Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Légyalkatúak/Fémeslégyfélék

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 7572 bájt

Kertészet

Fémeslégyfélék


Fémeslégyfélék
A kék dongólégy (Calliphora vicina)
A kék dongólégy (Calliphora vicina)
A selymes döglégy (Lucilia sericata)
Ürüléken összegyűlő fémzöld döglegyek (Lucilia sericata)
feketearcú dongólégy
Fémeslégyfélék
(Calliphoridae, Syn: -)
Más neve(i): dongólegyek


A fémeslégyfélék a légyalkatúak alrendjének, a valódilégy-alakúak alrendágának, azon belül az bagócsok öregcsaládjának egyik családja. A csoport nagyon közeli rokonságban áll a húslégyfélékkel (Sarcophagidae), éppen ezért egyes korábbi rendszerek – pl. a magyarországi Dudich–Loksa-féle állatrendszer is – a két családot nem különítették el élesen.
A fémeslegyek viszonylag nagy testű, fémesen csillogó rovarok. Színük igen változatos; lehet zöld, bronzfényű (pl. a Luclia nem fajai) vagy egészen búzavirágkékek (pl. az érckék döglégyProtophormia terraenovae). Ugyancsak kékes színű, de nem olyan kifejezetten csillogó, hanem inkább hamvas fényű a közismert és igen elterjedt kék dongólégy (Calliphora vicina).
A fémeslegyek mindig megtalálhatók a bomló, rothadó növényi és állati eredetű – húsok, haltetemek, tejtermékek – anyagokon, melyeket két célból keresnek fel: egyrészt táplálkozás, másrészt peterakás céljából.
A fémeslegyek fejlődése igen változatos: lehetnek növényi vagy állati anyagokban fejlődők, ugyanakkor megtalálhatók köztük a gilisztákban (Onesia, Pollenia sp.), csigákban (Melinda sp.), kétéltűekben (Lucilia bufonivara), madarakban (Protocalliphora sp.) emlősökben és emberben (Cordylobia, Auchmeromia sp.) élősködők.
A kék dongólégy – illetve a rokonsági körébe tartozó fajok: Calliphora sp. – pl. bomló állati szövetekben fejlődik. A dögszagot már igen messziről megérzi, és a tetemhez repülve lepetézik (népies szóval „beköpi”). A nőstény élete folyamán akár 800 petét is rakhat, egy-egy alkalommal mintegy százat. A közel 2 mm hosszúságú, fényes, fehéres színű petéket a bomló tetem árnyékos oldalának repedéseibe tojja csoportosan vagy egyesével. Kedvező hőmérsékleten – ami legalább 18 °C – a kis nyüvek már 24 óra alatt kikelnek, magasabb hőmérsékleten viszont még hamarabb. A kikelésük után a lárvák belefúrják magukat a szövetek belsejébe, ahol proteolitikus enzimekkel elkezdik a szövetek fehérjéit feloldani, majd megemészteni. Ha optimális a hőmérséklet és elegendő a táplálék, akkor a nyüvek már 5 nap múltán bebábozódnak. Bebábozódás előtt kifúrják magukat a tetemből, majd a talajban alakulnak át ún. hordóbábbá. Kb. egy hét elteltével szabadul ki a kifejlett légy a bábból. Ekkor még esetlen a fiatal imágó: feje felfúvódott, teste puha és világos színű, szárnyai gyűröttek. Néhány óra elteltével azonban a légy teljesen megváltozik: kitinburka megkeményedik, szárnyai kisimulnak, sertéi megmerevednek. A fiatal hímek már ekkor ivarérettek, azonban a nőstényeknek még kb. két hétre van szüksége, míg ivarszerveik tökéletesen kifejlődnek, és ivaréretté válnak.
Vannak a fémeslegyek között olyanok, melyek nem az elhalt szövetekbe helyezik petéiket, hanem az élő állatok – főképp emlősök – szőrzetébe. A petéből kikelő lárvák aztán a test belsejébe nyomulnak, ahol az élő szöveteket kezdik el roncsolni. Ilyen fémeslegyek pl. a nálunk is közismert selymes döglégy (Luclia sericata). Ez a faj Közép-Európában csak elhullott állatokra petézik, azonban megfigyelték, hogy pl. a Brit-szigeteken lárvái az élő juhokba is benyomulnak, sőt Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon egyenesen élősködő fajként tartják számon.
Mivel a fémeslegyek igen könnyen jutnak kapcsolatba fertőzött, baktériumokkal szennyezett anyagokkal, mint amilyenek az állati dögök, a szemét, ürülék vagy a romlott élelmiszerek. Innen könnyen átviszik az friss élelmiszerekre vagy akár közvetlenül az emberre is. Emésztésfiziológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a dongólegyek fél perc alatt 3 mm³-nyi folyadékot is képesek felszívni szájszervükkel, mely kedvező körülmények esetén akár már két és fél óra alatt áthalad szervezetükön, ugyanakkor a kórokozó csírák még négy hét elteltével is megtalálhatók az ürülékükben. Mindebből jól látszik, hogy a fémeslegyek milyen gyorsan és könnyen terjeszthetik az olyan veszedelmes betegségeket mint pl. a tuberkulózis, tularémia, liszteriózis, brucellózis és poliomielitisz.
Fentebb olvashattuk, hogy a fémeslegyek egy része állatok belső élősködője, endoparazitája, ebből pedig következik, hogy igen nagy a csoport állattenyésztési–állatkórtani jelentősége.
Ugyanakkor hasznosak is lehetnek az ember számára ezek az állatok. Súlyos és mély emberi sebeket még a múlt században is fémeslegyek lárváival tisztítottak meg az elhalt szövetektől, hogy azok könnyebben regenerálódjanak. A fiatal nyüvek ugyanis élő szövetet nem fogyasztanak, és emellett sebhegesítő hatású allantoin és ammónia kibocsátásával gyorsítják a sebek gyógyulását.

A Calliphora nem

Ezek a legnagyobb termetű és leghangosabban repülő fémeslegyek. A család tőlük kapta másik jellegzetes nevét, a „dongólegyet”, hisz hangosan, zümmögve repülnek. Legközönségesebb faja a – már többször említett – kék dongólégy (Calliphora vicina), melyet könnyen felismerhetünk nagy, hamvaskék testéről, vöröses pofájáról. Az egész világon elterjedt, ahol csak emberi ürülék található. A másik, igencsak jellemző, az északi féltekén elterjedt faj a feketearcú dongólégy (Calliphora vomitoria). Pofája az előző fajjal ellentétben fekete, vörös sertékkel.

A Lucilia nem

Az előző nemnél talán még gyakoribbak ezek a legyek. A népnyelv csak aranylegyek néven emlegeti őket; ezek a tulajdonképpeni döglegyek. A legismertebb és legelterjedtebb faj a selymes vagy fémzöld döglégy (Lucilia sericata). Ez a faj az átlagosnál magasabb hőmérsékletet igényel, ezért kedveli a városokat és a falvakat. A nem többi faja viszont inkább a nyílt, szabad területeket kedveli. A varangyfélék élősködője a varangypusztító döglégy (Lucilia bufonivora), melynek lárvái a varangy testét – a csontok kivételével – szinte teljesen felfalják.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia: Fémeslégyfélék

A Wikimédia Commons tartalmaz Fémeslégyfélék témájú médiaállományokat.