Kertészet/Lepkefélék/Gyapjaslepke

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 4193 bájt

Gyapjaslepke


A gyapjaslepke hímje
A gyapjaslepke tojások
A gyapjaslepke bábja
Gyapjaslepke
(Lymantria dispar, Syn: -)
Más neve(i): -


A gyapjaslepke a rovarok osztályának a lepkék rendjéhez, a Lymantriidae családjához tartozó faj.
Eurázsiai eredetű faj, amelyet Észak-Amerikába is behurcoltak.
18-35 mm hosszú. A nőstény tora és első szárnya fehéres, barnásszürke harántsávos rajzolattal. Potrohvégi szőrzete barna, csápja fekete, fésűsen fogas. A nőstény - bár jól fejlett szárnyakkal rendelkezik - röpképtelen.
A hím első szárnya sötét szürkés, a nőstényéhez hasonló, de erőteljesebb harántsávos fűrészfogas rajzolattal, szárnyanként egy-egy nyílhegy alakú, fekete szegélyű rajzolattal. A hím csápja nagy, barna, fésűsen elágazó.
A nőstény petéit 50-150 darabos csoportokban fák, sziklák, esetleg épületek oldalára rakja, váladékával összeragasztja és hasalji, potrohvégi szőrzetével beborítja. Pete alakban telel. A lárvák áprilisban kelnek ki. A kikelést követően selyemszálat bocsátanak ki, aminek segítségével nagy területre elvitorlázhatnak. A hernyó alapszíne barnásszürke vagy sárgásbarna, a hátán két sorban elhelyezkedő pontsor található. Ezek közül az első négy pár kék, az utolsó hat pár piros. A hernyó egész teste szőrökkel fedett. Bábozódása előtt hossza eléri az 50-60 mm-t.
Bábozódni laza szövedékben, fal- vagy kéregrepedésekben szokott, június-júliusban. Az imágók július-augusztusban kelnek ki. Ekkor kerül sor a párzásra, amelynek során a hímek szexferomon kibocsátásuk alapján találják meg a fák törzsén várakozó nőstényeket.[1]
A gyapjaslepke hernyója polifág, néhány kivételtől eltekintve (fagyal, kőris) gyakorlatilag bármelyik fás szárú növény lombját fogyaszthatja, beleértve a tűlevelűeket is. Kártétele azért jelentős, mert tömeges megjelenése esetén képes a tápnövényét tarrá rágni, és bár ez nem vezet a növény pusztulásához, a fejlődését hátráltatja.
Az eddigi tapasztalatok szerint gradációjára mintegy tízévente kerül sor. A gradáció[2], a természetes ellenségek hatására magától összeomlik, egyes esetekben azonban indokolt lehet a kémiai védekezés is. Ilyen esetben azonban kizárólag a környezetet kevésbé terhelő kitinszintézis-gátló vagy BT-készítmények (Bacillus thuringiensis (BT) hatóanyagú) használata javasolt.
Visszaszorításukban jelentős lehet a természetes ellenségek szerepe. Ilyenek az aranyos bábrabló, illetve egyes fürkészdarázs, fürkészlégy fajok.[3] Nem szerepel a w:Vörös listán. Magyarországon nem védett.


Magyar Wikipédia: Gyapjaslepke


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Egyéb fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Gyapjaslepke

Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1 , A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma], Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935

2011. március 1., 06:35 (CET)|}

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjaslepke témájú médiaállományokat.


  1. http://www.lepidoptera.pl/show.php?ID=248&country=UK
  2. (A gradáció az állattanban használatos fogalom, jelentése túlszaporodás)
  3. http://www.berze-nagy.sulinet.hu/tanos/allatok/gyaplep.htm