Kertészet/Fátyolkák
.jpg)
Fátyolkák
Chrysopidae| Hemerobiidae| Mantispidae| Megaloptera| Neuroptera| Neuropterida| Raphidioptera fajok
- Más neve(i): '
- A fátyolkák az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik csoportja.
A csoportba az alábbi rendek tartoznak:
- Barnafátyolkák (Hemerobiidae)
- Fogólábú fátyolkák (Mantispidae)
- Hangyalesők (Myrmeleontidae)
- Kardszárnyú-fátyolkák (Nemopteridae)
- Nagyszárnyú fátyolkák (Megaloptera)
- Rablópillék (Ascalaphidae)
- Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera)
- Tevenyakú fátyolkák (Raphidioptera)
- Zöldfátyolkák (Chrysopidae)
- Aranyszemű fátyolka
- Északi hangyaleső (Myrmeleon bore)
- Foltos hangyaleső (Euroleon nostras)
- Hangyafarkas (Myrmecaelurus trigrammus)
- Kétfoltos hangyaleső (Megistopus flavicornis)
- Kis hangyaleső (Neuroleon nemausiensis)
- Közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius)
- Kunsági hangyafarkas (Myrmecaelurus punctulatus)
- Négyfoltos hangyaleső (Distoleon tetragrammicus)
- Párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus)
- Parti hangyaleső (Myrmeleon inconspicuus)
- Pusztai hangyaleső (Acanthaclisis occitanica)
- Rozsdás hangyaleső (Creoleon plumbeus)
- Keleti rablópille (Libelloides macaronius)
- Közönséges rablópille
- Palpares libelluloides
- Psectra diptera
- Szitakötő-rablópille
Zöldfátyolkák[szerkesztés]
- A rovarok osztályába sorolt recésszárnyú fátyolkák rendjének egyik családja, mintegy 1200 ismert fajjal. Magyarországon körülbelül 30 fajuk él.
- A imágók közepes vagy hosszú, karcsú potrohú, keskeny szárnyú állatok. Szárnyuk erezete többnyire világoszöld, szárnyuk átlátszó, színtelen, de megfelelő szögben beeső fénytől szivárványosan tündököl. :Első szárnyuk 6–35 mm hosszú lehet. Két nagy, összetett szemül előre dülled. Csápjuk finom, fonál alakú.
- A lárvák ragadozók, többségük levéltetveken él. Néhányan a körülöttük található törmelékdarabokból álcát készítenek maguknak. Az álcázást segítik a torukon növő dudorok és serték.
- Az imágók nektárral, pollennel és mikroszkopikus gombákkal táplálkoznak.
- Levéltetveket is esznek.
Recészárnyú fátyolkák[szerkesztés]
(Neuroptera)
- Avagy röviden recésszárnyúak az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának egyik rendje. Nevüket jellegzetesen erezett szárnyukról kapták.
- Több, mint 5000 fajuk ismert. Hosszú fejlődésük alatt rendkívül különböző körülményekhez alkalmazkodtak, és néhány szélsőséges élőhely kivételével mindenfelé megtalálhatók. Magyarországon 110 fajukat mutatták ki. A rendbe változatos méretű és alkatú rovarok tartoznak.
- A kifejlett rovarok feje gömbölyded, ortognath (lefelé álló szájszerv) vagy hypognath (hátrafelé álló szájszerv), rágó típusú szájszervvel és többnyire erős mandibulákkal. Jól fejlett csápjaik lehetnek fonalasak, gyöngysorszerűek vagy bunkósak, esetleg fésűsek. Nagy, félgömb alakú összetett szemeik vannak, viszont a pontszemeik legtöbbször hiányoznak (kivéve Dilaridae és Osmylidae).
- Előtoruk általában rövid, de meghosszabbodhat. Lábuk többnyire vékony járóláb 5 lábfejízzel, de a fogólábú fátyolkáknál (Mantispidae) fogólábbá módosult. A lábak végén két karom nő, közöttük pedig egy tapadólebeny (arolium). Általában két pár hosszú, a potrohcsúcson is túlnyúló, fejlett erezetű szárnyuk van – ezek alakja és mérete általában megegyezik. Egyes csoportok hátsó szárnya elcsökevényesedhet vagy feltűnően módosulhat is. A szárnyakon hangadó- és/vagy hallószervek alakulhatnak ki. A szárnyak általában üvegesen áttetszőek és dúsan erezettek. A szárnyjegy lehet színes. A szárnyerek általában sertézettek. Ezek a serték néha pikkelyekké módosulhatnak. A két szárnypár egymástól függetlenül mozgatható; kapcsolószerkezete csak a törpefátyolkáknak (Hemerobiidae) van (az azonos oldali szárnyak töve kapcsolódik össze). A fátyolkák közül ezek szárnyának erezete a legsűrűbb.
- A potrohon kívülről tíz szelvényt különíthetünk el, amelyek közül az utolsó kettő a többi szelvénytől eltérő felépítésű, és a szaporodásban játszik szerepet. A hímeknek egy pár ivari lábuk (gonophora) és bonyolult szerkezetű párzótagjuk van. Egyes rablópillék és hangyalesők hímjeinek potrohszelvényein még egyéb páros és páratlan függelékek nőnek. A Dilaridae és Mantispidae családok nőstényeinek általában van tojócsövük.
- Lárváik többnyire campodeoid típusúak; ezeken figyelhetjük meg a legtöbb szünapomorf bélyeget:
- - sajátos szájszerv szúró-szívó kampóval vagy tüskével (nincsenek rágó szájrészeik, hanem két hegyes,
- - messze előreálló szívó állkapcsuk van;
- - elzáródás a közép- és utóbél határán
- - a Malphighi-edényeknek szövőmirigy funkciója is lehet
- - egyízű lábfejek, amik akár össze is olvadhatnak a lábszárral
- A lárvák és az imágók is a szárazföldön élnek, két kivétellel:
- - a partifátyolkafélék (Osmylidae) a patakpartok mindig nedves mohapárnáiban,
- - a szivacsfátyolkák (Sisyridae) az édesvízi szivacsokban).
- Főleg alkonyi vagy éjszakai állatok. Többségük egész életében ragadozó.
- Néhány családjuk:
- - barnafátyolkák (Hemerobiidae),
- - zöldfátyolkák (Chrysopidae)
- A levéltetvek elleni biológiai védekezésben játszik, illetve játszhat fontos szerepet.
- A hím párzáskor szorosan a nőstény mellett vagy alatta helyezkedik el. Az ondót spermatofórban adja át a nősténynek. A nőstény a megtermékenyítés után hamar hozzákezd a peterakáshoz, ennek módja családonként más és más.
- Petéiket rakhatják homokba, laza földbe, növényekre; egyesével, sorokban vagy csoportosan; hosszú nyéllel vagy anélkül. Az Ithone fusca (Ithonidae) nősténye a még ragadós petéket meghengergeti a homokban, hogy védje, álcázza őket.
- Néhány nap vagy hét eltelte után a lárvák a fejükön levő tojástörő készülékkel felrepesztik a pete burkát, vagy ha nincs ilyen készülékük (Myrmeleontidae, Ascalaphidae, Nemopteridae), gyűrű alakban felpattintják a pete egyik végét.
- Legtöbbször 3 lárvastádiumuk van, kifejlődésük több évig is tarthat. Bábjuk a lárva Malpighi-edényeinek váladékából szőtt gubóban fejlődő, szabad báb.
Aranyszemű fátyolka[szerkesztés]
(Chrysopa perla)
- Az ízeltlábúak törzsének a rovarok osztályába az recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) rendjébe és a zöldfátyolkák (Chrysopidae) családjába tartozó faj.
- Az aranyszemű fátyolka mintegy 1 centiméter hosszú, szárnyainak fesztávolsága körülbelül 3 centiméter. A szárnyak fátyolszerűen áttetszők, szivárványfényűek, a szegély alatti erek zöldek. Nagy, összetett szemei sárgák, a fején levő foltok X alakú mintázatot alkotnak. Csápja hosszú. Nyugalmi helyzetben szárnyait háztetőszerűen tartja. Világoszöld testű, finom megjelenésű rovar. Előtorának két oldalán nyíló mirigyeiből veszély esetén kellemetlen szagú váladékot bocsát ki. Ezért „büdösfátyolkának” is nevezik. Ezzel az anyaggal tartja távol ellenségeit. Egyes fátyolkák elülső szárnyának tövében speciális hallószerv (úgynevezett timpanális szerv) található, amellyel ultrahangok érzékelésére képesek.
- Az aranyszemű fátyolka erdők, kertek, parkok és települések lakója. Télen nagy számban látjuk padlásokon vagy lakóhelyiségekben, ahol áttelel. Tavasszal és nyáron a kertekben találkozunk vele. Meleg nyári estéken nagyobb rajokban repül a fényre. Az aranyszemű fátyolka levéltetvekkel és más kis rovarokkal táplálkozik.
Fogólábú fátyolkák[szerkesztés]
(Mantispidae)
- A rovarok osztályába sorolt recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) rendjének egyik családja, 16 recens és két kihalt nemmel, mintegy 1200 ismert fajjal.
- Első lábpáruk a zsákmány megragadását szolgáló fogószervvé alakult, ezért külsejük az ájtatos manókra emlékeztet.
- A lárvák és az imágók is ragadozók; az imágók bokrokon kószálva vadásznak a kisebb rovarokra.
Tevenyakú fátyolkák[szerkesztés]
(Raphidioptera)
- Az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. 180 fajuk ismert, ebből hazánkban 14 fajt mutattak ki.
- Kicsik vagy közepes méretűek; az 1 cm-en többnyire csak kevéssé nőnek túl. Lapított, hátul nyakszerűen elkeskenyedő fejük az előtorból lefelé hajlik.
- Kidülledő, nagy összetett szemük van három pontszemmel, de utóbbiak hiányozhatnak is. Csápjaik sokízűek, közepesen hosszúak. Szájszervük rágó típusú.
- Jellegzetességük megnyúlt, elkeskenyedett, kissé, de határozottan fölálló előtor. Szárnyaik hosszúkásak, színtelenül átlátszóak, barna vagy sárgásbarna szárnyjeggyel. Lábaik vékonyak, lábfejeik ötízűek, közülük a negyedik kiszélesedett.
- Potrohuk tíz szelvényből áll. A nőstények potrohának végén hosszú, kard alakú, hajlékony tojócső található.
- A lárvák nyúlánkak, lapítottak, az ősi rovarcsaládok lárváira hasonlítanak. Előtoruk megnyúlt. Rövid lábaik segítségével előre és hátra is ügyesen mozognak.
- A lárvák szárazföldön, fakéreg alatt vagy avarban élnek. Általában 2 év alatt, 9-11 vedléssel fejlődnek ki. Bábjuk szabad báb, nagyon hasonlít az imágóhoz.
- A lárvák és az imágók is ragadozók; főleg levéltetveket esznek.
- Az imágók nyugalmi állapotban nyereg-tetőformán hajtják össze szárnyaikat.
Nagyszárnyú fátyolkák[szerkesztés]
(Megaloptera)
- A vízifátyolkák, röviden: nagyszárnyúak az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának egyik rendje, mintegy 300 ismert fajjal.
- Az első, bizonyosan ide sorolható fajok fosszíliái az alsó permből valók. Jóformán a teljes bioszférában előfordulnak (némely, szélsőséges élőhelyek kivételével).
- Közép-Európában leggyakoribb fajuk a közönséges vízifátyolka (Sialis lutaria).
- Termetük közepes vagy nagy, testalkatuk erőteljes; testük általában sötét. Fejük széles, prognath jellegű, előre nyúló, rágó szájszervük állkapcsa erős. Összetett szemeik hatalmasak, pontszemeik hiányozhatnak. Csápjuk gyöngysorszerű vagy fonalas, a hímeké fésűs is lehet. Trópusi fajaik között feltűnően nagy termetűek is vannak; némelyik testhossza eléri a 7 cm-t, szárnyainak fesztávolsága akár 17 cm is lehet. A nagy termetű Dél-amerikai fajok rágói sarló alakban görbültek.
- Torszelvényeik szabadok, előtoruk zömök. Két pár szárnyuk jól fejlett, erezetük markáns, viszonylag vastag erekkel – ezek a jegyek az ősi, kezdetleges rovarokra emlékeztetnek.
- Végtagjaik egyformák, járóláb típusúak, öttagú lábfejízekkel.
- A potroh tízszelvényű. Ízekre osztott fartoldalékuk nincs, ehelyett a potroh végén egy hosszú sertékkel borított trichobothris lemez található. A nőstényeken a 9. csatlakozó oldalsó ivarlebeny jól fejlett, és stylust visel.
- A lárváknak 7-8 pár potrohlába van, melyek légzőszervként is funkcionálnak, ezek mellett kétoldalt tracheakopoltyúik is lehetnek.
- Lárvaállapotukat vízben töltik. A ragadozó lárvák 1-4 év alatt fejlődnek ki. A szárazföldön bábozódnak be, szabad bábban, gubót nem szőnek. Báb állapotuk általában rövid. Az imágók rövid, néhány napos életük során sem távolodnak el a víztől. Ekkor általában már nem táplálkoznak, vagy ha igen, akkor virágport, nektárt fogyasztanak.
Kardszárnyú-fátyolkák[szerkesztés]
(Nemopteridae)
- A rovarok osztályába és a recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) rendjébe tartozó család.
- A kardszárnyú-fátyolkák messziről leginkább a lepkékre (Lepidoptera) emlékeztetnek, azonban nem rokonaik azoknak. Szárnyaikon nincsen úgynevezett „hímpor”, szájszervük sem a lepkékre jellemző pödörnyelv. A kardszárnyú-fátyolkák ragadozó életmódot folytatnak és legközelebbi rokonaik a hangyalesők (Myrmeleontidae).
- A család tagjai megtalálhatóak Afrikában, Eurázsiában, Ausztráliában, Pápua Új-Guineában, valamint Dél-Amerikában is. Észak-Amerikában hiányzanak, bár Colorado államban kardszárnyú-fátyolka kövületre bukkantak, Dél-Európa meleg, száraz vidékein találhatók meg. Ezen a kontinensen, eddig csupán öt kardszárnyú-fátyolka-fajt fedeztek fel. Ezek a fajok az Ibériai-félsziget, Délkelet-Európában és az Égei-tenger vidékén lelhetők fel. Magyarországhoz legközelebb előforduló faj, Bulgária és a volt Jugoszlávia területein él. Bulgáriában a görög határ közelében levő állomány élőhelye nagyon szűk körzetre terjed ki, ezért fokozott védelemben részesül.
- A kifejlett kardszárnyú-fátyolkáknak két pár nagy méretű szárnyuk van. Testük eltörpül a nagy szárnyak mellett. Az elülső szárnypár, a tulajdonképpeni repülő szárny, a hátulsó pár keskeny, kard alakú; ezzel inkább, csak kormányoznak a rovarok. A vékony kormányfelületek segítségével, mindig a széllel szembe fordulnak. Nagy szárnyfelületük miatt könnyen a szél játékszerévé válhatnak, ezért a talajtól 1-1,5 méternél magasabbra nemigen szállnak fel. Pihenés, táplálkozás közben többnyire kiterjesztett szárnyakkal ülnek a virágokon, de ha fúj a szél, szárnyukat felül összecsukják. Szárnyaik fesztávolsága 5 centiméter, a hátsó szárnyak hossza 5-6 centiméter. Repülésük könnyed, libegő, s kisebb siklórepülésre is képesek.
- E család fajainak a lárvái ragadozók, erőteljes szívó szájszervükkel fogják meg zsákmányukat, főképp az apróbb testű ízeltlábúakat. Nappal és éjszaka egyaránt mozognak. A legmelegebb nyári napokban repülnek.
Forrás: Magyar Wikipédia w:Fátyolkák
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Györffy Gyögy & Hornung Erzsébet: Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).,