Ugrás a tartalomhoz

Kertészet/Bogarak/Mogyoróormányos

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 3531 bájt

Kertészet

Mogyoróormányos


Mogyoróormányos
Tölgymakkormányos
Mogyoróormányos
(Curculio nucum, Syn: -)
Más neve(i): -


A mogyoró termését elsősorban a mogyoróormányos, és/vagy a tölgymakkormányos (Balaninus glandium), károsítja. A két faj aránya még nem teljesen tisztázott. [1]

A fő kártevőalak a lárva, amely a mogyoró belsejében táplálkozva a termést fogyasztásra alkalmatlanná teszi. A lárva károsítása mellett különösen a korán rajzó imágók esetében alkalmanként jelentős lehet a nővirágzatok és a kocsányok károsítása, valamint a zsenge termések megsebzéséből származó kártétel is. [2]
A rágási sérülések utat nyitnak egy kórokozó penészgombának, a Monilinia fructigena (syn. Sclerotinia fructigena)[3], amely csapadékos körülmények között a termés teljes pusztulását okozhatja.
A mogyoróormányos egynemzedékes faj. A talaj 20-50 cm-es rétegében földgubóban áttelelő lárvák jelentős része (70-75%) májusban bábozódik, míg más részük 1-3 éves diapauzába vonul. Az imágók május harmadik dekádjától június végéig repülnek. [4]
A fő rajzás időszaka hazánkban június első felére tehető. A mogyoróormányos rajzásmenete a szelídgesztenye terméskártevői esetében javasolt higanygőzizzóval ellátott fénycsapdával jól követhető. [5]
Az 1-3 hetes érési táplálkozást, majd a párzást követően a nőstény a petéket a termés héj alatti illetve mélyebb részeibe helyezi. A termésben kifejlődött lárva a gyümölcsből 2-3 mm-es átmérőjű, kör alakú nyíláson távozik. Az eredményes védekezés alapja a rajzó imágók elpusztítása állománykezeléssel.
A 4-6 hétig elhúzódó rajzás időszakában az erős toxicitású és hosszú hatástartamú készítmények (metidation, karbaril stb.) 2-3 alkalommal történő kijuttatásával a fertőzés minimálisra csökkenthető. Az általában javasolt mechanikai eljárások (az imágók lerázása, a fertőzött termés megsemmisítése stb.), valamint a talajba húzódott lárvák elleni vegyszeres védekezés csak mérsékelt eredményt biztosítanak. A természetes ellenségek (paraziták, predátorok, rovarpatogén gombák) gyéríthetik a kártevőt [6].
Kevésbé érzékeny, korán keményedő héjú fajták (Hallei óriás, Barcelonai stb.) telepítésével csökkenthető a mogyoróormányos okozta fertőzés mértéke.


Magyar Wikipédia:Mogyoróormányos

Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Papp László Zootaxonómia. (1996).


Györffy Gyögy & Hornung Erzsébet: Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).,
Tóth József: Erdészeti rovartan - Agroinform Kiadó (2014).

A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyoróormányos témájú médiaállományokat.
  1. (Jenser, 1984)
  2. (Bürgés, 1990)
  3. Monilinia fructigena Honey, in Whetzel, Mycologia 37(6): 672 (1945). Species Fungorum (angol). Centre for Agriculture and Biosciences International (CABI) (Hozzáférés: 2017. máj. 8.)
  4. (Endrődi, 1971)
  5. (Bürgés és Czencz, 1976)
  6. (Maisner, 1974)