát. Pista jegyezte le a néni szavait, s miután az öregasszony minden rokonára hagyott valamit, a fiúk is kaptak tőle ajándékot: két kutyát meg egy pár tallért. Lacié lett a fehér szőrű juhászkutya: Dráva, Pistáé a fekete: Bodri. Másnap hajnalra az anyó meghalt, s a fiúk folytatták az útjukat. Éppen a Dráva kutya által fogott nyúlpecsenyét ették, amikor egy fáradt vándor köszönt rájuk. Rozsomák Jánost is megvendégelték, aki azt a tanácsot adta nekik, hogy váljanak ketté: egyikük Bécs felé próbáljon szerencsét, a másik Erdély felé vegye az útját. A fiúk így is tettek, pénzfeldobással döntötték el, ki merre is induljon. Pista Rozsomákkal tartott a császárvárosba, László a fejedelemség felé gyalogolt.
A fejedelem délután[szerkesztés]
Gyulafehérvárott, az erdélyi fejedelem udvarában, puskaporos hordók helyett a boroshordók rózsás világában, Apor István és Boér Kristóf vitába keveredett. A nagyurak a másvilág titkain kaptak össze, és I. Apafi Mihály fejedelem elsőnek Thököly Imre követét kérte fel döntnöknek. Schmidt István úr világi és egyházi ügyekben felettébb jártas volt, meghallgatta a feleket, majd így döntött:
„Meghallgattam az érdemes főurak őkegyelmeiknek opinióját a túlvilágról figyelmesen. Egyik is, másik is szépen kiszínezte a saját hite szerint. Én erre csak azt mondom…– Halljuk, halljuk! – hangzott fel minden oldalról.
– …azt mondom, hogy az isten a mindenség titkai közül sokat árult el az embereknek.
– Igaz, igaz!
– A többi teremtményei sokkal kevesebbet tudnak, mint mi, meg lehetünk tehát elégedve, de az isten, mikor a mindenség titkait közprédának bocsátotta, nem adott oda mindent; némelyeket megtartott magának.
– A dologra, tudós uram, a dologra! – szólt bele Bánffy türelmetlenül.
– Hiszen a dolognál vagyok, uraim. Mert amiről a két főúr vitázott, az éppen a mindenség ama titkai közé tartozik, amiket az isten magánál tartott. Dixi.”– Részlet a regényből[1]
A fejedelmet nem elégítette ki a tudós válasza, ezért a palota előtt elsőnek arra járó embert kérette maga elé a vita bírájául. Egy szakadozott diáktógás fiatalembert cipeltek – a kutyájával együtt – Apafi elé: Veres László volt a csavargó kinézetű fickó. A diák zavartan állt a sok fényes, bár kapatos nagyúr előtt. Őt is megkínálták egy kis borral, majd megtudta, mi lesz a feladata.
Hírnök a másvilágról[szerkesztés]
László, mielőtt döntött volna, a helyzethez illő példamesét mondott el a jelenlévőknek.
| Veres Laci története két papról |
|---|
|
Laci szerint egyik főúrnak sincs igaza, mert a túlvilág teljesen más, mint ahogy azt – mi földi halandók – elképzeljük. A két vitatkozó főúrnak is tetszett a mese, beleegyezően bólintottak a szegénylegény döntésére. A fejedelem pedig – jutalomból – a fiú bölcsességéért és a találó történetért egy opálköves karddal jutalmazta. Ráadásul, hogy viselhesse: díszesen felöltöztette, még nemesi adománylevelet és címert (fehér kutya zöld mezőben) is készíttetett a számára. Így lett Laciból Fáradi Veres László.
A kincs[szerkesztés]
Nagy úr lett László, de pénz nélkül mit sem ért a nemese cím. Megpróbált visszajutni a fejedelem elé, de a kapuőrök nem eresztették. Még Teleki Mihályhoz sem tudott bemenni, onnan is elkergették. Kószálni kezdett a fejedelmi székhelyen, de egyre csak éhesebb lett. Bolyongásai során elvetődött egy nagy tűzben elégett utcasor házaihoz, kertjeihez. Dráva kutya az egyik megpörkölődött szilvafa alatt kaparni kezdte a földet, s onnan egy kormos üstöt húzott elő. A fémedényben aranypénzek, gyémántok, igazgyöngyök, smaragdok sorakoztak, Laci majd belebódult a tengernyi kincsbe. Teletömte a zsebeit, majd futva az Aranymedve kocsmába tért be enni valamit. Itt egy vidám vadásztársaságba csöppent, akik megvendégelték, s – évődve vele – hihetetlen történetekkel traktálták. Laci is elmondott egy bizarr esetet, hogyan támadta meg egyszerre két medve is, a csattanón legjobban az urak lepődtek meg. Az este végén az fizetett, akinek a legkevesebb pénze volt, s a tréfás vadászok ekkor lepődtek meg igazán, amikor lenézett vendégük zsebéből előkerültek az aranyak, drágakövek. Petky Gábor felkínálta éjjeli szálláshelyül a szobáját Lászlónak, aki másnap lovat vásárolván Kolozsvár felé vette az útját. Nyomában Gyulafehérvárott mendemondák keltek szárnyra: aki az utcán apró kövecskéket, aranypénzeket, egy kocsma padlóján gyöngyöt szórt el. Átöltöztetett királyfira gyanakodtak a helybeliek, de még a fejedelem is nyomoztatni kezdett utána. Leginkább Teleki uram sajnálkozott, hogy a buta kapuőrök nem engedték bejutni hozzá az idegent: pedig biztosan lánykérőben járt errefelé.
Nesselroth Ágnes[szerkesztés]
Laci eredetileg Bécs felé indult, hogy a testvérét megkeresse, de Kolozsvárott hallotta, hogy Leopold császár Budára látogat. Így Pestre utazott, s itt várta, hátha a király környezetében összetalálkozik a bátyjával. Helyette Nesselroth Ágnessel hozta össze a sors, akinek megmentette az életét. Egy összeomló tribünről zuhant le a szépséges lány, amikor az arra járó ifjú elkapta. Első látásra szerelem szövődött közöttük. László a Griff szállóban álmodozott: egy palotában élt Pistával és annak kedvesével, Szilágyi Magdolnával, Dobos néniékkel és az ő szívének kedves Ágnessel. Az álmodozás után a valóságban Rozsomákkal futott össze a fiú, aki először nem ismerte meg, s Bercsényi Miklósnak mondta magát, máskor meg örömmel üdvözölte, s egy lovas futárt várt, de nagyon. A lovas kurír hamarosan megérkezett, s egy váratlan hírt hozott: II. Rákóczi Ferenc megszökött bécsújhelyi börtönéből Lengyelországba.
Az eltűnt szerencse[szerkesztés]
Rákóczi zászlai diadalmasan nyomultak előre Felső-Magyarországon. László Pesten megkérte Ágnes kezét, de a ravasz, kapzsi nyárspolgár Nesselroth ranghoz, vagyonhoz kötötte a házasságot. László visszament Gyulafehérvárra, hogy a kincs másik felét is magához vegye. Közben megtudta, hogy a bátyja Sárospatakon a tömlöcben rab, de nem indult azonnal a kiszabadítására, a kincskeresés elvette az eszét. Hirtelen haragjában belerúgott Drávába, amikor az észak felé indult volna. A kétségbeesett szerelmesnek már alig van pénze, a maradékot meg arra költötte, hogy megtalálja a sehol sem lelt drágaságokat. Még Pesten felfogadta legényének Boncz Mártont, aki segítette a kutatásban. Dráva kutya is eltűnt, Laci hiába kereste, kerestette. A szerencséje, a pénze is odalett, egy címeres gyűrűvel és kevéske pénzzel indult Mártonnal Sárospatak felé.
A rab[szerkesztés]
A sárospataki vár tömlöcében szenvedett Veres István. Hiába vallatták, kínozták, nem ismerte be, hogy csalt, lopott volna. Sátoraljaújhelyből hozták talpig vasban Bercsényi emberei. A strázsákon kívül egy fekete kutya is őrizte, hűségesen. Bercsényi Miklós éppen a várban tartózkodott, de Laci nem tudott a közelébe férkőzni, mert a nagyurat a köszvény kínozta. A beteg csak jósokat és javasasszonyokat fogadott. Boncz Marci jövőbelátónak adta ki magát, s így a főúr elé kerülhetett, sőt annyira megkedveltette magát, hogy ő lett „Habakuk, a próféta”. László a kincsből megmaradt gyűrűért cserébe titokban kiváltotta Pistát a rabságból. Krucsay, a várnagy, Rákóczi címerét vélte felfedezni az ékszeren, a hordozóját a fejedelem bizalmas emberének gondolta. István elmesélte elfogatásának történetét, amiből László megtudta, hogy az általa megdézsmált kincs a Rákócziaké volt, s miatta a bátyját vélték tolvajnak. István ugyanis Bercsényivel (Rozsomákkal) együtt rejtette el azt Gyulafehérvárott, s amikor a szabadságharc kitört, a rejteken már csak a kincs felét találták meg. Laci tanácsát, hogy ebben a helyzetben álljanak át labancnak, a testvére határozottan elutasította.
Akit a golyó nem fog[szerkesztés]
A Rákóczi-szabadságharc legendás hősei közé tartozott Ocskay László, Vak Bottyán és Bezerédj Imre. De mindegyiken túltett Magday István, a „katonák kedvence, népdaloknak tárgya, Bottyán hadának szeme fénye”.
„Magday Istvánról az volt a hiedelem, hogy testét a golyóbis nem fogja, s kit anya szült, nem árthat neki, mert meg van kenekezve a Szent György éjszakáján pont éjfélkor talált gyík zsírjával.”– Részlet a regényből[3]
Érsekújvár ostroma után lett közlegényből hadnagy, később már egy egész csapat parancsnokságát bízták rá. A csatákban oroszlánként harcolt, mindenki szerény, áldozatkész vitéznek ismerte. Szentgotthárd mellett Magday Heister Hannibállal párbajozott, s kis híján el nem fogta a generálist. Bátor, de lovagias viselkedésére az osztrák hadvezér is felfigyelt. Később Magday ezer lovasával Bécs külvárosait sarcolta. A Simontornyánál véghezvitt hősies magatartása miatt Rákóczi – a miskolci téli szállásáról – egy fekete mént küldött neki ajándékba. A lovat azonban Bercsényi Miklós hozta Bottyán táborába, s a sátorba belépő Magdayban Veres Istvánra ismert, akit lopás és szökés miatt már korábban halálra ítélt a fejedelem. Pista megszökött az ajándék vasderesen Fekete László közvitézzel együtt (aki persze Veres László), s a két testvér átállt a labancokhoz, ahol örömmel fogadták őket. Heister portyázó csapatot bízott Istvánra, aki ezután egyike lett a legjobb császári csapatvezéreknek.
A vérpad[szerkesztés]
Magday István fejére – mivel nagy károkat okozott a kuruc hadakban – 200 aranyat tűzött ki a fejedelem. Határozott parancsa volt, hogy az árulót élve vagy halva, de minél előbb el kell fogni. Fél év múlva az iblói mezőn kemény csetepaté bontakozott ki a labancok és a kurucok között. Jóska apó csapatai győztek, és vagy harminc foglyot ejtettek. Az osztrák vezérlő tiszt is fogságba esett, maga Jóska apó fogta el. Az öreg vitéznek nagyon ismerősnek tűnt a császári tiszt, s az is fürkésző tekintettel nézett a kuruc káplárra. Kiderült, hogy Veres (Magday) Pista a fogoly, a legyőzője meg Dobos bácsi. Az apó megdöbbent a történteken, mi lett a kis kosztos diákjából, ezért a fogoly tiszt Sárospatakra szállítását (meg a 200 aranyat) átengedte Hajdú Jánosnak.
Jóska apó is elment Sárospatakra a fejedelemhez kegyelmet kérni Veres István számára. Pest és Debrecen küldöttsége is Rákóczi elé voltak hivatalosak, mert nem akartak adót fizetni. A pestieket Nesselroth Tamás, a debrecenieket Szilágyi Márton vezette. Veres László is a fejedelem elé került, ő mesélte el először röviden – mert éppen bakó elé vitték odakinn a városban a testvérét –, majd részletesebben is árva életük alakulását. II. Rákóczi Ferenc megkegyelmezett Veres (Magday) Istvánnak, s a két város kérését is teljesítette, halasztást kaptak az adófizetés alól. Az uralkodó feltétele csupán az volt, hogy két lányt adjanak érte cserébe: Ágnest Lacinak, Magdolnát Istvánnak. Pista fekete kutyája pár napja pusztult el bánatában a tömlöc alatti várárokban, Laci Dráva kutyája visszatért a gazdájához. Végül Krucsay uramat is maga elé kérette a fejedelem. A várnagy megtörten bocsánatot kért régi gonosztettéért, azóta megbüntette őt a sors: három fia halt meg az elmúlt időkben. A birtokait a Veres fiúkra hagyományozta, most már csak vissza kell szedegetniük azokat a labancoktól.
Idegen szavak[szerkesztés]
| Jegyzetek |
|---|
A regényben előforduló 60 idegen szó, kifejezés, szólásmondás magyarázata:
|
Források[szerkesztés]
- Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1974) ISBN 9631101983
- MEK: A regény szövege (1–8. fejezet) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- MEK: A regény szövege (9–14. fejezet) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)