Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Szitakötők/Érces szitakötő

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 3075 bájt

Kertészet

Érces szitakötő


Érces szitakötő
Érces szitakötő
(Cordulia aenea, Syn: -)
Más neve(i): -


Az érces szitakötő a sárkány-szitakötők családjába tartozó, Európától egészen Japánig előforduló szitakötőfaj.
Az érces szitakötő testhossza 47–55 mm, szárnyfesztávolsága 75 mm körül van. A hím és a nőstény hasonló színezetű, de a hím potroha felül a harmadik szelvénynél jól láthatóan elkeskenyedik, alsó része szélesebb, bunkós (a 7-8. szelvénynél éri el maximális vastagságát).
A nőstény potroha egyenletesen vastag és tövének alsó oldalán a 3. szelvénynél nagy fehér folt látható. Tora fémesen csillogó aranyoszöld, potroha szintén bronzos barnás-sötétzöld. A fiatal állat szemei barnák, később ez irizáló élénkzöldre változik. Fejének elülső részén nincs sárga mintázat. Szárnyainak tövében kis narancsszínű folt figyelhető meg.
Lárvája zömök, hosszú lábú, pókszerű. Tora két oldalán két jellegzetes sötét sáv figyelhető meg. Lábai barnán és világosbarnán gyűrűzöttek.
Hasonló fajok a fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica), de annak potroha aranyosan csillogó zöld színű és csak júliustól kezd repülni, amikor az érces szitakötők már megfogyatkoznak; valamint a sárgafoltos szitakötő (Somatochlora flavomaculata) amelynek potrohán kétoldalt sárga foltok sorakoznak.
Közép- és Észak-Európában, valamint Szibériában és Japánban (itt a C. aenea amurensis alfaj) honos. Ritkásan előfordul a Brit-szigeteken, Észak-Skandináviában és a Mediterráneumban is. Dél-Európában csak a hegyekben él. Az Ibériai-félszigeten nem található meg. Magyarországon az egész ország területén előfordulhat.
Lárvája kisebb-nagyobb tavakban, halastavakban, lassú folyású csatornákban él; lehetőleg erdők közelében. A lárva a parthoz közel, az aljzaton lévő levelek, növényzet és egyéb hulladék között rejtőzik.
Éjszaka vadásznak különböző vízi rovarokra és lárvákra. Három évi fejlődés után az imágók május elejétől júliusig kelnek ki (május-június fordulóján van a csúcsidőszak). A hímek a part közelében vagy a környező fák körül repülnek, ritkán láthatóan a nyílt víz fölött. A nőstények rejtőzködőbb életmódot folytatnak. A párzás másfél óráig is eltarthat, többnyire a fák lombkoronaszintjén történik. A nőstény egyedül, általában estefelé vagy kora reggel rakja le a petéit; ilyenkor a felszín fölött repülve többször a vízbe mártja potroha végét és kis petecsomagokat enged bele.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia: Érces szitakötő

A Wikimédia Commons tartalmaz Érces szitakötő témájú médiaállományokat.