Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G- nem enteralis pálcák/Vibrio genus
Megjelenés
A Vibrio genus általában
[szerkesztés]Morfológia és előfordulás
[szerkesztés]- G-, hajlított vessző alakú pálcikák
- egyetlen poláris csillójuk van
- ezzel élénken mozognak
- természetes élőhelyük az édes-, sós- és szennyvizek
Osztályozás és differenciálás
[szerkesztés]- sótűrés vagy -igény alapján történik
- nem halofil: sót nem igénylő fajok
- halofil: sót tűrő, esetenként igénylő fajok
- savérzékenyek
- a lúgos kémhatásnak a többi baktériumnál jobban ellenállnak
Vibrio cholerae
[szerkesztés]Antigének
[szerkesztés]- az O antigén alapján több, mint 100 szerocsoport különíthető el
- ezek mind azonos csillóantigént hordoznak
- számos szerotípus képes termelni a fő patogenitási faktort, a choleratoxint
- eddig mégis többnyire csak az O1 szerocsoportot írták le járványos megbetegedésekben
- az O1 szerocsoportnak két szerotípusát különítik el az epitópok alapján:
- 1993-ban Bangladesben leírtak egy O139 szerocsoport által okozott járványt
- ez tokos törzs
Biotípusok
[szerkesztés]- az O1 törzsek két biotípusra oszthatók
- az eredetileg Koch által izolált típus a klasszikus biotípus
- a másik az El Tor biotípus
- eltér:
- hemolízis
- hemagglutináció
- antibiotikum- és fágérzékenység
- az El Tor törzseket először csak tünetmentes hordozókból izolálták
- később okozott kisebb járványokat is
- 1961-től kezdve az izolátumok többsége ehhez a biotípushoz tartozik
- sok klón elvesztette a hemolitikus tulajdonságot
Epidemiológia
[szerkesztés]- sokáig gondolták, hogy az ember az egyedüli gazdaszervezet
- bizonyítékok vannak rá, hogy egyes alacsonyabbrendű szervezetek, pl. kagylók is képesek hordozni
- az ember fertőződhet:
- kontaminált vízzel és élelmiszerrel
- a körülötte élő tünetmentes ürítők székletével
- földrészekre kiterjedő járványokat, pandémiákat okoz
- ezek közül az 1950-es évekig 6 vonult végig a Földön
- most az 1961-ben elindult 7. pandémia tart, amely Indonéziából indult el
- be- és kijelentés-köteles betegség
- jelenteni kell az Országos Epidemiológiai Központnak és a WHO-nak is
- a beteget el kell különíteni
- a kontaktokat is el kell különíteni és védőoltásban kell részesíteni
Patogenezis
[szerkesztés]Invázió
[szerkesztés]- a betegség kiváltásához nagyszámú csírára van szükség
- ennek oka, hogy a baktérium savérzékeny
- a baktériumok áthatolnak a mucusrétegen, ezt lehetővé teszi:
- motilitás
- mucináz
- neuraminidáz
- proteáz
- adherálódnak a hámsejtekhez
- ezt a Tcp (toxin-koregulált pilus) okozza
- ez a toxinnal együtt, a ToxR által szabályozva expresszálódik
Toxinok
[szerkesztés]- a legfontosabb a choleratoxin (CT)
- ez egy kétkomponensű (AB-típusú), ADP-riboziláló toxin
- egy, a kromoszómába integrálódott fág kódolja
- a CT és az ETEC törzsek LT-je szinte azonos
- a CT súlyosabb tüneteit az indokolja, hogy ez szekretálódik
- hatásmechanizmus:
- a B alegység a sejtfelszin GM1 gangliozid receptoraihoz kötődik
- az A alegységről lehasad egy A1 nevű, aktivált peptid, és a membránon át a sejtbe jut
- az A1 egy ADP-ribózt visz a NAD-ról a célfehérjére, ami a Gs-α G-fehérje
- ez a membránkötött adenilát-ciklázt aktív állapotban tartja
- ennek következményei:
- ic. cAMP-szint megemelkedik
- a Cl-, HCO3-, K+ ionok hiperszekréciója következik be
- víz áramlik ki a béllumenbe
- így alakul ki a cholerára jellemző rizslé-széklet, amely híg, izotóniás folyadék, benne levált mucusdarabokkal
- a széklet milliliterenként 10^8 csírát tartalmazhat
- kisebb jelentőségű toxinok, melyek szintén képesek hasmenést okozni:
Klinikai kép és immunitás
[szerkesztés]- a betegség rövid, néhány órástól egy naposig terjedő inkubációs idő után jelentkezik
- először egy, akár 1 litert is elérő vizes széklettel kezdődik
- ezt órákon belül több roham követi
- az ürített széklet rizslészerű
- ezek során akár napi 20 liter izotóniás folyadék is elveszhet
- következmények:
- hypovolaemia, shock
- K-vesztés, hypokalaemia
- bikarbonátvesztés, metabolikus acidosis
- a fertőzés után immunitás marad vissza
- humorális antibakteriális és antitoxin immunitás is kialakul
- a clostrum és az anyatej protektív hatású, főleg az endémiás területeken
Terápia
[szerkesztés]- legfontosabb a gyors folyadék- és sópótlás
- ezt oralisan is lehet alkalmazni
- erre a célra ORS (Oral Rehydration Salt) néven vannak forgalomban készítmények
- a kezelést kiegészíti a gyógyulás meggyorsításával az antibiotikum
- ez leggyakrabban tetraciklin
Megelőzés
[szerkesztés]- a jelenleg forgalomban lévő vakcinák kevéssé hatékonyak
- pár hónapig adnak relatív védettséget az endémiás területekre utazóknak
- jelenleg élő, attenuált törzsekkel kísérleteznek
Egyéb Vibriók
[szerkesztés]- ezek a halofil Vibriók
V. parahaemolyticus
[szerkesztés]- 24-48 órás inkubáció után hasmenést okoznak
- nem kellően hőkezelt tengeri halak, kagylók fogyasztása után kialakuló ételmérgezéseket okoz
- főleg a Távol-Keleten elterjedt
- Japánban a hasmenéses esetek jelentős részéért felelős
- a betegség magától gyógyul
- antibiotikus kezelés nem indokolt
- súlyos esetben kell csak gondoskodni a só- és vízháztartás rendezéséről
- a tengervízben fürdőzőkön sebfertőzést is okozhat
- fő patogenitási faktora egy toxikus, hőstabil hemolizin
V. vulnificus
[szerkesztés]- a V. parahaemolyticushoz hasonló kórképet vált ki
- bizonyos esetekben fatális sepsist is okozhat:
- alkoholistákban
- májbetegekben
- emelkedett Se-vassal járó tárolási betegségekben
- a sebfertőzés következménye gyorsan progrediáló cellulitis
- ez súlyos, esetenként halálos lehet