Kertészet/Csigák/Éles csiga

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 1914 bájt

Kertészet

Éles csiga


Planorbis planorbis 001.JPG
Éles csiga
(Planorbis planorbis, Syn:(Syn:{{{2}}}, )
Más neve(i): karimás tányércsiga
K: 5-6, M: 3-4, Sz: 12-21.
Sárgás-szaru-barna házát felül domború, alul lapos kanyarulatok alkotják. Az utolsó kanyarulat alsó széle közelében élesen kiállótaraj fut.
Az iszapos fenekő, növényzettel gazdagon benőtt álló-vizeket, árkokat kedveli.
Az eddig ismertetett vízicsigákkal ellentétben nem kopoltyúval lélegzik a vízben elnyelt oxigénből, hanem időnként a víz felszínére kikapaszkodva, köpenyüregébe levegőt szív („tüdős csigák”).
A víz szennyeződésével járó oxigénhiány így nem zavarja, és a víz kiszáradását is ideig-óráig elviseli.
Hosszú, serteszerű tapogatói vannak, szemei azonban nem ezek végén találhatók, hanem a tapogatók tövénél helyezkednek el („ülőszemű tüdős-csigák”). Vére piros, ezért testszíne sötét vöröses-barna.
Egyik leggyakoribb vízicsigánk.
Az éles csiga több mételyfajnak (pld Echinoparyphium recurvatum) is köztesgazdája lehet.
Magyarországon nem védett.
Különösen a síkságok és dombvidékek vizeiben gyakori, de az alacsonyabb hegységekben is megtalálható.
Mostoha körülmények között, például kiszáradófélben levő pocsolyában, méretei jóval az átlag alatt maradnak,a nagyobb, állandó vízállású helyeken viszont általában nagyobb termetű példányok élnek.
A Wikimédia Commons tartalmaz Éles csiga témájú médiaállományokat.

Magyar Wikipédia w:Éles csiga

Forrás: Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39.

Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN: 963 11 2610 2