Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G- nem enteralis pálcák/Vibrio genus

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.


A Vibrio genus általában[szerkesztés]

Morfológia és előfordulás[szerkesztés]

  • G-, hajlított vessző alakú pálcikák
  • egyetlen poláris csillójuk van
    • ezzel élénken mozognak
  • természetes élőhelyük az édes-, sós- és szennyvizek

Osztályozás és differenciálás[szerkesztés]

  • sótűrés vagy -igény alapján történik
    • nem halofil: sót nem igénylő fajok
    • halofil: sót tűrő, esetenként igénylő fajok
  • savérzékenyek
  • a lúgos kémhatásnak a többi baktériumnál jobban ellenállnak

Vibrio cholerae[szerkesztés]

Antigének[szerkesztés]

  • az O antigén alapján több, mint 100 szerocsoport különíthető el
    • ezek mind azonos csillóantigént hordoznak
    • számos szerotípus képes termelni a fő patogenitási faktort, a choleratoxint
    • eddig mégis többnyire csak az O1 szerocsoportot írták le járványos megbetegedésekben
  • az O1 szerocsoportnak két szerotípusát különítik el az epitópok alapján:
  • 1993-ban Bangladesben leírtak egy O139 szerocsoport által okozott járványt
    • ez tokos törzs

Biotípusok[szerkesztés]

  • az O1 törzsek két biotípusra oszthatók
    • az eredetileg Koch által izolált típus a klasszikus biotípus
    • a másik az El Tor biotípus
    • eltér:
      • hemolízis
      • hemagglutináció
      • antibiotikum- és fágérzékenység
  • az El Tor törzseket először csak tünetmentes hordozókból izolálták
    • később okozott kisebb járványokat is
    • 1961-től kezdve az izolátumok többsége ehhez a biotípushoz tartozik
      • sok klón elvesztette a hemolitikus tulajdonságot

Epidemiológia[szerkesztés]

  • sokáig gondolták, hogy az ember az egyedüli gazdaszervezet
    • bizonyítékok vannak rá, hogy egyes alacsonyabbrendű szervezetek, pl. kagylók is képesek hordozni
  • az ember fertőződhet:
    • kontaminált vízzel és élelmiszerrel
    • a körülötte élő tünetmentes ürítők székletével
  • földrészekre kiterjedő járványokat, pandémiákat okoz
    • ezek közül az 1950-es évekig 6 vonult végig a Földön
    • most az 1961-ben elindult 7. pandémia tart, amely Indonéziából indult el
  • be- és kijelentés-köteles betegség
    • jelenteni kell az Országos Epidemiológiai Központnak és a WHO-nak is
    • a beteget el kell különíteni
    • a kontaktokat is el kell különíteni és védőoltásban kell részesíteni

Patogenezis[szerkesztés]

Invázió[szerkesztés]

  • a betegség kiváltásához nagyszámú csírára van szükség
    • ennek oka, hogy a baktérium savérzékeny
  • a baktériumok áthatolnak a mucusrétegen, ezt lehetővé teszi:
    • motilitás
    • mucináz
    • neuraminidáz
    • proteáz
  • adherálódnak a hámsejtekhez

Toxinok[szerkesztés]

  • a legfontosabb a choleratoxin (CT)
    • ez egy kétkomponensű (AB-típusú), ADP-riboziláló toxin
    • egy, a kromoszómába integrálódott fág kódolja
  • a CT és az ETEC törzsek LT-je szinte azonos
    • a CT súlyosabb tüneteit az indokolja, hogy ez szekretálódik
  • hatásmechanizmus:
    • a B alegység a sejtfelszin GM1 gangliozid receptoraihoz kötődik
    • az A alegységről lehasad egy A1 nevű, aktivált peptid, és a membránon át a sejtbe jut
    • az A1 egy ADP-ribózt visz a NAD-ról a célfehérjére, ami a Gs-α G-fehérje
    • ez a membránkötött adenilát-ciklázt aktív állapotban tartja
    • ennek következményei:
      • ic. cAMP-szint megemelkedik
      • a Cl-, HCO3-, K+ ionok hiperszekréciója következik be
      • víz áramlik ki a béllumenbe
  • így alakul ki a cholerára jellemző rizslé-széklet, amely híg, izotóniás folyadék, benne levált mucusdarabokkal
    • a széklet milliliterenként 10^8 csírát tartalmazhat
  • kisebb jelentőségű toxinok, melyek szintén képesek hasmenést okozni:

Klinikai kép és immunitás[szerkesztés]

  • a betegség rövid, néhány órástól egy naposig terjedő inkubációs idő után jelentkezik
    • először egy, akár 1 litert is elérő vizes széklettel kezdődik
    • ezt órákon belül több roham követi
      • az ürített széklet rizslészerű
    • ezek során akár napi 20 liter izotóniás folyadék is elveszhet
  • következmények:
    • hypovolaemia, shock
    • K-vesztés, hypokalaemia
    • bikarbonátvesztés, metabolikus acidosis
  • a fertőzés után immunitás marad vissza
    • humorális antibakteriális és antitoxin immunitás is kialakul
  • a clostrum és az anyatej protektív hatású, főleg az endémiás területeken

Terápia[szerkesztés]

  • legfontosabb a gyors folyadék- és sópótlás
    • ezt oralisan is lehet alkalmazni
    • erre a célra ORS (Oral Rehydration Salt) néven vannak forgalomban készítmények
  • a kezelést kiegészíti a gyógyulás meggyorsításával az antibiotikum

Megelőzés[szerkesztés]

  • a jelenleg forgalomban lévő vakcinák kevéssé hatékonyak
    • pár hónapig adnak relatív védettséget az endémiás területekre utazóknak
    • jelenleg élő, attenuált törzsekkel kísérleteznek

Egyéb Vibriók[szerkesztés]

  • ezek a halofil Vibriók

V. parahaemolyticus[szerkesztés]

  • 24-48 órás inkubáció után hasmenést okoznak
  • nem kellően hőkezelt tengeri halak, kagylók fogyasztása után kialakuló ételmérgezéseket okoz
    • főleg a Távol-Keleten elterjedt
    • Japánban a hasmenéses esetek jelentős részéért felelős
  • a betegség magától gyógyul
    • antibiotikus kezelés nem indokolt
    • súlyos esetben kell csak gondoskodni a só- és vízháztartás rendezéséről
  • a tengervízben fürdőzőkön sebfertőzést is okozhat
  • fő patogenitási faktora egy toxikus, hőstabil hemolizin

V. vulnificus[szerkesztés]

  • a V. parahaemolyticushoz hasonló kórképet vált ki
  • bizonyos esetekben fatális sepsist is okozhat:
    • alkoholistákban
    • májbetegekben
    • emelkedett Se-vassal járó tárolási betegségekben
  • a sebfertőzés következménye gyorsan progrediáló cellulitis
    • ez súlyos, esetenként halálos lehet