Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Csüngőlepkék

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 5439 bájt

Kártevők

Csüngőlepkék


Zygaena filipendulae
szúnyoglábú bibircsvirágon (Gymnadenia conopsea)
Zygaena trifolii
Zygaena viciae
Zygaena transalpina
Csüngőlepkék
(Zygaenidae, Syn: -)
Más neve(i): -


A csüngőlepkefélék a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Zygaenoidea öregcsaládjának névadó családja. A hagyományos rendszertanok az éjszakai lepkék (Heterocera) alrendjébe sorolják őket annak ellenére, hogy fajaik többsége nappal repül.
A mérsékelt égövtől a trópusokig találkozhatunk velük – leginkább azokon a helyeken, ahol a fő táplálékuknak számító pillangósvirágúak nőnek. Európában a jégkorszakot szubmediterrán menedékekben vészelték át. Magyarországon jelenleg két alcsalád huszonhat faja él, ezek közül négy védett. A nyugati csüngőlepke (Zygaena fausta) valószínűleg a kipusztulás határára jutott. Azokon a hegyvidékeinken, ahol sok a turista, az erős taposás és a fokozatos beépítések miatt az utóbbi 50–60 évben mintegy fél tucat jellegzetes pannóniai faj kipusztult.
Közepes vagy kisebb termetű molylepkék. Potrohuk többnyire vastag, vékony, hajlékony csápjuk vége általában bunkós. Szívókájuk hosszú. Potrohuk vaskos.
Élénk színű szárnyaik keskenyek és hosszúak. A hátulsó szárnyon mindig van kapcsolósörte. A szárnyak leggyakoribb színváltozatai:
  • fémzöld;
  • fekete;
  • fekete, illetve sötétszürke alapon pirossal (ritkábban fehérrel) pettyes-csíkos.
A hátsó pár szárny alapszíne gyakran piros, és csak szegélye fekete. Számos fajt „vérpettynek” is neveznek, mert első szárnyukat nagy vérvörös pettyek tarkítják.
Vaskos, sárgás, zöldes vagy kékes színű, rövid szőrű hernyóik mindkét vége elvékonyodik. A ciánra kevéssé érzékenyek, ezért ciános gyűjtőüvegben sokáig életben maradnak.
Finoman szőrözött, tizenhat lábú hernyóik a többnyire a gyepszintben élnek, kétszikű, leginkább lágyszárú, gyakran pillangós növényeken, leggyakrabban a gyökerekben. Ott is bábozódnak be orsó alakú, pergamenszerű szövedékben (kokonban). Egyes fajok hernyói akár kétszer is áttelelhetnek.
Imágóik meleg, napsütéses időben, a virágos réteken röpködnek – nehézkesen, alacsonyan. Táplálkozás közben magányosan vagy csoportosan csüngenek a fészkesvirágzatúakon és a pillangós virágokon – erről a szokásukról kapták nevüket. Hazánkban a rétek elgyomosodásával, cserjésedésével és az erdősítéssel folyamatosan szűkül természetes élőhelyük. Különösen rontja létfeltételeiket a rétek műtrágyázása, mert ez csökkenti a pillangósvirágúak számát.
Ha veszélyt éreznek, holtnak tettetik magukat. A rovarevő állatok – madarak, gyíkok – általában békén hagyják őket, mert érintésre kellemetlen ízű, olajos, sárgás nedvet bocsátanak ki magukból.

Csüngőlepkék

  1. Acélszínű csüngőlepke (Zygaena filipendulae)
  2. Bíborszínű csüngőlepke (Zygaena purpuralis)
  3. Fehérgyűrűs csüngőlepke (Zygaena carniolica)
  4. Fémlepkeformák
  5. Görög fémlepke
  6. Jordanita fazekasi
  7. Kormoslepke
  8. Közönséges csüngőlepke (Zygaena achilleae)
  9. Közönséges fémlepke
  10. Lonc-csüngőlepke
  11. Lycastes exulans
  12. Nyugati csüngőlepke (Zygaena fausta)
  13. Ördögszem csüngőlepke (Zygaena scabiosae)
  14. Ritka csüngőlepke
  15. Ritka fémlepke
  16. Valódi csüngőlepkék
  17. Változékony csüngőlepke
  18. Vérpettyes csüngőlepke (Zygaena angelicae)
  19. Vörös csüngőlepke (Zygaena laeta)

Forrás: Magyar Wikipédia: Csüngőlepkék

Kalmár-Csépe Lepkék Móra kiadó 1973. ISBN 963 11 2519 X, A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma], Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935

A Wikimédia Commons tartalmaz Csüngőlepkék témájú médiaállományokat.