Az ribiszkeszitkár a szitkárfélék családjának egyik, Magyarországon is honos faja.
Ennek a szitkárfajnak a szárnycsúcsa és a szárny szegélye kékesen csillog. A szárny fesztávolsága 10–18 mm.
Egy évben egy nemzedéke fejlődik ki. A különféle stádiumú hernyók telelnek át. A hernyók már április végén elkezdenek bábozódni, de ennek ideje és így a rajzás is egészen a nyár derekáig elhúzódik. A lepkék nappal aktívak, és virágokról táplálkoznak. Mivel kis, karcsú darázsra emlékeztetnek, nem könnyű őket felismerni.
Fő tápnövényei: vörös ribiszke, fekete ribiszke, arany ribiszke, köszméte.
A hernyók számos más növényen is megélnek, főként a különféle cserjéken: mogyoró, boróka, kecskerágó.
Kivételesen megtelepedhetnek egyéb kultúrákban is: szőlőben, málnában, szederben.
A ribiszke legjelentősebb kártevője. Jelenleg az ország valamennyi ribiszkeültetvényében megtalálható.
A vesszők belsejében élő hernyó kártételének hatására a termés mennyisége csökken, a gyümölcs kényszeréretté válik, a kártevő sokszor a bokor pusztulását is eredményezheti. Évente egy nemzedéke van.
A különböző fejlődésfokozatú hernyók a megfásodott hajtások belsejében, a vesszőkben, a károsítás helyén telelnek át. Az első kifejlett hernyók április végén, május elején megkezdik a bábozódást, az első lepkék általában május végén már megjelennek.
Elhúzódó fejlődésmenetű, így július végéig, augusztus közepéig rajzik.
A kelő hernyók a kéreg alá rágnak be, esetleg a rügyet kiodvasítják; ezek majd az első vedlés után rágnak be a vessző belsejébe. Táplálkozásuk és járatkészítésük során kirágják a vesszők belsejét. Levegőre azonban szükségük van, így szellőzőnyílást készítenek, amely a vesszők felületén megjelenő lyuk formájában jelzi károsítási helyüket. Járataikat felfelé és lefelé is készíthetik
.jpg){kind=spacer}
Lásd még: Almafaszitkár Égerfaszitkár Homályos ködröpszitkár Homályos ködröpszitkár
