Kertészet/Talaj/Talajtípusok

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 9129 bájt

Kertészet

Talajtípusok

Talajszelvény, a főbb talajszintek megjelölésével

A talaj a földkéreg legkülső, laza, termékeny rétege. A talaj a földi élet egyik alapja, a növényeket (és ezáltal az állatokat, valamint az embert) ellátja tápanyagokkal, vízzel, megköti és átalakítja az anyagokat.

Talajképződés[szerkesztés]

A talajképződés első lépése az alapkőzet fizikai mállása, azaz a nagyobb kőzetdarabok felaprózódása a fagy, szél és víz által apróbbakká. Ezt követi a kémiai mállás, mely során a kőzet lényegi átalakuláson megy át. A harmadik lépés a talajképződés biológiai fázisa, mely során felhalmozódik a talajra oly jellemző speciális szerves-anyagforma, a humusz. A különösen termékeny mezőgazdasági talajok egyik legfőbb ismérve az agyag-humusz-komplexek jelenléte. E folyamat legfőbb aktiválóinak a földigilisztákat (Lumbricidae) tekintik, bélcsatornájukban ui. az agyagásvány és humuszanyagok közötti szoros és tartós kapcsolódás fokozottan megy végbe.

A szint : A talajok felső humuszos rétege, mely erodált területen hiányozhat. Kilúgozásos talajoknál az alluviális réteget jelenti, ahol csökkent a Fe, Al és agyagtartalom. Jellemző a podzolos, pszeudoglejes és agyagbemosódásos barna erdőtalajokra, valamint a szikes szologyokra és szolonyecekre. Színük kifakult, fakószürke vagy fakó-rőt. Nem kilúgozott talajoknál ez a sötét elhumuszosodott réteg, mely jellemző a csernozjomokra, réti talajokra, humuszos homok és öntés talajra és a láptalajra. Az A szinten belül gyakran elkülönítjük a szántott réteget és feljegyezzük az előforduló tömődött ún. "eketalp-réteget".

B szint : Az A szint alatti, általában csekélyebb biológiai aktivitású réteg. Kilúgozásos talajoknál ez a felhalmozódási (illuviális) szint, ahol az agyagos részek és a Fe-, Al-oxidok feldúsulnak. A nem kilúgozásos talajoknál ez az átmeneti szintet jelöli, melyben a humusztartalom fokozatosan csökken.

C szint : A B szint alatti humuszmentes mállott talajkőzet, melyben gyakran található víz-oldható és egyéb sók (mész, gipsz stb.) kiválásából származó felhalmozódás. E rétegeket, kemény padokat fel kell jegyezni.

Amennyiben a talajképző kőzet alatt más anyagú ágyazati kőzet található,

D szint jelölést kap.

Esetenként önálló réteget alkot a redukciós viszonyokat, anaerob körülményeket jelző G szint (glejes talajszint).


A talaj termékenysége[szerkesztés]

A talaj termékenységének egyik legfontosabb tényezője a benne található szerves anyag, azaz a humusz mennyisége és minősége. A humusz tápanyagot szolgáltat, javítja a szerkezetet, valamint az ásványi alkotókkal együtt kolloidokat képez.

A talajban végbemenő természetes folyamatok[szerkesztés]

A termékenységet meghatározó legfontosabb folyamatok a mállás, a nitrifikáció, ammonifikáció, humuszképződés és a nitrogénkötés.

Más megközelítésben a talaj kialakulását befolyásoló tényezőket két csoportra osztjuk:

  1. Felülről lefelé ható tényezők:
    • csapadék
    • gyökerek által kiválasztott anyagok
  2. Alulról felfelé ható tényezők:
    • talajvíz
    • alapkőzet
    • növények felszívó ereje

Talajtípusok[szerkesztés]

Az alapkőzet, az éghajlat és a növényzet befolyása alatt különféle talajtípusok alakulhatnak ki.

Osztályozási szempontok[szerkesztés]

A Földön nagyon sok talajtípus található. Ezek különbözőképp osztályozhatók. A talajtani szakemberek néhány egymástól jelentősen különböző nagyobb csoporton belül több kisebb csoportot különítenek el.

Az osztályozás szempontjai:

  • talajrészecskék mérete (homok-, vályog-, agyag; a részecskék csökkenő mérete szerint)
  • szerves-anyagtartalom és termékenység
  • alapkőzet, a kialakulás földrajzi helye
  • a talajképződés módja, a talajok kora stb.

szerint.

Talajpusztulás[szerkesztés]

Vannak olyan behatások is, amelyek a talaj vékonyodását, fogyását, terméketlenné válását idézik elő. Ezt igyekszik gátolni a talaj védelmét biztosítani igyekvő szabályozások [1].

Talajtípusok[szerkesztés]

Homoktalaj[szerkesztés]

Jó levegő és vízáteresztő képességű, hamar felmelegszik, de ugyanilyen gyorsan le is hűl, illetve kiszárad. Tápanyagban szegény talajtípus. A szél gyakorlatilag viszi, amerre akarja. Előnye, hogy kézi eszközökkel igen könnyen megmunkálható.
Az ilyen típusú talajnál a humusz és szerves-anyag tartalom növelése a leglényegesebb, hogy kötöttebbé váljon. A folyamatos talajtakarás nélkülözhetetlen.


Vályogtalaj[szerkesztés]

Humuszban gazdag talajtípus, jó a hő, víz, oxigén és tápanyagtároló tulajdonsága. Legtöbbször meszet is tartalmaz. A nehéz, agyagos vályogtalaj, a könnyű homokos vályogtalaj között különböző átmenetek léteznek. A humuszban gazdag vályogtalaj finom morzsákra különül az ujjaink között.
A vályogtalajok termékenységét megőrzi és fokozza a komposzt, a talajtakarás és a vetésforgó alkalmazása.


Agyagtalaj[szerkesztés]

Természeténél fogva az ilyen talaj kötött, a vizet és levegőt alig engedi át, lassan melegszik föl. Nagy melegben hajlamos, hogy rögösödjön. Nedves időjárás esetén összetapad. Rendelkezik a tápanyag raktározásának képességével, megművelése azonban igen nehéz, fellazítani komoly munka.
A kézbe vett nyirkos agyagtalajt úgy lehet formázni, akár a gyurmát. Homok adagolásával, komposzt bedolgozásával tudjuk a szerkezetét javítani, a talaj takarása pedig a gyorsabb átalakulást segíti elő.
Az altalj javítására zöldtrágya növényeket használjunk. Rendkívül termékennyé válik, ha a szerkezetén sikerül javítanunk.

Láptalaj[szerkesztés]

Szerves maradványokból épülnek fel. Savanyú, tápanyagban szegény és nagy a víztartalma. A láptalaj olyan, mint a szivacs, mivel igen magas a tőzegtartalma.
Javítására homokot, vályogot meszet és komposztot kell felhasználni.


Humusz[szerkesztés]

A humusz a talajlakó élő szervezetek szerves komplexusa. A humuszban gazdag szerkezetű talaj erősen magába szívja, és meg is tartja a tápanyagot, levegőt és vizet.
A humusz nem egy "állandó" anyag, hanem folyamatosan változik. A talajlakó élőlények folyamatosan alakítják át. Az avar, az elszáradt növényi részek, lehulló ágak laza szerkezetű, lassan korhadó réteget alkotnak. A lebomlás és felépítés egyensúlyban van.
A kertünk humuszrétegét folyamatosan tudjuk szinten tartani a zöldtrágya növényekkel és a mulcsozással.
Talajszelvény, a főbb talajszintek megjelölésével

Talajtípusok[szerkesztés]

Az alapkőzet, az éghajlat és a növényzet befolyása alatt különféle talajtípusok alakulhatnak ki. Osztályozási szempontok

A Földön nagyon sok talajtípus található. Ezek különbözőképp osztályozhatók. A talajtani szakemberek néhány egymástól jelentősen különböző nagyobb csoporton belül több kisebb csoportot különítenek el.

Az osztályozás szempontjai

talajrészecskék mérete (homok-vályog-agyag; a részecskék csökkenő mérete szerint)
szervesanyag-tartalom és termékenység
alapkőzet, a kialakulás földrajzi helye
a talajképződés módja, a talajok kora stb. szerint.

Magyarország jelentősebb talajtípusai[szerkesztés]

- Csernozjom talajok
- Barna erdőtalajok
- Réti talajok
- Homoktalajok (váztalajok)
- Szikes talajok
- Váztalajok
- Sötét színű litomorf (kőzethatású) erdőtalajok
- Láptalajok
- Öntés- és lejtőhordalék- talajok

A talaj környezetvédelmi jelentősége[szerkesztés]

A talaj egyik természetes funkciója az egyes anyagok megkötése, lebontása és átalakítása. Ezt a tulajdonságát az ember is kihasználja, amikor a saját hulladékát, szennyvizét, vegyi anyagokat, sőt saját holttesteit is a talajban helyezi el. Ezek a folyamatok mindaddig véghez is mennek, amíg csatlakoznak a természetes körfolyamatokba, és amíg a talaj átalakító kapacitását el nem érik. Amennyiben ezeket a korlátokat nem vesszük figyelembe, súlyos katasztrófák történhetnek.

2013 decemberében az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) javaslatára az ENSZ közgyűlése december 5-ét a Talaj nemzetközi napjává nyilvánította, hogy ezzel is felhívja a figyelmet a talajvédelem fontosságára és a talajok állapotának aggasztó világszintű romlására.