Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Rovarok/Szitkárfélék

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 5060 bájt

Kertészet

Szitkárfélék


Szitkárfélék
Szitkárfélék
Málnagubacsszitkár
Ribiszkeszitkár
Szitkárfélék
(Sesiidae, Syn: Aegeriidae)
Más neve(i): üvegszárnyú lepkék


A szitkárfélék (egyes, régebbi rendszerekben Aegeriidae) avagy üvegszárnyú lepkék a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sesioidea öregcsaládjának névadó családja.
Üvegszárnyú lepkék a sarki területektől a trópusokig élnek. A legtöbb faj holarktikus; elterjedésük déli határa Etiópia, illetve Mauritánia. A Nyugat-Palearktiszban közel 130 fajukat mutatták ki – ezek közel harmadát Közép-Ázsiában, Anatóliában, illetve Európában, mintegy negyedüket az egykori kelet-mediterrán refúgiumokban. Viszonylag sok (17%) a nyugat-mediterrán (atlantomediterrán-, mauretániai) faj.
Az egyéb fajok közül sok a széles elterjedésű szibériai, illetve holarktikus (Sesia apiformis Cl., Pennisetia hylaeiformis Lasp., Paranthrene tabaniformis Rott., Synanthedon formicaeformis Esp. stb.). Mások szekundér refugiumok endemizmusai (Bembecia iberica Špatenka, 1992, Synansphecia borreyi Le Cerf, 1922, S. atlantis Schwingenschuss, 1935 stb.). Különösen sok bennszülött reliktumfaj került elő az atlantomediterrán menedékhelyekről. Az úgynevezett arkto-alpin fajok (pl. Synanthedon polaris Stgr., Sesia bembeciformis Hb.) Európában csak szórványosak.
Ez a monofiletikus csoport jól megkülönböztethető, élesen elkülönül a többi molylepkétől.
Sárga vagy fehér, endofág hernyóik növények belsejében (fákban, gyökerekben) rágnak; egyesek mezőgazdasági kártevők.
Zömmel kis, ritkábban közepes termetű imágóikat „hymenopteroid”, alkatúaknak nevezik, mivel megjelenésük a hártyásszárnyúakra (Hymenoptera: legyekre, darazsakra) emlékeztet. Mint nevük is mutatja, hátsó szárnyaik többnyire üvegszerűen átlátszók. A nagy, megnyúlt, keskeny első szárnyakon többnyire 3-3 pikkelymentes, ún. "üvegablak" van:
  • ékfolt a középső cellában;
  • a középcella alatt, a belső szegélyen ülő hosszú-mező;
  • erekkel megosztott külső mező a külső szegélytér bazális részén.
Több nemük (Paranthrene Hb. 1819, Bembecia Hb. 1819, Chamaesphecia Spuler, 1910) szárnyain az üvegmezők fejletlenek, egyes fajok elülső szárnyai teljesen pikkelyezettek.

Szárnyuk erezete igen jellegzetes; a radius mindig ötágú. A hátsó szárnyakon az Sc ér többé-kevésbé visszafejlődött, az M és Cu erekről többnyire hiányzik az ágak egy része. Mind a három anális ér fejlett, és mindig van egy tapadósörtéjük is.

A csápok vagy megnyúlt orsó alakúak szőrpamaccsal, vagy szál formájúak – ilyenkor egyik oldaluk fésűs. A hímek csápja mindig szőrös, a nőstényeké szőrtelen.
A fejen közvetlenül a csápok mellett elhelyezkedő mellékszemek nagyon nagyok. A palpus maxillaris többnyire hiányzik, vagy nagyon csökevényes. A palpus labialis egyenes, mindig három részből áll, és rendszerint erősen pikkelyes. A pödör-nyelv többnyire jól fejlett, de néhány fajé visszafejlődött vagy hiányzik. A tor erős, a farpamaccsal díszített potroh vékony; rajta rendszerint sárga, vörös vagy fehér gyűrűket, illetve sávokat találunk. A nőstényeknek két genitália-nyílásuk (ditrysia) van, tojócsövük behúzható. Vékony lábaik viszonylag erősek és hosszúak, harmadik lábpárjukon közép- és végsarkantyúkat viselnek. A lábak pikkelyezése, színeik mintázata fontos határozó bélyeg.
Az európai fajok imágói többnyire nappal repülnek és virágokról táplálkoznak. Csak néhány éjszakai fajuk van (mint például a Pennisetia hylaeiformis Lasp.). Nappali életmódjuk dacára az imágók megfigyelése és begyűjtése meglehetősen nehéz.

Valamennyi faj hernyója endofág: lágyszárú növények gyökereiben, szárában, fák, bokrok ágaiban, illetve azok kérge alatt rágnak. A rendkívül fajgazdag családot két alcsaládra és további mintegy 180, alcsaládba be nem sorolt nemre bontják. Hazánkban 47 fajuk ismert.

Néhány faj

  1. Almafaszitkár
  2. Bögölyszitkár
  3. Égerfaszitkár
  4. Homályos ködröpszitkár
  5. Málnagubacsszitkár
  6. Ribiszkeszitkár



Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia: Szitkárfélék

A Wikimédia Commons tartalmaz Szitkárfélék témájú médiaállományokat.

Forrás: