Lett nyelvtan/Szófajok/Névszók

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Flag of Latvia.svg
Lett nyelvtan


Névszók


A névszó olyan szófajok összefoglaló elnevezése, amelyeknek mondatbeli szerepe jórészt azonos, ebből kifolyólag ragozásuk részben vagy egészben megegyezik. A névszók közé tartozik a főnév, a melléknév, a számnév és a névmás, én azonban ideveszem az igeneveket is, ugyanis csak így adható teljes kép a lett (névszói) ragozási rendszerről. A melléknévi igenév ugyanis tulajdonképpeni melléknévként viselkedik a mondatban.

A névszók entitásokat, valamint azok mennyiségi vagy minőségi tulajdonságait nevezik meg, vagy ezeket a kifejezéseket helyettesítik. Névszókról csak azokban a nyelvekben érdemes beszélni, amelyeknek kiterjedt ragozási rendszere van. Jellemző, hogy ezekben a nyelvekben a névszók átvehetik egymás helyét a mondatban, így – akárcsak a magyarban – a lettben is állhat főnévi pozícióban a melléknév és a számnév, csakúgy, mint a névmás.

  • Sarkanais ir mans. ’A piros az enyém.’
  • Trīs nāc. ’Hárman jönnek.’ tkp. ’Három jön.’

A névszóragozás olyan kategóriákat foglal magában, mint a szám, a nem és az eset. A névszóknak két száma van: az egyes szám és a többes szám; két neme: a hímnem és a nőnem; valamint hat esete: alanyeset, tárgyeset, részeseset, birtokos eset, lokatívusz és egyes szavaknál vokatívusz. A végződések alakja alapján összesen tíz ragozási sort különböztethetünk meg, és létezik egy olyan „ragozási sor”, amelybe olyan más nyelvekből átvett szavak tartoznak, amelyek alakjuk miatt nem illeszkedtek be a lett nyelvi rendszerbe, ezért ragozhatatlanok, alakjuk minden számban, nemben és esetben azonos.

Az említett nyelvi kategóriákon túl a lettben létezik a határozatlanság és határozottság kategóriája, amely alapvetően a melléknevek és a sorszámnevek jellemzője, de éppen abból adódóan, hogy a jelzők helyettesíthetik a jelzett szót, léteznek olyan főnevek is, amelyek határozott melléknevekből keletkeztek. A névmásokon belül nincsenek olyan szavak, amelyek kifejezetten a határozott ragozás szerint ragozódnának, de a mutató névmások közül a tas/tā ’az’ és a šis/šī ’ez’ egyes alakjai a határozott ragozásra emlékeztetnek.

Határozatlan Határozott
hímnem nőnem hímnem és nőnem hímnem és nőnem hímnem nőnem hímnem és nőnem
I. II. III. IV. V. VI. visszaható ragozhatatlan I. IV. visszaható
főnév + + + + + + + + + +
melléknév alapfok + + + + +
középfok + + + + +
felsőfok + + +
számnév tőszn. + + +
sorszn. + +
névmás + +? + +? +?
melléknévi igenév -oš- + + + +
-uš- + + + + + +
-am- + + + +
-t- + + + +
  • A FŐNEVEKNEK van a legtöbb deklinációja a határozatlan ragozáson belül, összesen hat. Éppen ezért ezeket főnévi deklinációknak is szokták nevezni. Ezen túl léteznek VISSZAHATÓ FŐNEVEK, amelyek az igékből -šanās ’-ás/-és’ képzővel képzett elvont főnevekre korlátozódik. A főnevek között van néhány ragozhatatlan, de mivel használatuk nehézkes olyan mondatrészi szerepekben, amely nem kíván meg elöljárószót, ezért szinte mindegyiknek van a lett nyelvtani rendszerbe beilleszthető megfelelője vagy változata (pl.: autoautomasīna ’autó’; fotofotogrāfija ’fotó’; kinokinoteātris ’mozi’; igluigla ’iglu’). A határozott ragozású főnevek melléknevekből alakultak ki (pl.: mobilais ’mobil’ – mobilais telefons ’mobiltelefon’), ragozásuk ezért megegyezik azokéval.
  • A MELLÉKNEVEK az I. és a IV. deklináció szerint ragozódnak a HATÁROZATLAN ÉS A HATÁROZOTT RAGOZÁSBAN. Visszaható alakok nincsenek a melléknevek között, viszont akad néhány ragozhatatlan melléknév (pl.: rozā ’rózsaszín’, lilā ’lila’). Különbséget kell tennünk a melléknevek között a fokozás alapján. Az alap- és középfokúak lehetnek határozatlan és határozott ragozásúak, de a felsőfokban állók csak határozott végződéseket kaphatnak.
  • A SZÁMNEVEK két nagy csoportja a tőszámneveké és a sorszámneveké, előbbiek csak határozatlanok, utóbbiak pedig csak határozottak lehetnek, az I. és a IV. deklináció szerint ragozódnak.
  • A NÉVMÁSOK elsősorban a határozatlan ragozás I. és IV. deklinációja szerint ragozhatók, de vannak olyanok, amelyek egyes jegyeikben a III. deklinációra hasonlítanak (pl.: es, tu, sevis), amelyek a határozott ragozásra emlékeztetnek (kas, tas/tā, šis/šī), és amelyek ragozhatatlanok (mūsu, jūsu, viņu).
  • A MELLÉKNÉVI IGENEVEKNEK négy alfaja van jelentés, képző és ragozhatóság szerint. Az alfajok közül -uš- képzős jelen idejű cselekvő melléknévi igenévnek vannak visszaható alakjai, amelyek lehetnek hímneműek és nőneműek, határozatlanok és határozottak.

A névszóragozás során felléphetnek különböző hangváltozások, amelyeket összefoglaló néven palatalizációnak nevezünk. Az ilyen hangváltozások során egyes nyelvtani esetekben a tőben is változás következik be. Palatalizáció a II., az V. és a VI. deklinációban lehetséges.

A névszók végződéseit a következő táblázat foglalja össze:

Határozatlan Határozott
hímnem nőnem hn. nn. hn. nn. hn. nn.
I. II. III. IV. V. VI. visszható I. IV. visszható
Egyes szám
N -s/-š -is/-s -us -a -e -s -ies -ās/-ies -ais -ies -ās/-ies
A -u -i -u -u -i -i -os -os -o -o -os -os
D -am -im -um -ai -ei -ij -ajam -ajai
G -a -a -us -as -es -s -ās -ās -ās -ās
L -ajā -ajā
Többes szám
N -i -i -i -as -es -is -ies -ās -ie -ās -ies -ās
A -us -us -us -as -es -is -os -ās -os -ās -os -ās
D -iem -iem -iem -ām -ēm -īm -ajiem -ajām
G -u -u -u -u -u -u -ās -os -o -o -ās -os
L -os -os -os -ās -ēs -īs -ajos -ajās