Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/Mycoplasmák

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.


A Mycoplasmák általában[szerkesztés]

Morfológia[szerkesztés]

  • apró coccoid mikrobák
    • méretük 0,2-0,3 μm
    • alakjuk változatos lehet
  • bináris hasadással szaporodnak
    • néha ez nem tökéletes
    • ilyenkor gombafonalakra emlékeztető filamentumok alakulnak ki
    • innen kapták a nevüket
  • membránja különleges szerkezetű
    • hiányzik a hagyományos sejtfal, az LPS és a peptidoglikán
    • a membrán integritását szterolok biztosítják
  • ez jelentős a terápia szempontjából
    • nem hatnak rájuk a sejtfalszintézist gátló szerek, pl. penicillinek és cefalosporinok
    • érzékenyek más baktériumra hatástalan szerekre
  • a gazdasejthez való tapadást a sejtből kinyúló fehérjetüskék biztosítják

Tenyésztés[szerkesztés]

  • in vitro tenyészthetőek, de tápanyagokban gazdag közeget igényelnek
    • általában szérumtartalmú táptalajon tenyésztik
  • többségük fakultatív anaerob
    • első kitenyésztéskor gyakran igényelnek valódi anaerob viszonyokat
  • a tenyésztési idő 1-2 hét is lehet
  • a telepek változó méretűek
    • denzitásuk középen nagyobb, "tükörtojás"-szerűek
  • a felső légutakban sok faj előfordul

M. pneumoniae[szerkesztés]

Patogenitás[szerkesztés]

Patomechanizmus[szerkesztés]

  • a fertőzéshez 100 csíra elég
  • a mikrobák a P1 adhezin segítségével tapadnak meg
    • a receptor a bronchiális hámsejtek csillószőrein lévő, sziálsavtartalmú molekula
  • a csillószőrök működését gátolja
  • a hámréteg sérül
    • a gyulladás inkább a bronchusokban és peribronchiálisan jellemző, mint az alveolusokban

Klinikai kép[szerkesztés]

  • a tüdőgyulladások 20%-át okozza
  • az infekció az 5-15 éves korban a leggyakoribb
  • az inkubációs idő 3 hét is lehet
  • kevésbé súlyos, mint az egyéb bakteriális pneumoniák
  • leggyakoribb formák:
    • acut tracheobronchitis
    • primer atípusos pneumonia
  • elhelyezkedés:
    • általában féloldali
    • az alsó lebenyekre lokalizálódik
  • elhúzódó, száraz köhögéssel jár
  • egyéb betegségek:
    • pharyngitis
    • nem gennyes otitis media
  • ritka szövődmények:
    • meningitis
    • encephalitis
    • pericarditis

Immunitás[szerkesztés]

  • a fertőzés lokális és szisztémás antitest-termelést is kivált
    • az utóbbi a diagnosztikában is felhasználható
    • gyakran termelődnek olyan IgM-ek, amelyek reagálnak a VVT I antigénjével
      • emiatt 4 °C-on hemagglutinációt okoznak
  • felmerült a celluláris immunválasz szerepe is
  • a védettség nem teljes, gyakoriak az újrafertőződések

Diagnosztika[szerkesztés]

  • diagnosztikus jelek:
    • a köpet mononuclearis sejtekkel telt
    • nem láthatók mikroorganizmusok
  • a tenyésztés használható
    • hatékonyságát lassúsága korlátozza
  • leggyakrabban a szerológiai módszereket alkalmazzák
    • ma is használják még az esetek 60-70%-ában pozitív hideg-agglutininek kimutatását
    • ez nem specifikus
      • pozitív lehet mononucleosisban és adenovírus-fertőzésekben
    • használható a complementfixációs teszt is
    • informatív az ELISA-reakcióban a titer legalább 4-szeres emelkedése
    • a hibridizációs és amplifikációs tesztek széles körben még nem terjedtek el

Terápia[szerkesztés]

  • alkalmazható szerek:
    • erythromycin
    • macrolidek
    • esetleg tetraciklinek
  • a tünetek megszűnése után még hetekig szükséges kezelés a teljes eradikációhoz

M. hominis[szerkesztés]

Patogenitás[szerkesztés]

  • gyakran kolonizálja az urogenitális traktust
  • okozhat:
    • nőkben a szülés vagy abortusz után fellépő lázas állapotot
      • ez relatíve jóindulatú forma
    • kismedencei gyulladásokat
    • nem gonorrhoeás urethritist
    • pyelonephritist
  • kis súllyal született újszülöttekben okozhat:
    • légúti fertőzést
    • meningitist

Terápia[szerkesztés]

  • terjedőben van a tetraciklin-rezisztencia