Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Méhészet/Betegségek/Nyúlós költésrothadás

Linkek hozzáadása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 21357 bájt

Kertészet

Nyúlós költésrothadás

A nyúlós költésrothadás in situ vizsgálata.
A nyúlós költésrothadás vagy amerikai költésrothadás a méhek költésének (fiasításának) leggyakoribb és legpusztítóbb megbetegedése, melyet a Paenibacillus larvae (régebbi nevén Bacillus larvae, a rendszertani besorolás változását lásd lentebb) baktérium okoz.[1]
Ez a fertőző betegség csupán a fiatal álcákat érinti, de rájuk nézve igen veszélyes. A Paenibacillus larvae egy spóraképző Gram-pozitív aerob pálca, mely csak nagy felbontóképességű mikroszkóppal látható. A legfeljebb háromnapos lárvák a táplálékukba kerülő spórák elfogyasztásakor fertőződnek meg. A fertőzésre a legfiatalabb, kevesebb mint 24 órás lárvák a legérzékenyebbek. A spórák az álca emésztőcsövében kicsíráznak, majd a vegetatív alak növekedni kezd, melyhez az álca testéből nyeri a tápanyagokat. Három napnál idősebb lárvákban a spórák nem csíráznak ki. A fertőzött lárvák általában azután pusztulnak el, hogy a sejteket lefedik. A baktérium vegetatív formája elpusztul, de csak miután több millió spórát képzett. A fertőzött lárvák színe megsötétedik és elpusztulnak. Az elpusztult lárvák, illetve a belőlük visszamaradt bűzös, nyálkás trutymó egyenként akár százmillió spórát is tartalmazhatnak.[2][3]

Története

A költésrothadás első leírása valószínűleg Arisztotelésztől származik, aki az Állattanban a méhek betegségei között leír egyet, melynek tünetei a méhek gyengesége és a kaptár bűzössége.[4]
A költésrothadás elnevezése (eredetileg németül Faulbrut, azaz ’rothadt költés’) Adam Gottlob Schirachtól származik, aki gyakran foglalkozott ezzel a betegséggel műveiben.[5]
1906-ig nem tettek különbséget a nyúlós (amerikai), a szintén bakteriális enyhébb (európai) és a vírus okozta tömlős költésrothadás között és egységesen (ragadós, ragályos vagy fertőző) költésrothadásként írták le a betegségeket.[6]
Ezután vezették be a nemzetközi szakirodalomban az „európai” és az „amerikai” jelzőket a kétféle bakteriális betegség megkülönböztetésére.[7]
A két jelző azonban nem a betegségek földrajzi elterjedésére utal, hanem arra a kontinensre, amelyen először tanulmányozták őket tudományosan,[8] az amerikai, azaz nyúlós költésrothadást éppen Európából hurcolták Amerikába. A magyar nyelvű szakirodalomban a nyúlós költésrothadás a legszélesebb körben elfogadott elnevezés, emellett ismert még gyászos/rosszindulatú/nem büdös költésrothadás/költésvész/költéspestis néven is.[9]

Kórokozója

1906-ban a Koch-féle posztulátumok teljesítésével találtak döntő bizonyítékot arra, hogy a nyúlós költésrothadást egy Bacillus larvae nevű baktérium okozza.[10]
1950-ben egy ritka fertőző betegséget írtak le (neve az angol szakirodalomban powdery scale disease), melynek kórokozóját Bacillus pulvifaciens néven azonosították.[11]
1993-ban mindkét baktériumot átsorolták a Paenibacillus nembe, ezért innentől fogva a Paenibacillus larvae és a Paenibacillus pulvifaciens neveket használták.[12]
1996-ban részletes genetikai vizsgálatok nagy fokú azonosságot mutattak ki a két baktériumfaj között, ami indokolatlanná tette a külön fajba sorolást; a kisebb genetikai eltérések és a valamelyest eltérő patológiai tünetek miatt alfaji szinten továbbra is megtartották az elkülönítést, így ekkortól a Paenibacillus larvae subspecies larvae és a Paenibacillus larvae subspecies pulvifaciens nevek éltek.[13]
A ritkán előforduló powdery scale disease klinikai elkülönítése azonban mindig is gyenge lábakon állt, az akut fázist nem sikerült egyértelműen leírni. A P. l. pulvifaciens alfaj legfőbb megkülönböztető jegye a táptalajon képzett kolóniák narancssárga színe volt, azonban már 1994-ben írtak le esetet, amikor a P. l. larvae is képzett ilyen színű telepet. Ez, illetve további biokémiai és genetikai azonosságok feltárása 2006-ra odavezetett, hogy e baktériumvonalak alfaji szintű elkülönítése is megszűnt: mindkettőre a Paenibacillus larvae megnevezés használandó.[14]
Ezzel együtt megszűnt az amúgy is csekély jelentőségű powdery scale disease külön betegségként való kezelése. A kórokozó egy Paenilamicin nevű antibiotikumot termel, amellyel távoltartja a konkurrens baktériumokat.[15]


A betegség kialakulásának földrajzi helye nem ismert, de jelenléte szinte a világ összes táján kimutatható.[16][17]

Kórisme

A diagnózis felállításakor fontos kizárni a költésrothadás (hideg, meleg, éhezés stb. miatti) nem fertőző formáit, továbbá a más ágensek által okozott enyhébb költésrothadást és tömlős költésrothadást. Előfordulhat vegyes fertőzés is, például a nyúlós és az enyhébb költésrothadás egyidejű jelenléte.

Helyszíni vizsgálat

  • Szag.
A nyúlós költésrothadást jellemző, de gyenge „enyvszag” kíséri, így a jó szaglású és tapasztalt méhész már a kaptár felnyitásakor képes megállapítani a betegség jelenlétét. Ezzel szemben az enyhébb költésrothadásban a rothadt fiasítás savanyú vagy romlott sajtra emlékeztető bűzt áraszt, míg a tömlős költésrothadás esetén legfeljebb gyenge savanyú szag érezhető.
  • Megjelenés.
A fenti képen némelyik lárva egészséges, míg a többi beteg. A lebomló lárvákat tartalmazó fedett sejtek teteje behorpad, amint az az ábra jobb alsó részében is látható. A sejtek színe megsötétedik: először barna, majd fekete lesz. Némelyik fedél ki is lyukadhat.
A lépen elmaradt fedett fiasítások, a fiasításból kimaradt sok sejt szintén gyanúra ad okot, de ezeknek más okai is lehetnek, ezért folytatni kell a helyszíni szemlét.
  • Szálhúzás.
Érintsük meg az elpusztult lárvát fogpiszkálóval, gyufaszállal vagy vékony gallyal. Nyúljunk vele a sejt mélyére. Ha a lárva fertőzött, a lárva ragadós és nyúlós, szálat lehet belőle húzni, és nem ismerhető fel az álcának még a héja sem. A teszt csak akkor pozitív, ha a kórokozó vegetatív formája van jelen.
  • Holst-féle tejes vizsgálat.
Az 1946-ban publikált vizsgálat azon alapul, hogy a spórát képző Paenibacillus larvae subsp. larvae nagy mennyiségben termel proteolitikus (fehérjebontó) enzimeket. A vizsgálathoz egy fertőzött lárvapörköt vagy -kenetet kémcsőbe helyezünk és 1–4 mL sovány tejet vagy sovány tejporból készült 1%-os vizes szuszpenziót adunk hozzá, majd 37 °C-on inkubáljuk. A P. larvae jelenléte esetén a szuszpenzió 10–20 perc alatt feltisztul, mivel a proteolitikus enzimek lebontják a kazeint.[18] Később kidolgoztak ugyanerre az elvre épülő laboratóriumi vizsgálatot is. A teszt csak akkor pozitív, ha a kórokozó spóraképző fázisban van.

Laboratóriumi vizsgálat

A fertőzés azonosítására legmegbízhatóbb az álcákat is tartalmazó lépminta vizsgálata méhészeti betegségekre szakosodott laboratórumban.[19]
A polimeráz-láncreakció lehetővé teszi a kórokozó gyors, nagy szenzitivitású és specificitású azonosítását, ami a nyúlós költésrothadás azonosításának arany standardjává emelte. A modern PCR-vizsgálattal nem csak más Paenibacillus, Bacillus, Brevibacillus és Virgibacillus fajoktól, de még a Paenibacillus larvae subsp. pulvifaciens alfajtól is nagy biztonsággal megkülönböztethető a kórokozó.

Terjedés

A fertőzött sejtek tisztítása során a méhek az egész családban elterjesztik a spórákat. A betegség gyorsan megfertőzi a család összes tagját, mivel a méhek megfertőzödnek, amikor eltávolítják az elpusztult lárvákat, majd dajkaként megfertőzik a fiasítás táplálékát és az anyát, később még a heréket is, amikor megetetik őket. A fertőzött sejtekben tárolt élelem megtelik spórákkal, így a nektárból készülő méz is fertőzött lesz. Bár az ilyen méznek nincs káros hatása az ember egészségére, a fertőzésveszély miatt tilos eladni.
Amikor a beteg család már legyengült, rablás áldozatává válik. A rablók magukkal hurcolják a spórákat, így ők lesznek a következő áldozatok. A betegség a méhészeti eszközökkel is terjedhetnek, mivel nem nagyon oldható meg, hogy minden családhoz külön eszközöket, külön tárolóhelyiséget, és pergetőt használjanak. A spórák nagyon ellenállók; kiszáradva több, mint 40 évig életben maradnak.
Megelőzésként ne etessünk ismeretlen eredetű mézet, és az újonnan beszerzett felszerelést fertőtleníteni kell, kivéve, ha nem tudjuk biztosra, hogy nem fertőzött.[20]

Kezelés

A nyúlós költésrothadás sok országban, így Magyarországon is bejelentésköteles. A járási főállatorvos rendelkezik a további teendőkről.
Nyúlós költésrothadással fertőzött kaptár megsemmisítése elégetéssel.
Habár vannak próbálkozások antibiotikumok használatára, a fertőző betegség megfékezésének máig legbiztosabb módszere a fertőzött családok kiirtása. Az antibiotikumokkal Magyarországon csak kutatóintézetek kísérletezhetnek (azaz jelenleg a gödöllői kutatóintézet), más méhészetekben használatuk tilos. A családok antibiotikumokkal tünetmentessé tehetők, ámde mihelyt befejezik a kezelést, a betegség újra kitör. A nem rezisztens törzsekben antibiotikumokkal megelőzhető a spórák feléledése és a spóraképződés is,[21] de nem pusztítják el a meglevő spórákat.
  • Megsemmisítés.
Mivel a baktériumspórák rendkívül ellenállóak, a fertőzött kaptárakat, lépeket elégetéssel vagy legalább fél méter mélyen történő elásással kell megsemmisíteni. Az égetésnél a hatóságnak is jelen kell lennie. A kaptárak maguk fertőtleníthetők, ha feketére kiégetik őket. A méhészeti eszközök fertőtleníthetők forró paraffinolajjal vagy 3%-os nátrium-hipoklorát oldattal.[22] A viaszfőzők a viaszt a kiszabott ideig legalább 116 Celsius fokon főzik, és ezt jegyzőkönyvezik. A fertőzőtt család viasza azonban nem adható el. Etilén-oxid atmoszférában a kaptár és teljes berendezése fertőtleníthető,[23][24] azonban ezt jelenleg nem engedélyezik

Magyarországon.

Ha a méhcsaládok többsége fertőzött, a járási főállatorvos dönthet úgy, hogy az egész állomány kiirtandó, még azok a családok is, amelyek tünetmentesek. Ha az állomány legalább háromnegyede beteg, akkor a járási főállatorvosnak nincs mérlegelési jogköre, az összes családot el kell pusztítani. Ha a méhcsaládok száma legfeljebb tíz, egy betegsége esetén szintén el kell pusztítani mindet. A méhész teljes kártalanítást kap.
  • Zárlat.
A költésrothadásos családok röpkörzetét zárlat, azaz karantén alá helyezik. Innen nem lehet méheket, méhészeti termékeket kivinni, méhészeti vásárt, kiállítást tartani, és a méhészek nem adhatják el az ebben az időben termelt méhészeti termékeket. A zárlat legalább hatvan napig tart; ideje alatt rendszeresen vizsgálják a zárlat területén levő méhcsaládokat. Ha hatvan napig nem találnak nyúlós költésrothadásos családot, akkor a zárlatot feloldják.
A Brigham Young Egyetem jelenleg fágterápiával kísérletezik.[25]
  1. ↑ Ashiralieva, Ainura, Elke Genersch (2006.). „Reclassification, genotypes and virulence of Paenibacillus larvae, the etiological agent of American foulbrood in honeybees - a review”. Apidologie 37, p. 411-420. DOI:10.1051/apido:2006028.  
  2. ↑ Foul brood disease of honey bees:recognition and control Central Science Laboratory National Bee Unit, Department for Environment, Food and Rural Affairs (DEFRA); United Kingdom (excellent publication with many pictures)
  3. ↑ "Bees Disease: One Step Closer To A Cure." ScienceDaily 4 May 2008
  4. ↑ Arisztotelész. 40. fejezet, Περὶ Τὰ Ζῷα Ἱστορίαι (Állattan) IX. kötet (angol nyelven). 
  5. ↑ Schirach, Adam Gottlob (1767). Melitto-theologia (német nyelven). Drezda: Waltherische Hof-Buchdruckerei, 170. oldal. 
  6. ↑ (1900. 4) „Kölcsönös biztosítás a ragadós költésrothadás ellen”. Méhészeti Közlöny 15 (4), p. 104.  
  7. ↑ Phillips, Everett Franklin (1911). Farmers' bulletin 442 (U.S. Dept. of Agriculture). The treatment of bee diseases. Washington: Government Printing Office. 
  8. ↑ Shimanuki, Hachiro; Knox, David A. Diagnosis of Honey Bee Diseases USDA
  9. ↑ Örösi, Pál Zoltán (1939. 5–6). „Költésrothadás”. Méhészeti Közlöny 54 (5–6), p. 69–87.  
  10. ↑ White, Gershom Franklin (1906). Technical series (United States Bureau of Entomology), no. 14. The bacteria of the apiary: with special reference to bee diseases. Washington: Government Printing Office. 
  11. ↑ Katznelson, H (1950. február). „Bacillus pulvifaciens (n. sp.), an organism associated with powdery scale of honeybee larvae”. Journal of Bacteriology 59 (2), p. 153–155.  
  12. ↑ Ash, C, Priest FG, Collins MD (1993-1994.). „Molecular identification of rRNA group 3 bacilli (Ash, Farrow, Wallbanks and Collins) using a PCR probe test. Proposal for the creation of a new genus Paenibacillus.”. Antonie Van Leeuwenhoek 64 (3-4), p. 253-60.  
  13. ↑ Heyndrickx, M, Vandemeulebroecke K, Hoste B, Janssen P, Kersters K, De Vos P, Logan NA, Ali N, Berkeley RC (1996. január). „Reclassification of Paenibacillus (formerly Bacillus) pulvifaciens (Nakamura 1984) Ash et al. 1994, a later subjective synonym of Paenibacillus (formerly Bacillus) larvae (White 1906) Ash et al. 1994, as a subspecies of P. larvae, with emended descriptions of P. larvae as P. larvae subsp. larvae and P. larvae subsp. pulvifaciens”. International Journal of Systematic Bacteriology 46 (1), p. 270-9.  
  14. ↑ Genersch, Elke, Eva Forsgren, Jaana Pentikäinen, Ainura Ashiralieva, Sandra Rauch, Jochen Kilwinski, Ingemar Fries (2006. március). „Reclassification of Paenibacillus larvae subsp. pulvifaciens and Paenibacillus larvae subsp. larvae as Paenibacillus larvae without subspecies differentiation”. International Journal of Systematic and Evolutionary Microbiology 56 (Pt 3), p. 501-511. DOI:10.1099/ijs.0.63928-0.  
  15. ↑ Roderich Süssmuth (2014): Paenilamicin – Struktur und Biosynthese eines hybriden Polyketid-/nichtribosomalen Peptidantibiotikums des bienenpathogenen Bakteriums Paenibacillus larvae, Angewandte Chemie, doi:10.1002/ange.201404572
  16. ↑ Matheson, 1993,1996
  17. ↑ American Foulbrood disease A.M. Alippi Laboratorio de Fitopatologia, Facultad de Ciencias Agrarias y Forestales Universidad Nacional de La Plata, Calle 60 y 118 , C.C. 31, 1900 [[La Plata (település)|]], Argentina
  18. ↑ Holst, E.C. (1946.). „A single field test for American foulbrood”. American Bee Journal 86, p. 14–34.  
  19. ↑ USDA Agricultural Research Service Submission of Samples for Diagnosis (2007)
  20. ↑ American Foul Brood-Prevention and Control Pennsylvania Department of Agriculture
  21. ↑ Calderone, Nicholas Management of Honey Bee Brood Diseases (January 2001) Cornell University
  22. ↑ Dobbelaere W, de Graaf DC, Reybroeck W, Desmedt E, Peeters JE, Jacobs FJ (2001. August). „Disinfection of wooden structures contaminated with Paenibacillus larvae subsp. larvae spores”. J. Appl. Microbiol. 91 (2), p. 212–6. DOI:10.1046/j.1365-2672.2001.01376.x. PMID 11473585.  
  23. ↑ Robinson. „Gas Sterilization of Beekeeping Equipment Contaminated by the American Foulbrood Organism, Bacillus larvae”, Kiadó: The Florida Entomologist.  
  24. ↑ „”.  
  25. ↑ Bee Killers: Using Phages Against Deadly Honeybee Diseases - YouTube. youtube.com. (Hozzáférés: 2014. november 29.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Kertészet/Méhészet/Betegségek/Nyúlós_költésrothadás&oldid=427991”