Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Általános virológia/Antivirális kemoterápia

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Tartalomjegyzék

Vírusfertőzésekre ható anyagok[szerkesztés]

  • virucidok: fertőtlenítőszerek, amik közvetlenül inaktiválják a vírusokat
    • terápiára nem alkalmasak
  • antivirális anyagok: a sejten belüli vírusszaporodást gátolják
  • immunmodulátorok: a gazdaszervezet immunreakcióját módosítják

Antivirális anyagok[szerkesztés]

Terápiás megközelítések[szerkesztés]

  • a vírus által igényelt sejtfolyamatok gátlása:
    • CTP-szintetáz
    • IMP-dehidrogenáz
    • SAM-hidroláz
    • kevésbé vírusspecifikus hatás
    • magas toxicitás, főleg a gyorsan szaporodó sejtekben
    • lassan szaporodó sejtekben hatékonyan gátolja a vírusszaporodást
    • nem fejlődik ki könnyen rezisztencia
  • a vírus speciális folyamatainak gátlása:
    • célpont lehet:
      • adhézió
      • dekapszidáció
      • nukleinsav-szintézis (virális enzimek)
      • összeépülés
    • ezek specifikus hatásúak
    • alacsony toxicitás
    • rezisztencia nagyon könnyen kialakul
      • ez is igazolja a specifikus hatást

Adhéziót gátló anyagok[szerkesztés]

  • így hatnak a vírust neutralizáló ellenanyagok
  • a gyakorlatban még nincs ilyen módon ható szer

Dekapszidációt gátló anyagok[szerkesztés]

Amantadin és rimantadin[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • az influenza-A szaporodását alacsony koncentrációban is gátolják
    • hatástalanok az influenza-B-re
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • minden törzsben gátolják a dekapszidációt
    • egyes törzsekben az összeépülést is gátolják
  • az M2 virion-ioncsatornával interferálnak
Rezisztencia[szerkesztés]
  • gyorsan kialakul
  • ehhez az M2 egyetlen kritikus aminosavjának megváltozása elegendő
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • per os szedhetőek
  • kevéssé toxikusak
  • alkalmazhatóak profilaktikusan és a kórlefolyás enyhítésére

Herpeszvírusok nukleinsav-szintézisét gátló anyagok[szerkesztés]

Aciklovir és valaciklovir[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • HSV-1, -2, VZV
  • CMV-re kevésbé hat
  • a produktív EBV-fertőzést gátolja
    • a latensre hatástalan
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • a herpesvírus timidin-kináza foszforilálja monofoszfáttá
  • sejtenzimek alakítják tovább trifoszfáttá
  • a vírus DNS-polimerázának kompetitív gátlószere
  • a trifoszfát-forma láncterminátorként is hat
Rezisztencia[szerkesztés]
  • kialakulásának lehetőségei:
    • virális timidin-kináz hiánya vagy csökkent termelése
    • virális TK megváltozott specificitása
    • virális DNSpol megváltozása
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • gyakran rezisztens törzsek okoznak súlyos fertőzést
  • per os adható
  • nem toxikus
  • hatásos:
    • generalizált HSV és VZV esetén immunkárosodottakban, égettekben
    • újszülöttkori disseminalt és encephalitises herpesben

Penciklovir[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • hasonló az aciklovirhoz
  • hatásos lehet egyes aciklovir-rezisztens törzsekre
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • trifoszfátként a DNSpol gátlószere
  • nem láncterminátor

Ganciklovir[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • minden herpesvírusra hat
    • különösen hatékony a CMV-re
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • monofoszfáttá virális, trifoszfáttá sejtenzimek alakítják
    • ez a CMV-nél nem TK, hanem protein-kináz
  • a dGTP DNS-be épülését kompetitíve gátolja
  • nem kifejezett láncterminátor, de ilyen hatást is megfigyeltek
Rezisztencia[szerkesztés]
  • okai:
    • csökkent foszforilálás monofoszfáttá
    • pontmutáció a DNSpol enzimben
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • toxikus mellékhatása a neutropenia, emiatt csak bizonyos esetekben használják:
    • CMV-retinitis immunkárosodottakban
    • CMV-fertőzés transzplantáltakban vagy AIDS-betegekben
  • relapszusok gyakoriak

Trifluridin[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • elsősorban herpesvírusok
  • kisebb mértékben adenovírusokra is hat
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • monofoszfátként irreverzibilisen gátolja a timidilát-szintetázt
  • trifoszfátként a DNSpol kompetitív gátlószere
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • csak ezek lokális kezelésre használható:
    • HSV okozta keratoconjunctivitis
    • recurrens keratitis
  • hatásos lehet más antivirális szerekre rezisztens esetekben

Vidarabin[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • leginkább herpesvírusok
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • sejtenzimek alakítják trifoszfáttá
  • a trifoszfát gátolja a virális DNSpol-t
    • ezen kívül gátolja a SAM-hidrolázt is
    • ez fokozza az antivirális hatást, de a toxicitást is
  • láncterminátor
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • lokálisan alkalmazható keratitisben
  • iv. adható súlyos, generalizált herpesfertőzésekben
    • az aciklovir hatásosabb
    • igen toxikus

Foscarnet[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • herpesvírusok és HIV
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • nincs jelentős sejten belüli metabolizmusa
  • direkt gátolja:
    • a herpesvírus DNSpol-t
    • a HIV RT-t
  • a hatás elve a pirofoszfát-kötő helyek és a pirofoszfát leválásának gátlása
Rezisztencia[szerkesztés]
  • kialakulhat
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • elsősorban más szerekre rezisztens herpesvírus-fertőzésekben használható, immunkárosodottakban
  • ganciklovirral kombinálható
  • az alkalmazható dózist a nefrotoxicitás korlátozza

A HIV nukleinsav-szintézisét gátló anyagok[szerkesztés]

Azidotimidin[szerkesztés]

Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • sejtenzimek foszforilálják
    • a monofoszfát sokkal nagyobb mennyiségben van jelen, mint a di- és trifoszfát
  • a trifoszfát a RT kompetitív gátlószere
  • láncterminátor
  • a monofoszfát gátolja:
    • a sejt TK enzimét
    • a virális RNáz H-t
    • ez fokozza az antivirális hatást
Rezisztencia[szerkesztés]
  • tartós (min. 6 hó) kezelés után kialakul
  • mechanizmusa az RT pontmutációja
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • a HIV kezelésében elsőként adható szer
    • per os adható 500 alatti sejtszámnál
  • tünetmentes fertőzésben lassítja a progressziót
  • AIDS-esekben csökkenti a mortalitást és az opportunista fertőzések esélyét
  • időlegesen gyógyítja az AIDS neurológiai komplikációit
  • legfontosab toxikus mellékhatásai az anaemia és granulocytopenia

Didanozin[szerkesztés]

Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • purinanalóg
  • sejteredetű 5'-nukleotidáz alakítja difoszfáttá
  • további sejtenzimek ddATP-vé alakítják
  • láncterminátor
Rezisztencia[szerkesztés]
  • a HIV RT pontmutációin alapul
  • magas fokú rezisztenciát eddig nem észleltek
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • hatása ribavirinnel fokozható
    • ez legátolja az IMP-dehidrogenázt, így több ddATP keletkezik
  • AZT-rezisztens előrehaladott fertőzésben hatásos lehet
  • per os adható
  • kevésbé toxikus, mint az AZT
  • toxikus mellékhatások:
    • perifériás neuropathia
    • pancreatitis

Zalcitabin[szerkesztés]

Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • didezoxicitidin
  • sejtenzimek ddCTP-vé alakítják
  • ez a HIV RT gátlószere
  • láncterminátor
Rezisztencia[szerkesztés]
  • RT pontmutációk okozzák
  • a rezisztencia általában a didanozinnal szemben is csökkent érzékenységet jelent
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • 300 alatti sejtszám mellett alkalmazzák
  • AZT-vel szinergisztikusan hat
    • egyedül adva az AZT-nál kevésbé hatásos
  • toxikus mellékhatása a perifériás neuropathia

Stavudin[szerkesztés]

Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • sejt-TK alakítja monofoszfáttá
  • szintén sejtenzimek alakítják trifoszfáttá
  • az RT kompetitív antagonistája
  • láncterminátor
Rezisztencia[szerkesztés]
  • RT pontmutáció
    • még kevés rá az adat
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • az AZT-hez hasonló koncentrációban hat, de kevésbé toxikus a csontvelőre
  • a sejt timidin-metabolizmusával alig interferál
  • olyan fertőzötteknél javasolt, akiknél:
    • a sejtszám 300 alatti
    • az AZT és a didanozin hatástalan
  • toxikus mellékhatása a perifériás neuropathia

Több víruscsoport ellen ható szer[szerkesztés]

Ribavirin[szerkesztés]

Hatásspektrum[szerkesztés]
  • több DNS- és RNS-víruscsoport
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
  • guanozin-analóg
  • a gazdasejt enzimei foszforilálják
  • monofoszfátként az IMP-dehidrogenáz gátlószere
  • trifoszfátként gátolja az influenzavírus-RNS cappingjét
  • di- és trifoszfátként a HIV RT-t is gátolja
Rezisztencia[szerkesztés]
  • még nem figyeltek meg
Egyéb jellemzők[szerkesztés]
  • használható:
    • HIV kezelésében
    • súlyos influenza- és parainfluenza-fertőzésben
    • Lassa-lázban
  • lefontosabb toxikus mellékhatása az anaemia

A virionok összeépülését gátló szerek[szerkesztés]

Methisazone[szerkesztés]

  • a poxvírusok késői fehérjeszintézisének gátlószere
  • a feketehimlő eradikálása óta ennek csak történeti jelentősége van

HIV-ellenes proteináz-inhibitorok[szerkesztés]

  • kémiailag lehetnek peptidek és nem peptidjellegű vegyületek is
  • a proteináz felel a gag és gag-pol poszttranszlációs módosításáért
  • AZT-rezisztens esetekben hatásosak lehetnek
  • rezisztencia kialakulhat a pol pontmutációival

Immunmodulátorok[szerkesztés]

  • a legfontosabbak közülük a vírusimmunitásban az interferonok

Interferonok[szerkesztés]

  • az IFN-ok specifikus sejtfelszíni receptorokhoz kötődnek
    • ez az IFN-α és β esetén azonos, a γ esetében különbözik

Gátolt folyamatok[szerkesztés]

  • penetráció
  • dekapszidáció
  • mRNS-szintézis
  • RNS-metiláció
    • ezzel a cappinget gátolja
  • transzláció
    • eIF-2 gátlása
    • tRNS-eket hasító foszfodieszteráz indukálása
  • összeépülés
  • kijutás

Indukált és szabályozott fehérjék[szerkesztés]

  • 2',5'-oligoadenilát-szintetáz
    • a keletkező adenin oligonukleotidok aktiválják az RNáz L-t
    • ez a latens RNáz kettős szálú RNS jelenlétében minden RNS-t hasít
  • egy protein-kináz
    • szelektíven foszforilálja, ezzel inaktiválja az eIF-2-t
  • eIF-2 (inaktiválja)
  • tRNS-eket hasító foszfodieszteráz (indukálja)
  • RNS transzmetiláz (inaktiválja)

Terápiás alkalmazásuk[szerkesztés]

  • főleg IFN-α
    • profilaktikusan alkalmazható immunkárosodottakban herpesvírus-fertőzések ellen
    • krónikus aktív HBV- és HCV-fertőzések megelőzése
    • Kaposi-sarcomás AIDS-betegekben AZT-vel együtt remissziót eredményezhet

Toxikus mellékhatások[szerkesztés]

  • parenteralisan alkalmazva:
    • influenzaszerű lázas állapot
    • granulo- és thrombocytopenia
    • hepatotoxicitás