Jógi Pranavánanda/Tiszta jóga

A MAGYAR KIADÓ ELŐSZAVA

„A Jóga, azzal hogy az ember saját magát hősiesen feláldozza és önmagát szétmarcangolja, és magában az Aranyvirágot, a Hősies Lelket kifakasztja, a világot egyetlen ponton - azon a ponton, ahol ő él - Aranyvirággá változtatja!"

Hamvas Béla

Az elmúlt évezredek során magasan fejlett civilizációk tűntek el a föld felszínéről, több ezer éves fennállásuk után, szinte nyomtalanul, magukkal víve tudásukat, az Ember és a Világ eredetéről szóló tanításaikat. Van azonban néhány ősi tanítás, melyek fennmaradtak és melyek az ember égi származását, eredendően isteni természetét hirdetik. Az embernek valahonnan „fentről" való bukásáról „lezuhanásáról" mesélnek. Ilyen ősi tanítás a Jóga is, amely a legenda szerint egy ún. „tanítványi-láncon" keresztül vészelte át a civilizációk pusztulását, a Mester által mindig a legjobb tanítványnak a „fülébe súgva" a titkot Emberről, Istenről, Lélekről, Természetről, és egy „Ösvényről" melyen a tiszta szívű elszánt kereső eljut a Legvégső Titok megértéséig: Szo'Ham „Ő, Én vagyok".

A Jógának ez a könyve, amely Magyarországon most jelenik meg először, a XV. században Indiában élt Jógi-Bölcs, GHERANDA összefoglaló munkája az ősi Titkos Tanításról. Ez a munka a Jógairodalom egyik legjelentősebb műve, melynek megérthetőségét nagyban segíti a hozzáfűzött kommentár.

Jelen könyv mindenképpen hiánypótlónak számít, hiszen az elmúlt ötven évben csak „funkcionális anatómiává" alakított, vagy tornagyakorlatokká degradált ún. Jógakönyvet lehetett Magyarországon kapni. Ezekben egyaránt láthattunk télikabátban, vagy szemüvegben „Jógázókat", éppúgy, mint Jóga címén erotikus tornagyakorlatokat bemutató csinos tornászlányokat.

Nem véletlen tehát a könyv mottója: „csak tiszta forrásból!", mint ahogyan a könyv címe sem véletlen. Mindkettő az Igazi Jógát védi, és azt kívánja jelezni, hogy ez a munka a legmesszebbmenőkig kerüli a Nyugati ember tipikusan „extravertált" gondolkodásából fakadó - sokszor elképesztően felületes és zavaros - bele- és félremagyarázásait, a Jógával kapcsolatos „tudományos" fejtegetéseit.

Mi, a Nyugati világ peremére vetődött magyarság, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, a Jóga helyes megértését illetően, hiszen keleti származásunk miatt sokkal inkább vagyunk introvertált típusúnak mondhatók - mely a Keleti ember sajátja - hogy C. G. Jung osztályozását használjam.

Jelzik ezt a magyar nép „keleti bölcsei", kik költők, írók, művészek alakjában születtek közénk. Íme egyiküknek Hamvas Bélának néhány gondolata a Jógáról:

„Minden Jóga eleje és vége: a tapasz, az önmegtagadás. Ez a tűz, - mert a tapasz szó hőt és szenvedélyt is jelent - az önmegtagadás lángolása. A tapasz, az aszkézis, az önmegtagadás nem egyéb, mint hogy az ember a sajátmagában gyújtott tűzön önmagát elégeti és elhamvasztja... A Jógában az ember egyéni énje feláldozza önmagát a saját magában és saját magából gyújtott tűzön... (ebben) ... az aszkézisben az emberi lélek eredeti lénye újra lassan-lassan megvalósul. Ez az eredeti lény: a Hősiesség."

„A cél pedig nem az, hogy az ember saját személyét, saját En-jét, saját bőrét mentse, hanem, hogy az egész világot megváltsa... A cél az egész világot ragyogó fénnyé tenni - de, ha egyetlen testben ragyog fel, az eget és földet az is besugározza".

A Jóga tehát küzdelem. Az ember emberfeletti küzdelme, melyben a „zavaros, ingatag, gyáva, kicsinyes" „én" törvényszerűen elveszti a csatát az Ember igazi, hősies, Felsőbbrendű ÉN-jével szemben.

E könyv tanulmányozása és a gyakorlatok végzése során a „józan ész" mellett figyeljünk a „belső hangra" is, mely tévedhetetlenül jelzi nekünk, hogy helyes úton járunk-e, vagy a félreértett jóga útvesztőiben bolyongunk. Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk a rendszeres gyakorlás fontosságát, mert csakis ez vezet eredményhez, csakis ez teszi lehetővé, hogy ez a Belső Hang „szóhoz jusson", hogy megtanuljuk „meghallani" a bennünk lakozó Magasabb Intelligenciát.

Jelen könyv eredetije szanszkrit nyelven a könyv végén található. A szanszkrit szakkifejezéseket úgy adjuk vissza, ahogyan az eredeti szövegben szerepelnek, azaz betű szerinti átírást, átbetűzést (transzliterációt) alkalmazunk. Így, a megadott szanszkrit abc segítségével az ehhez kedvet érző laikus olvasó is „kisilabizálhatja" az egyszerűbb szavakat, és talán kedvet kap rá, hogy mélyebben megismerkedjen ezzel a gyönyörű nyelvvel.

És, ha már azt mondtuk, hogy a Jóga küzdelem, mivel is fejezhetnénk be ezt az előszót, mint egy másik magyar „keleti bölcs",

Madách Imre gondolatával, „Az ember tragédiája"-nak befejező soraival.

Az Úr

„Mondottam Ember: Küzdj és bízva bízzál!"

Szatmári Zsigmond

Előszó

OLY SOK KÖNYV jelent meg a Jógáról úgy az elmúlt ötven év folyamán, hogy az olvasó jogosan teheti fel magának a kérdést: Van valami szükség még egy könyvre ebben a tárgyban? Ez az a fajta kérdés, amelyre jelen könyv megkísérli a válaszadást. Úgy tűnik ez a Jóga igazi természetében benne van, hogy különböző dolgokká váljon, különböző emberek számára. Azzal az eredménnyel, hogy egészen gyakran, ami a múltban Szent és Tiszta Tudományként létezett, az egyszerűen egy nagyon felszínes, sőt néha, valósággal láthatatlan dologgá vált; olyannyira távolivá az igazi Jógától, hogy az már gyakorlatilag felismerhetetlen.

Azt mondják, hogy: „Azok az emberek, kik nem ösmérik az emberi lét valós természetét, és ennek eredményeként folytonosan űzik az világi vágy tárgyait, a tudatlanság setétjébe gabalyodva maradának az élet realitásait illetően. Még nagyobb setétségben maradának azok, akik - összetévesztvén a Valóságra vonatkozó teoretikus tudást, magával a Valósággal - megfeszített erővel keresik az ilyenfajta tudást, anélkül, hogy komoly erőfeszítést tennének arra, hogy a Valóságot közvetlen „ráébredéssel" találják meg."

Hányszor hajszolták a Jógát tanítványok és Guruk egyaránt csak mint a világi vágy másik formáját? Hányszor képezi ez puszta mentális gyakorlat és spekuláció tárgyát? E kettő, Szkülla és Kharübdisz a Jóga szűk szorosának ellentétes oldalain helyezkednek el, és nagyon nehéz elkerülni az egyiket, anélkül, hogy a másik el ne kapna bennünket.

Még gyakoribb az az eset, amikor az utazó elvész a világi illúzió hatfejű szörnyének torkában, vagy eltűnik az önámítás örvényében.

Az Igaz Jóga ösvénye kivezet a sötétségből a világosságba. Ez felveti számunkra, hogy hol állunk most, és csalhatatlanul elvezet bennünket a pompa elképzelhetetlen magasságaihoz, ahol Szeretet, Béke és Bölcsesség a legfőbb hatalom. De a Jóga célját csak egy újjászületett spirituális értelemmel lehet elérni; egy olyan elmével, mely tiszta és különösen fogékony az Élet legmagasabb céljaira. Ezt írja a Jóga-Vászistha: „Két ösvény van az elme változásainak megsemmisítésére, nevezetesen Jóga és Dzsnyána (Bölcsesség). Jóga az, mely az elme működését koordinálja.

A Dzsnyána pedig, amely képessé teszi az emberfiát arra, hogy boldogságát lelje minden dologban."2

Mondanunk sem kell, hogy a megvalósult személyiség nem lát különbséget e kettő között, mert Jóga a Dzsnyána szíve és ez fordítva is igaz.

A Gheranda-Szamhitá egy Jóga-szöveg. Ez nemcsak egy Hathajóga tanulmány, ahogy a legtöbb ember már megértette a Hatha szó jelentését és ahogy az olvasó is fel fogja ezt fedezni. Ez egy integrál Jóga, mely felülmúlja önmagát. Néhány nyugati hagyomány és a kommentátorok időről időre úgy hivatkoznak az olyan tanításokra, mint az itt bemutatott, mint „dekadens indiai és tibeti módszerek"; másfelől néhány ember belevetette magát a tanításokba és ezen önjelölt Guruk olyan felszínes naivitással és esztelen rajongással tették ezt - még ha időnként őszintén is -, hogy majdnem automatikusan belehelyezték magukat egy olyan pozícióba, melyből semmiféle valós előny nem származik mert hiányzik a kulcsuk a Szent Tudomány helyes megértéséhez.

Minden egyes alkalommal, ahogy a Jógát félreértik, félregondolják, elfajul valamivé, ami csak névleg Jóga. ú.m. gimnasztika, fakirizmus, szépségkultúra, és terápia, egészség-tudomány, szexterápia, meditációs technika és így tovább. Így kicsavarva és még inkább rossz hírnévbe hozva a Szent Tudományt. A probléma nem újkeletű, mert az Igaz Jóga az ősi időkben „...apáról fiúra szállt a Királyok sorában, akik Szentek voltak; de időtlen időkkel ezelőtt elfeledték e tant az emberek. Ma kinyilatkoztatom néktek ezt az Örök Jógát, ezt a Legfelsőbb Titkot, a ti irántam való szeretetek miatt és mert a barátotok vagyok."3

Így beszélt Krisna szeretett tanítványaihoz sok évszázaddal ezelőtt. Bár Örök, a Jóga, mégis állandóan elvész, és állandóan meg is találtatik. Bölcs az valóban, ki megtalálja.

Az, kinek a Jógához való közelítése tiszta, gyakorlatias és következetes, meg fogja ismerni Jógát. Csak neki fedhető fel a legfelső titok. Innen a címe a leghozzáértőbb tanulmány eme új fordításának - ritka helyesen értelmezve - a Jóga integrális tudományáról: Tiszta Jóga. Annak, ki a Rádzsa-Jóga legfenségesebb magaslatait vágyik elérni mindenekelőtt tisztának kell lennie.

Egy olyan tanulmány, mint a Gheranda-Szamhitá teljesen félrevezető és gyakorlatilag érthetetlen lenne vezető magyarázat nélkül. Egy ilyen magyarázat elkészítésében az írót egyrészt saját tapasztalatai, másrészt különféle megbízható források vezérlik. Normális esetben minél régebbi a forrás - tisztelet a kivételnek - annál megbízhatóbb.

Nem formálunk itt jogot semmiféle végső illetékességre. Az Igaz Jóga egyetlen bizonysága magában a Jógában van. Minél tisztább, annál jobb.

Az olvasó hasznosnak, és talán még világosabbnak fogja ezt találni, ha igénybe veszi a különböző táblázatok segítségét a szöveg átolvasása során.

Jógi Pranavánanda

Bevezetés

A Hindu filozófiában hat Darsana, Módszer vagy Perspektíva létezik. Ezek úgy ismertek, mint: (1) SZÁMKHJA, a kozmológiai illetve fejlődéstani megközelítés, amelynek az alapelvek osztályozását (felosztását) hangsúlyozó, saját intellektuális megismerési módszere van. (2) VAISÉSIKA, a természeti vagy kísérleti szemlélet, amely az érzékszervi tapasztalatokon alapulva tárgyalja az atomelméletet. (3) NYÁJA, mely a Logika szemszögéből vizsgál a dialektika eszközével. (4) JÓGA, az érzékek és a belső képességek, valamint az elme érzék feletti érzékelő képességének irányításával foglalkozó gondosan kidolgozott tudomány, amely az intuíció kitárása, a misztikus állapotok és a felsőbb rendű Én (Önvaló) megtapasztalására, átélésére vonatkozik. (5) MIMÁSZÁ, avagy a szertartások felőli megközelítés. A gondosan kidolgozott vallási gyakorlatokkal, és a kinyilatkoztatott Szentiratok betű szerinti szigorú betartásával, ez a Karmakánda szakterülete. (6) VÉDÁNTA (annak három megközelítésében úgymint: Dvaita, Visistádvaita, Advaita), avagy a Bölcsesség végső határa, minden kinyilatkoztatás legvégső céljának magyarázata, a Védák vége (határa) a Dzsnyána ösvénye, a metafizikai vizsgálódás (kutatás) szigorú hangsúlyozásával. Ezen hat közül a Védántát és a Jógát tekintik a legmagasabb szintű rendszernek, az előbbi írás az Igazság és tudás esszenciája, a másik pedig utat tör az előbbi igazságainak közvetlen, személyes megtapasztalásához, így hát helyesen állapítja meg a Jóga-síkhá Upanisad:

„ Vannak akik azt mondják, hogy a Dzsnyána elég az üdvösség elnyeréséhez. Ó Brahman Isten, ez önmagában nem elég. Hogyan is vezethetne a Dzsnyána, a Jóga nélkül az üdvözüléshez? Az ember, Ó Brahman, nem üdvözülhet Jóga nélkül legyen bár rendíthetetlen a Dzsnyána-ban, vagy a nem-kötődésben, vagy önmaga legyőzésében, vagy erényességben, legyen bár egy Isten."

És a Jógabídzsa Upanisad szintén teljesen egyértelmű a Jóga legfőbb fontosságát és a Hindu filozófiában elfoglalt helyét illetően, ahogy a következő idézet jelzi:

„Az Átman és nem-Atman megkülönböztetésének gyakorlása után az egyén hosszú ideig meditál azon a tényen hogy felszabadult a tudás megszerzéséhez. De szabaddá válik-e valaki, azonnal egyedül egy ilyen meditáció során? Nem. Még sok születést követően is, csak a Jógán át szabadul meg a kötődésektől. "

Mert,

„Ó Istennő! Hogy vezethetne a tudás szabadsághoz a Jóga módszere nélkül?"

Így leszögezhetjük (ha ez egyáltalán szükséges) hogy a teoretikus tudás és spekuláció gyakorlati és közvetlen tapasztalat nélkül egyenlő a semmivel. A Jóga nagyságáról a Bhagavadgítá hasonlóképpen nyilatkozik:

(6,46)

„A Jógi nagyobb, mint az aszkéták: Nagyobb Ó, még a bölcsnél, vagy Dzsnyáninnál is. Nagyobb Ó, mint egy ember, vagy tett, vagy szertartás, Válj te is Jógivá, ó Ardzsuna!"

Láthatjuk, hogy még a hétköznapi életünkhöz kapcsolódó sok dolog, amit tudásnak nevezünk, sem elég soha, még ha oly szerencsések vagyunk is, hogy helyes és teljeskörű tudással rendelkezünk. Ezt a tudást gyakorlativá kell tenni: tapasztalataink szerves részévé kell hogy váljon. Teljesen használhatatlan mindenféle agyafúrt számítgatás és elméleti tudás az ember Holdra juttatásáról, az azt követő

helyes alkalmazás és gyakorlati megvalósítás módjának ismerete nélkül. A tudás az elme ügye: a Jóga szintén az elme ügye, de sokkal „mélyebb ügy". Az elme mély Átman-ban. Ezért írja a Jádzsnyavalkja-Szmriti:

„Az áldozathozatal, a szokások, az érzékek feletti önuralom, az ártatlanság, jótékonyság és védántikus gyakorlatok között a legfontosabb Átman megvalósítása a Jóga segítségével."

Így mutatva az Átmanhoz vezető ösvényt. Mert el kell jönnie az időnek, amikor a beteg fáradt és a kutatásban meghajszolt elme teljesen csendessé és nyugodttá válik, még erősebben koncentrálttá semmit sem önmagáért keresve elmerül az Igaz Önvalóban. A következő szövegek kielégítően megvilágítják ezt:

(Visnu Purana)

„Az Önvaló megismerésének erős vágyától kisért szellemi hajlamot amely a Legfelsőbbel való egyesüléshez vezet Jógának hívják."

(Jóga-szára-szangraha)

„Minden mentális átalakulás elfojtását, amely a Legfelsőbb Önvaló teljes megvalósulásához vezet, Jógának hívják."

(Szkanda Purana)

„Az üdvözülés Átman ismerete által válhat valóra és ez a megismerés nem érhető el a Jóga nélkül."

(Áditja Purana)

„A Jógán keresztül születik meg Átman láthatóvá tételének ismerete, és a Jóga nem más, mint az elme teljes elmerülése Bennem."

A Jóga az út a Békéhez, Üdvösséghez és Bölcsességhez. A Gítá szavaival:

(6,15)

„Az a Jógi, aki kontrollált és kiegyensúlyozott elméjével szakadatlanul Atmanban van, eléri azt a Békét, azt a Legfelső Üdvösséget, amely Bennem van."

Amikor, sok élet múltán, megannyi vágyunk egy végső, mindent felemésztő vággyá válik, tökéletesen egyedül azon törekvésében, hogy magába zárja az Önvalót, az ember egy emésztő, erőteljes láng, - hogy úgy mondjam - örökké felfelé mutatva, akkor ez azt jelenti, hogy sikerült, felgerjeszteni a Jógát, ez azután ahogy a Kúrma Purána mondja:

„A Jóga tüze gyorsan felemészti a bűnök teljes egészét, azáltal felvirrad a tiszta tudás és ezen tudás által az ember elnyeri az üdvösséget."

Mondanunk sem kell, hogy ez az Önvaló Tiszta Tudása, vagy Megtapasztalása, semmi több. Mi akkor a Jóga?

(Devibhagavata)

„A Jóga szakértői kijelentik, hogy a Jóga a Dzsivátman, vagyis az egyéni lélek és a Paramátman vagyis a Legfelsőbb Lélek egyesülése."

(Jádzsnyavalkja-Szamhitá)

„Amit Jógának nevezünk, a Dzsivátman, az egyéni lélek és a Paramátman, a Legfelsőbb Lélek egyesülése."

Bár őszintén szólva csak egy ösvény, vagy Jóga vezet a Valósághoz, a Jóga sok különféle nevet kap az út során. Az egyéni Szadhaka szerint ugyancsak sokféle az ösvény kitaposásának, bejárásának stílusa is. Ezért beszélnek számtalan Jógáról amelyek nagyon gyakran okoznak zűrzavart az aspiráns lelkében. A Jóga hagyománya gazdag és színpompás. Hogy fogalmat alkossunk róla megunknak, ha csak röviden is, le kell írnunk a három legfőbb Jóga Upanisad tartalmát. A megvalósítás különleges technikáinak kínálatában talán az egyik leggazdagabb a Dhjána-bindu Upanisad. Ez az OM szótag jellem-zésével kezdődik, amelyet minden Szadhaka egyenlőnek, illetve azonosnak tart Brahmannal. A misztikus szótagot a következőképpen dicsőítik:

„Ó a Védák ismerője az, aki ismeri a Nádát, vagyis a Pranava OM hangját, amely leírhatatlan és szakadatlanul áramlik mint az olaj, éppúgy, mint a harang folyamatos zúgása, amely még a harangozás megszűnte után is hallható."

Ebben az Upanisadban, mindegyik betűnek (A, U, M) misztikus színezete van és egy partikuláris istenséggel áll kapcsolatban. A Pránájámát a Védikus hagyományok három fő istenségével azonosítják (Brahmant a belélegzés folyamatával hozzák összefüggésbe, Visnut a visszatartás, megszakítás folyamatával, és Rúdrát pedig a levegő, vagy Prána kilégzésének folyamatával.) A Szusumna, Idá és Pingalá misztikus szerkezetére szintén vonatkozik ez. Mint az ember szubtilis anatómiájának, a négy fő Aszanának, a hét Csakranak és a tíz legfontosabb Nádinak szintén van egy leírása. Ez a Kundaliní felébredését is megemlíti.

Ez a szöveg - ami a Khecsarí-Mudrát, Jóni-Mudrát, és a BinduMudrá leírását illeti - általános tájékozatlanságot mutat, amelyet a legtöbb kommentátor (a nagyszámú irókig) hajlamos tisztán szexuális érzetként interpretálni. Ennélfogva körülfonja a Jóga igaz tanításait egy majdnem áthatolhatatlan erotikus köddel és messze-messze eltávolodva az igazi misztériumtól, szándékozik a szöveg közvetíteni a tanítást a tiszta és megvilágosodott Szádhakának.

A Jóga-Tattva Upanisad nyolc Angát vagy főágat említ és a Jógának is négy típusát különbözteti meg. (Mantra, Hatha, Laja, és Rádzsa). Felsorolja a négy legfőbb Aszanát, (Sziddha, Padma, Szimha és Bhadra). Feljegyzi a különféle akadályokat is, mellyel a legtöbb Szádhaka találkozik, úgy mint lustaság stb.

Az Upanisad megemlíti és leírja a Pránájáma technikát belevéve a szokásos tájékozatlanságokat. A Nádik megtisztítását a különböző kísérő jelekkel, mint amilyen a bőrszín kivilágosodása, a könnyűség, a gyomorerősség növekedése stb. Leírja a Sziddhik néhány fajtáját, mint levitáció, gondolatolvasás.

Azt mondják, hogy az ilyen gyakorlatok révén a Jógi nagyon erőssé és széppé válik, mint egy Isten, roppantul vonzóvá válik az ellenkező neműek számára, de figyelmeztet, hogy örökké szűziesen szemérmesnek kell maradnia. A Szentség hírének kell beburkolnia. A tanulmányok, tartalmazzák a Sziddhik vagyis a tökéletességek hosszú listáját, úgymint: láthatatlanság, anyagtalanná válás és újra testet öltés, alkimia vagyis az alapfémek arannyá változtatása stb. Igen gazdag okkult élettan kapcsolódik a különféle Jóga tudományokhoz. A koncentráció és meditáció céljaira az öt kozmikus elemet (föld, víz, tűz, levegő és éter) együtt írják le összhangban a Bidzsa Mantrákkal vagyis az Istenséget tisztelő mágikus erőt hordozó szavaival. A Szamádhit úgy írja le, mint a Dzsivátman (egyéni lélek) és a Paramátman (Legfelsőbb Lélek) belső egységének megvalósulását. Következésképpen a Jógi keresheti a Parabrahmanban való elmerülést vagy hogy valóban istenné válhat. A szöveg a legnagyobb mértékben gyakorlati jellegű, egyfajta gyakorlati kézikönyv az intelligens Jóga gyakorlók saját használatára. Mint minden igaz Jógatanulmány, ez is az ember teljes spiritualizálásával, halhatatlanságával, és a megszabadulással foglalkozik.

A Náda-Bindu Upanisad roppant széles körben írja le, mindazt ami a Hang Jógájaként felsorolható, mióta a különböző Jóga tapasztalatok meghatározták a zenei hangok és finom rezgések fogalmait, a viharos égzengéstől a vízesések, az óceán, a méhrajzás, a cintányérok hangzásán át a szubtilitás fokát növelő sok egyéb hangokig.

Az ilyen hangokban való elmerülés azt mondják, lehetővé teszi a Jógi számára, hogy végül teljes mértékben és maradandóan elmerüljön a belső Valóságban, Átmanban, amely a sokféle misztikus tapasztalat végén nyilvánul meg, amikor az összes hang elnémult már legfelső Valóság jelenlétében.

Szádhakák szerint változhat. Ez az ami a Jógát az Önmegvalósítás igazán személyes tapasztalati tudományává avatja. Ez a saját tapasztalatunk, a megnyilvánult Legfelső Erő, a minden Védában imádott szent OM szó sokféle alak felvételére képes. A Deví Upanisadból idézve:

„Valójában egyetlen erő hat mindenhol. Ennélfogva Ekának, azaz az Egyetlennek hívják, (második nélküli). Ez az igazi Erő határtalan sok alakot felvehet. Ezért Anekának azaz sokaságnak hívják. Semmi sem múlja felül azt az Erőt."

Az ember egyike a sokféle alaknak, amit a Legfelsőbb Erő felvehet: Az Örökkévaló Felsőbbrendű Én lakóhelyének legtökéletesebb formája. Krisna szavaival mondva, a legcsodálatosabb - Isteni Énekben - A Bhagavadgítában:

„Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem, és egoizmus eképpen az én természetem is nyolcszoros. Ez az én Aparám, alacsonyabb szintű megjelenésem. Ó, Ardzsuna ismerd meg másik természetem mely ettől eltérő. Ez a Pará, vagy legfelső természetem, mely az univerzum élet-fenntartója."

Ebben a részben a Világegyetem az Embert is jelenti. Annak a Legfelső Erőnek minden Jógi meghajol, ahogy a Devi-Gitá kifejezi:

„ Leborulok Virádzs alakjának Ereje előtt, leborulok az előtt az Erő előtt amely fenntartja az egész Világegyetemet egy mindent átívelő húr alakjában. Az előtt az igazi Erő előtt mely a teremtés előtt láthatatlan, leborulok én. Leborulok az előtt az igazi Erő előtt, amely az áldott Brahman alakjában jelenik meg. Leborulok az OM szótag formájában megjelenő erő előtt, a Hrím szótag előtt leborulok a Gájatrí által kifejezett erő előtt, amely a Szat (Valóság) Csit (Öntudat, vagy energia) és Ananda (Üdvösség) alakjában jelenik meg. Dicsőítem a Gájatrí-Mantra betűi által felfedett erőt."

Erre az Erőre Nádaként is utalnak, mint a Valóság örökkévaló, titokzatos hívására az irreális felé, mely által az ember felfedezheti valódi örökségét a létezésének igazi gyökereinél. Ilyen erő nyilatkoztatja ki önmagát minden emberi szívben, mint egy szárnyaló hang. Eképpen találjuk leírását a Prabódhaszudhákarában:

„A Nádán, vagyis a hangon belül fényesség van. Amikor az elme elmerül ebben, a világi kötődések megszűnnek."

Ez a fényesség az Örökkévaló Felsőbbrendű Én ragyogása. Az ilyen Erő életbevágó szerepet játszik a Jógi életében. Ez az Öröklét forrásánál, vagy óceánjában van, melyből ő folyvást iszik. Ahogy a tantrák misztikus írásaiban szerepel:

„Iszik és iszik és újra iszik és iszik, földre rogy, de felkel újra és újra és iszik újra és újra nem ismerve újjászületést."

Ez magában foglal valamit a Szádhakától megkövetelt törekvés könyörtelen szívósságából. A Jóga ösvénye, az Igazság keresésének során, az egyik útja a teljes áhítatnak, hajthatatlan akaratnak és szakadatlan szorgalomnak.

Modern Hatha-Jóga Hagyomány

Az úgynevezett modern Hatha-jóga hagyományt Górakhanátha, a Kanphatá Jóga Rend alapítójának nevéhez kapcsolják, mely történetileg a legtöbb szerző szerint i. u. tizenkettedik századra tehető, vagy valamivel még korábbra.

Egy ilyen személyt tartottak a már elveszett Hatha-jóga című tanulmány, valamint egy megőrzött szöveg szerzőjének, amely Goraksasataka neve alatt fut. A megközelítésben (néhány apró különbségtől eltekintve) nagyon hasonló, három legismertebb Hatha-jóga „klasszikus" a következő:

Szvátmáráma Szvámi Hatha-Jóga-Pradípikája feltehetőleg a XV. századból.

Siva-Szamhitá, a három közül a leghosszabb és megközelítésben némileg filozofikusabb, némileg a Védánta iskola tanításaival színezett

Gheranda-Szamhitá, melyet a legtöbb forrás egy bengáli Vaisnavának tulajdonít. Ez az alapja a jelen munkának, ennek adjuk magyarázatát, ezt vizsgáljuk meg, rávilágítva a másik két tanulmányra is.

A Gheranda-Szamhitá Jógája egy teljes Jóga-rendszer. Ez nem egyszerűen Hatha-jóga, ahogy számtalan „szakértő" értelmezi a komplett látásmód hiányában. Ez csak egy olyan gondolkodásmód, mely fokozatosan kitisztul, ahogy a dolgokat teljességükben és kölcsönhatásukban kezdi látni. A tehetetlenség, arra, hogy tiszta elmével alkalmazzanak olyan tanulmányt, mint az itt bemutatott, az ami oly sok zűrzavart okozott már, ez okozta, hogy a Jóga Szent Tudományát jelentősen, szégyenbe ejtő módon félremagyarázták, különösen Nyugaton.

Ez a Jóga hétrétű. Kezdődik az Erőhöz vezető megtisztulással, ezt követi az Állhatatosság és Csendesség, majd a Könnyűség vagy Magasztosság, s felemel a lelepleződött Spirituális Érzékelésig, a tökéletes Szabadságig és Önmegvalósításig. Célja az Isteni Bölcsesség, vagy Tattva-Dzsnyána. Itt nincs kétértelműség. Az egyetlen cél utazni a Királyi Úton.

Ahogy a tanulmány elején említettük: „Ez létraként szolgál azoknak, akik el akarják érni a Rádzsa-Jóga fennséges csúcsait." Igaz azonban, hogy egy rosszul tájékozott Jóga-tanuló számára ez inkább látszik labirintusnak, mint létrának.

A Góraksa-Szamhitá szintén tisztán megállapítja, hogy:

„A Hatha-jóga tudománya egy felfelé vezető létra azok számára, akik arra törekszenek, hogy elérjék a Királyi Ösvény magasabb régióit."

A Siva-Szamhitá is a Jóga négy szintjét ismerteti bevezetőjében, megadva azok fokozatos utasításait a megismertetés fokozatai szerint kijelenti:

„Négy Jóga van: Mantra, Hatha, Laja és a negyedik a RádzsaJóga, amelyben kettősség nem marad."

És hogy a Hatha-Jóga-Pradípikából is idézzünk:

Egyedül a Rádzsa-Jóga kedvéért tanítják a Hatha-Jógát.

Eképpen tisztázódik az indíték és a cél, melyhez a kétség árnyéka sem férhet.

Megtisztítások

Az ehhez hasonló tanulmányok, technikai természetük miatt, gyakran esnek a gondolkodás olyan hibájába, hogy a Megtisztulásra a Satkarma által szabott határon belül van szükség, mivel ezek csak fizikai tisztító műveletek, illetve előfeltételek, melyeket Gheranda említ. Ez ahhoz a meglehetősen hibás gondolathoz vezette az embereket, hogy a Gheranda-Szamhitá Jógája valahogyan alacsonyabb rendű más Jógáknál, mint a Bhakti-Jóga, Dzsnyána-Jóga, KarmaJóga, Rádzsa-Jóga és így tovább. Az igazság az, hogy ahhoz, hogy megpróbáljuk a testet és az elmét az egészség és a teljesítőképesség legmagasabb csúcsára hozni nem mellőzhető az erkölcsi képzettség, vagy a jógatanuláshoz szükséges testi egészség (alkalmasság) kérdése. Sőt a bölcs Gheranda ezek meglétét eleve feltételezi. A Szádhakának tízszer fegyelmezettebbnek és elszántabbnak kell lennie egy

olimpikonnál, ahhoz hogy sikeres legyen. Ezért muszáj, hogy legyen egy szilárd, ha nem éppen teljesen tökéletes erkölcsi alapzat. Övé az Örök Élet és a Tökéletes Szabadság nagy játéka.

Ilyen erkölcsi képzettségek különféle leírását találjuk sok helyen. Patandzsalí Jóga-Szútrái például Jamaként vagy önmegtartóztatásokként utalnak ezekre:

„Nem-ártás, igazság, nem-lopás, szexuális önmegtartóztatás, és nem-birtoklás"

És a Nijamak, vagyis előírások megtartása:

„ Tisztaság, megelégedettség, aszkézis, önfejlesztés és az Istenről való állandó gondolkodás."

Ezeknek az erkölcsi követelményeknek az értékét és jelentőségét nem szabad alábecsülni vagy elhanyagolni, mert ezek az erkölcsi képzettségek teljes virágzásukban, vagy a tökéletességig fejlődve, egy nagyon magas szintű rendszer szellemi erejeként jelenhetnek meg, sőt elvezethetnek a Halhatatlan Önvaló kapujához. Ugyanígy olvashatjuk a Jóga-Szútrákban:

"Amikor a birtoklásról való lemondása szilárdan megállapodott, megismerszik a születések misztériuma."

És:

(2,41)

„A tisztaság által az elme boldoggá és összpontosítottá válik és képessé arra, hogy tanúbizonyságot tegyen az Önvaló (Lélek) létezéséről."

Az ilyen erkölcsi megalapozottságról beszél a Visnu Purána is, magasztaló hangon:

„Jáma-ból és Nijáma-ból egyaránt öt van: gyakorolva őket tudatosított céllal ilyen eredményeket adnak; vágy nélkül gyakorolva őket felszabaduláshoz vezetnek."

Így adnak útbaigazítást az indíték mindennél fontosabb kérdéséről is. A Jóga-Síkhá Upanisad félreérthetetlen kifejezésekkel dicsőíti az igazi szellemi élet érdemeit, mint a tökéletes jógi tökéletes megalapozottságát, ahogy a következő szakaszból tisztán látható:

„Őt, aki mentes a bujaságtól, haragtól, félelemtől, hibától, kapzsiságtól,szenvedélytől, születéstől, haláltól, sóvárgástól, bánattól, lustaságtól, éhségtől, szomjúságtól, vágytól, félénkségtől, fájdalomtól, indulattól és szélsőséges örömtől, Sivának hívják."

Gyakran keletkezik az a benyomás, hogy a Hatha-jóga minden téren túlzott aszkétizmust kíván és ilyesztőek a gyakorlatai, fizikai szigort, testi és szellemi virtuskodást igényel, jóllehet a Hatha-jóga éppenséggel a józan észt és mindenféle szélsőségek elkerülését hangsúlyozza. A középutat, a dolgok középpontját keresi. Azt a „Szent Földet" célozza meg mely az ellentétpárokon túl terül el, túl hőségen és hidegen, belégzésen és kilégzésen, túl önösségen és nemönösségen. Hát nem pontosan ezt mondja-e Krisna a Gítában?:

„Ó Ardzsuna, ezt a Jógát nem valósítja meg az ki, túl sokat eszik, sem az ki koplal. Sem az ki túl sokat alszik, sem az ki virraszt. Ezt a Jógát mely elűzi a fájdalmat az valósítja meg, ki helyesen

táplálkozik és viselkedik, kinek tetteit józan ész vezérli, kinek alvása és ébrenléte szabályozott."

És nem azt olvassuk-e a Garuda Puránában?:

„A szamarak teljesen csupaszon és szemérmetlenül mászkálnak az emberek között, erdőkben és lakóházak között. Szabadok-e ezek a kötődésektől?... Jógivá válnak-e a krokodilok, halak és más lények, melyek

születéstől halálukig a Ganges vizét lakják?"

(XVI)

Gyakran elfelejtkeznek arról a tényről, hogy a Gheranda Szamhitá tanításai szorosan és kölcsönösen összefüggnek és a hat megtisztító gyakorlatnál több van, mely a szemmel áll kapcsolatban. Például a Trátakában (53 és 54 versszak) ezt olvassuk:

„ Pislogás nélkül kitartóan nézz egy kicsi tárgyat amíg a könnyek el nem kezdenek hullani. A bölcs ezt a gyakorlatot Trátakának hívja. Ennek a gyakorlatnak a sikeres végzése SámbhavíMudrához vezet. Ez gyógyítja a szem betegségeit és tisztánlátáshoz vezet."

Már az is elég lehet, hogy ez a gyakorlat meggyógyítja a szem minden betegségét, hogy tisztánlátáshoz vezet, az valóban hasznosságát bizonyítja, ám az igazi ki nem mondott erénye az az, hogy e gyakorlat Sámbhaví-Mudrához vezet. Bár a Jóga tanulmányok a Trátakának csak egy formájáról beszélnek, az Upanisadok három különböző formáját említik: a tekintet külső, közbenső és belső rögzítését - a befogadás haladószintjein. A Hatha-jógapradípiká a következőképpen írja le a Trátakát:

„Pislogás nélkül, koncentrált tudattal rögzítsd tekintetedet egy kis tárgyon, míg könnybe lábadnak a szemeid. Ezt a gyakorlatot a nagy tanítók Trátakaként ismerik."

A Góraksa-Szamhitá is hasonló módon írja ezt le (2, 9).

A Mandala-Bráhmana Upanisad a Jógára való utalásában megállapítja:

„ Tudvalévő, hogy a Jóga kétféle: korábbi és későbbi. A korábbi Trátakaként ismert, a későbbi Amanaszkaként. Amikor a fény elkezd megjelenni a két szemöldök között azt Tárakanak hívjuk. Amikor az elme elmélyed azt Amanaszkanak hívjuk. Vizualizálásához három féle nézésmód áll rendelkezésre. (l)Amá, (2) Pratipat és (3) Púrnimá."

A nézés háromféle módja a következőképpen definiálható:

„A behunyott szemmel való nézés az Amádristi, a félig behunyt szemmel való nézés a Pratipat-Dristi, a tágra nyílt szemmel való nézés a Púrnimádristi".

A nézés utolsó módja Sámbhavímudra néven is ismert. Azt mondják, ha e három módszer bármelyikével gyakorolják a szemöldökök közé irányított elmélkedést, a Rádzsajógát lehet megvalósítani.

Világos hát, hogy a Gheranda-Szamhitá létrája kiterjed a legalsó foktól a legfelsőig. Ezért hiba erre a munkára egyszerűen csak Hatha-jóga tanulmányként utalni.

Ászanák

Az alapvető tisztító gyakorlatok leírása után, Gheranda a testtartások vagy Ászanák leírásával folytatja, amelyek kifejlesztik az erőt, elősegítik a jó egészséget, és bevezetői a Jógában való Rendíthetetlenségnek, amelyet a Mudrák fejeznek ki. A Mudrá az Ászana belső lényege.

A Gheranda-Szamhitá 32 Ászanát említ, néhány, a belőlük származó előnnyel. A Jógával foglalkozó különböző könyvek számos testtartást részletesen megadnak. Például a Hatha-jóga-pradípiká 14-et ír le, a Jógapradípa 21-et, a Visva-Kósa 32-t, az Anubhava-Prakása 50-et. Mindazonáltal mindannyian megegyeznek abban, hogy a fő testtartások száma 84, megengedve természetesen apró technikai különbségeket közöttük. Négy ezek közül általánosan gyakorolt és kedvelt a Jógik körében: Sziddhászana, Padmászana, Szvasztikászana, és Szimhászana. A Trisikhi Upanisad így mondja ezt:

(52)

„Az, aki mestere a testtartásoknak, legyőzi a három világot."

A Bhagavadgítában Krisna a következőképpen írja le az Ászanákat:

(6, 11-14)

„Egy tiszta helyen, nem túl magas és nem túl alacsony, kusa fűből, szarvasbőrből és vászonból készített szilárd ülőhelyen, letompított érzékekkel, gondolatoktól mentesen, összpontosított elmével, gyakorold a Jógát a megtisztulás céljából. Fejet és a nyakat egyenesen tartva, tökéletesen szilárdan, az orrhegyre meredve, de azt mégsem látva nyugodtan, félelem nélkül, kiegyensúlyozottan, Bennem elmerült elmével engedjük őt így ülve, Felém törekedni."

A Bhágavata Purána 14. fejezete nagyon hasonló parancsot ad.

MUDRÁK

Általánosságban a Mudrá szót a kezek és ujjak bizonyos tartásának, összehúzásának, taglejtésének és helyzeteinek megjelölésére használják (mint Padma-Mudrá, vagyis a Lótusz jele és Jóni-Linga-Mudrá, vagyis az eksztatikus egyesülés jele), melyeket a Jógik változatos módon használnak a Prána vagy más Finom Energiák manipulálására.

A Mudrák központi helyet foglalnak el a Gheranda-Szamhitá Jógájában és a nehéz és drámai „materiális" leírások alatt az intelligens Szádhaka által felfedezésre váró spirituális kincsesbánya fekszik. Ezek a Jóga gyakorlatának minden elemét egyesítik, azaz: Uralom a testtartás felett, a lélegzés és a belső folyamatok feletti uralom, tökéletes koncentráció és meditáció a Szamádhi végéig. A Gheranda-Szamhitá különösen gazdag ebből a szempontból, 25 Mudrát részletesen leír. Bár sokfajta Mudrát alkalmaz a Jóga gyakorlata, alapvetően minden rendszer legalább a három legfontosabb élettani összehúzást tartalmazza, melyek mint Múla-Bandha (Gyökérösszehúzás) Uddíjána-Bandha (felszálló összehúzás) és Dzsálandhara-Bandha (áll-leszorítás vagy állzár). A Siva-Szamhitá például csak tíz kiemelkedő Mudrát ad meg a következők szerint: Mahá-Mudrá, Mahá-Bandha, Mahá-Vedha, Khecsarí, Viparíta-Karaní, Vadzsrolí, Sakti-Csálaní, Múla-Bandha, Dzsálandhara-Bandha és Uddíjána-Bandha. A Mudrá-rendszer a testben áramló energiák nagyon bonyolult, kényes és finom hálózatához kapcsolódik. Ennek célja, hogy felébressze az Istenséget. A Siva-Szamhitá szavaival:

(4, 22-23)

„A Guru segítségével, miután az alvó és összetekeredett energia felébredett és átszúrta az összes finom centrumot és azok csomóit, akkor hogy a Brahmarandrában alvó Istent felébreszd intenzíven gyakorold a Mudrákat."

Két Mudrá elengedhetetlenül fontos az Istenség felébresztéséhez, a Sámbhaví-Mudrá és a Khecsarí-Mudrá. Az előbbit a következőképpen írja le a Hatha-jóga-pradípiká:

„Összpontosítson az elme a Múládhárától kezdve a Brahmarandhráig a finom központok bármelyikére. Külsőlegesen a tekintetet rögzítsük rezzenéstelenül, pislogás nélkül. Ez jól ismert nevén a Sámbhaví-Mudrá és minden Tantrában titokban tartják.

A Khecsarí-Mudrán általánosságban a nyelv lenyelését értik. A Dhjána-Bindu Upanisad a következőképpen írja ezt le:

(79-80)

„A nektár (az Ezerszirmú Lótuszé) nem folyik tovább (a gyomor tüzébe), sem az életlehelet nem jut ki, amikor a hátrahajlított nyelv, (a hangrés mögött) bejut a koponyaüregbe. Ha ekkor a tekintetet a két szemöldök között rögzítjük, ezt hívjuk Khecsarí (az ürességben mozgó) Mudrának, vagy taglejtésnek. "

Ugyanez az Upanisad a következő szavakkal dicsőíti a Khecsarít, titokzatos jelképrendszerrel telítve:

(83-86)

„Ó, ki a Khecsarít gyakorolja nyelvét a hangrés fölötti lyukba helyezve és kinek spermája még akkor sem ömlik ki, ha asszony öleli, ki megőrzi magját, ugyan mit félje az a halált? A mag nem hullhat ki mindaddig amíg a Khecsarí Mudrát kitartjuk. De ha

történetesen mégis kihullna, akkor a méhet elérve újra vissza kell szívni a Jóni-Mudrá virtusával. "

Ez az újra visszaszívás Vadzsrolí-Mudráként ismert és nem szó szerint és erotikus értelemben, de rejtett fogalmában egy titkos házasság meghatározásaként kell érteni: A Siva-Sakti „ölelése"!

A folyamatot jól érti a Mandala-Bráhmana Upanisad írója, amikor méltatja azt.

(2, 18)

„Amikor az elme feloldódik a benne rejlő üdvösségben, ez a boldogságadó gesztusa, ezt szintén „mozgás az ürességben" tartásnak hívják."

Hogy Khecsarí-Mudrát misztikusan értelmezik mint ezt az éltető lángra vagyis a Jógi belső finom anatómiájából felcsapó lángnyelvre való utalás jelzi, arra a Jógairodalomban található néhány óvatlan megjegyzés egyikéből lehet következtetni, ebben az esetben a SivaSzamhitából:

(3, 95)

„Ha a Jógi nyelve feljut csak egy pillanatra is, az a pillanat elég, hogy megsemmisítse összes fájdalmait, lehetetlenné tegye az öregedést és halált."

A „csak egy pillanatra is..." kulcsfontosságú kifejezés, mely elárulja a nyelvjátékot, a spiritualitás tüzére mutatva. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen mélyreható, magasztos törekvés, az Istenséghez való ilyen közelség meghozza a maga gyümölcsét. A SivaSzamhitá így folytatja:

(3, 97)

„Aki a Jógát ily módon gyakorolja gyönyörűvé válik, mint a szerelem Istene és sohasem tapasztalja meg az éhséget, szomjúságot, álmatlanságot és nem ájul el soha. "

CSAKRÁK/LÓTUSZOK

A Jóga hagyomány az ember láthatatlan anatómiáját felruházza bizonyos finom energiaközpontokkal, melyeket különbözőképpen hol Csakráknak (kerekeknek), hol Lotuszoknak hív, és amely a Pránamajakósában elhelyezkedő Prána-energia csatornáinak kifinomult hálózata. A felszabadulásnak is van egy szerkezete, amely Szusumnáként ismert (lásd az l-es és 2-es táblázatot).

Gheranda, mint eszközt az öt Dháraná-Mudrát használja a rendszer gyakorlati megértéséhez, amely a Dhjána és Szamádhi szekcióval együtt kiemelten funkcionális megközelítés, a magasabb Csakrákkal való foglalkozáshoz.

Az olyan szövegek, mint a Satcsakránírúpana-Tantra (Arthur Avalon: A Kígyó Erő), a Deví-Bhágavata Purána, Linga Purána és néhány Upanisad számtalan részletet tartalmaznak. Egy modern, nagyon eredeti megközelítést ad C. W. Leadbeater „A Csakrák" című könyvében. A Csakrák uralása bizonyos Sziddhiket, erőket ad. Ugyanakkor az ilyenfajta erők mulandóak és a legmagasabb nézőpontból tekintve teljesen hamisak, csak akkor jeleznek haladást a Jóga ösvényén, ha a Szádhaka megmarad teljesen függetlennek, máskülönben a józan ész legkisebb szikrája is azt kell hogy mondja nekünk, hogy ezek leküzdhetetlen akadályokká válhatnak. Ezért mondja a Jógabídzsa:

„Éppúgy, mint a Kásíba tartó zarándok, ki (előbb még) sok más szent helyen is megfordul, azok is ilyenek, akik az üdvösségért okkult erők bevetésével küzdenek."

Meg kell jegyeznünk, hogy Kásí, ezoterikusan mondva megfelel az Ánáhata Csakrának azaz a Szív Lótusznak.

Ezek az erők tehát felfoghatók, hogy mint a siker és a valódi fejlődés jeleként, vagy pedig mint a Szádhaka ösvényének további és még nehezebb próbáiként. A Jógi célja nem az erők megszerzése, hanem feloldódás Átmanban, a Tiszta Aboszlút Tudatban. A Szamádhi-Jóga lényegét leíró Gheranda szavaival:

„A testben lakozó Átman neve Csaitanja (Tiszta Tudat). Ő a második nélkül való EGY, az Örökkévaló, a Mindenek Feletti.

Megismerve Ót, mint a testtől különállót, a Jógi legyőz minden vágyat és szenvedélyt."

Sziddhikkel játszadozni annyit tesz, mint egyik vágyat a másikra, a vasláncot aranyláncra cserélni. A Szusumná mechanizmusának eszközeivel vezet az ösvény Átmanhoz. A Mandala-Bráhmana Upanisad szerint:

„Lentről a Múládhára centrumból a Brahmarandhra centrumáignyúlik a Nap fényének „idegszála ", a Szusumná. Ennek közepében van a Kundaliní Erő, mely ragyogó, mint megannyi villám és finom, mint a lótusz szárának lágy rostja, és amelyet meglátva eltűnik minden tudatlanság és minden bűn."

És a Jóga-Síkhá Upanisad a legszentebb zarándokhelyként utal a Szusumnára:

„Itt a Testben mindig van egy folyó, a Szusumna ideg. Az éltető lélegzet áthaladását ezen az idegen Sznána-nak, avagy Szent fürdőnek hívjuk. A Szusumna valóban a zarándoklat legszentebb helye. A Szusumna valóban a végső cél."

Minden Csakra át van szőve a legfinomabb szálak legfinomabbikával, a Szusumnával. Ezeknek a Csakráknak pontosan kivehető alakjuk és színük van, melyet a Jógi tisztán érzékel, különösen amikor a rendszer már aktiválódott, működésbe lépett a KundaliníSakti ébredése és azt követő felemelkedése által. Az örök teremtő, fejlődő és megváltó Legfelsőbb Erő ez, mely benne lakozik minden egyénben és amely áthat minden dolgot. Némileg változik ezeknek a centrumoknak a leírása a különféle Jóga-iskolák szerint. Ezek az eltérések ugyanakkor a legtöbb esetben kicsik, felszínesek. Egyesítik a tisztánlátást a misztikus szimbolizmussal, alakkal, színnel és hanggal, (a Szanszkrit abc betűihez kapcsolódva) és a különböző centrumokra Vagy lótuszokra felügyelő gazda istenségekkel.

Az ilyen leírások gondoskodnak a nagymértékben „strukturális" megközelítésről és nem szabad tőlük mindent szó szerint venni. Hasznos lehet néhány olvasónk számára, a Gheranda által adott utasítások kiegészítéseként, ha leírjuk néhány olyan szemszögből a Csakrákat, ahogy a Siva-Szamhitában találjuk. Kezdjük a hátgerinc tövénél elhelyezkedő centrummal.

Múládhára Csakra

(5, 83)

(5, 84-86)

„Ez a gyökér-lótusz, melynek a Jóni a szíve. A centrum a legragyogóbb, négy betűt v, s, s, sz hordozó négy szirommal. " Ez a központ Kula (méh) néven ismert és aranyként csillog: itt található a Szvajambhú-Linga, vagyis az Önmagától-létező jelképe. Itt található a Megvalósult Lény (Sziddha) akit Dviranda-nak (Duplaélű) hívnak. E centrum gazda istensége Dákiní. A Lótusz közepén van a Jóni és benne a feltekeredett energia. Épp efölött a Szenvedély fénylő magja (Káma-Bídzsa) kószál, mint egy láng. A bölcs aki örökké ezen a centrumon meditál megvalósítja a Dárdurí-t (béka) a téren (Űrön) keresztüli vándorlás képességét.

SZVÁDHISTHÁNA CSAKRA

(5, 98-99)

„A második központot az „Éltető-lélegzet támaszának " hívják és a hímvessző tövénél fekszik (fehér színű) és hat vörös szirma a b, bh, m, j, r, l betűket viseli. Itt tartózkodik a Nyílnak (Bána) nevezett Megvalósult Lény. A gazda istenség Rákiní."

Manipúra Csakra

(5, 104-105) (5, 106-108)

„A harmadik központ az Ékszer-város (Manipúra) a köldök területén helyezkedik el. Tíz aranyszirma a d, dh, n, t, th, d, dh, n, p, ph betűket viseli. Itt tartózkodik a Megvalósult Lény a Rudra nevű Áldás-adó. A centrum gazda istensége a legerényesebb Lákiní Istennő."

„ Ó, aki mindig ezen a Manipúra Csakrán meditál, megszerzi a Pátála képességet, minden más képesség adományozóját. A beteség és fájdalom megsemmisül, minden vágy beteljesedik és

űz Idő legyőzötté válik a kereső beléphet más emberek testébe. Megszerzi az aranycsinálás és más nemes dolgok készítésének képességét. Ismeri a gyógynövényeket és kincsekre bukkan."

Anáhata Csakra

(5, 109)

(5, 112)

„A negyedik Lótusz a szívben van: a hang (Anáhata) centrumának hívják. Tizenkét lángvörös szirma a k, kh, g, gh, n, cs, csh, dzs, dzsh, h, t, th betűket viseli. Itt lakik gyönyörűségben a Szél Magja (Váju-Bídzsa) ez az éltető lélegzet forrása. " „A kutató elméjében emberi értelem felett tudás keletkezik. Látja a múltat, jelent és a jövőt, képes távolról meghallani és érzékelni hajszálfinom szubtilis és messzi dolgokat. Tetszés szerint vándorolhat az űrben. "

Visuddha Csakra

(5, 116)

(5, 117)

„Az ötödik lótusz a torokban van, a Nagy Tisztaság központjaként ismert, jó aranyként izzik (mások szerint füst színű). Tizenhat szirma az a, á, i, í, u, ú, ri, rí, lri, lrí, e, ai, o, au, am, ah magánhangzókat viseli. Itt a Cshagalánda (kecsketojás)

nevű Megvalósult Lény van a gazdaistenség Sákiní Istennő (A lombos)."

„Aki erre a központra összpontosít a Szent Bölcsesség mesterévé és a Jógik között herceggé válik. Ebben a Nagy Tisztaság Lótuszban meditál ő az örök bölcsesség négy írásán (A Védák) mint egy titkos jelentésekkel teli bőség-óceánon."

Ádzsnyá Csakra

(5, 122-123) (5, 149)

„A szemöldökök között van, két szirmán a h és ks betűkkel a parancs lótusza, vagy centruma, fehér színű. Itt lakozik a Boltíves Idő (Mahá-Kála) nevű Megvalósult Lény. Gazdaistensége Hákiní."

„A fénylő Hold-mag, minta hideg évszak Holdja, jól megalapozott ezen a helyen. Ennek tudatában az éleselméjű kutató örökre megszabadult a fájdalomtól. Gazdaistensége a minden Tantrában elrejtett Legfelsőbb Fény. Ebben feloldódva ő feltétlenül eléri a Legfelsőbb Megvalósulást." „A Jógi, aki ezen elmélkedik kétségkívül érdemes a Királyi Útra (Rádzsa-Jóga); saját erejéből megszabadítja magát a kötődésektől. Nincs ember, aki leírhatná a nagyságát ezen a kétszirmú lótuszon való elmélkedésnek. A Teremtő és az összes többi isten megtanult erről valamit Tőlem."

Brahmarandhra Vagy Szahaszrára Csakra

(5, 150)

(5, 186-187) (5, 189)

(5, 192-193)

„A szájpadlás tövénél a parancs centruma felett van az ezerszirmú lótusz. Itt a Brahmarandhra tövénél végződik a finom test központi idege, a Szusumna."

„A szájpadlás felett van az ezerszirmú isteni lótusz, a Megszabadulást Adó; ez a testen kívülállás Világegyetemnek mondják. Kailásának nevezik azt, ahol az Akula nevű, hanyatlástól és fejlődéstől mentes halhatatlan nagy isten lakozik." „Ezen a Kailása nevű helyen lakik a Legfelsőbb Megkülönböztetés hattyúja. Aki elméjét az ezerszínű lótuszra rögzíti annak számára minden szenvedés véget ér. Megszabadul a haláltól, halhatatlanná válik."

„A Jógi folyamatosan issza az ambróziát mely ebből a lótuszból folyik. Legyőzvén a halált és a Természet gyökerét, halhatatlanná válik. Itt, a feltekeredett energia, a Kundaliní-Sakti, amely Méh (Kula) néven is ismert, feloldódik. A négyszeres megnyilvánulás ezután visszaszívódik a Legfelsőbb Lénybe."

Pratjáhára

Gheranda negyedik leckéjét az érzékek érzelmi és szellemi kontrolljával kell végezni. A Jádzsnyavalkja-Szamhitá szerint az ideális módszer (út) ennek megvalósítására az életadó lélegzet felemelkedésének és leszállásának mélyreható (teljes) és tudományos megértése, amit csak úgy szerezhetsz meg, ha egy képzett tanító, vagy Guru mellett élsz. A Jádzsnyavalkja 18 Adhárát, vagyis enrgiacentrumot említ, melyeken keresztül a tudatos visszavonás (visszaszívás) végbe megy. A centrumok száma a különböző iskolák szerint változó: Siva-Jóga 16 Adhárát említ. Ennek az érdekes és praktikus témának a kidolgozása oldalakat venne igénybe: elég az hozzá, hogy ez képezi az alapját egy bizonyos nagyon fejlett Jóga technikának, amelyben a Pránájáma nagyon döntő szerepet játszik.

A Visnu Purána a Pratjáhárára, vagyis az érzékek visszavonására utal a következő szavakkal:

(6, 7, 43 44)

„A sikeres Szádhaka hűségesen gyakorolja az érzékek visszavonását és leállítja az érzékek kapcsolatát a különböző tárgyakkal, melyekhez azok állandóan kapcsolódnak. Az örökké izgatott érzékek ekkor kontrollálná válnak a tudatos akarat szolgálatában. Nincs Jógi, aki valaha is sikeres lehet a Jógában az érzék-kontroli nélkül."

Ami a Gitát illeti Krisna tanácsa éppen elég:

(2, 61)

„Engedjük őt minden érzékét visszafogni, és hogy elméjét összpontosítva megadja magát Nekem mert ő, aki uralja érzékeit helyesen értelmez."

Csak az élvezi a mélységes békét és csendességet, aki rendelkezik az érzékek feletti tökéletes kontrollal.

Pránájáma

A Gheranda-Szamhitá Jógájában az egyik legfontosabb elem, mintegy központ a Jógában, a Pránájáma, amit időnként a lélegzet szabályozásaként és visszatartásaként írnak le. A Gheranda itt foglalkozik az idő és hely, a szabályozott táplálkozás kérdésével, a Nádik megtiszttításával, a különböző Pránákkal, Kumbhakával, azaz a valódi Pránájámával, ami nyolcágú: Szahita, Szúrjabheda, Uddzsájí, Sítalí, Bhasztriká, Bráhmarí, Múrccshá és Kevalí.

Szintén leírja a titkos hangok létráját, amely megnyilvánul a Szádhaka láthatatlan anatómiájában, mint a Pránájáma gyakorlatban való jártasság, melyet a fejlődés érdekében folytat. Megénekli az Adzsapá Gájatrín (Hamszán) alapuló Kevalí kiválóságait, hogy a kimondhatatlan, szavak nélkül való Dzsapa örökké jelen lévő minden élőlényben. így fejezi be:

„Annak, ki ismeri a Jógát, a Pránájáma Kevalít jelent. Mit nem tud megvalósítani ezen a Földön az, aki elérte a mesteri fokot, a Kevala-Kumbhakában?"

A (megfelelően megértett) Pránájáma jelentőségét és hogy ez milyen nagy szerepet játszik a Jóga helyes gyakorlásában azt a következő passzusok mutatják be. A Hatha-Jóga-Pradípikában leírják:

(4, 29)

„Az elme az érzékek ura; Az életadó lélegzet az elme ura; Az életadó lélegzet ura pedig annak abszorpciója. Az elme abszorpciója pedig a belső hang (hallgatása) által valósul meg."

A Siva-Szamhitá szintén dicsőíti ennek erényeit:

(3,61) „A Jóga mestere légzés-kontrollal megszerzi a nyolc emberfeletti erőt. * Átkel a bűn és erény óceánján túlra és szabadon vándorol a három világban."

Sankarácsárja véleménye a Svetásvatara Upanisad magyarázatában természetesen félreérthetetlen, ahogy a Pránájámát dicsőíti:

(Comm. on 2, 7)

"A Pránájáma által megtisztított lélek megvalósítja a Legfelsőbb Szellemet (Parabrahman). Ezért a Legfelsőbb Kinyilatkoztatás, a Sruti szerint nincs magasabbrendű a Pránájámánál."

A Jádzsnyavalkja-Szamhitá szavaival:

„Mindenki igazán a Prána kontrolljával válik megszabadulná. Mindenki elnyeri az üdvösséget, aki a Pránájáma által megtisztult. A Prána kontrollja valójában a hajó, mely átsegíti az elkínzottat a megnyilvánulás óceánján át a megszabaduláshoz."

Patanydzsalinál szintén vezető szerepet játszik a Pránájáma, mert megtisztítja az akadályoktól a Szádhaka ösvényét:

(2, 52-53) "Azután szétfoszlik a Fényt takaró fátyol és az elme képessé válik az összpontosításra." És Vjásza, magyarázva a fenti sort, megállapítja:

A nyolc mágikus képesség vagy erő: végtelen kicsivé válás, levitáció, térbeli megnagyobbodás, térváltoztatási képesség, cselekvési szabadság, a létesültség szimbóluma feletti uralom, materializáció, ok-okozati összefüggések feletti uralom.

„Nincs tudomány, mely magasabbra vezet, mint a légzés szabályozás. Ez megtisztít, minden tisztátalanságtól és meggyújtja a megértés lángját."

A Brahma-Vidjá Upanisad a nem-kimondott (Adzsapá) Dzsapát írja le a következőkben:(78-79)

„Az Ő Isteni Alakja, leplezetlenül, mint minden dolgokat betöltő-, látható. Én vagyok Ő (Aham-Szah), az azonosítás Mantrája, mely minden lény testében azon a helyen tartózkodik, ahol a bejövő és a kimenő lélegzet (Prána-Apána) egyesül. Ezt hívják az Ó nevének nem-kimondott (Adzsapá) ismételgetésének.

Ez a kifejezés Én vagyok Ő, Ő Én vagyok, (Hamszah/Szo'ham) mindennap 21600-szor emelkedik fel és esik vissza az életadó lélegzettel)."

És a Hamsza Upanisad leírja a misztikus hangok létráját, ami nem tévesztendő össze, mint ez sok esetben szokás, a vérkeringéshez tartozó szív-ér vérkeringési zajaival, a következő szavakkal:

„A Csin egyfajta hangutánzó hang; ez az első hallható hang. A második hang a Csin-csin. A harmadik olyan, mint egy csengő csilingelő hangja. A kagyló fúvó hangja hasonlít a negyedikre. A Víná (hangszer) hangja az ötödik. A Táláé (ritmikus mérték) a hatodik. A hetedik olyan, mint egy fuvola hangja és a Mridanga (dobféleség) hangja a nyolcadik. A kilencedik egy

üstdob hangja és a tizedik olyan, mint a villámlás mennydörgése. "

A Tedzso-Bindu Upanisad a Pránájámát még misztikusabb fogalmakkal írja le, ahogy ez gyakran előfordul abban a tanulmányban:

(1, 32-33)

„A világ valótlanságának bizonyítását kilélegzésnek hívják. Az Én vagyok a Legfelsőbb Lényeg (Brahman) ismétlődő érzést belélegzésnek nevezik. Amikor ez az érzés maradandóan rögzült az elmében, azt hívják a lélegzet visszatartásának. Ilyen a bölcs légzés-szabályzása. Az orrlyukak nyomásával irányítani a légzést, az a tudatlanok módszere."

Így törekszik arra, hogy közölje: több van a Pránájáma elméletében, vagy a gyakorlatában, mint amit a szem lát és hogy csak egy kicsi köze van (ha van egyáltalán) a lélegzet fizikai visszatartásához, ahogy ezt az emberek többsége igen rosszul hiszi, és amint ezt mi is megpróbáltuk bemutatni a Gheranda Szamhitához fűzött kommentárunkban.

A Jóga-Csintámani számára a helyzet világos:

„A Pratjáhára, a Dháraná, a Dhjána és a Szamádhi folyamata valójában fokozatos fejlődés a Pránájáma gyakorlatában.

És a Hatha-jóga-pradípiká rejtélyesen kinyilatkozza, hogy:

(2, 12)

„Ha a levegőt, mely már belépett a Brahmarandarába visszatartjuk ott körülbelül 25 Paláig, az a Pratjáhára. Ha ez megmarad 5 ghatikáig (2 óra) az a Dháraná. Ha 60 ghatikáig tartózkodik ott az a Dhjána. Így megmaradva 12 napig, ezSzamádhivá válik."

Amikor helyesen megértettük, akkor számos a Pránájáma kiválósága. Hibásan értelmezve teljesen meddő és bizony még ártalmassá is válhat.

Végezetül egy ősi klasszikus, a Jóga Vászistha szavaival, a tömérdek érdemről:

„Fokozatosan a Pránájáma gyakorlásával, elértem az elme feloldódását, abban a Szeplőtlen, Legfelsőbb Atmanban."

Dhjána-Jóga/Szamádhi

A Gheranda-Szamhitá két utolsó leckéje az elmélkedéssel és annak végcéljával azaz a Szamádhival foglalkozik. Más szavakkal a Spirituális Érzékeléssel és a Tökéletes Megszabadulással. Az elmélkedés három fajtáját írja le Gheranda:

Szthúla (fizikai tárgyakra, alakokra, formákra irányított). A Dzsjotisz (a fény misztériumaira és a belső világok szubsztanciáira támaszkodva) és a Szúksma (Brahmanhoz, Átmanhoz és KundaliníSaktihoz kapcsolódva) ami tulajdonképpen a Sámbhaví- és a Khecsarí-Mudrák hatásköre.

Minden igaz Jóga meditáció célja a Szamádhi elérése kell hogy legyen, folytatja a bölcs Gheranda lejegyezve a Szamádhi hat típusát, avagy az egyetlen Valóságban való mentális abszorpció szintjeit. (Dhjána, Náda, Raszánanda, Laja-Sziddhí, Bhakti és Rádzsa) És dicsőítve a Szamádhi felsőbbségét mondja:

„Ó Csanda! Így útbaigazítottalak téged a Szamádhit illetően, amely a Megszabaduláshoz vezet. A Rádzsa-Jóga- Szamádhi,

Unmaní Szahadzsávaszthá, ezek mind az Önvalóval (Átman) való egyesülést jelentik."

Ha a Védák célja valójában nem a Védánta, hanem a Jóga, akkor a Jóga célja a Szamádhi.

Néhány idézet különböző írásokból, talán jól jön még itt és az olvasó hasznosnak találhatja hogy megszívleljen néhány tanácsot, amelyet ezek adnak, ha elkezdi tanulmányozni a Gheranda Szamhitá Tiszta Jógáját a mi kommentárunk fényében, mely reményeink szerint Ariadné fonalaként vezeti el az igazságot kereső intelligens és tisztességes embert ennek a fenséges Jógának a labirintusán keresztül a Valóság igaz Szívéhez. A Trisikhí-Bráhmana Upanisad ezt mondja:

(31-32)

„Az elme mozdulatlanságban való megtartása, mint koncentráció ismert. A tiszta, kizárólagos gondolatot „Én vagyok Ó" a Tiszta Öntudat, kontenmplációnak (meditációnak) hívják. Amikor maga a kontempláció gondolata elül, ez mint feloldódás (Szamádhi) ismert."

A Brahma-Bindu Upanisad a meditáció folyamatának leírásában kijelenti:

„Az elmét kontrollálni kell, amíg feloldódik, önmagában. Az elmének ez az önmagában való feloldódása az, amit a Dzsnyánának és Móksának hívnak. Többet mondani fölösleges részletezés lenne. Amikor a tökéletesen kontrollált elme világi kapcsolódások nélkül feloldódik, bekövetkezik a megszabadulás legmagasabb szintű állapota."

És mintha hajszál pontosan rögzítené a folyamatot, a TedzsóBindu Upanisad megállapítja:

„A szemöldökök között a homlokon az orr tövénél van az, amit a nektár helyeként ismernek. Ez Brahman legfontosabb lakóhelye. "

Idővel ahogy a Rádzsa-Jóga fejlődik, minden erőfeszítés szünetel, mert ahogy a Garuda Purána helyesen kijelenti:

„Ó, aki elérte a Jóga Legfelsőbb Erejét (Jóga-Sziddhi) Átman megjelenítésén keresztül, tökéletessé válik. Semmi többet nem kell tennie. Teljesítette minden kötelességét. "

Ezután nincs már sem kontrolláló sem kontrollált, sem megismerő, sem megismert. Ahogy Sankaracsárja írja bölcsen a Jóga Tárávalíjában:

„Ahogy a Rádzsa-Jóga fejlődik a szemet már nem szükséges rögzíteni, semmilyen célon. Az elmét nem szükséges kontrollálni, nincs sem idő, sem hely korlátozás, és a lélegzetet sem kell visszafojtani, erőfeszítést sem kell kifejteni, hogy megvalósítsuk a Dháranát, és a Dhjánát."

Egy ilyen igaz jógi valóban mondhatja Sankarácsarjával együtt, annak Hasztámalaka-Sztótrájában:

„Sem ember, sem Isten, sem Jaksa nem vagyok. Nem vagyok Bráhmana, Ksatrija, Vaisja vagy Súdra sem. Nem vagyok nőtlen sem családapa, sem remete, sem Szannjászin. Valójában az Önvaló, vagy Dzsnyánasakti tudásának Formája vagyok."

Egy ilyen Jógi valóban minden dolgot az Önvalóban szemlél és az Önvalót látja minden dologban. A legnagyobb ő a hívek között. Helyesen mondhatjuk róla a Srímad-Bhágavata szavaival:

„Ó ki egész lényével érzékeli az Istenséget minden dologban, és minden dolgot az Istenségben, a legnagyobb a hívők között."

Elvezetni AHHOZ, ez a Gheranda-Szamhitá tanításaínak teljes célja. Ennek megkönnyítése az egyedüli szándéka ennek az új munkának, a Tiszta Jógáról. Aki másképpen olvassa nem egészen érti majd meg. Aki másképpen gondolja, az ítélőképesség hiányában van. Világosságot Mindenkinek. Békét mindenkinek!

OM ... OM... OM...

Jógi Pranavánanda

Az Első Lecke

A FIZIKAI TEST JÓGÁJÁRÓL

Tisztelettel meghajlok az előtt az Ádi-Ísvara előtt, aki kinyilatkoztatta a Hatha-jóga Tudományát. Ez létraként magaslik azok számára, akik el akarják érni a Rádzsa-jóga legmagasabb csúcsait.

Az Adi-ísvara fogalma a Legfelsőbb (Úr)Istent, vagyis a mi világunk megnyilatkozási rendszerének Uralkodóját jelenti. Ugyancsak jelenti Az Isteni Tudat, Szeretet és Bölcsesség Legfelsőbb megtestesülését is. Patanydzsali szerint: „Ísvara egy különleges Purusa, aki érintetlen az élet szenvedéseitől, a cselekedetektől, és ezen cselekedetek által keletkezett következményektől és hatásoktól. Őbenne van a Mindentudás legfelső határa. Mivel Őt idő nem korlátozza, Ő volt a Tanítója még az Ősöknek is. Az Ő megnevezése, megnyilvánulása az OM." Ísvara, ennek a Naprendszernek az elnöklő Istensége, az egész emberiség Legfőbb Tanítómestere (Guruja) egészen addig, amíg ez az egyedekre osztódott rendszer fennmarad. „Őbenne élünk, mozgunk és létezünk." Sankarácsárja szemlélete szerint „az azonos gondolkodású Guruk a Védák szerint tanítják, hogy csak a tanultak mentetnek meg az ísvarától eredő Bölcsesség által. (A Logosz).

A Logosz (Ige) fogalma áthatja a világban létező különböző vallási hagyományokat. Megtalálható a Kereszténységben is, például St. János Evangéliumának gnosztikus kitételében:

„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden Ő általa tett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt."6

Ez a Világegyetem nem atomi és szubatomi részecskék véletlen láncolata, hanem a Logosz mesteri terméke, akinek isteni energiája végtelen bölcsességgel, finoman irányítja és vezeti az egész folyamatot. A Jóga filozófiájának szövegkörnyezetébe helyezve, „Az az óriási erőfeszítés és energia amelyet egy univerzum megvalósítása követel Síva Isteni Akaratából származik, az egyetemes Tudatból és kezdetben az Akásán keresztül Nádaként vagy egységbe olvadt Hangként jelenik meg, amelyből a megnyilvánulás birodalmának összes rezgési formája és mozgási módja származik."7

A Hatha-jóga ösvénye, ha azt megfelelően megértjük, egy finom mozgásformát képvisel, és mint ilyen ugyanabban a Nádában, vagy egyesített Hangban, az Igében gyökerezik. Ez a fizikai test önmaga is ennek a Szent Vibrációnak a terméke, eredménye.

A FIZIKAI TEST JÓGÁJÁRÓL

Egyszer Csanda-Kápáli elment Gheranda remetelakjába, tisztelettel és hódolattal köszöntötte, s kérve őt Csanda-Kápáli így szólt:

Ó Legnagyobb a Jógik között! Ó Jóga Mestere! Ó Uram! Oktass engem a Fizikai Test Jógájára, amely az Igazság (Tattva-dzsnyána) ismeretéhez vezet.

Gheranda válaszolt:

Jól kértél csakugyan, Ó erőskarú! Oktatni foglak téged arra mit kértél. Foglalkozz vele szorgalmasan.

Nincsenek olyan béklyók, mint az Illúzióé (Mája), nincs oly erő, mint a Jógáé, nincs jobb barát a Bölcsességnél (Dzsnyána) és nincsen nagyobb ellenség, mint az Egoizmus (Ahamkára).

Ahogyan az ábécé megtanulásával az ember tanulmányozhatja az összes tudományt, úgy a Jóga tökéletes megtanulásával eléri a Bölcsességet (Tattva-dzsnyána).

Minden élőlény teste jó és rossz cselekedetek eredménye; a testek cselekvésre késztetnek (Karma) ami újjászületéshez vezet; a folyamat folytatódik, mint egy forgó malom.

Ahogy a vödrök váltakozva, körben fel és le mozognak, az ökrök által mozgatva, hol vízzel telve, hol üresen, úgy vándorol a lélek életen és halálon át, tettei által mozgatva.

Mint egy vízbe vetett kiégetetlen agyagedény, a test is hamar szétmállik, (ezen a világon). Égesd ki keményen a Jóga tüzén, hogy megerősödjön, és megtisztuljon.

Ez a Jóga hétágú: Megtisztítás, Megerősítés, Megszilárdítás, Megnyugtatás, Könnyűség, Érzékelés és Elkülönülés, (Megszabadulás).

„Oktass engem" ezek a szavak tisztán jelzik a kapcsolat természetét Guru és Tanítványa, illetve kettejük szintje közötti különbséget a Jóga ösvényén.

Csanda-Kápáli nem jövevény, hanem inkább elfogadott tanítvány, aki eleget tett bizonyos előzetes elvárásoknak és aki bizonyos képzettségek és erkölcsi vonások birtokában van, amelyek alkalmassá és késszé teszik őt arra, hogy egy alapos és komoly módszer keretében megbirkózzék a szellemi kitárulkozás problémájával; valóban, ő nem jövevény, hanem egy értékes tanítvány, akiben az érintetlenség és szellemi ítélőképesség minőségei fokozatosan virágzásnak indultak. A teozófikus irodalomban rendkívül világosan írják le ezeket a tanítvánnyá váláshoz szükséges előzetes képzettségeket a következő részletben:

„ Vedd észre magad előtt az Igazságot: Tiszta élet, nyitott elme, igaz (tiszta) szív, buzgó intellektus, leplezetlen spirituális érzékenység, a tanítványtársak testvérisége, készenlét arra, hogy tanácsokat, utasításokat adj és kapj, a Tanító iránti hűséges kötelességérzet, az Igazság parancsai iránti akaratlagos kötelességérzet, amibe egyszer bizalmunkat helyeztük, és hisszük, hogy a Tanító birtokában van ennek; A személyes igazságtalanságokbátoreltűrése, a tudományok merész hirdetése, az igazságtalanul megtámadottak bátor védelme és az emberi fejlődés és tökéletesedés eszményképének állandó szemmeltartása, melyeket a titkos tudomány (Gupta vidjá) leír. Ezek az Arany Lépcsők, melyeken fellépkedve a tanuló felmászhat az Isteni Bölcsesség templomába. "x

A Hatha-jóga igazi természetét a fizikai test Jógáját, nagymértékben félreértelmezték mind Nyugaton, mind Keleten. Ezért valamiféle felfrissítésként szolgál Dr. Taimni kitűnő Jóga könyveinek egyikéből olvasni a következőket; „A Hatha-jóga a formára összpontosít, és a bennünk fizikai és szellemi síkon működő erők megfelelő tudományos kezelésével szándékozik tudatbeli változásokat okozni. De ez a módszer csak nagyon fejlett lelkek részére szól, akik már legyőzték vágyaikat és alacsonyabb rendű természetüket és akiknek már csak létre kell hozni a cselekvési kapcsolatrendszert az alacsonyabb és magasabb közegek között. Másrészről a Rádzsa-Jóga a tudati kitárulkozásra összpontosít és engedi a közegeknek, hogy önmagukat lassan és természetes módon hozzáállítsák a tudati változásokhoz."9

Igen, a Hatha-jóga a formára összpontosít, de mozgása a formától a forma nélküli felé, a formától a tudatosság felé halad, ami lelket

lehel beléje. Hogy az Igazi Hatha-jóga nem mellőzi a tudatot, az egyre tisztábbá válik, ahogy az olvasó előrehalad, mert ehhez a Jógához több tartozik, mint amit közönséges szem láthat.

Mielőtt a lélek megvalósítja teljes lehetőségét szükségképpen át kell kelnie életen és halálon nem egyszer, de sok-sok alkalommal tettei által mozgatva. Gheranda ezt a folyamatot egy őrlő malomhoz hasonlítja. Ez a reinkarnáció folyamata, (a születések és halálok kereke) ennek a gondolatnak, vagy tételnek tiszta nyoma ugyancsak jelen van a Keresztény Evangéliumokban is. A leghatározottabban legalább három, különböző helyen, ahogy a következő sorok jelzik:

„És ha ti befogadjátok majd őt, Illés az, a ki eljövendő vala. A kinek van füle a hallásra, hallja. "

és,

„És kérdezek őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?"

és,

„A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában és többé onnét ki nem jő... "

„A ki győz" nem más, mint a tökéletessé lett ember: A Jóga Mestere.

10-11. A megtisztulás megvalósítható a hat gyakorlat (Satkarma) rendszeres végzésével: Ászanák, avagy erőt (Dridhatá) adó testtartások, a Mudrák Szilárdságot (Szthiratá) adnak, a Pratjáhára Nyugalmat (Dhíratá) ad, a Pránájáma Könnyűséget (Laghiman) ad, a Dhjána az Önvaló érzékelését (Pratjaksatva) nyújtja és a Szamádhi Függetlenséget (Nirliptatá) adományoz, amely valóban Megszabadulás.

12. (A) Dhauti, (B) Vaszti, (C) Neti, D) Laulikí, (E) Trátaka és (F) Kapálabhati teszi ki a Satkarmát, vagyis a Szádhanaként is ismert hat megtisztító gyakorlatot.

(A) A Négy Belső Dhauti

13. A Dhautik négy félék; ezek, amelyek eltávolítják a test tisztátalanságait, a következők: (a) Antar-Dhauti (Belső tisztítás), (b) Dantadhauti (Fogak megtisztítása), (c) Hrid-dhauti (A szív megtisztítása), és (d) Múlasódhana (A végbél megtisztítása).

(a) ANTAR-DHAUTI

14. Az Antar-Dhauti újabb négy alcsoportra oszlik: Vátaszára (levegő-tisztítás), Váriszára (víz-tisztítás), Vahní- (vagy Agni) Szára (tűz-tisztítás) és Bahiskrita (külső tisztítás).

Vátaszára-Dhauti

A varjú csőréhez hasonlatos csücsörítő ajakkal idd lassan a levegőt megtöltve a gyomrot. Aztán mozgasd meg benne és lassan távolítsd el az alsó úton (végbélen).

A Vátaszárát nagy titokban kell tartani. Ez a test megtisztulását eredményezi. Elpusztítja a betegségeket és növeli a gyomortüzet.

Megállapítást nyert, hogy az emberi lényeket kínzó betegségek kilencven százaléka a tisztátalan emésztőrendszertől ered. Az emésztőcsatorna a nyelőcsőtől a végbélig kb. 8 méter hosszú, és bár a természet periodikusan tisztítja, e Jóga gyakorlat hivatott a tisztítás teljességének biztosítására. Egy levegőáram keresztül juttatásával ezen a tekervényes pályán, ez az ellenséges termékek, az ártalmas és kártékony gázok stb. oxidációját eredményezi. A nyelőcső emésztőfelülete kivételesen hatalmas és komplex; sejtjei alkalmasak arra, hogy csak a megfelelően megrágott élelmet engedjék behatolni a testbe táplálva azt, míg a baktériumokat és más káros anyagokat normális esetben ellenőrzés alatt tartja a bélhártya és egy védekező rendszer védelmezi a testet.

A Vátaszára egy egészséges bélhártyát biztosít; Tonizálja és életre pezsdíti az egész rendszert. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen higiénikus gyakorlat személyes és kényes volta arra kényszeríti az embert, hogy megtartsa magának, ezért kell „nagy titokban" tartani.

Váriszára-Dhauti

Töltsd meg a nyelőcsöved vízzel és idd lassan, utána mozgasd át a gyomron és erőltesd kifelé a végbélen.

A Váriszárát nagy titokban kell tartani. Tisztítja a testet. Könnyed és gondos gyakorlásával ragyogóan egészséges testet nyersz.

19. A Váriszára a legjobb az összes Dhauti között. Aki szorgalmasan gyakorolja ezt, megtisztítja tisztátlan testét és ragyogóvá teszi azt.

A Váriszára-Dhauti segítségével hatékonyabban és talán még kellemesebben tisztíthatjuk a belső szerveket. Ez sós víz ivasából áll (amihez én hozzáadnék két kanálnyi friss citromlét), ezután az Uddíjána-Bandha végrehajtásával (lásd harmadik lecke 10-11) a víz mechanikusan eljut a hosszúbélbe. Végül a Laulikí (lásd 52. szakasz) segítségével a víz eljut a vastagbélbe és egy perc leforgása alatt kiürítődik a végbélen keresztül. Ennek a gyakorlatnak a teljes sikere az Uddíjána-Bandha és a Laulikí hibátlan végrehajtásától függ, amelyek tökéletes elsajátítása viszont néhány hónapot is igénybe vehet. Ez a gyakorlat teljesen ártalmatlan és a szöveg szerint „a legjobb az összes Dhauti között".

Agniszára-Dhauti

Nyomd be a köldökcsomót százszor a hátgerinc irányába. Ez az Agniszára, vagy Tűz-eljárás, amely sikert ad a Jóga gyakorlásában. Gyógyítja az összes gyomorbetegséget és növeli a belső tüzet, (a gyomortüzet).

Ezt a Dhautit nagy titokban kell tartani, még az Istenek által is nehezen érhető el. Egyedül ezzel a gyakorlattal az ember egy valóban ragyogó testet nyer.

E gyakorlat növeli a gyomortüzet, megelőzi az emésztési zavarokat, gyomorhurotot, savtúltengést, és mindenféle gyomorbetegséget. A bélmasszázs eredményeként a hasnyálmirigy és a máj fejleszti működését. Számottevően megnő az étvágy. A szükségtelenül és gyakran csúnyán hájas rétegek fokozatosan lefogynak. A test keménnyé és fénylővé válik. A százszor számot nagyon fokozatosan -mondjuk- tízszer, hússzor, hetente növelve azt, túlságos erőfeszítés nélkül kell elérni.

Bahiskrita-Dhauti

22. A Kákí-Mudrá, vagy varjúcsőr Mudrá segítségével töltsd meg a gyomrot levegővel, tartsd benn másfél óráig, majd erőltesd a

belek irányába. Ezt a gyakorlatot nagy titokban kell tartani. Nem szabad kifecsegni.

Aztán, köldökig érő vízben állva húzd ki a Saktinádit (hosszú beleket) mosd le a Nádit a kezeiddel míg tökéletesen tiszta lesz, azután óvatosan vissza kell húzni őket a hasba.

Ezt a gyakorlatot nagy titokban kell tartani. Nem könnyű elérni még az Isteneknek sem. E gyakorlat segítségével az ember Devadehához (Istenszerű test) jut.

Ez a nagy Dhauti nem valósítható meg mindaddig, míg a jógi nem szerezte meg azt az erőt, amely a levegőnek másfél óráig a gyomorban való visszatartásához kell.

Ez az egészen nehéz gyakorlat a vastagbelek testből történő részleges elmozdításából áll, tökéletesen megtisztítva, kimosva őket és visszahelyezve eredeti helyzetükbe. Ez veszélyes gyakorlat, melyet csak egy gyakorlott mester hajthat végre és soha nem szabad megvalósítani szakértő irányítás nélkül. Könnyen vezethez sülylyedéshez és más komoly komplikációhoz.

Mi több, aki alaposan elsajátította az előző gyakorlatot, ezt a szélsőséges Dhautit szükségtelennek és fölöslegesnek fogja találni. Ugyanakkor ez jelzi a Jóga megközelítés aprólékos alaposságát és a Jógik jártasságát a gyakorlati fiziológiában. Aki gyakorolná ezt a belső tisztítást (Dhauti) mindig a „durva" felől haladjon a finomabb felé, az anyagibbtól a kevésbé anyagi felé; a természetes haladás menete itt Uddíjána, Laulikí, Váriszára, Vátaszára és Agniszára, vagyis Föld, Víz, Levegő és Tűz. Ez a mozgás, a durvától a finomabb felé mindig az egyik kulcsa a Jóga helyes megértésének.

(b) Danta-Dhauti

26. Öt gyakorlat alkotja a Danta-Dhautit. A fogak megtisztítása, (Danta-Múla-Dhauti), a nyelvtő megtisztítása, (Dzsihvá-Sódhana), a fülnyílások megtisztítása (Karna-Dhauti) és a homloküreg megtisztítása (Kapála-Randhra-Dhauti).

Danta-Múla-Dhauti

27. Dörzsöld a fogakat, az ínyt, Kesuporral, vagy tiszta földdel míg a fogak szennyezettségét el nem távolítod.

28. A fogaknak, ínynek e tisztítása nagy Dhauti a Jógik között. Minden reggel meg kell tenni, hogy megőrizzük fogainkat. A Jógik nagyon javasolják ezt a tisztító gyakorlatot. Az igazán fontos dolog az íny értelmes és kitartó dörzsölése és nem annyira a nyugaton nagy mértékben népszerűsített fogkefélés, amely valójában gyakran ellenkező hatást vált ki.

Dzsihvá-Sódhana-Dhauti

Most elmagyarázom neked a nyelv megtisztításának metódusát. A nyelv meghosszabbítása megsemmisíti a betegséget, az öregkort és a halált.

Illeszd össze három ujjadat, név szerint a mutató, a középső és gyűrűsujjadat. Helyezd őket a torokba, a megfelelő módon és lassan dörzsöld meg jól a nyelv tövét és lemosásával távolítsd el a lepedéket, nyálkát.

Dörzsöld be a nyelvet vajjal és tejjel ismételten, utána óvatosan tartva a nyelv hegyét, egy vaseszközzel húzd ki azt fokozatosan és lassan.

Legyen ez napi gyakorlatod napkelte és napnyugta előtt. Így cselekedve a nyelv megnyúlik.

A nyelvtő dörzsölése (kaparása) megelőzi a lepedék felhalmozódását, ami éveken át történik és felelős az áporodott leheletért és a száj frissességének alapvető hiányáért. Sakkban tartja a torokfertőzéseket, és megakadályozza a fogak pusztulását. A nyelv kezelése (tejjel kenése) serkenti a szájüreg belső zugait és nagyban hozzájárul a nyak mélyében elhelyezkedő különböző mirigyek, mint pl. a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek és a csecsemőmirigy tökéletes működéséhez. Kitűnő előkészítést képez a még fejlettebb Jóga gyakorlatokhoz. A kaparást lágyan és nem túl mélyen kell végezni, hogy megelőzzük az esetleges hányingert.

Karna-Dhauti

33. Dörzsöld a két füllyukat a mutató és a gyűrűsujjaddal. Ilyen napi gyakorlat által meghallod a misztikus hangokat (Náda). Az embernek nem kell túlságosan szó szerint venni az ez által az egyszerű gyakorlat által elért eredményeket, mert amit itt jeleztünk, az sokkal több a fül egyszerű dörzsölésénél. A hallás képességére való összpontosítás mély állapotát mutatja, ahol végül is néhány misztikus hang hallatszik, ezeket a zajokat nem szabad összekeverni a véráramlás zajaival, amely a Jógi számára szintén hallható. Ez a gyakorlat a hallás élességének növekedéséhez vezet és később, sokkal később, (amikor a magasabb Jóga más feltételei már teljesültek), a tisztánhallás felé.

Kapála-Randhra-Dhauti

Dörzsöljük jobb kezünk hüvelykujjával a homlok mélyedését az orr tövénél. Az ilyen gyakorlat gyógyítja az összes nyálkás rendellenességet.

A Nádik megtisztultta válnak és tisztánlátást idéznek elő. Ezt naponta kell gyakorolni álomból ébredve, étkezések után és este.

Nemcsak hogy megőrzi ez a gyakorlat a fizikai látást, de emlékezve arra amit éppen most mondtunk az előző Dhautiról, végül ez is tisztánlátáshoz vezet.

(c) Hrid-Dhauti

36. A szív megtisztítása, vagyis inkább a toroké, háromágú: Pálcikával (Danda), hányással (Vamana) és egy darab szövettel (Vászasz).

Danda-Dhauti

37. Toljuk le akár egy útifű szárát, vagy agy kurkuma (Haridra) szárát, vagy egy nádszálat lassan a garatba, majd húzzuk ki szintén lassan.

38. Ez a gyakorlat eltávolítja az összes váladékot, epét és más tisztátalanságot a szájból. Ezzel a Dhautival minden szívbetegség biztosan gyógyítható.

Vamana-Dhauti

39. Étkezések után az intelligens gyakorló igyon elég vizet ahhoz, hogy a gyomrát megtöltse, egészen a torkáig, majd egy ideig

tartó felfelé nézés után ki kell hánynia. Ez a napi gyakorlat gyógyítja az összes nyálka és epe rendellenességet.

Vászó-Dhauti

Nyelj le lassan egy négyujjnyi széles vékony szövetdarabot, aztán húzd ki újra. Ezt hívják Vászó-Dhautinak.

Ez a gyakorlat gyógyítja a Gulmát (krónikus gyomorhurut), lázat, lépnagyobbodást, leprát és más bőrbetegségeket és a nyálka, valamint az epe rendellenességeket, és gyakorlója naprólnapra növekedni látja egészségét, erejét és jókedélyét.

A Hrid-Dhauti háromágú és valamelyest hasonlít a tökéletes edénymosogatáshoz. Pl. Szárral, vízzel és szövettel. A következő gyakorlat egy bizonyos mértékű ügyességet és türelmet követel. A szövetnek nagyon finomnak és varrás nélkül, egy darabban szőttnek kell lennie, (kb. 4,5 méter hosszú és 7,5 centiméter széles). Legyen tökéletesen tiszta és meleg vízben áztatott. Az embernek meg kell tanulnia lenyelni ezt először lassan, (nem egészben), egyszerre csak egy kicsi darabot, (kb. 30 centiméternyit), növelve ezt fokozatosan, amíg az ember le nem tudja nyelni teljes hosszában kényelmetlenség nélkül egyszeri próbálkozásra. A szövetet a gyomorban kell tartani körülbelül 5 percig, utána óvatosan vissza kell húzni. A műveletet nagyban megkönnyíti, ha iszunk egy kis melegvizet közvetlenül a szövet gyomorból történő visszahúzásának megkezdése előtt.

(d) MÚLA-SÓDHANA

Az Apána-Váju (szél, gáz) nem áramlik szabadon mindaddig, amíg a végbél nincs megtisztítva. Ezért az embernek a legnagyobb gondot kell fordítania a vastagbelek megtisztításának gyakorlatára.

A Haridrá (kurkuma) gyökerének szárával, vagy a középső ujaddal tisztítsd meg óvatosan a végbelet vízzel.

Az ilyen gyakorlat megszünteti a székrekedést, emésztési zavart

és gyomorbajt. Növeli a test szépségét, életerejét és meggyújtja a gyomortüzet.

(B) Vasztik

45. Kétféle Vasztit írnak le: Dzsala-Vaszti, (vagy víz Vaszti), és Suska-Vaszti, (vagy száraz Vaszti). A víz Vasztit mindig vízben kell végezni, a száraz Vasztit mindig a földön.

Dzsala-Vaszti

Belépve köldökig a vízbe vegyük fel az Utkatászana testtartást és ismétlődően húzzuk össze és nyújtsuk ki a végbélnyílás záróizmát. Ezt hívják Dzsala-Vasztinak.

Ez gyógyítja a Pramehát (húgyhólyag rendellenességei) az Udávartát (emésztési zavarok), és a Krúravájut (felfúvódás, szélszorulás). Az ember teste megszabadul minden bajtól és gyönyörűvé válik, mint Cupido Istené.

Suska-Vaszti

Felvéve a Pascsimottána-nak nevezett testtartást mozgasd a beleket lassan lefelé. Azután húzd össze majd tágítsd a végbélnyílás záróizmát Asvíní-Mudrával.

A gyakorlat megelőzi a székrekedést és növeli a gyomortüzet. Gyógyítja a szélszorulást. A Dzsala-Vaszti a Nyugaton használt beöntés megfelelője, (ezt a régi orvoslatot olyannyira mellőzik manapság), eltekintve attól, hogy az nem egy kizárólagosan mechanikus dolog. Megköveteli a végbélnyílás záróizmának kontrollját, valamint az Uddijána-Bandha (lásd harmadik lecke 10-11) és a Laulikí (lásd 52. szakasz) alapos ismeretét. Serkenti a hólyagot is. Ez az, amiért a vizeleti rendellenességek gyógyítójának tartják.

A Suska-Vaszti teljesen izomzati jellegű (száraz); ez a Pascsimottána tartást (lásd második lecke 26) összekapcsolja az AsviníMudrával (lásd harmadik lecke 82-83) ami tonizálja a hasi szerveket és távoltartja tőlük a renyheséget. A vesét és a hátgerincet is serkenti és kitűnő felkészítést jelent a még magasabb fokú jóga gyakorlásához.

(C) Neti

Juttass át egy vékony, körülbelül 25 centiméter hosszú fonalat pontosan az orrlyukadon keresztül és húzd ki a szájon át. Ezt hívják Neti-krijának.

E gyakorlattal a Jógi megszerzi a Khecsarí-Sziddhit. Ez kiküszöböli a nyálka rendellenességeit, és tisztánlátást eredményez.

A Jógi a fonal helyett biztonságosan használhat egy finom katétert is. Ami pedig a Khecsarí-Sziddhi megszerzésére való utalást illeti, az embernek nem szabad túlságosan szó szerint venni azt és amit korábban mondtunk a 33-as és 35-ös szakaszokkal kapcsolatban, az itt is érvényes. E szakasz jelentésének tisztább megértéséhez fordulj a Mudrák leckéjéhez.

(D) Laulikí

52. Erőteljesen mozgassuk a hasi szerveket, egyik oldalról a másikra. Ezt hívják Laulikí-Jógának. Ez elpusztít minden betegséget és növeli a gyomortüzet.

Ez a gyakorlat a „Rectus abdominis" az egyenes hasizmok elkülönítéséből, forgatásából áll. Csak aki az Uddijánát tökéletesen elsajátította, kész arra, hogy megpróbálkozzék ezzel a gyakorlattal. Felvéve egy félig guggoló helyzetet, kezeinket nyugtassuk a combokon, ujjainkkal befelé mutatva. A forgató, görgető, mozgás jobb oldalról balra történjen, majd fordítva. Mondanunk sem kell, hogy képesnek kell lenni egy bizonyos fokig a légzés szabályozására, és a gyakorlatot csak üres gyomorral szabad végezni.

(E) Trátaka

Pislogás nélkül, kitartóan, rezzenéstelen tekintettel nézz egy kicsi tárgyat, míg a könnyeid el nem kezdenek hullani. A bölcs ezt a gyakorlatot Trátakának hívja.

A sikeres gyakorlat, Sámbhaví-Mudrához vezet. Gyógyítja a szemek összes betegségét és tisztánlátást idéz elő.

E gyakorlat rendszeres és helyes végzése mindent összevetve nagyon nagy mértékben javíthatja, elkerülhetővé teszi és néhány esetben még ki is küszöbölheti a Myopia, (rövidlátás) és Presbyopia

(távolba látás) problémáját. Különösen, ha az egyén különböző távolságra lévő különböző tárgyakat választ és megtanulj a kombinálni a vándorló tekintetet a merevvel. Egy ilyen gyakorlat tonizálja az egész idegrendszert, helytelen alkalmazása mindamellett hipnózist idézhet elő és még komoly rendellenességeket is okozhat.

A Trátakának különböző típusai vannak, úgymint (1) az orrhegyre függesztett tekintettel (2) a két szemöldök közé rögzített tekintettel (3) jobb váll nézésével (4) bal váll nézésével és (5) különböző tárgyak nézésével, mint a láng, fény, víz, a nap, a hold stb. Végül, Trátaka a levegőre. Aki ismeri ezt az utolsó gyakorlatot, az a Sámbhaví-Mudrá tudójává válik - kétségtelenül.

Létezik egy finom, de közvetlen kapcsolat a merev nézés és a parancscentrum (Adzsnyá-csakra) között. Az igazi Trátakában való jártasság Sámbhaví-Mudrához vezet, ami a tökéletes összpontosítás jele. A tekintet szilárddá tételével az ember szeme olyanná válik, mint a tojásait keltő madáré. A Trátaka mögöttes gondolata az, hogy ha a tekintet rezzenéstelenül szilárd marad, akkor a gondolat áramlat is szilárd, folyamatos és megszakítatlan marad. A Trátaka, hogy úgy mondjam, egy rávezetési módszerrel szándékozik SámbhavíMudrává válni. Ez azért van, mert minden Jóga gyakorlat kezdetén az ember, figyelmes lesz arra, hogy a meditáló szeme, természetéből fogva rögzítettek maradnak, hogy a Trátaka technikája Jóga technikává fejlődik. Hogy mennyire hasznos ez valójában, az leginkább attól függ, milyen bölcsen használja az ember. Sok minden, aminek jelenleg tartják a Rádzsa Jógát ennek a Trátakának egy félrevezető magyarázatán alapul és az esetek többségében hipnotikus alvást idéz elő és csak Dzsada (hamis) Szamádhihoz vezethet.

„Átváltoztatván a közönséges víziót egyfajta tudássá az embernek úgy kell tekintenie a világot, mint magát Brahmant. Ez a legnemesb látomás, és nem az, mely az orr helyére irányított." (Többet a Sámbhaví-Mudráról a harmadik leckében 64, és a hatodik leckében 20.)

(F) Kapálabhati

55. A Kapálabhati háromágú; Váma-Krama, Vjut-Krama és SítKrama. Ezeken keresztül elpusztíthatok a nyálka rendellenességei.

Váma-Krama

Lélegezz be a bal orrlyukon keresztül és ki a jobbon át, lélegezz be a jobb orrlyukon keresztül és ki a balon át.

A belélegzés és kilélegzés előltetés nélküli legyen. A nyálka minden rendellenessége megszüntethető ezzel a gyakorlattal.

Vjut-Krama

58. Szívj fel vizet mindkét orrlyukadon át és ürítsd ki a szádon keresztül nagyon lassan. Ez Vjut-Kramaként ismert és a nyálka összes betegségét gyógyítja.

Sít-Krama

Szürcsölj hangosan vizet a szádba és ürítsd ki az orrlyukadon keresztül. Ezzel a Jóga gyakorlattal az ember olyanná válik, mint Cupido Isten.

Sem az öregkor, sem láz nem érinti őt soha. A nyálka rendellenességei megsemmisülnek, s a test egészségessé és rugalmassá válik engedelmeskedve az ő akaratának.

A homloküreg tisztítását a Kapálabhati végzi, amely lehet „száraz", vagy „vizes". A „vizes" gyakorlatokat nagyon óvatosan kell elvégezni, mindig meg kell győződni arról, hogy az embernek elégséges levegő van a tüdejében ahhoz, hogy megbirkózzon bármilyen váratlan vészhelyzettel, pl. az esetben, amikor egy kis víz az útja során légátjáróba kerül, hogy azt könnyedén ki tudjuk onnan űzni. A víz legyen meleg, benne egy kis citromlével, hogy növelje az ilyen gyakorlatok betegséget megelőző, profilaktikus jellegét. A megfázások, hurutok, szénanátha, fejfájások, torokfájások kétségtelenül gyógyíthatóak, illetve kordában tarthatók. A „száraz" gyakorlat a Pránájáma gyakorlataira való felkészülésre szolgál belső gyógyászati értékein kívül. Tisztítja a Nádikat (a kozmikus energia-Prána-finom csatornáit) és kiépít egy lágy ritmust a szevezet teljes terjedelmében.

Az összes előbb említett gyakorlat e részleges Jóga tanulmánynak megfelelően a „Megtisztítás" szintjét alkotja. Bármely komoly gyakorló hamarosan felfedezi, hogy bár az olyan kifejezések, mint „ragyogó test", a „halál elpusztítója", „istenszerű test", és így tovább, valamelyest túlzásnak tűnhetnek, az őket illető elvek

nagymértékben tudományosak és ésszerűek, a gyógyítás és betegségmegelőzés szempontjából pedig nagyon hatásosak. A test hamar elenyészik, ez elkerülhetetlen ténye az életnek.

A Jógi, testének Gyémánt Testté változtatására törekszik, hogy megfelelő eszköze legyen magasabb lehetőségeinek kitárására. A tisztaság erősséghez vezet. Egy ilyen egészséges alapzatról a Jógi építhet szívének tartalmára. Az idő nagyon fontos tényező a megszabadulás folyamatában a Jóga szempontjából; egy ép, egészséges erőteljes és hosszú élettartamú test nemcsak a Jógi kiváló fizikai kondíciójáról gondoskodik, de időről a kinyíláshoz, időről önmaga átalakításához, időről hogy megpróbálja elérni a másik partot, időről, hogy a Jóga mesterévé váljon.

A Második Lecke

„Az Ászanák az embert megszilárdítják,

betegségektől mentessé,

és tagjaiban könnyűvé teszik."

(Hatha-jóga-pradípiká I. 17.)

„Tudni kell, hogy van egy igazi testtartás, amelyben a Brahmanról való meditáció spontán és szüntelenül árad és semmi más nincs amely megsemmisíti ezt a boldogságot"

(Sri Sankarácsárja: Aparok-Sánubhúti 112. vers)

Ászanák

Gheranda:

Annyi Ászana (testtartás) van, ahány fajta teremtett lény él számszerint ebben a világegyetemben. Síva nyolcmillió-négyszázezret írt le ezekből.

Közöttük nyolcvannégy a legjobb és ebből a nyolcvannégyből harminkettő találtatott hasznosnak az emberiség számára e világban.

Sziddha, Padma, Bhadra, Mukta, Vadzsra, Szvasztika és Szimha, Gómukha, Víra és Dhanur

Mrita, Gupta, Matszja, Matszjendra, Góraksa, Pascsimottána, Utkata, és Szankata

Májúra, Kukkuta, Kúrma, Uttána-Kúrma, Uttána-Manduka, Vriksa, Manduka, Garuda, Vrisa

Salabha, Makara, Ustra, Bhudzsanga, és Jóga a harminckét Ászana, mely tökéletességet (Sziddhi) ad ebben a halandó világban.

A „Sziddhi" szót különféleképpen fordították már, mint teljesítmény, tökéletesség, bölcsesség, befejezés, pszichikai erő, kontroll, teljes tudás, Kaivalja, Nirvána és Önmegvalósítás. Fontos, hogy észben tartsuk: a szó, ahogy itt használjuk jelzi ezen összes jelentést. A legtömörebb és ugyanakkor a legfontosabb vezérfonalat az Ászanák tekintetében, Patanydzsali adta a Jóga-Szutrákban:

II. 46. A testtartás (legyen) szilárd és kényelmes II. 47. Az erőfeszítés ellazításával, s a „Végtelenen" (Ánanta) való meditációval a testtartás tökéletesen elsajátított.

Mondanunk sem kell, hogy a „Végtelenen" való elmélkedés sikere önmagában egy jelentékeny eredmény a Jógában, ezért egy tökéletesen elsajátított Ászana sokkal több, mint egy egyszerű testtartás; bizonyos finom folyamatok feletti uralmat is magában foglal ezenkívül. A különféle Ászanák előnyei fizikai, pszichológiai, lelki és pszicho-spirituális jellegűek. Egy Ászana hatásának köre kiterjed a következő rendszerekre: Vérkeringés, Nyirokrendszer,

Endokrin rendszer, Idegrendszer, Prána és Szusumna. A természetes fejlődés útja, megegyszer mondva, a „durvától" a „finomabb" felé tart. A Mudrá gyakorlat, ahogy azt a következő leckében leírjuk, az Ászana koronáját képviseli.

A különféle Ászanáknak sok különleges előnye van. Mindez azonban függ a megvalósítás tökéletességének fokától és a különböző testtartások, - mint a Vadzsrászana - által serkentett (összehangolt, befolyásolt) test-területektől, amit ha közvetlenül étkezés után gyakorlunk fejleszti és gyorsítja az emésztést. Ez meditációra szintén ideális, egy kedvenc Ászana bizonyos szerzetesi utasításokkal.

A Szimhászana erősíti az izmokat, valamint a nyak, a szemek, a mellkas szerveit és a hátgerincet, serkenti a nyálmirigyeket és egészséges mandulákat biztosi; hatással van a csecsemőmirigyre is. A Vriksászana fejleszti a gerincoszlop hajlékonyságát, így fontos a Jógához, és az idegrendszer feletti uralom növeléséhez vezet, serkenti a medencetájék összes szerveit, önmagunkba vetett bizalmat és érzelmi stabilitást nyújt, egyensúlyt teremt és a légzés jelentős mértékben javul.

Az ember megénekelheti a különböző Ászanák erényeit, majdnem „Ad Infinitum" (A végtelenségig); ilyen az emberi testben kegyelettel őrzött hatalmas lehetőség. Elérhető a piacon nagyszámú jó könyv a témában, képes illusztrációk százaival. Az igazi Jógi kísérletezik, kiválaszt, és ural. Végül egyetlen Ászana az mindössze amire szüksége van. Padmászana? Vadzsrászana? Sziddhászana? Igazából, amikor közülük egynek mestere lettél, mi szükség van a többi különféle Ászanára?

1. Sziddhászana (Tökéletes testtartás)

7. Az egyik sarkadat helyezd a végbélnyíláshoz, a másikat a nemiszerv tövéhez. Utána támaszd álladat a melledre és maradj mozdulatlan. Érzékeidet megfékezve meredj a két szemöldök közötti pontra. Ezt Sziddhászanának hívják, mely ajtót nyit a szabadsághoz.

A férfiaknak a bal sarkukat kell a végbélnyíláshoz helyezni, a jobbot a szeméremcsonttal szemben. A nőknek az ellenkező sarkaikat kell használniuk a mágneses polaritás szabályának megfelelően. A gerinc legyen egyenes, és tudatosan ellazított; a tekintetet rögzítsük egyenesen előre, hogy úgy mondjam, a levegőbe

fókuszálva, természetesen ellazítva és nem befelé fordítva (ahogy gyakran fordítják) és rögzítve a szemöldökök között, vagy az orr hegyén! A Tudatosságot (Öntudatot) a két szemöldök közötti belső pontra kell rögzíteni (irányítani).

A tekintet akkor rögzített, helyesen, amikor tökéletesen ellazult és az ürességben lebeg.* A bandzsítás és más téves Hatha-jóga gyakorlatok ellenkező eredményt érnek el az érdekeltnél, nem beszélve arról, hogy túlzásokba esve különféle szem problémákat és neurofizológiai rendellenességeket okoznak.

Sok előnye van ennek a különleges Ászanának. Jelentős mértékben javítja a medence területén a vérkeringést és ionizálja az ivarmirigyeket. Ideális a test minden részében keringő különböző Prána áramlatok kiegyensúlyozására és az egész testi működés harmóniájának megteremtésére.

A Hatha-jóga-pradípiká egy másik jól ismert Jóga klasszikus nagyon dicsőíti és ajánlja ezt az Ászanát a következő szavakkal: „A nyolcvannégy testtartásból a Sziddhászanát az embernek mindig gyakorolnia kell. Ez tisztítja a 72000 Nádit. A Jógi, aki az Önvalón meditál és mérsékelt étrendet követve tizenkét éven át folyamatosan gyakorolja a Sziddhászanát beteljesülést nyer. Ha a Sziddhászanát tökéletesen elsajátítottad, mire való, már a többi különféle Ászana..."

Ennek és néhány más Ászanának a jelentősége világossá válik majd, amikor elkezdjük tanulni a Mudrák leckéit. Az „amely ajtót nyit a szabadsághoz" kifejezés magyarázatára például az embernek a 12-es Mudrában (Sakticsálaní) kell utánanéznie.

2. PADMÁSZANA (Lótusz testtartás)

8. Helyezd jobb lábadat a bal combodra és bal lábadat a jobb combodra és keresztezve kezeidet a hátad mögött ragadd még erősen a nagylábujjakat.

Nyugtasd az álladat a melleden és rögzítsd tekineted az orr hegyén. Ezt hívják Padmászanának, minden betegség megsemmisítőjének.

3. BHADRÁSZANA (Gyengéd testtartás)

9. Tedd keresztbe mindkét sarkad óvatosan a herék alatt, keresztezd hátad mögött a kezeidet és ragadd meg a nagylábujjaidat.

10. A Dzsálandhara nevű Mudrát alkalmazva rögzítsük a tekintetet az orr hegyén. Ez a Bhadrászana (Gyengéd testtartás), amely gyógyítja a betegségek minden fajtáját.

4. MUKTÁSZANA (Szabad testtartás)

11. Helyezd a bal sarkad a nemi szervek tövéhez, a jobb sarkad pedig föléje. Tartsd a fejed, nyakad és törzsed egyenesen. Ez a Muktászana, mely Sziddhit (Tökéletességet) adományoz.

5. VADZSRÁSZANA (Gyémánt testtartás)

12. Feszítsd meg a combokat keményen, mint a gyémánt, és helyezd a lábfejeket a végbélnyílás két oldalára. Ezt Vadzsrászanának hívják, ami tökéletességet (Sziddhi) ad a Jógi számára.

6. SZVASZTIKÁSZANA (Kedvező testtartás)

13. Ülj egyenesen, a lábszár és a combok közé szilárdan bezárt lábfejekkel. Ezt Szvasztikászanaként ismerik.

7. SZIMHÁSZANA (Oroszlán testtartás)

Helyezd a két sarkat a herezacskó, (perineum) alá. Mindkettőt az ellenkező oldalra. Talpaidat felfelé fordítva, a kezeket nyugtasd a térdeken, amelyek a földet érintik.

Tátsd ki a szádat, így csinálj egy Dzsálandhara Mudrát (Áll-zár) és rögzítsd tekinteted az orr tövén. Ez a Szimhászana, minden betegség elpusztítója.

8. GÓMUKHÁSZANA (Tehénszáj testtartás)

16. Ülj egyenesen, stabil testtartásban, felemelt fejjel. Két lábad keresztezve a földön legyen, úgy, hogy sarkaid az ülep ellentétes oldalán legyenek. Ez a Gómukhászana, amely hasonlít a tehén szájához.

9. VÍRÁSZANA (Hős testtartás)

17. Helyezd egyik lábfejet az ellentétes combodra és fordítsd a másik lábfejet hátrafelé. Ez a Virászana.

10. DHANURÁSZANA (íj testtartás)

18. Nyújtsd ki mindkét lábadat a földön pálcaként és kezeiddel megragadva a lábujjakat hajlítsd meg a testet mint egy íjat. Ez a Dhanurászana, vagy íj testtartás.

11. MRITÁSZANA (Hulla testtartás)

19. Háton fekve ellazultan, mint egy hulla, ezt hívják Mritászanának. Ez a testtartás eloszlatja a fáradtságot és megteremti az elme nyugalmát.

12. GUPTÁSZANA (Rejtett testtartás)

20. Rejtsd el lábfejeidet a térdhajlatban, a végbélnyílás a lábfejeken nyugodjon. Ez Guptászanaként ismert.

13. MATSZJÁSZANA (Hal testtartás)

21. Felvéve a Padmászana testtartást, de a karok keresztezése nélkül, feküdj háton, tartsd a fejedet a két könyöködön támaszkodva. Ez a Matszjászana, minden betegség elpusztítója.

14. MATSZJENDRÁSZANA (A hal testtartás királya)

Mind a hasüregi, mind a hát részt tartsd könnyedén, ülj tökéletesen ellazulva, hajlítsd be a bal lábat és helyezd a jobb combon túlra.

Utána, helyezd rá erre a jobb kéz könyökét, majd helyezd arcodat ugyanezen kéz tenyerébe, a szemöldökök közé rögzített tekintettel. Ezt hívják Matszjendra testtartásnak.

15. GÓRAKSÁSZANA (Góraksa testtartás)

24. Helyezd a két lábfejet talppal felfelé fordítva a térdhajlatba,

egy rejtett módon, a kinyújtott két kézzel befedve a sarkakat, tenyérrel felfelé.

25. Szorítsd össze torkodat és tekintetedet rögzítsd az orr hegyén. Ezt Góraksászanának hívják, ami sikert ad a Jóginak.

16. PASCSIMOTTÁNÁSZANA (Hátnyújtó testtartás)

26. Nyújtsd ki mindkét lábad a földön, mereven, mint egy pálca és helyezd homlokodat a térdeidre megfogva mindkét kezeddel a lábujjakat. Ezt hívják Pascsimottánászanának.

17. UTKATÁSZANA (Kockázatos testtartás)

27. Lábujjaidon szilárdan megállva, ülj rá felemelt sarkaidra a végbél nyílással.

18. SZANKATÁSZANA (Csavaró, veszélyes testtartás)

28. A bal lábbal a földön állva csavard a jobb lábat a bal köré és helyezd két kezedet a térdekre. Ez Szankatászanaként ismert.

19. MaJURÁSZANA (Pávakakas testtartás)

Mindkét kéz tenyerét helyezd a földre, köldököd nyugodjon a két könyöködön és egyensúlyozd a testet a kezeiden, levegőbe emelt és keresztezett Padmaszanaban lévő lábakkal. Ezt Majurászanának hívják.

Megsemmisíti az ételmérgezés hatásait, növeli a gyomortüzet, semlegesíti a halálos mérgek hatásait, könnyen gyógyítja az olyan betegségeket, mint a krónikus gyomorhurut és láz. Ilyenek a Majurászana érdemei.

20. KUKKUTÁSZANA (Kakas testtartás)

31. Padmaszanaban ülve nyomd le a kezeket a térd hajlaton és emeld fel a törzsed úgy, hogy a test a könyökökön támaszkodjon. Ez a kakas testtartás.

21. KURMÁSZANA (Teknősbéka testtartás)

32. Helyezd a sarkakat keresztben a herezacskó (Perineum) alá, egyenesen tartva a fejet, nyakat, törzset. Ez a teknősbéka testtartás.

22. UtTÁNAKÚRMAKÁSZANA (Egyenes teknősbéka testtartás)

33. Felvéve a Kakas testtartást ragadd meg mindkét kezeddel a nyakadat és állj egyenesen, mint egy teknős, ez a Uttánakúrmakászana.

23. MANDUKÁSZANA (Béka testtartás)

34. Térdelj le terpeszben, a nagylábujjak érjenek össze, és ülj a felfelé fordított talpaidra. Ezt Mandukászanának hívják.

24. UtTÁNAMANDUKÁSZANA (Egyenes béka testtartás)

35. Felvéve a Béka testtartást a könyökökkel tartva a fejet, állj fel mint egy béka. Ezt hívják Uttánamandukászanának.

25. VRIKSÁSZANA (Fa testtartás)

36. Egyenesen állva a bal lábon hajlítsd meg a jobb lábat és helyezd a jobb lábfejet a bal combtőhöz. Állj így, a földön, mint egy fa. Ezt hívják Vriksászanának.

26. GARUDÁSZANA (Sas testtartás)

37. Nyomd a földre mindkét lábadat és combodat és támaszd törzsedet mindkét könyököddel, a kezeidet a két térdedre helyezve. Ezt hívják Garuda testtartásnak.

27. VRISÁSZANA (Bika testtartás)

38. Nyugodjon a végbélnyílás a jobb sarkadon, helyezd bal lábadat keresztül a jobb combon. A bal lábszárat magad alá húzva és érintsd meg a földet, ez a Bika testtartás.

28. SALABHÁSZANA (Sáska testtartás)

39. Feküdj a földre arccal lefelé mindkét kezeddel a melled alatt a tenyerekkel érintve a földet és mindkét lábszárat emeld a levegőbe 25 cm magasba. Ezt sáska testtartásnak hívják.

29. MAKARÁSZANA (Delfin testtartás)

40. Feküdj a földön arccal lefelé, a mellkas érintkezzen a földdel, mindkét láb kinyújtva, a fejet mindkét karral átkulcsolva. Ez Makarászanaként ismert, amely növeli a gyomortüzet.

30. USTRÁSZANA (Teve testtartás)

41. Feküdj a földön arccal lefelé és hajlítsd mindkét lábad a hátad fölé kezeid segítségével, a szájat és a hasat erőteljesen húzd össze, ez a teve testtartás.

31. BHUDZSANGÁSZANA (Kobra testtartás)

Feküdjön a test a köldöktől a lábujjig a földet érintve, tenyereket a földre helyezve. Gyengéden emeld fel a felső testet, (köldöktől a fejig), mint egy kígyó.

Ez a testtartás növeli a gyomortüzet, elpusztítja az összes betegséget és folyamatos gyakorlása, a Kundaliní (Kígyó- istennő) felébredéséhez vezet.

32. JÓGÁSZANA

Helyezd mindkét lábfejed a térdeidre, talppal felfelé, és a kezeket tenyérrel fölfelé fordítva a földre.

Lélegezz be és rögzítsd a tekintetet az orr hegyén. Ezt az Ászanát a Jógik gyakorlásuk során (Szádhana) el szokták végezni.

Így végződik a 32 Ászana leírása, amely tökéletességet (Sziddhit) ad ebben a halandó világban. Az Ászanák igazi természete és véghezvitele teljesen kitárulkozik a következő leckében, lévén a Mudrá az Ászana belső oldala.

A Harmadik Lecke

„Figyelmesen követve e tanítást,

az ki a Mudrák gyakorlatára összpontosít,

megszerzi a képességet

a halál legyőzéséhez, az olyan Sziddhikkel együtt,

mint az Animan."

(Hatha-Jóga-Pradípiká, III. 130.)

Mudrák

Gheranda:

1. Huszonöt Mudrá van, amivel a Jógik Sziddhiket érnek el. Ezek a következők:

Mahá-Mudrá, Nabhó-Mudrá, Uddíjána, Dzsálandhara, Múlabandha, Mahá-Bandha, Mahá-Védha, Khecsarí.

Viparítakaraní, Jóni, Vadzsrolí, Sakticsálaní, Tádágí, Mándukí, Sámbhaví, Pancsadháranák.

Ásviní, Pásiní, Kákí, Mátanginí és Bhudzsanginí.

Mahesvara, hitvesének címezve, a Mudrák értékét a következő szavakkal dicsőítette; „Ó Devi! Megmagyaráztam neked a Mudrákat, ezek mesteri tudása vezet el a beavatottsághoz.

Gondosan el kell ezt titkolni és nem szabad válogatás nélkül bárkinek felfedni. Boldogságot ad a Jógiknak és még a Marutok (a levegő istenei) által is nehezen elérhetők."

A Mudrá szó jelent pecsétet, de jelent misztériumot és titkot is. Ez a természetes, belső kiterjesztése az előző szintnek az Ászanának. A Mudrá nagymértékben függ a légzés (Prána) és az elme szabályozásának mesteri tudásától. A Mudrá az Ászana belső oldala. A belső kontroll az emberi test teljes rendszerétől való tökéletes felszabaduláshoz vezet. A különböző Mudrák gyakorlása elvezet a bölcsesség erőteljes Istennőjének (Kundaliní) végső felébredéséhez, amely félig rejtett módon lakozik a Jógi finom anatómiájának legmélyebb zugain belül.

A Mudrák adják többek között az úgynevezett nyolc Sziddhit, ezek:

Animan, az erő, hogy magadra ölts egy parányi, végtelenül kicsi alakot.

Mahiman, a képesség, hogy magadra ölts egy tulajdonképpen a mindenségre kiterjedő alakot.

Gariman, a nehézzé válás ereje:

Laghiman, az erő a rendkívül könnyűvé váláshoz,

Prápti, az erő, hogy elérjük a legtávolabbi tárgyakat,

Prákámja, erő ahhoz, hogy megszerezzük amire vágyunk,

Isatva, az erő, hogy bármit akarat szerint átalakítsunk, és Vasitva az erő, hogy uraljunk és irányítsunk bármit.

Ezek a nagy erők (Mahá-sziddhik) jelzik egy bizonyos szintjét annak, amit a jógi elért, vagy teljesített, ami ezt a megnyilvánult világot illeti. Ha a Jógi nem óvatos, ezek erőteljes csábításokká válhatnak a Jóga ösvénye mentén. Ha megfelelően megértette és elsajátította, akkor a Mudrák képviselik az összes Jógatudomány találkozási pontját, és viselik a megszabadulás pecsétjét.

A Mudrák egy nagy egész részét képezik - egy rendkívül összetett Mudrá-rendszert - és belül összeillenek egymással, hogy úgy mondjam, a legharmonikusabb módon. Éppen ezért, képtelenség, hogy különválasztva kezeljük és gyakoroljuk őket. Mindegyik titkos, mert különösen finom belső folyamatokra vonatkoznak. A legbiztosabban jelzik az igen finom belső tudományágakat és tapasztalatokat és egyáltalán semmi közük nincs az oly gyakran javasolt technikákhoz, mint a nyelv lenyelése, összpontosítás az orr hegyére, a lélegzet visszatartása, szexuálisáram visszafordítása, és oly sok más hamis Hatha-jóga gyakorlat, amely a Szent Tudományt szégyenbe hozta, amely, valóban már majdnem elpusztította.

1. MAHÁ-MUDRÁ (Nagy pecsét)

Nyomd óvatosan bal sarkadat a végbélnyíláshoz, nyújtsd ki a jobb lábadat és fogd meg a lábujjaidat mindkét kezeddel.

Szorítsd össze torkodat és rögzítsd tekintetedet a két szemöldök közötti központban. A Bölcs ezt Mahá-Mudrának hívja.

A Mahá-Mudrá gyakorlása gyógyítja a tüdő gümőkórt, székrekedést, lépnagyobbodást, emésztési zavart és a lázt, tulajdonképpen minden betegséget.

Ez a Mudrá, ha megfelelően végzik nemcsak a különböző fajtájú fizikai előnyökkel jár, de egyensúlyba hozza az Idá-Pingalá rendszert is. (Lásd Pránájáma ötödik leckéje). Nemcsak a bal, de a jobb oldalon is gyakorolni kell. Mint az összes Mudrát ezt is ezoterikus módon kell megérteni. A Mudrá csak akkor válik igazán hatásossá, amikor a finom oldalát is megérintettük, vagyis tökéletesen elsajátítottuk.

I I i

I i I

2. NaBHÓ-MuDRÁ (Mennyei pecsét)

9. Bárhol is találja magát a Jógi, bármit is csináljon, tartsa mindig felfelé fordítva nyelvét és tartsa mindig vissza a lélegzetét. Ez a Nabhó-Mudrá a Jógik minden betegségének elpusztítója.

A nyelv helyes helyzete, (tövével és nem a hegyével van szemben a szájpadlással), biztosítja, a rekeszizom segítségével a légzési mechanizmus automatikus és tökéletes kontrollját, ami az egyetlen természetes módja egy folyamatos teljes légzés biztosításának. Ha a rekeszizom feletti kontroll már biztosított, a légzés fölötti uralom, idővel könnyű dologgá válik, relatíve szólva. Még finomabb megközelítésben ez a Mudrá a legmagasabb szintre való törekvés attitűdjét jelképezi, a lángot (nyelv) mely felnyúlik a mennyei boltozat felé. Továbbá képviseli a Mudrák királyának, a Khecsarí-Mudrának egy belső bizalmas részletét, az igazi Szamádhi előfutárát.

3. Uddíjána-Bandha (Felfelé szálló kontroll)

Húzd be a hasad a köldök felett és alatt egyaránt, a hát irányába. Egy ilyen gyakorlattal a Nagy Madár arra kényszerül, hogy fölfelé szálljon. Ez az Uddíjána-Bandha, az oroszlán, amely megöli a halál elefántját.

Minden Bandha közül az Uddíjána a legjobb. A Muktit (Felszabadulást) természetszerűen eléri, aki ezt a gyakorlatot követi.

A Nagy Madár kifejezés a Prána vagy Kundaliní-Sakti felfelé emelkedésére utal a gerincagy központi csövében tartózkodó finom Szusumna mechanizmus mentén.

4. DZSÁLANDHARA-BANDHA (Nektár-ellátás kontroll)

Húzd össze a torkod és nyugtasd álladat a melleden. Ezzel a Dzsálandhara-Bandhával a tizenhat Adhárát lepecsételted. (Lezártad.) Ez a nagy Mudrá megsemmisíti a halált.

A Dzsálandhara-Bandha sikeres gyakorlása Sziddhiket adományoz a Jógiknak. Az, ki hat hónapon keresztül gyakorolja ezt, Sziddhává (Beavatott) válik kétségkívül.

Az Ádhárák (alap, alátámasztó bázis) terminus, bizonyos életcentrumokra utal, melynek természetrajzát a fizikai anatómia a következő fogalmakban adja meg: A lábujjak, a bokák, a térdek, a combok, a perineum, (gát), a nemiszervek, a köldök, a szív, a nyak, a torok, a nyelv, az orr, a szemöldökök középpontja, a homlok, a fej és a Brahmarandha, vagy a koponyában lévő Szusumná-Nádi felső nyílása. Mondani sem kell, ahhoz hogy e Mudrá hasznait learassuk, több kell, mint csak összeszorítani a torkot és az állat a mellkason tartani. Ez pedig az életcentrum teljes, tökéletes uralása, mely centrumot középső csakrának (Visuddha) is nevezik. Ez az amit ez alatt értünk és nem más.

5. MÚLA-BaNDHA (Gyökér-kontroli)

Aztán, nyomd a bal láb sarkát a Perineumhoz (Gát) és húzd össze a végbelet óvatosan nyomva a köldököt a hátgerinc felé.

A jobb sarkadat óvatosan helyezd a nemiszerv tövéhez. A pusztulás e megsemmisítőjét nevezzük Múla-Bandhának.

Aki arra törekszik, hogy átkeljen a Szamszára (Halál és Újraszületés) óceánján, gyakorolja ezt a Mudrát egy félreeső helyen, titokban.

Ilyen gyakorlattal a Prána fölötti uralmat igazán megszerzi. Így gyakorolja ezt, csendesen, szorgalmasan, gondosan.

Ez a különleges Bandha csakúgy mint minden Mudrá, mély spirituális értelemmel bír, ezért olvashatjuk: „AZ" (Brahman) mely minden létezés gyökere és amelyen az elme megfékezése alapszik a megfékező gyökérnek (Múla-Bandha) neveztetik, melyet mindig végezni kell, mert igen jó a Rádzsa jógik számára."

6. MAHÁ-BANDHA (Nagy kontroll)

Zárd a végbélnyílást bal lábad sarkával és nyomd azt a sarkat óvatosan a jobb lábfejeddel.

Mozgasd gyengéden a sarkadat (serkentve a végbél izmait) és lassan húzd össze a gát izmait, mialatt a DzsálandharaBandhával visszatartod a lélegzeted. Ezt Mahá-Bandhának hívjuk.

20. A Mahá-Bandha a legnagyobb Bandha, megsemmisíti a romlást és a halált. E Bandha erejével az ember minden vágyát valóra váltja.

Ez a Mudrá egyszerűen a két előző kombinációja, egy előrelépés a komplex Mudrá-rendszer mesteri elsajátításához. Kétségkívül nagyon fontos, ezért is Mahá-Bandha, vagy a Nagy kontroll a neve.

7. MAHÁ-VÉDHA (Nagy ébredés)

Ahogy a nők szépsége, bája és fiatalsága semmi a férfiak,nélkül, úgy a Múla-Bandha is az a Mahá-Védha nélkül.

Felvéve a Mahá-Bandha testtartást, tartsd vissza lélegzeted az Uddána-Kumbhakával. Ezt Mahá-Védhának hívják, és ez a Jógik számára a siker adományozója.

Az a Jógi, ki naponta gyakorolja a Mahá-Bandhát és a MúlaBandhát a Mahá-Védhával együtt, a legjobb a Jóga gyakorlói között.

Az ilyen Jógi számára nem létezik haláltól vagy öregkortól való félelem. Ezt a Védhát gondosan tartsák titokban a Jógik legjobbjai.

A lélegzés mesteri uralása Uddána-Kumbhakával (UddijánaBandha) elemi követelmény a nagy ébredéshez. Az elv az, hogy a Pránát (Életelem) bevezessük a Szusumná-Nádi alsó nyílásába. Az instrukciót „tartsd vissza a lélegzetet" nem kell túl szó szerint venni. Az igazi Kumbhaka tiszta magyarázatáért fordulj a következő leckéhez.

8. KhECSARÍ-MuDRÁ (A mennyei felszállás pecsétje)

Vágd át a nyelv alatti ínszalagocskát és mozgasd folyamatosan a nyelvet, dörzsöld be friss vajjal és húzd ki egy vascsipeszpárral.

Ilyen kitartó gyakorlással a nyelv meghosszabbodik és amikor eléri a szemöldökök közötti térséget, a Khecsarí megvalósított.

Fordítsd hátra és felfelé a nyelvet, hogy érintse a szájpadlást. Amikor eléri az orrlyukak koponyaüregbe nyíló lyukait és a tekintet a szemöldökök közötti térségre szegezett, a Khecsarí célt ér.

A „Khe" szó a „Kha"-ból származtatott, képzett szó. Itt menynyet, égboltot, levegőt, Ákását jelent, és a „Csarí", a kóborol, vándorol, lézeng stb. szavakat érzékelteti. Néha az ez által elnyert Sziddhit túlságosan szó szerint értelmezik és a legtöbb magyarázó kijelenti, hogy ez engedi a Jóginak, hogy az égen keresztül repüljön, mint afféle illetékes Peter Pan, hogy egy „levegőlakóvá" váljon, pedig a Khecsarí valójában a finom, belső űr (Kundaliní tüzével való) meghódítását jelenti, amelynek külsődleges alakmása a koponyaüreg, (az Ádzsnyá és a Szahaszrára között). A Hatha-jóga Pradípiká szavaival: „Amikor a Prána, amely a bal és jobb oldali Nádikban van, keresztül átáramlik a középsőn (Szusumna), abban az állapotban a Khecsarí-Mudrá tökéletessé válik."

A Khecsarí-Mudrá lehetővé teszi a teljesen életre keltett és megújult öntudat számára, hogy szilárdan, az Ádzsnyá-Csakrára, az üresség mesterére összpontosított maradjon, az Ákása tökéletes megismerésére való törekvés közben. A Szaraszvatiról, erről a finom és összetett elemről, az örökről és a mulandóról, a Védák anyjáról és a Jógik megihletőjéről mondták a Védánta irodalom Hindu klaszszikusában a Jógavászisthában:

"Az Ákása három fajtájából, nevezetesen a Csidákása (Spirituális Ákása) a Csittákása (Mentális ákása) és a Bhutákása (Elemi Ákása), a Csittákása az a közbenső állapot amelyben az elme van, amikor egyik tárgyról a másikra repül, a tárgyak elemi Akásájában. Amikora Sankalpák tömegei bennünk elpusztulnak, akkora Csit fénye, - amely nyugodt és makulátlan és mint univerzum nyilvánítja meg (ön)magát -fog ragyogni bennünk. Ha az ember meggyőződik a látható dolgok nem valóságos voltáról, akkor ama Dzsnyánán keresztül azonnal eléri a Csidákását. Lehetséges tenéked, hogy kegyelmem által elnyerd ama Csidákását."

Az, ki elsajátította a Khecsarí-Mudrát hamar meggyőződik a látható mindenség nem valóságos voltáról. Az ilyen tudás (Dzsnyána) megnyitja a kapukat a spirituális birodalmak felé (Csidákása). De hogyan érti meg és hogyan tolmácsolja a legtöbb kommentátor ezt a fenséges Khecsarí-Mudrát? Teljesen szó szerint, a nyelv lenyelésének megtanulásával, amíg az végül eléri a belső üreget, a szemöldökök közötti területet!

A hamis Hatha-Jógik esetei, akik „mesterei a Khecsarínak" időről időre hagyták magukat élve eltemetni, csak hogy híressé váljanak, jól dokumentált teljesítményükkel. Haridása híres esete jut az ember eszébe, mint a rendkívüli megpróbáltatás mutatványa. Egyszer sikeült neki 40 napot eltemetve a föld alatt lennie, (élelem, víz vagy levegő nélkül) és annyi idő után életben és jó állapotban került elő. Ugyanakkor, évekkel később, megismételve valami hasonló mutatványt, valami elromolhatott, mert nem élte túl a kísérletet. Az feltevés kérdése, hogy teste vajon „Deva-szerűvé" (Ragyogóvá) vált-e valaha, vagy hogy vajon végül az Ákása tökéletes mesterévé vált-e? Nagyon bizonyosnak tűnik, hogy találkozott a halállal.

Az ilyen gyakorlat megelőzi az ájulást, éhséget, szomjúságot és fáradtságot. Sem betegség, sem öregkor, sem halál nem jön el. A test ragyogóvá válik (Deva-szerűvé).

A testet nem égetheti meg tűz, sem levegő nem száríthatja ki, sem víz nem áztathatja el, sem kígyó nem marhatja meg.

Gyönyörűvé válik; a Szamádhi könnyedén megvalósított és a nyelv a koponyaüreg mélyedéseivel fennálló kapcsolattal különféle nedveket, (nektárt) nyer.

A különféle nedvek napi termelésével az ember új és áldott érzeteket tapasztal meg. Először egy sós íz érződik, majd lúgos, aztán keserű és azután csípősen fanyar.

Utána, az ember vaj ízét érzi, aztán olvasztott vajét, aztán tejét, utána aludttejét, majd savóét, aztán mézét, aztán szőlőléét és végül a nektár íze érződik.

Bár az tökéletesen igaz, hogy az érzékszervekre történő összpontosítás (ebben az esetben az ízlés szervére, a nyelvre) valóban produkál bizonyos természeti tapasztalatokat, melyeket a 3l-es és 32-es szakaszokban leírtunk. Az igazán ezoterikus értelmezés valami sokkal fenségesebb és finomabb dolog irányába mutat, a különféle ízekre való utalás a finomság és édesség növekvő sorrendjében, számos meghatározott szintet jelez az Áldott Szamádhíban - a Jóga legmagasabb kiterjedéseit - míg végül a tökéletessé vált Jógi magát a mennyei nedűt ízleli. Ezért mondja a szöveg, hogy a „Szamádhi könnyedén megvalósított" egy ilyen kitartó gyakorlással.

9. VIPARÍTAKARANÍ-MUDRÁ (Megfordítás pecsét)

A Nap a köldök tövében lakozik; a Hold a szájpadlás tövében. Ahogy a Nap felemészti a nektárt, az ember ki van téve a halálnak.

Hozd felfelé a Napot, a Holdat pedig lefelé. Ez a Viparítakaraní, (megfordító pecsét) titokban tartott minden Tantrában.

Helyezd a fejedet a földre, körülötte összekulcsolt kezekkel, emeld fel lábaidat és maradj így mozdulatlanul. Ezt hívják „megfordítás kontrollnak".

Gyakorold ezt a Mudrát, állandóan és elpusztítod az öregkort és halált. Minden világban beavatottá válsz és nem fogsz elpusztulni még a Pralajaban (pusztulás világa) sem.

Ez a Mudrá Sirsászanaként (Fejenállás) is ismert. Mondtuk, hogy minden Tantra titokban tartja, mert a folyamat különlegesen finom és titokzatos. Ez a belső mágneses polaritás megfordítására utal. A „Hold" szó alatt a tobozmirigy - agyalapi mirigy rendszer értendő, ahol a „nektár" állandóan termelődik. A „Nap" szó napfonat területére vonatkozik, a köldök tövére, vagyis a hasi agyra (Manipúra-Csakra).

Elmondtuk, hogy a „Nap" mindig felemészti a „nektárt", amely a „Hold"-ból származik. Ez a Mudrá a belső polaritás megfordításának segítségével aktiválja a Szusumná-rendszert, ami által a szunnyadó Kígyó-istennőként is ismert Kundaliní-Saktí (lásd Sakticsálaní 49. szakasz), most teljesen felébred és utat tör az öntudatnak és üdvösségnek, amint felfelé emelkedik, a titokzatos Szusumna folyosó mentén, mélyen beágyazottan Méru Rúdjában, társa Parama-Siva keresésében, lakodalmi terme, az Ezerszirmú Lótusz (Szahaszrára) felé. Egy ilyen fennkölt egyesülés, (hogy az élet spirituális gondolkodású legyen) terméke egy ragyogó elpusztíthatatlan test. Innen az állítás, hogy „nem pusztulsz el még a Pralajaban sem". E folyamat, vagy átalakulás pompás természetét valamelyest még kifejezőbbé teszi a Jóni-Mudrá leírása a következőkben.

10. Jóni-Mudrá (Anyaméh-pecsét)

37. Sziddhászanában ülve, a bölcs füleit zárja be hüvelykujjaival, szemeit mutatóujjaival, orrlyukait középső ujjaival és a száját gyűrűs és kisujjaival.

Lélegezze be a Prána-Vájut Kákí-Mudrával és egyesítse azt az Apána-Vájuval, a hat csakrán meditálva, azok sorrendjében és a Húm Hamsza Mantrát ismételgetve.

Miután felébresztette az alvó Kígyó-Istennőt, Kundalinít, vezesse ő a Saktit és a Dzsívat a ragyogó lótuszhoz.

Eggyé olvadva Saktival törekedjen a legmagasabb egyesülésre Sivával és a Végső Üdvösséggel.

Elmélkedjék Siva és Sakti ezen világban való egyesülésén és feltöltvén önmagát Spirituális Üdvösséggel, ébredjen tudatára: „Én vagyok Brahman" (A Legfelsőbb).

Ez a Jóni-Mudrá a legnagyobb titok, nehéz elérni még a Déváknak is. Aki tökéletességet nyer ebben a gyakorlatban, a Szamádhiban megalapozottá válik.

Aki kitartóan gyakorolja ezt a Mudrát sohasem szennyezi be magát egy Bráhmana megölésével, egy magzat megölésével, szeszesital ivásával, vagy nem szennyezi be a Tanító (Guru) ágyát.

Minden halálos és bocsánatos bűnt teljesen megsemmisít a Jóni-Mudrá gyakorlata. Ezért hát gyakorold ezt, ha a megszabadulásra törekszel.

E Jóni-Mudrá leírása tömören ábrázolja, amit időnként különböző módon Laja-Jógának, Csakra-Bhedanak, Kundaliní-Jógának hívnak és tisztán utal a Csakrák pompás meghódítására. Egy ilyen „Unio Mystica" segítségével a test értékes közeggé válik a Kozmikus Tűz kifejezésére, amely megtisztítja és felszabadítja a Jógi öntudatát egy fényességes megdicsőülésben. Aki ilyen szent egyesülés szülötte, az örök időkre karma nélkülivé válik; igazán újra születik; új teremtmény ő. Ezért a látszólag eltúlzott és ellentmondó (a képtelen talán jobb szó rá) állítások a 43-as és 44-es szakaszban.

ll. Vadzsrolí-Mudrá (Gyémántkeménységű pecsét)

Helyezd mindkét tenyered a földre, emeld fel lábaidat, fejed legyen a levegőben. Ez felébreszti Saktit és meghosszabbítja az életet. A bölcs Vadzsrolínak hívja ezt.

Ez a gyakorlat a legjobb az összes gyakorlat közül. Megszabadulást ad a Jóginak. Az ilyen kedvező gyakorlattal a Jógik Sziddhíkhez jutnak.

A Bindu-Sziddhi (a mag visszatartása) könnyedén elérhető e gyakorlat folytán. Amikor egy ilyen Sziddhit elér az ember, mi lehet még ebben a világban, amit ő ne tudna elérni?

Bár elmerült a különböző élvezetekben, ha ezt a Mudrát gyakorolja az összes Sziddhi eljő hozzá.

Ez a már korábban leírt Viparítakaraní egy variációjának (talán előkészületének) tűnhet. Fő tárgya szintén a Sakti fölébresztése szendergéséből. A Bindu-Sziddhi fogalmát rejtett módon kell értelmezni és nem úgy, ahogy sok esetben, szexuális fogalmakban.

SAKTICSÁLANÍ (A Sakti felébresztése)

A nagy Kundaliní Istennő, az Önvaló (Atma-Sakti) energiája a Múládhárában szendereg, egy három és félszer feltekeredett kígyó alakjában.

Addig, míg ő alszik a testben, a Dzsíva (Lélek) csak egyszerű állat, és a Bölcsesség nem ébred fel benne, gyakoroljon bár az ember tízmillió Jógát.

A szöveg teljesen világossá teszi, hogy bármely igazi spirituális ébredés előtt, először a Nagy Kundaliní Istennő felébredésének kell megtörténnie.

A keresztényi hagyomány utal egy ilyen ébredésre, mint „A Szentlélek leereszkedésére". És bár az ébredés természete különböző alakokat ölthet, a megszabadító spirituális energiának mindig jelen kell lennie a Jóga ösvénye mentén. A Kundaliní a Hindu hagyomány szerint öt különböző módon mozoghat:

Mint egy hangya, alig észrevehetően kúszva,

Mint egy béka, váratlanul ugorva,

Mint egy kígyó, sziszegve, tekergőző mozgást követve,

Mint egy madár egyenes, vagy egyenetlen mozgást követve,

(E) Mint egy majom, hol az egyik, hol a másik ágat megragadva. Mindez a Kundaliní-Sakti kiválasztott ösvényétől függ.

51. Ahogy egy kulccsal egy ajtó kinyitható, ugyanígy a Kundaliní, Hatha Jóga általi felébresztésével kinyílik Brahman ajtaja.

A „Kundaliní felébresztése a Hatha-jógával" kifejezés a Ha (Pozitív, Nap, Apána, Egyéni Lélek) és a Tha (Negatív, Hold, Prána, Siva) intelligens egybeolvasztására, vagy Ha (Síva) és Tha (Sakti) egyesítésére vonatkozik, a misztikus egyesülés különböző szintjeinek megmutatására. Nem kellene úgy érteni - mint, ez gyakori eset -, hogy Hatha (erőteljes) jóga, azaz értve azalatt a „a nyelv lenyelése", „a lélegzet visszatartása", „a nemi áramlat megfordítása" és oly sok más félrevezető gyakorlatot, mert ahogy bölcsen jelzik a JógaVászisthában: „Nem vált-e ki a Hatha-jóga szörnyű fájdalmat?" Ez azért van, mert a „Hatha" szó (önálló szóként leírva) „erőt, erőszakot, önfejűséget, fújást, ütést, erőltetett összpontosítást stb." jelent, ahogy ez a szép Jóga mindenféle babonás gyakorlatokká korcsosult a Hatha-jóga igaz természetétől teljesen hamis módon.

A „Brahman ajtaja" kifejezés itt a Múládhárara, a legalsóbb Csakrára utal.

Ágyékkötőt viselve, gyakorolja ő a Sakticsálanít egy rejtett helyen.

Az ágyékkötő legyen egy rőf, (91 cm) hosszú és négy ujj, (7,5 cm) széles, fehér, lágy és finom szövetből. Ezt össze kell kötni a Kati-Szútrával (az ágyék körül viselt zsinór).

Kend be a tested hamuval és Sziddhásanában ülve, szívd be a Prána-Vájut mindkét orrlyukon, erőteljesen egyesítve azt az Apánával.

Szorítsd össze lassan a végbélnyílást Asviní-Mudrával, míg a Váju erőteljesen belép a Szusumnába és megnyilvánul jelenléte.

A lélegzet (Váju) visszatartásával Kumbhaka közben ilyen módon a megfulladást érző Kundaliní kígyó felébred és felfelé száll a Brahmarandhrához.

Sakticsálaní nélkül, a Jóni-Mudrá terméketlen marad. Először a Sakticsálanít kell gyakorolni. Azután a Jóni-Mudrát.

A „levegő visszatartása" és a „Prána erőteljes egyesítése, az Apánával kifejezéseket nem szabad szó szerint venni. Igazi jelentése csak az egész tanulmány megértése után derül ki. Arra a tényre való

utalás, hogy a Sakticsálanínak mindig meg kell előznie a JóniMudrát (Laja-jóga) két kézenfekvő kérdést vet fel:

(1) Ha úgy van, a szerző miért nem helyezte ezt a szakaszt a megfelelő helyére, követve a temészetes és logikus sorrendet? A Mudrák szövegének még egy felületes vizsgálata is fel kell, hogy tárja mostanra, hogy a szerző ezeket a Jóga tanításokat látszólag teljesen találomra válogatta ki bemutatásra (minden egészen gondatlanul „egymásra dobáltnak" látszik). Igaz ez erre az egész Hatha-jóga tanulmányra, ahogyan ezt később kifejtjük.

(2) Ez a kétségtelen (nyilvánvaló) zűrzavar véletlen, vagy szándékos? Lehetetlenség bármilyen határozott választ adni e kérdések bármelyikére. Ugyanakkor indokolt lehet az a feltételezés, hogy az író szándéka a Szent Tudomány védelme lehetett a világi és alkalmatlan szemek elől. Így cselekedvén, valójában több ártalmasat tehetett, mint jót.

Az, hogy van egy meghatározott sorrend, egyfajta Ariadné fonala, mely biztosan vezet be és ki a Hatha-jóga labirintusából, magától értetődővé kell hogy váljon az olvasó számára, amivel a Szent Tudomány megértése szilárdan növekszik, különösen, ha az olvasó szintén lelkes és bölcs gyakorlója a Hatha-jógának.

58. Ó Csandakápáli! Ily módon magyaráztam néked a Sakticsálanít. Tartsd gondosan elrejtve, és gyakorold naponta.

59. Ez a titkos Mudrá legyőzi az öregkort és halált. Azért minden Jógi, ki tökéletességre vágyik, gyakorolja ezt.

60. A Jógi, aki állhatatosan gyakorolja ezt, felfogóképességén belüli beavatottságot birtokol; eléri a Vigraha-Sziddhit, (bármely választott forma felvételének képessége) és minden betegsége eltűnik.

13. TÁDÁGÍ-MUDRÁ (Folyadéktartály-pecsét)

61. Formáld hasadat, hogy olyan homorú legyen, mint egy tartály. Ez a Tádágí-Mudrá, az öregkor és a halál elpusztítója.

14. MÁNDUKÍ-MUDRÁ (Béka pecsét)

Zárd össze szádat és mozgasd a nyelv tövét a szájpadlás irányába és ízleld fokozatosan a nektárt. Ezt Mándukí-Mudráként ismerik.

Aki kitartóan gyakorolja a Mándukí-Mudrát nem ismeri a ráncokat, sem az öregkort, örökké fiatal marad; haja meg nem deresedik soha.

Ez egyfajta bevezető a Khecsarí-Mudrához és - mint az összes Mudrát - rejtett módon kell értelmezni. Ezt mondva nem szabad letagadni e gyakorlat külső (nem ezoterikus) gyakorlásából kétségtelenül adódó bizonyos fizikai hasznokat sem.

15. SÁMBHAVÍ-MUDRÁ (Sambhu pecsétje)

64. Rögzítsd a tekintetet a szemöldökök között és pillantsd meg az Önmagától Létezőt. Ez a Sámbhaví, mely titokban tartott minden Tantrában.

Néha az emberek nem tesznek jelentős különbséget e Mudrá és a Trátaka (lásd Első Lecke 54.) között. „Rögzítsd a tekintetet a szemöldökök között és „pillantsd meg az Önmagától-Létezőt". Milyen egyszerű technika! Hogyan lehet ezt valaha is titokban tartani? Meg van írva, hogy „Aki ismeri a Sámbhavít az Brahman". Elérhető ilyen eredmény egy egyszerű technikával? Mi is igazán ez az olyan nagyrabecsült Sámbhaví-Mudrá? Aki a Sámbhaví mestere az olyannak látszik, mint aki az ürességbe néz, - pislogás nélkül, mialatt nem lát semmit. A tekintet rögzítettnek tűnik, a levegőben függ, üres, mialatt a tudat megpillantja az Önmagától-Létezőt.

A szemek félig nyitva, kifelé irányítva, a tudatosság szilárdan megalapozott, „egyidejűleg" a Szívben és a Fejben (Elmében) a „Csittaváhá-Nádín" keresztül, ezért a Sámbhaví szó. Külső jegyei alapján megpróbálni megragadni a Sámbhavít, próbálkozás arra, hogy az óceánt egy üres palackba töltsük. Ezért mondják, hogy minden Tantrában titokban tartják.

65. A Védák, a Sásztrák, és a Puránák olyanok, mint a közönséges nők, de ezt a Sámbhavít úgy kell védelmezni, mintha egy tiszteletre méltó szűz volna.

Aki ismeri ezt a Sámbhavít, olyan, mint Ádinátha (a Világ Ura); ő Nárájana, ő Brahmá, a Teremtő.

„Valóban, valóban és megint csak valóban", - mondta Mahesvara, „ő, aki ismeri a Sámbhavít, az Brahman. Senki más.

16. Az Öt Dháraná-Mudrá (Koncentráció pecsétek)

A Sámbhaví-Mudrá megmagyaráztatok; hallj most az Öt Dháranáról. Ezek segítségével mit nem valósíthatsz meg e világban?

Eme emberi alkattal meglátogathatod, majd újra felkeresheted a Szvargalókát; az ember mozoghat a levegőn át oly gyorsan, mint a gondolat.

Az Önmagától Létezőn a Purusán, az Upanisadok ujjlenyomatán, az emberi Szívben örökké jelenlévőn szilárdan megalapozott tudattal az ember képessé vált arra, hogy biztosan haladjon az Öt Tattva (Elemek, a Természet finom erői) tökéletes uralásában. Ezek úgy ismertek, mint Prithiví (Föld), Ambhas vagy Ap (Víz), Agni vagy Tedzsasz (Tűz), Váju (Levegő) és Ákása (Éter). A tökéletes uralás az Öt Meditáció segítségével érhető el. A Síva-szútra szavaival:

„A tudat Nádikból vagy csatornákból való visszavonásával amely mentén az életerők áramlanak egy hordozóanyagban megvalósítást nyer a Bhúták (elemek) feletti uralom, és a képesség, hogy elszigeteljük és elkülönítsük egyiket a másiktól. "

17. PrITHIVÍ-DhÁRANÁ-MuDRÁ (Föld pecsét)

A Prithiví-Tattva sárga, a betűje (Bidzsa) a Lam, mint titkos jelképe, vagy magja; alakja négyoldalú és Brahmá az elnöklő istensége. Kumbhaka segítségével rögzítsd a Pránát és a Csittát öt ghatiká (két óra) időtartamára. Ezzel a koncentrációval (Adho-Dháraná) elérhető a Föld elem tökéletes ismerete. Ez szilárdságot hoz létre.

Aki kitartóan gyakorolja ezt a Dháranát a Halál bajnokává válik. Beavatottként járja a földet.

A siker ebben az összpontosításban uralmat adományoz a Múládhára-Csakra fölött, amely a Föld-Tattvát irányítja. Következményként pedig az olyan Sziddhik megszerzését, mint a Telekinézis és Levitáció.

18. Ámbhaszí-Dháraná-Mudrá (Víz pecsét)

A gyönyörű Víz-tattva fehér, mint a hold, mint egy kagyló vagy a Kunda virág, kör alakú, mint a hold és betűje (Bidzsa) Vam, mint annak ambróziamagja. Itt Visnu elnököl. Kumbhakát végezve, rögzítsd ott a Pránát és a Csittát öt ghatikáig. (2,5 óra). Ez az Ambhaszí-Dháraná, minden betegség és bánat elpusztítója.

Az Ámbhaszí igen nagy Mudrá és aki tökéletesen ismeri, az szakavatott Jógi. Soha nem találkozik ő a halállal, még a rémületes, legmélyebb vízben sem.

Ezt a nagy Mudrát gondosan el kell titkolni. Aki felfedi, az minden esélyét elveszti a sikerre -valóban az igazat mondom.

Minden betegség és bánat közvetlenül az ember kreatív energiájának hibás irányításának tulajdonítható. Ezért az utalás a „minden betegség és bánat elpusztítójára". Ennek az összpontosításnak a sikeres végzése a Szvádhisthána-Csakra fölötti uralmat adományozza, amely a Víz-tattvát, vagyis az érzelmi szférát szabályozza. Vízenjárás és más értékes Sziddhik könnyen elérhetők általa.

19. ÁgNEJÍ-DhÁRANÁ-MuDRÁ (Tűz pecsét)

75. A Tűz-tattva a köldökben helyezkedik el; vörösen lángol, mint az Indra-Gópa rovar, háromszög formájú; betűje (Bidzsa) magjaként Ram; Rúdra, a siker adományozója elnökli. A Pránát a Csittával együtt rögzíteni kell öt ghatiká idejére. Ez a Tűz-Dháraná elűzi a szörnyű halálfélelmet.

76. Legyen bár gyakorlója lángoló tűzbe dobva ez a Mudrá halálfélelem nélkül életben tartja.

E koncentrációban való siker a Manipúra-Csakra fölötti uralmat adományozza, amely a Tűz-tattvát szabályozza. A tűzönjárás és más Sziddhik könnyen elérhetők általa. Az effajta Sziddhi élénk leírása

található meg Dániel próféta könyvében III. 21-25., ahol olvashatjuk „...ímé négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami Istenek-fiáé."

20. VÁJAVÍ-DhÁRANÁ-MUDRÁ (Levegő pecsét)

A Levegő-tattva fekete, mint a gyógyír a szemekre. Telítve van Szattva minőséggel. Betűje (Bidzsa) magjaként Jam és Ísvara az elnöklő istensége. A Pránát a Csittával együtt rögzíteni kell ebben a Tattvában öt ghatiká idejére. Ez a Vájavídháraná képessé teszi a gyakorlót arra, hogy a levegőn át közlekedjen.

Ez a nagy Mudrá legyőzi az öregkort és halált. E Mudrá gyakorlójának nem kell félnie semmilyen fajta légi balesetből eredő haláltól. Ez elérhetővé teszi az utazást a levegőn át.

Ezt a Mudrát nem szabad tanítani az arra méltatlannak vagy annak, ki nem áhítatos. Úgy cselekedve elvész a siker minden esélye. Ó Csanda! Valóban ez az igazság.

Ebben a koncentrálásban elért siker az Anáhata-Csakra feletti uralmat adományozza, amely a Levegő-tattvát szabályozza. A Levegőn (Kha) keresztüli utazást nem levitációként, telekinézisként stb. kell itt érteni, hanem a dematerializálás (testetlenné válás) és rematerializálás (újra testesülés) komplex folyamataként. Ezért az utalás az „Ísvara iránti odaadásra", - aki elnöklő istensége és ezen megnyilatkozási rendszernek az irányítója - mint egy az élethez szükséges előfeltételre.

21. Akásí-Dháraná (Éter pecsét)

80. Az Éter-tattva színe a legtisztább tengervíz színe. Ennek csíra (Bidzsa) betűje a Ham; ennek elnöklője Szadásíva. Rögzítsd ott a Pránát a Csittával együtt öt ghatiká idejére. Ez az Éterdháraná kinyitja a megszabadulás (Móksa) kapuit.

81. Ki ezt a Dháranát ismeri, igazi Jógi az. Sem öregkor, sem halál nem érinti őt; és nem pusztul el a Pralaja folyamán.

A siker ebben a koncentrációban, a Visuddha-Csakra fölötti uralmat adományozza, amely az Éter-tattvát szabályozza. Előbbutóbb ez az egész világi folyamat, ez az univerzum véget ér.

A Jógi, aki maradandóan megalapozott az Éterben „kinyitotta a Felszabadulás kapuit"; ő már karma nélkülivé vált, mert ahogy a „Fény az Ösvényen", a teozófiai irodalom ama kevésbé jelentős klasszikusa leírta:

„Aki meg akar szabadulni tettei következményeitől (karma) az a megoldást az égben, majd a mennyben keresse. "

A Jógi most már szabaddá vált az öt elem megfelelő kombinációja által, hogy uralja a fenomén világot. Innen az utalás „Nem pusztul el Pralaja közben". Mindazonáltal, hogy az elemeknek ez az uralása nem a végső célja a Jógának azt tökéletesen világossá teszi a következő részlet a Siva-Szútrából;

„Ezekben az alacsonyabb Sziddhikben, vagy képességekben még létezik az érzékcsalódás (Móha) általi bizonytalanság, amit a ragaszkodás okoz, amely meggátolja a szabadságot, vagy megszabadulást a megnyilvánulás világából. "

22. ASVINÍ-MUDRÁ (A lovas pecsétje)

Húzd össze és tágítsd ki a végbélnyílást ismétlődően. Ez az Asviní-Mudrá a (Kundaliní) Sakti felébresztője.

Ez az Asviní, nagy Mudrá. Kiküszöböli a végbél minden betegségét; erőt és vitalitást ad és megakadályozza a korai halált.

Ez a Mudrá abból a szempontból különbözik a Dzsala- és SuskaVasztitól (I.46-49), hogy mind a koncentráció, mind a Prána vitálisan jelen van és beleszőtt a folyamatba. A regeneráló közeg a „Misztikus Tűz" (Kundaliní-Sakti) és nem a víz.

23. PÁSINÍ-MUDRÁ (A madárfogó pecsétje)

Mindkét lábad vesd át a nyakadon a hát irányába és tartsd erősen együtt, mintha hurok tartaná. Ez a Pásiní-Mudrá, amely a Saktit felébreszti.

Ez a nagy Mudrá erőt és sikert adományoz. Szorgalmasan kell annak gyakorolnia, aki tökéletességre törekszik.

Ez a Mudrá egy bizonyos „Halászana" (az eke) testtartáshoz hasonlít; a fő különbség abban áll, hogy mind a Pránát, mind a Csittát létfontossággal magában foglalja. Kundaliníre időnként „Nagy Madár"-ként hivatkoznak, ezért az utalás a madárfogóra. Ez kitűnő előkészítést képez a Kundaliní-Sakti felébresztése.

24. KÁKÍ-MUDRÁ (A Varjú pecsétje)

A varjú csőrének alakját felvevő szájjal idd a levegőt nagyon lassan. Ez a Kákí-Mudrá, mely legyőz minden betegséget.

Ezt a nagy Mudrát az összes Tantrában titokban tartják. Ezzel az ember, mint egy varjú, megszabadul az összes betegségétől.

Ez a Mudrá hasonló a Vátaszára-Dhautihoz minden betegség elpusztítójához. Mi hát a titka? A titok e Mudrá ezoterikus értelmezésében áll. Nem a levegő megivására utal, hanem a Prána felszívódására, összegyűjtésére és szétosztására az egész szervezet minden részébe. Valódi természeténél fogva titokban kell tartani.

25. MÁTANGINÍ-MUDRÁ (Elefánt pecsét)

Nyakig érő vízben állva orrlyukainkon át vezessük be a vizet, majd szánkon keresztül távolítsuk el.

Utána, a szájon keresztül vezessük be a vizet, és az orrlyukakon keresztül távolítsuk el. Ezt ismételten meg kell tenni. Ezt Elefánt-Mudrának hívják, ez az öregkor és halál elpusztítója.

Ezt a Mudrát figyelmesen, egy elhagyatott helyen tanúk mellőzésével kell gyakorolni. Így cselekedve az ember erőssé válik, mint egy elefánt.

Bárhol legyen is, a Jógi élvezi így a szakadatlan kényelmet és gyönyört. Azért ezt a Mudrát nagy szorgalommal kell gyakorolni.

Megjelenésében nagyon sok hasonlóságot mutat a Vjut- és a SítKramához, a víz segítségével történő megtisztító gyakorlatokhoz, melyeket az Első Leckében (I. 58-60) írtunk le. Van ugyanakkor egy még titkosabb jelentése, melyet a buzgó és értelmes gyakorlónak fel kell fedeznie.

26. BHUDZSANGINÍ-MUDRÁ (Kígyó pecsét)

Szájadat egy kissé előre kitolva idd a levegőt a garattal. Ez a Kígyó-Mudrá, az öregkor és halál megsemmisítője.

Ez a Mudrá gyorsan gyógyítja az összes hasi betegséget, különösen az emésztési zavart, gyomorrontást, stb.

Ez a Mudrá szintén emlékeztet a Vátaszára-Dhautira, minden betegség elpusztítójára. Megosztja titkait elődjével a Kákí-Mudrával, s együtt egy haladó és finom megtisztító gyakorlat csoportját képezik. A fizikális előnyökre történt utalások nyilvánvalóan ürügyként szolgálnak.

A MUDRÁK HASZNAIRÓL

Ó Csanda! Eképpen elmagyaráztam néked a Mudrák leckéjét. Magasan értékelt kincsként őrzi őket minden beavatott. Ezek megsemmisítik az öregkort és a halált.

Nem szabad válogatás nélkül felfedni ezeket: sem arra méltatlan személynek, sem olyannak, kiből hiányzik az igaz áhítat. Gondosan titokban kell tartani. Nehéz elnyerni ezt még a Déváknak is.

Ezeket a Mudrákat csak egy őszinte, becsületes és békés gondolkodású személynek szabad feltárni, aki hűséges Gurujához és jó családból származik. Ezek a Mudrák boldogságot és szabadságot adományoznak.

Ezek a Mudrák elpusztítják a betegségek minden fajtáját és növelik a gyomortüzét annak, aki szorgalmasan gyakorolja őket.

Őhozzá a halál sosem jön el, sem öregkor, sem hasonló; nem kell félnie tűztől, víztől vagy levegőtől.

Köhögés, asztma, lépnagyobbodás, lepra és húszféle nyálka megbetegedés a legbiztosabban elpusztítható e Mudrák gyakorlásával.

Ó Csanda! Mit is mondhatnék még neked? Röviden, a közvetlen siker garantálásában semmi e világon nem hasonlítható a Mudrákhoz.

A Mudrá-rendszer, ha jól megértették, magába kívánja foglalni a Jóga teljes tartományát. Remekül feldolgozza a Mantra-, Hatha-, Laja-, Kundaliní-, Krija-, Náda-, Bhakti-, és Rádzsa-jógákat. Semmi sem maradt ki. A tiszta számára - akinek van szeme a látásra és van füle a hallásra - ez egy tökéletes egészet képvisel, ahol ennek különböző részei (Mudrák) a finom tapasztalatok gördülékeny sorrendjét alkotják állandóan haladva a „durvától" a „finomabb" felé. Ezek a Mudrák szemmel láthatóan gondatlan zűrzavarban vannak összedobálva a tapasztalás különböző sorrendjének jelképeiként, ahol egy dolog mindig valami mást jelent. Ők együtt egy kozmikus viszony (egy hatalmas Szimbólum) szerves rendszerét képezik, ahol az összes különféle elem tökéletes összhangban illeszkedik, hogy a Jóga igazi szándékának és céljának kifejezését szolgálja.

Ezért hiba azt gondolni, hogy az ember könnyen elszigetelhet bizonyos részeket (technikákat) azért, hogy saját feje szerint cselekedjen. Ezt téve ugyanis az ember lerombolja a Mudrákat; így cselekedve romba dönti a Jógát. A Jógát „Egésszé" kell tenni. Ez a Mudrá-rendszer legnagyobb igazsága is. Ez a nézőpont szerfölött igazolhatóvá és tisztává válik abban a pillanatban, ahogy elkezdünk valamiféle sorrendet bevezetni a Mudrák rejtélyes zűrzavarába a szövegben adottak szerint. A Mudrákat megfelelő, egymásra következő sorrendiségükben vizsgálva egyszerre csak kevésbé titokzatosnak találjuk őket.

Először „bármit is tegyen a Jógi, nyelvét (lángját) mindig felfelé fordítva kell tartania", akárhol legyen mindig gyakorolja a (1) Nabho-Mudrát. Az e Mudrá által adományozott kétségtelen fizikai előnyöktől eltekintve, a cél mindenekelőtt az, hogy állandóan emlékezzünk arra, „ahonnét elbuká az ember"; ez jelzi az állandó törekvést a Legmagasabbhoz az Istenhez. (2) Bhudzsanginí-Mudrá, (3) Mátanginí-Mudrá és (4) Kákí-Mudrá ide tartozónak látszanak, progresszív és finom megtisztító gyakorlatokat képeznek. (5) PásiníMudrá nemcsak mint kiváló Ászana szolgál, de előkészíti KundaliníSakti felébresztését is. (6) A Vadzsrolí (Kézenállás) és (7) Viparítakaraní (Fejenállás) következik azután és eltekintve az általuk adott számottevő fizikai előnytől, a hazatérés „élő és dinamikus" jelképét is alkotják, összegyűjtve a pszicho-spirituális energiákat (Megfordító pecsét) a belső utazáshoz. (8) Tádágí-Mudrá, majd a (9) Mahá-Mudrá a Susumná rendszer aktiválását szolgálja a két „tanú", Idá és Pingalá (lásd a Pránájáma Ötödik Leckéjét) segítségével; ezek, mint előkészítés szolgálnak az (10) Asviní-Mudrá, és azután természetesen (11) Uddíjána-Bandha, (12) Múla-Bandha, (13) Dzsá■

landhara-Bandha, (14) Mahá-Bandha és (15) Mahá Vedha végzéséhez, amelyek együtt egy tökéletesen egymásba kapcsolódó rendszert képeznek, kikövezve az utat a hatalmas Kundaliní Istennő (16) Sakticsálaní felemelkedéséhez.

Utána következik a (17) Jóni-Mudrá, mert „Sakticsálaní nélkül a Jóni-Mudrá (Anyaméh-pecsét) terméketlen marad". (III. 57.) A Jóni-Mudrában elért siker („a legnagyobb titok" - minden Mudrá mindig a legnagyobb titok!) kikövezi az utat a tökéletes összpontosításhoz és a finom elemek (Tattvák) tökéletes uralásához; a Saktival egyesülve a Jógi most továbbhalad hogy meghódítsa az öt Dháraná-Mudrát (18) Párthiví, (19) Ámbhaszí, (20) Ágnejí, (21) Vájaví és (22) Akásí-Mudrát. Képletesen szólva, a Jógi már átutazott a Múládhárából (legalsó csakra) a Visuddhába (középső csakra) és rálépni készül a Királyi Ösvényre, a Rádzsa-Jóga ösvényére, keresve a Manasz-tattva (Csittákása) uralását. (23) Mánduki-Mudrá, eltekintve a felső (Agyalapi mirigy-Tobozmirigy) rendszer kölcsönös összekapcsolódásától, ez szimbolizálja a megszabadulás szilárd lángjának (nyelv) jelenlétét, (mint egy gyertyafény egy szélcsendes helyen). (24) Sámbhaví-Mudrá, az oly dicséretreméltó, nem más, mint összpontosítás az Ádzsnyá-csakrára; pislogás nélkül, semmibe révedve, a Jógi a békével telten elmélyedve szemléli az „Önnön-fényében-ragyogót."

(25) A Khecsarí-Mudrá szimbolizálja e Jóga befejező szintjét. A Ha (Egyéni Lélek) egyesülését a Tha-val (Síva); az én az ÉN-nel, egyesült. Az Ádzsnyától a Szahaszráráig a legtitkosabb ösvény mentén a vándorló láng egy áldott csapást vág beteljesítve egy tökéletes Unio Mysticát a tiszta Csidákása (tiszta spirituális tér) birodalmaiban. A Jóga Vászistha szavaival:

„Magasztalom azt a Csidátmant, aki abban a közbenső állapotban van, amikor Prána és Apána felszívódtak egymásban. Szüntelenül azon a Csidátmanon meditálok, aki az Akásában van közvetlenül az orrom töve előtt, amikor Prána és Apána kihunyt. Így értem el a Dévák által imádott Legfelső Állapotot, hibátlan látomásomon keresztül. "

Az üdvösség és megvilágosodottság e megdicsőülése elér „lentre". Sem betegség, sem öregkor, sem halál nem jön el. A „test" fénylővé (Deva-szerűvé) válik az örökkévaló élet idejéig. „Mert az

Úr halhatatlannak teremté az embert, és az Ő örökkévaló képmására formálá őt."

A Mudrák, amikor helyesen értettük meg, a kozmikus viszonyok hatalmas szimbólumaként tárulnak fel.

A Jóga igaz jelképeként. Paradox módon a Mudrák megszabadulást hozhatnak a bölcsnek, de szolgaságot az ostobának. Mert a Jóga a paradoxonok legbámulatosabb kertje. A helyes megértéséhez való kulcs nélkül nem egy kertté kezd el átváltozni, hanem egy valósággal járhatatlan dzsungellé az igazság tisztátalan keresője számára.

Alapvető Összefüggések

1. TÁBLÁZAT

Ezek a Csakrák „bele vannak szőve" a Szusumnába (a Központi Idegrendszer magjába) és egy komplex háromágú Csakra-Rendszer (Éteri, Asztrá), Szellemi) szerves részét képezik. A Csakrák diagramja kedvéért és egyéb érdekes idevágó információért lásd „a Csakrák" és „A látható és láthatatlan embert" C. W. Leadbeater-től és "a Kígyó erőt" Arthur Avalontól.

A Tudat Hordozó-közegeinek vagy Alapelveinek Osztályozása

2. TÁBLÁZAT

Az ember finom anatómiája

A negyedik lecke

„A tiszta Átman, az öt tokkal* való egybeolvadása miatt, olyannak tűnik, mint maguk a tokok, mint a kristály esetében, amely olyan színekben jelenik meg (kék, vagy vörös) amilyen színű (éppen kék, vagy vörös) kelmével érintkezik."

(Átmabodha, 14. versszak, Srí-Sankarácsárjától)

„Az érzékelés ereje fölötti teljes kontrollal a kifelé forduló tudatot befelé lehet fordítani, így az központosítottá válik Atmanban, a Valóság egyéni vonásokkal felruházódott centrumában.

(Siva-Szútra, III. 12)

Pratjáhára

Érzelmi és Szellemi Kontroll

Gheranda:

Most beszélek neked a nagy Pratjáháráról. Az ilyen tudással minden szenvedélyt, mint pl. a bujaság stb. elpusztítasz.

Bármikor is elvándorol a Csitta (az alapelvet értve), vonzódva a különféle látható dolgokhoz, hozd vissza az ÉN irányítása alá.

Amikor dicsőítéssel vagy bírálattal szembesülsz, jó beszéddel, vagy rossz beszéddel, vond vissza elmédet mindezektől és helyezd az ÉN irányítása alá.

Vond vissza elmédet az édes illatoktól, vagy rossz szagoktól, vagy bármilyen illattól és helyezd azt az ÉN irányítása alá.

A mézédes vagy savanyú íztől, a keserűtől vagy bármely mástól, amelyhez elméd vonzódhat, vond azt vissza és helyezd az ÉN irányítása alá.

Ez a legrövidebb lecke ebben a Jóga tanulmányban, és mégis, talán ez az, amelyet a leghosszabb ideig tart megtanulni: az érzékek, vagy érzékszervek fölötti uralom, melyre időnként úgy céloznak, mint az elme visszavonása az érzékek tárgyairól. Az elme kontrollálása nem egy olyan dolog, amit egy nap alatt meg lehet oldani. Roppant nagy türelmet és ügyes hozzáértést igényel. Talán sok évnyi kitartó gyakorlás és bölcs lelki függetlenség után lesz belőle valami.

Észrevehető, hogy az író csak négy érzéket említ: látás, hallás, szaglás és ízlelés. Nyilvánvaló, hogy a tapintás érzéke már viszonylagosan a kontroliunk alatt áll, legalább ennél az érzéknél: kiválaszthatjuk, hogy mit tapintunk meg, vagy megengedhetjük magunknak, hogy nagy mértékben érintkezzünk vele akaratunk szerint. Az biztos, hogy például az eső eshet ránk és a legbiztosabban érezzük hatását, de a hatások, amelyek más érzékeken át jönnek belénk, sokkal „illékonyabbak", sokkal finomabbak és a pszichológiai reakciókat, melyeket gyakran kiváltanak bennünk nem oly könnyű kivédeni. Ez Pratjáhárát követel. Az elme eldöntheti, hogy „kivándorol" az érzékek bejáratán át szabadjára engedve; vagy a világ kényszerítheti be magát ugyanazokon a bejáratokon keresztül. Bármelyik esetben az ember elveszítheti az Én-kontrollját.

„Az Én-t nem az érzékeken keresztül kell látni, mert ezek kifelé tekintésre alkalmasak; azért van, hogy az ember kifelé lát és nem befelé, önmagába. Az öröklétet kereső bölcs ember befelé forduló szemekkel néz."24 A Pratjáhára a Jógi képessége, hogy teljesen elkülönítse az elmét az érzékszervektől és minden pszichológiai kondícionáltságtól, amelyek ilyen érzék függőséget foglalnak magukban.

Mint a teknősbéka, mely visszahúzza fejét a páncéljába. Egy ilyen visszahúzódás nagyon finom, nagy gyakorlottságot igénylő dolog. Az nem fog segíteni, ha egyszerűen becsukjuk szemünket és fülünket, s bezárjuk szánkat és orrlyukainkat, mert abban az esetben, bár kizárjuk a világot, az elme érintkezésben marad a belső érzékszervekkel. Az igazi Pratjáhára nem tagad, ezért érzékeli az elme szabadon futását. Ami megtagadja őket, az az elme finom energiája. Abban a tagadásban ott van a megszabadulás; az ilyen tagadásban, ott van a kontroll.

A Pratjáhára gyakorlati kivitelezésére vonatkozó speciális instrukció a Jóga-irodalomban távollétével tüntet. A Patanydzsali-Jóga-Szútra a maga megszokott rejtélyes módján vet némi fényt a kérdésre: „A Pratjáhára, vagy visszavontság, az nem más, mint az érzékek elmeközeghez való hasonulása, önmaguknak a tárgyaktól való visszavonása által. Ezután az érzékek fölötti legnagyobb uralom következik.25

Mert egészen addig, míg az elme „hozzákapcsolt marad", még ha egyetlen érzékhez csatolódik is, bármilyen felületesen is az az elme világi fogságban van és az érzékek teljesen uralni fogják bármennyire is elmélyültnek látszódjék az az elme. A Pratjáhára, vagy tökéletes visszavonás, akkor ér célt, amikor az elme felszívódott önmagában, - elnyelődött. Az elnyelődésnek az a pontja egy határok nélküli ponttá, a tökéletes kontroll pontjává válik. A Pratjáhára a Jóga középső területét birtokolja, egyensúlypont, a külső és a belső között egyensúlyozva.

„Az elme elnyelődése a Legfelsőbb Tudatban azáltal, hogy ráébredünk: Minden dologban ott van Átman, ez Pratjáháraként ismert (az elme visszavonása), amelyet a megszabadulás után kutatóknak gyakorolni kell."

A Pratjáhára nem tagadja annyira a világot, mihelyt a Jóginak megengedi, hogy felfedezze az ő igazi értelmét.

Egy bizonyos hagyomány szerint, a Pratjáhára összefüggésbe hozható az idő hosszával, ameddig a Prána teljesen összpontosított egy ugyanazon helyen. A magasabb Jóga kijelenti, hogy amikor „a Prána a Brahmarandhrában marad közel 25 paláig (hat lélegzetet hívnak egy palának), az a Pratjáhára."27

A kapcsolatot a Prána és az Elme között, és mindkettő feletti uralmat teljesen megtárgyalják a következő leckék. Abból a célból, hogy megközelítsük a megszabadulás kapuit, minden más kaput be kell zárni. Ezért van a Pratjáhára. Ahogy a Gítá mondja:

„Minden kaput (Érzék-szervek) becsukva, az elméjét a szívbe zárva, az élet-lehelet (Prána) a fejében összpontosítva, a Jóga által koncentrálva, az egyszótagú Ökökkévaló OM-ot énekelve, RAJTAM meditáljon. A távozó, ha így hagyja el testét a legmagasabb ösvényen halad."

A Pratjáhárát így megtárgyalva, a bölcs Gheranda következőleg a Pránájámával foglalkozik.

Az ötödik lecke

„Ahogyan a fémek salakja elég a fújtatóval szított tűzben, úgy a helyes módon kontrollált és szabályozott légzés méginkább elpusztítja a test minden tisztátalanságát és kiigazít minden tökéletlenséget. Gyógyítsd meg a fizikai jellegű defektusokat, betegségeket, légzési gyakorlatokkal, az elme betegségeit és izgalmi állapotait az elme összpontosításának gyakorlataival; az érzékek hibás kötődéseit és káros szenvedélyeit az elme visszavonásának gyakorlatával, és végül, győzd le a Prákriti Gunái által teremtett zavarokat és minden alantas eredetű hitvány tulajdonságot a meditáció gyakorlatával. A múlhatatlan AUM a legmagasabb Brahman; a légzésszabályozás a legmagasabb Tapasz, aszkétikus gyakorlat; semmi sincs magasabb, mint a Szávitrí (Gájatrí) mantra; a csendnél az Igazság magasabb."

(Manu, VI. 71-72; II. 83)

Pránájáma

Gheranda:

1. Most átadom neked a helyes Pránájáma technikát. Ennek gyakorlásával Istenszerűvé válsz.

E nyitó versszak rejtett értelme az, hogy léteznek helytelen Pránájáma gyakorlatok, e tárgy éppolyan mértékben félreértelmezett, mint a Mudrák.

2. Mindenek előtt megköveteltek ezek a dolgok: Egy jó hely, egy megfelelő idő, szabályozott táplálkozás és végül a Nádik (a Prána-energiák finom csatornái) megtisztítása.

A Pránájáma célja kettős: Teljes harmónia és komplett mentális kontroll. „Csak ennek az ingatag elmének a kontrollálása az, amiért az intelligens Jógi Pránájámát végez. A bölcs mondás úgy szól, hogy a Prána kontrollja vezet az elme kontrolljához, és okoz mindenek feletti látomást. Boldogságot gerjeszt, és elijeszti az érzéki tárgyakat az elmében való felmerüléstől.29

a. Hely

Ezt a Jóga gyakorlatot nem szabad végezni távoli tájakon sem erdőben, sem egy nagyvárosban embertömeggel körülvéve; ha úgy tesz valaki, elesik a siker elérésétől.

Egy távoli vidéken a kezdő elveszíti hitét; egy erdőben az ember elveszíti a megfelelő oltalmat; és emberek közepette megszámlálhatatlan figyelem elterelésnek teszi ki magát az ember. Ezért az embernek el kell kerülnie ezt a hármat.

Egy jó vidéken, ésszerű irányítás alatt, ahol elegendő jó táplálék érhető el, hányattatásoktól és figyelem eltereléstől mentesen az embernek fel kell állítania egy kis kunyhót falakkal bekerítve.

Egy ilyen bekerített hely középpontjában föl kell ásni egy kutat és egy víztartót. A kunyhó ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony; meg kell tisztítani a rovaroktól.

7. Alaposan be kell kenni tehéntrágyával. Egy ilyen elzárt helyen kell gyakorolni a Pránájámát.

Amit fontos dolog itt észben tartani, az az, hogy a Pránájáma gyakorlatát egy privát helyen, biztonságban kell elvégezni a megfelelő ételekkel és vízzel bőségesen ellátva, tiszta és friss levegővel kellemes környezet közepette és oltalmazva a kíváncsi és tolakodó tekintetektől. A józan ész kell, hogy legyen a védjegye minden igaz Szádhakának, vagy Jóga-gyakorlónak.

b. Idő

Ezt a Jóga-gyakorlatot nem szabad elkezdeni egyik itt következő évszakban se: tél, koratavasz, nyár vagy esős periódus. Ha valaki ezek közül valamelyikben kezdi sok betegséget szed össze.

A kezdőnek ezt a Jóga gyakorlatot tavasszal, vagy ősszel kell elkezdenie. Csak így kerüli el a Jógi a betegségeket és éri el a beavatottságot.

Az évszakok a tizenkét hónap alatt az ő sorrendjük szerint ismétlődnek kezdve Csaitrával (március) és végződve Pálgunával (február). Minden évszakra 2 hónap jut. De Minden évszakot négy hónapig tartónak tapasztalunk kezdve Mághával (január) és befejezve Phálgunával (február).

A Tavasz áll: Márciusból és Áprilisból; a Nyár Májusból és Júniusból; az Esős évszak Júliusból és Augusztusból; az Ősz Szeptemberből és Októberből; a Tél Novemberből és Decemberből és a Hideg évszak Januárból és Februárból.

Most beszélek neked arról, ahogyan az évszakokat tapasztaljuk: Januártól Áprilisig az évszakot Tavasznak hívjuk.

Márciustól Júniusig Nyárnak hívjuk; Júniustól Szeptemberig Esősnek.

Augusztustól Novemberig Ősznek; Októbertől Januárig Télnek és a Novembertől kezdődő négy hónapot Hideg évszaknak hívjuk.

Ezt a Jóga-gyakorlatot a Tavasz vagy az Ősz közül bármelyikben el lehet kezdeni, mert akkor különösebb erőfeszítés nélkül elérhető a siker.

Egyáltalán nem tanácsos a Pránájámát szélsőséges évszakokban (nyár, tél) kezdeni, mivel néhány gyakorlat károsnak bizonyul, ha nagyon hideg, vagy nagyon meleg hőmérsékleten kezdődik végrehajtása. Ez számos kellemetlen betegséget okoz és felborítja a keringési és légzőrendszert. Az intelligens Szádhaka azzal a ténnyel is számot vet, hogy az éghajlati feltételek vidékenként drámaian eltérőek lehetnek.

c. Szabályozott Táplálkozás

16. Az ki szabályozott étrend nélkül kezd neki e Jóga gyakorlatnak, különféle betegségeket arat, és nem sikerül sikert elérnie.

Az érzékeny és intelligens Szádhaka biztosítja, hogy táplálkozása gondosan szabályozott és tiszta (Szattvikus) legyen. Mert ahogy a Bhagavad-Ghítá kifejezi:

„Az emberek akik tiszták, azoknak ételei is tiszták, amely egészséget, mentális erőt, fizikai erőt és hosszú életet ád, amely ízletes, megnyugtat, és táplál, s amely megörvendezteté az ember szívét. A Radzsasz emberei olyanok, mint a Radzsasztikus ételek: savanyú, csípős, sós és száraz, nehézkesség, betegség és fájdalom előidézője. A Támasz emberei oly étket esznek, mely állott és ízetlen, amely romlott, és előző napról maradt. Tisztátalan, alkalmatlan szent akadozásra. "

A Jógi egyen rizst, árpa- vagy búzakenyeret, Mudga babot, széles babot, csicseriborsót stb. Ezeket meg kell tisztítani és megszabadítani a pelyvától.

Ehet ő Patolát (uborkafajta) kenyérfa-gyümölcsöt, mánakaut, (Árum Colocasia), Kakkolát (Bogyófajta) Dzsudzsubét, Bonduc-diót (Bonducella Guilandiná), uborkát, banánt, fügét.

Az éretlen banánt, kis banánt, a banán tövét, és gyökereit, brindzsalt, a riddhi növény gyökereit és gyümölcsét.

Zöld, friss zöldségeket, fekete zöldségeket, a patola leveleit, a Vásztúkát (spenótfajta) és himalocsíkát; ezt az öt fajta zöldséglevelet dicsőítik a Jógik.

A tiszta, édes és lágy ételt ízletes és kellemes legyen megenni, félig töltse meg a gyomrot - ezt Mítáháraként, vagy szabályozott táplálkozásként ismerik.

A gyomrot félig kell tölteni étellel, negyedrészig vízzel a megmaradt részt üresen kell hagyni, hogy a gázoknak szabad mozgást engedjünk.

E Jóga-gyakorlat kezdetén a Jóginak tartózkodnia kell a keserű, savanyú, fanyar, sós és sült dolgoktól; szintúgy az aludttejtől, savótól, nehéz zöldségektől, alkoholtól és a túl érett kenyérfagyömölcstől.

Úgyszintén Kulattha, és Maszúra babtól, Pándu gyümölcstől (Trichosantes Dioeca), tököktől és zöldségszáraktól, dísztököktől, bogyóktól, kapitthától (Feronia elephantum), Kanta-bilvától és Palásától (Butea frondosa).

Szintúgy kadambától (Nauclea cadamba), Dzsambírától (citrom), bimbától (Momordica monadelpha), Lakucsától (kenyérfa-gyümölcs féleség), fokhagymától, lótusztól, kamarangától, pijálától, (Buchanania latifolia), Hingutól (Assafoetida), Salmalitól (Salmalia malabarica) és kemukától (Colocasia antiquorum).

A kezdőnek tartózkodnia kell a sok utazástól, nők társaságától és a tűznél való melegedéstől. Ugyancsak kerülje a friss vajat, ghí-t, sűrített tejet, cukrot, cukornádlét, stb.

Úgyszintén az érett banánt, kakaóbabot, gránátalmát, szőlőket, lavaní gyümölcsöt (Anona reticulata) és mindent, ami savas leveket tartalmaz.

De cardamont, szerecsendiót, szegfűszeget, rózsaalmát, (Eugénia jambolana), Dzsámbalát (Pandanus odoratissimus), nemi izgatószereket, myrobalant (Terminalia chebula) és datolyát ehet a Jógi gyakorlása idején.

Könnyen emészthető, élvezetes, lágy ételeket, a test táplálására alkalmasakat ehet a Jógi kedve szerint.

De tartózkodnia kell a Jóginak a nehezen emészthető, rossz, vagy bűzös, nagyon meleg, vagy nagyon hideg, valamint az állott ételtől.

31. Mint ahogy tartózkodnia kell a kora reggeli fürdéstől, koplalástól stb., bármilyen a testre ártalmastól, a csak napi egyszeri evéstől, vagy egyáltalán nem evéstől, vagy az étlen maradástól három óra hosszánál tovább.

A helyes, szabályozott táplálkozás kérdése létfontosságú a Pránájáma sikeréhez. A diéta technikailag szólva „Szattvikus" (édes, tiszta, egészséges, tápláló és kellemes) kell hogy legyen, egyébként a harmónia, és a Prána folyamok szabad áramlása a Nádikon keresztül nem történik meg, függetlenül attól, hogy az ember milyen keményen végzi a különféle előírt gyakorlatokat; és a Náda (belső hang, a siker és boldogság adományozója) pedig örökre megfoghatatlan marad (lásd Hetedik Lecke 10-11 Raszánanda-Jóga-Szamádhi). A gyakorlás során az étkezés legyen rendszeres és elegendő menynyiségű.

A táplálkozás e kérdésére koncentrált érzékenység kifejleszt egy ösztönt a megfelelő étel iránt és a Szádhaka mindig pontosan fogja tudni mit, mennyit és mikor vegyen magához.

A Szattvikus ételek között (Pránájáma-barát ételek) között a következő reprezentatív mintát említhetjük - a lista a teljesség igénye nélkül: alma, articsóka, spárga, sárgabarack, aubergine, banán, bab, vaj, író, árpa, barna és búzakenyér, káposzta, sütemény, csicseriborsó, karfiol, ribizli, uborka, sárgarépa, zeller, cseresznye, gesztenye, kókusz, datolya, sajt, kukorica, füge, szőlő, ghí, grapefruit, mogyoró, méz, apró zöld citrom, lencse, fejes saláta, citrom, makaróni, tej, mandarin, narancs, zab, olajbogyó, paszternák, borsó, körte, ananász, burgonya, mazsola, földimogyoró, gránátalma, rizs, rozs, spenót, eper, paradicsom, dió.

A Pránájáma ellenségei kétfélék: Radzsasztikus és Tamasztikus ételek. Az előbbi között találjuk: kávé, kakaó, hal, fokhagyma, mustár, hagyma, ovaltine, bors, retek, rebarbara, só és még sok más. A Tamasztikus ételek: mindenféle hús, sült ételek, sonka, füstölthal, mártások, osztriga, pácok, szószok, ecet és italok, mint a sör, szeszek, és bor és a dohány és bármi amit kétszer főznek (felmelegítenek) és bármilyen tisztítatlan étek.

A Pránájáma-gyakorló nagymértékben vegetáriánus és nem teheti meg, hogy ne legyen az, ha valóban el kívánja kerülni a betegséget és sikert akar elérni.

32. Beszabályozva életedet ezen a módon, gyakorolhatod most már a Pránájámát. Először, mielőtt elkezded a gyakorlatodat végy magadhoz egy kis tejet és ghít (olvasztott vaj) naponta, kétszer egy nap, reggel és este.

d. A Nádik Megtisztítása

33. Ülj antilop, vagy tigrisbőrön vagy kusa füvön (Poa cynosuroides), vagy a földön arccal kelet vagy észak felé. A Nádikat megtisztítva kezdheted Pránájámát.

Csandakápáli:

34. Könyörület Óceánja! Hogyan tisztulnak meg a Nádik, mi a Nádik megtisztítása? Mondd el nekem, mert égek a vágytól, hogy tanulhassak.

Gheranda:

A Váju nem lép be a Nádikba, addig, míg azok telve vannak tisztátalanságokkal. Hogyan érhető el akkor hát siker a Pránájámában? Hogyan lehet szert tenni az Igazság (Tattva-Dzsnyána) ismeretére? Ezért kell megtisztítani először a Nádikat. Pránájámát csak ez után lehet gyakorolni.

A Nádik tisztítása vagy Szamanuval (Mantrával) vagy Nirmanuval (Mantra nélkül) történik. A Szamanut a Bidzsa mantra segítségével gyakorolják; a Nirmanut fizikai tisztításokkal hajtják végre.

A fizikai tisztításokat (Dhauti) már leírtuk, mint a hat Szádhanát. Hallgasd most, ó Csanda a Szamanu (Mantrával) gyakorlatot.

Felvéve a lótusz testtartást a Jógi először hajoljon meg a Gurunak stb. tanítója utasítása szerint; utána gyakorolja a Nádik megtisztítását, amely sikert hoz a Pránájámában.

A „durva" Nádikat a Dhautik segítségével megtisztítva a Szádhaka most már kész arra, és buzgó, hogy nekilásson a „finom" Nádik megtisztításának. Ez a megtisztítás egy bizonyos fokú elmekontrollt igényel. Emiatt írta le az előző lecke a Pratjáhárát.

Egy füstszínű és ragyogással teli Váju-Bídzsán (Jam) elmélkedve lélegezzen a bölcs Jógi a Csandra-Nádíval, (bal orrlyuk), tizenhatszor ismételve közben a Bídzsát.

Tartsa vissza a lélegzetét addig, míg hatvannégyszer elismétli a Bídzsa-Mantrát; utána lélegezzen ki a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk) mialatt a Bídzsa-Mantrát harminckétszer elismétli.

Utána emelje fel a Tüzet a köldök tövénél lévő Tedzsasz-tattvából, elmélkedjék ennek a Prithiví-tattvával való vegyülésén, mialatt belélegez a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk) és ismételje az Agní-Bídzsát (Ram) tizenhatszor.

A lélegzetet vissza kell tartani (Kumbhaka) amíg a Bídzsát (Ram) hatvannégyszer ismételgeti és utána ki kell lélegezni a

Csandra-Nádíval (bal orrlyuk) mialatt a Bidzsát harminckétszer ismétli.

43. Elmélkedve az orr tövén lévő Hold ragyogó fényességén lélegezzen be a bal orrlyukkal ismételve a Bidzsát (Vam) tizenhatszor.

44. Tartsa vissza a lélegzetet mialatt a Bidzsát hatvannégyszer

ismétli. Ugyanakkor képzeljen el egy, a Holdról ömlő nektárfolyamot és tisztítsa meg mindegyik Nádit; utána, míg a Bidzsát (Lam) harminckétszer ismétli, lélegezzen ki a Pingalá-Nádíval (jobb orrlyuk) elképzelve, hogy a megtisztítás teljes.

A „finom" Nádik megtisztításának sorrendje az Anáhatától (Szív-csakra), „elmélkedve Váju-Bídzsán (Jam)..." lefelé a másik három Csakráig, úgy mint Manipúra, „ismételve az Agni-Bídzsát (Ram)..." „Szvádhisthána,..." ismételve a Bidzsát (Vam) és végül Múládhára, vagy „Gyökér-csakra...", miközben ismételgetjük a Bidzsát (Lam). „A szív érintésével" tökéletesen megtisztított alsó Nádikkal a Jógi most már biztosan haladhat a Pránájáma elvégzésében. Bölcsesség van abban, hogy kezdetben a Jam Bídzsa-Mantrával történik a megtisztítás; a Cshándogja, Upanisad szavaival szólva:

„ Valóban mondom, ez az a három szótag, Szat, Ti, Jam. A Szat az a halhatatlan. A Ti, az a halandó. A Jam, ezzel a Jógi összetartja e kettőt. És mert a Jógi ez-zel a kettőt (együtt-) összetartja, éppen ezért Jam ez. Az, ki ezt ismeri, nap mint nap mennybéli világokban jár. "

Csak az igazi Szádhaka az, ki végül felfedezi a Jam igazi jelentését, azt, mely „a kettőt" együtt tartja a kulcsot a Pránájámához.

Egy ilyen gyakorlattal megtisztított Nádikkal vegyen ő föl egy szilárd testtartást és végezzen Pránájámát.

A Kumbhaka nyolcágú: Szahita, Szúrjabheda, Uddzsájí, Sítalí, Bhasztriká, Bhrámari, Múrccshá, és Kevalí.

1. Szahita (Be- és kilégzéssel)

47. A Szahita kétágú: Szagarbha és Nirgarbha. Az elsőt a Bídzsa-Mantra ismétlődése kíséri; a másodikat nem.

1

Először a Szagarbha-Pránájámáról tájékoztatlak. Felvéve a Szukhászana* testtartást, arccal kelet, vagy észak felé fordulva meditálj Brahman, Radzsasszal teli, színében vörös A betű alakjában.

Lélegezzen be a bölcs az Idá-Nádíval, (bal orrlyuk) tizenhatszor ismételve közben a Bídzsát (A). Közvetlenül a belélegzés után végezze el az Uddíjána-Bandhát.

Ezután egy kék színű, Szattva minőséggel teli Harin meditálva tartsa vissza a lélegzetét, amíg hatvannégyszer ismételgeti a Bídzsát (U).

Azután a fehér színű Támasszal teli Síván meditálva lélegezzen ki a jobb orrlyukkal míg a Bídzsát (M) harminckétszer ismételgeti.

Majd lélegezzen be a Pingalával (jobb orrlyuk) tartsa vissza a lélegzetet Kumbhakával és lélegezzen ki az Idával (bal orrlyuk) ugyanabban a folytatólagos rendben.

Ezt ismétlődően kell gyakorolni, váltogatva az orrlyukakat. Kumbhaka közben, mindkét orrlyuk legyen zárva, a jobb a (jobb kéz) hüvelykujjával, a bal a kisujjal és a gyűrűsujjal; soha ne használd a mutató és a középső ujjadat.

Ennek a kényes és finom folyamatnak az egymást követő meditációs sorrendje az Anáhata-csakrától a következő szavakkal jelzett. „Brahmá, a Radzssasszal teli, színében vörös A betű alakjában", a Visuddha-Csakráig, „amely kék színű és Szattva minőséggel teli...". Az Ádzsnyá-csakráig a parancs központjáig, Síva helyéig, ahol az OM Bidzsa örökké tartózkodik. A hangsúly az ujjak helyzetén van, hogy mindenkor megőrizzék a folyamatba bevont különösen finom energiák helyes „mágneses" polaritását. A „lélegzet visszatartására" való utalást azon a módon kell értelmezni, ahogy e lecke végén magyarázatra kerül.

54. A Nirgarbha- (Mantra nélküli) Pránájámát a Bidzsa ismételgetése nélkül gyakorold. A bal kéz tenyerével a bal térden kell kontrollálni az ütemezést. A Púraka (Belégzés), Kumbhaka (Visszatartás) és Recsaka (Kilégzés) időtartama egytől száz Mátráig (másodpercig) terjedhet.

55. A Pránájámának három szintje van. A legmagasabb (legjobb) 20; a középső 16, és a legkisebb 12 Mátra.

A belégzés, visszatartás és kilégzés arányát általában 1-4-2-ben adják meg. Három szintet tartanak sikeresnek a Pránájáma gyakorlatában. A szerző itt a középső példát adta meg, ahol:

Belégzés - 16 Mátra Visszatartás - 64 Mátra Kilégzés - 32 Mátra

De, a „visszatartás" fogalmának helyes és korrekt megértéséhez az olvasó nézze meg e lecke befejező részét, ahogy ezt már jeleztük. Hogy a Pránájáma e kérdését intelligensen kell megérteni és nem túlságosan szó szerint venni, mint ez gyakori eset, azt a Srí-Sankarácsárjának tulajdonított következő passzus tökéletesen megvilágítja:

„A fenomén világ tagadása Recsakaként (kilégzés) ismert, a „ Valóban Brahman vagyok" gondolatát Púrakának (belégzés) hívják és ama gondolatnak a rendíthetetlenségét azontúl Kumbhakának (visszatartás) nevezik. A megvilágosult számára ez a Pránájáma valódi lefolyása, míg a tudatlan csak az orrát kínozza. "

A Pránájáma e három szintjének teljesítésében elért siker jelei a következők: a legalacsonyabb végzése által a test bőségesen izzadni kezd; a középső gyakorlása a test remegését okozza (különösen a gerincoszlop mentén); a legmagasabb típusúval a test elhagyja a földet (levitáció).

A Pránájámával az ember Khecsarí-Sziddhit ér el; a Pránájáma minden betegséget meggyógyít; a Pránájáma felébreszti a Saktit; Pránájáma által az elme békéssé és megvilágosulttá, üdvösséggel telivé válik. Üdvösséggel teli az, ki Pránájámát gyakorol.

2. SZÚRJABHEDA (A Nap által átfúrva)

Gheranda:

58. Elmagyaráztam néked a Szahita-Kumbhakát; most hallgasd a Szúrjabhedát. Lélegezd be erőteljesen a külső levegőt a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk).

59. Tartsd vissza a levegőt a legnagyobb gondossággal Dzsálandha

ra-Mudrá segítségével és hajtsd végre a Kumbhakát amíg csak izzadság nem jelenik meg a körmök hegyein és a haj tövénél.

60. A Vájuk (élet-levegők) tízen vannak, név szerint: Prána, Apána, Szamána, Udána, Vjána, Nága, Kúrma, Krikara, Devadatta és Dhananydzsaja.

61. A Prána mindig a szívben mozog; az Apána a végbél régiójában, a Szamána a köldök területén; az Udána a torokban és a Vjána az egész testen keresztül.

62. Ez az öt fő Váju (Pránádi); ők a belső részhez tartoznak. A másik öt a Nágával kezdődik; ők a test külső részéhez tartoznak.

63. Én most elmondom neked ennek az öt külső Vájunak a helyét. A Nága-Váju böfögést okoz; a Kúrma felnyitja a szemhéjakat.

A Krikara tüsszentést okoz; a Devadatta ásítást; a Dhananydzsaja szétterül az egész testben és soha nem hagyja el azt, még a halál után sem.

A Nága-Váju tudatosságot okoz (ébreszt); a Kúrma látomást ébreszt; a Krikara éhséget és szomjúságot. A negyedik Váju (ú.m. Devadatta) ásítást hoz létre és a Dhananydzsajával hang állítható elő; ez a Váju nem hagyja el a testet egy másodpercre sem.

Húzd fel ezt az összes Vájut a köldök tövétől Szúrjanádival, utána lélegezz ki Idá-Nádíval, folyamatos, megszakítatlan áramlatban.

67. Még egyszer lélegezz be a jobb orrlyukkal, tartsd vissza az utasítás szerint a lélegzetet és lélegezz ki újra. Ezt meg kell ismételni újra és újra.

68. A Szúrjabheda-Kumbhaka legyőzi az öregkort és halált, felébreszti a Kundaliní-Saktit és szítja a gyomor tüzét. Ó Csandra! Imígyen oktattalak téged a Szúrjabheda-Kumbhakára.

3. Uddzsájí (Megfékezett)

69. Lélegezd be a külső levegőt mindkét orrlyukkal és tartsd azt a szádban. Szívd fel a levegőt a tüdőkből és a torokból és tartsd vissza a szádban.

Így átmosott és bezárt szájjal hajtsd végre a Dzsálandhara-Bandhát. A Kumbhakát az embernek minden erejével, kényelmetlenség nélkül kell gyakorolnia.

Minden dolog megvalósítható az Uddzsájí-Kumbhakával. Az embert soha nem kínozza nyálka-, vagy idegbetegség.

Sem vérhas, sem emésztési zavar, sem tüdőbaj, sem köhögés, se láz, se lépnagyobbodás, gyakorold az Uddzsájí-Kumbhakát, ha az öregkor és a halál legyőzésére vágysz.

4. SÍTALÍ (Hűtő)

Szívd be a levegőt a nyelven keresztül és töltsd fel a gyomrot (!) lassan. Végezz egy ideig Kumbhakát és lélegezz ki mindkét orrlyukon.

Egy Jóginak állandóan gyakorolnia kell ezt a Sítalí-Kumbhakát; így cselekedve mentes marad ő emésztési zavaroktól, nyálka- és epebántalmaktól.

A „gyomor" alatt itt az alsó tüdőket, vagy a hasi régiót kell érteni; a levegőt nem kell lenyelni, hanem belélegezni a tüdőkbe szájcsücsörítve, a vályút formáló nyelven keresztül.

5. BHASZTRIKÁ (Fújtató-szerű)

Ahogy a kovács fújtatói mozognak állandóan (kinyúlnak és összehúzódnak) úgy kell a Jóginak lélegeznie be és ki, mindkét orrlyukkal.

Ily módon belélegezve és kilélegezve hússzor, végezzen Kumbhakát. Utána lélegezzen ki az előző módon.

Gyakorolja a bölcs ezt a Bhasztriká-Kumbhakát háromszor (egymás után). Örökké egészséges, fájdalomtól és betegségtől mentes lesz.

A Szúrjabheda, az Uddzsájí, a Sítalí és a Bhasztriká mind nagyon erőteljes és finom megtisztító gyakorlatok. Nem fér hozzá kétség, hogy megfelelően végrehajtva, számtalan fiziológiai és pszichológiai értéke van és terápiás előnyei nem alábecsülendőek. Kitűnő előkészítést alkotnak az igazi Pránájámához.

6. BHRÁMARÍ (Méhzümmögés szerű)

Éjfél után egy mindenféle teremtmények zajától mentes helyen gyakorolja a Jógi a Púrakát és a Kumbhakát lezárva füleit a kezeivel.

Különféle belső hangokat fog hallani a jobb fülében. Először a hangok a tücsökéhez hasonlítanak; majd egy furulyáéhoz.

Utána a mennydörgéséhez; aztán egy dobéhoz; utána egy bogáréhoz; aztán csengőkéhez; azután gongokéhoz, trombitákéhoz, puzónokéhoz, mrídangához, üstdobokéhoz és Dundubhíhoz.

Kitartó gyakorlással, ezek a különféle hangok vezetnek végül a szívben ébredő Anáhata hanghoz (Náda). Ott van a zengése ennek a hangnak.

Ott van a fény, abban a zengésben. Abban a fényben oldódjon fel az elme. Ez Visnu (Parama-Pada) legmagasabb helye. E Bhrámarí-Kumbhakában elért siker, sikerhez vezet a Szamádhiban is.

A „jobb fül" kifejezést nem szabad szó szerint érteni; ez a szívnek a „fülére" utal. A Nádik fokozatos tisztításával és az összpontosítás szilárd és növekvő uralásával, a Jógi majdnem természetesnek találja a Kumbhaka magasabb szintjeinek elérését, melynek eredményeként számos finom hang ébred a testből, míg végül a Hangtalan Hang (Anáhata-Sabda) vagyis egy szárnyaló hang ébred a szívben.

Mint a Csend Hangja, a teozófiai irodalom ama felbecsülhetetlen adománya leírja ezt; „Az, ki meghallaná a Náda hangját, a hangtalan hangot, és megérté azt, annak meg kell tanulnia a Dháraná természetét."33

E hangok bár gyakorlatilag megszámlálhatatlanok,* egyfajta misztikus létrát alkotnak, melyet ama tanulmány hétfokúnak adott meg:

„Az első olyan, mint a párjához búcsúdalt éneklő csalogány édes hangja. A második a Dhjánik ezüst cintányérjának hangjaként jő, felébresztvén a pislákoló csillagokat. A következő, mint a kagylójába bebörtönzött óceánszellem panaszos éneke.

És ezt a Víná éneke követi. Az ötödik, mint bambuszfurulya hangja sivít a te füledben. Ezt követően átváltozik trombita harsogássá. Az utolsó a mennydörgés tompa morajaként rezeg. A hetedik elnyeli az összes többi hangot. Elhalnak és aztán többé nem hallhatók."

Ezek az áldott hangok a szívben (Anáhata) lévő ürességből (Súnja) támadnak és követve a felfelé vezető és titkos ösvényt, megszakítatlanul, mint az olaj finom és egyenletes áramlása, mint egy folyamatos hang zúgása, a Prána belép a középső űrbe (Atisúnja) és később, a nagy ürességbe (Mahásúnja), az Ádzsnyá-Csakra zónájába, amely minden tökéletesség helye. Abban a rezgéssel teli űrben ott a fény az Önvaló Fénye. Abban a fényben az elme békét és megszabadulást talál.

Mondanunk sem kell, hogy a fenti leírás nem csupán a Pránájámában elért sikerre, hanem a Jógában elért sikerre is utal és a Szádhaka gyakorlottságának egy nagyon fejlett szintjét képviseli.

7. MÚRCCSHÁ (Ájulás)

83. A Kumbhaka kényelmes végrehajtása után vonja vissza elméjét az érzékelés minden tárgyáról és rögzítse a szemöldökök közötti térben. Ez az elme ájulását okozza és boldogságot adományoz. A Manasz és Átman egyesülésével a szellemi Boldogság bizonyosan megadatik.

Ez a Múrccshá a Sámbhaví-Mudrá gondosan kidolgozott formája, ahol a fontos szerepet a jelzett Pránájáma játssza. A Jóga gyakorlás fejlett szintjein a Kumbhaka természetes módon fordul elő, majdnem hogy önkéntelenül és erőfeszítés nélkül.

Ennélfogva a kifejezés „kényelmesen" mint a Ha (Síva) és a Tha (Sakti) tökéletes egyesülésének eredménye értendő, nem pedig a Hatha (erőteljes) Jóga eszközeként. Az ilyen természetes egyesülésben tömérdek boldogság és spirituális üdvösség van, az ember nem lélegzik tovább: ő maga a Lélegzet. Lélegzet minden mi van.

8. KEVALÍ (Egész)

84. A „Szah" hanggal a lélegzet bemegy; a „Ham" hanggal a lélegzet kijön - huszonegyezer-hatszáz alkalommal 24 óránként.

Minden élőlény (Dzsíva) öntudatlanul és folyamatosan végrehajtja ezt az Adzsapá Gájatrít.

85. Ez az Adzsapá-Dzsapa három helyen valósul meg: a Múládhárában, a szív lótuszban (Anáhata) és ahol az orrnyílások találkoznak (Ádzsnyá).

E három hely (csomók vagy Granthik, ahogy gyakran utalnak rájuk) a metszőpontjai az Idának (Szah=Sakti=Hold) és a Pingalának (Ham=Siva=Nap). A „Soham" (Ő Én vagyok) szó kiejtése egy mély belégzéssel történik, melyet az orrlyukakon keresztüli kilégzés követ. Ez, a normális esetben öntudatlanul felajánlott Adzsapá Gájatrí, az amit a Jógi megtanul tudatosan felajánlani. A megfelelő technika abban áll, hogy a „visszafelé" mantrát ilyen „kiejtés" (kimondás) általi felajánlássá teszi, felajánlva a kilégzést a belégzésben, és fordítva.

A test átlagosan 96 ujjnyi (180 cm). A kilélegzett (levegő) áramlat közönséges (természetes) hossza 12 ujjnyi, (23 centiméter).

Énekléskor ennek hossza 16 ujjnyi, (30,5 centiméter); evés közben 20 ujjnyi (38 centiméter); járás közben 24 ujjnyi (46 centiméter); alvás közben 30 ujjnyi (57 centiméter); közösülés közben 36 ujjnyi (68,5 centiméter) és fizikai munka végzése közben még ennél is több.

A kilélegzett áramlat közönséges (természetes) hosszának 12 ujjnyiról (23 centiméterről) kevesebbre csökkentésével meghosszabbodik az élet; az áramlat növelésével rövidül az élet.

Egy erős kilégzést mindig a veszteség jelének, feloszlásnak, talán néha halálnak is tartottak. A szöveg utal a kilélegzett légáramlat meghosszabbításával előidézett hátrányokra (az élet rövidülése). Miért az ellentét? Mit mondhatunk akkor a kilélegzett légáramlat hosszának rövidítéséről (csökkentéséről) ? Egy bizonyos Jóga tradíció nézőpontja, hogy amikor ezt 6 ujjnyira, (15 centiméterre) csökkenti az ember, megszerzi a jövendőmondás képességét; 4,5 ujjnyira (11,5 centiméterre) csökkentve képessé válik az űrön át való utazásra, további csökkentés lehetővé teszi a Jóginak, hogy átölelje széles e világot egy szempislantásban stb. A Jóga-Vászistha írja:

i

„Ha a Prána mozgása és azáltal az elme lefékeződik mind belsőleg, mind külsőleg, akkor a halál és aggkor a messze távolba repül. "

Hasonlóan minden máshoz, amit az ember a legtöbb - ha nem az összes - Jóga tanulmányban talál, jó tanácsként szolgál, hogy nem kell a dolgokat túlságosan szó szerint venni. Igaz, hogy a Pránájáma folyamata létfontosságú, alapvetően fontos a Jógához és hogy még azt is kijelentették, hogy a Jóga különböző szintjei egyszerűen a Pránájáma szintjei, de megmarad a kérdés, mi a Pránájáma? És mi a Kevalí? Záró magyarázatunkban megkísérelünk mindkét kérdésre válaszolni.

Mert amíg a lélegzet a testben lakozik nincs halál. Amikor a lélegzet teljes hosszában a testen belül marad, az a Kevala-Kumbhaka.

Minden élőlény állandóan és öntudatlanul ismétli ezt az Adzsapá-Mantrát naponta meghatározott számú alkalommal.

Ám a Jógi ezt az Adzsapa-Dzsapát tudatosan kell, hogy végezze. Az Adzsapá számának megduplázásával (ú.m. percenkénti 30 lélegzetvétel 15 helyett) az elme békéssé és megvilágosodottá válik (Manonmaní).

Itt a szöveg végül helyesen leírja a Kevala-Kumbhaka technikáját. Mondanunk sem kell, a lélegzetvétel puszta megduplázása percenként a Pránajámában elérendő siker érdekében túlságosan egyszerű technikának tűnik és nem kell szószerint érteni mint ez gyakran előfordul. Túlzottan naív cselekedet lenne. Ennek a versszaknak a jelentését világossá teszi záró magyarázatunk.

Belélegezve a levegőt mindkét orrlyukkal végezzen ő Kevala-Kumbhakát. Az első napon a lélegzetet vissza kell tartani egytől hatvannégyszerig.

Végezze el a Kevalít egyszer Jámánként (háromóránként), vagy ötször egy nap, ahogy elmondom:

Korán reggel, délben, este, éjfélkor és utána, az éjszaka negyedik negyedében. Vagy háromszor egy nap: reggel, délben és este.

Az Adzsapá-Dzsapa hosszúságát minden nap növelni kell minden nap egytől öt alkalomig, amíg a sikert (Sziddhi) el nem éred.

96. Annak, ki ismeri Jógát, a Pránájáma Kevalít jelent. Mi az mit ezen a földön nem valósíthat meg az, ki elérte Kevala-Kumbhaka mesteri tudását?

A végére értünk most az Ötödik Leckének, mely a Pránájámával foglalkozott. Annak, "ki ismeri a Jógát" a Pránájáma Kevali és fordítva. Mi a Pránájáma?

Nagyon gyakran található a fogalom fordításaként a lélegzés kontrollja (Prána-Jama), amely erőfeszítést és visszatartást jelent; jól lehet jobb és pontosabb fordítás lenne, ha a szót két másik szó folyományának tartanák, Prána és Ajáma, ahol a második fogalom kinyújtást, kiterjesztést, meghosszabbítást jelent - mind időben, mind térben. Mi az akkor, amit ki kell nyújtani, meg kell hosszabbítani? Az időközt, a rést a be- és kilégzés között. Azért van az, hogy a Bhagavadgítá a Jógik által ajánlott különféle áldozatokra utalva állítja:

„...Megint mások feláldozásként áramoltatják a kimenő lélegzetet a be)övőben és a bejövőt a kimenőben, visszatartva a kimenő és bejövő lélegzet áramlását egyedül a lélegzés kontrolljában. "

Ily módon, részben lelepleződik a Pránájáma igazi természete. Nem mindig könnyű megérteni az ilyen szavak pontos jelentését, mert a folyamat magában foglal egy másfajta térbe való szubtilis kiterjedést.

Egy nagyon fokozatos átmenetet egy durva tevékenységből egy finomabb felé. Ez túlmegy a be- és kilégzés határain, megnövelve a szünet tudatosságát és nagyon fokozatosan hosszabbítva és finomítva a be- és kilégzést addig, míg a kettő „találkozik egymással" a legfinomabb ölelésben, úgy hogy az ember alig tudja megmondani, melyik a kimenő és melyik a bejövő; a tökéletes egyesülésben (Ha-Tha). És hogy később feloldódjon az Üdvösségnek egy végtelenül kicsiny pontjában. G. S. Arundale szavaival:

„Belül, amihatárnélküliösszehúzódásnaknevezhető,avégtelenség nem kisebb, mint a határ nélküli kiterjedésen belüli, amelyhez (ezt sokkal inkább megszokva) a végtelenség eszméjét társítjuk. Istennek ama szüntelen lélegzetében képzeljük mi el a kilégzés és a belégzés végtelenségét egyaránt. "37

Az, ki már mestere a Kevalínak, ki uralja már a végtelenség Ritmusát, ő, már elérkezett a Jógához.

Patanydzsali néhány mesteri aforizmával segít számunkra még jobban megvilágítani a tárgyat:

„A tökéletessé vált Ászanát, Pránájáma (a belégzés és kilégzés közötti határ megszűnése) követi. Ez külső, belső vagy korlátozó. Helyben, időben és számszerűleg szabályozott és hosszú, s finom. A negyedik az, amely túlmegy a dolgok „Belső" vagy „Külső" jellegén."

A lélegzet (Prána) mostanra oly finommá vált, hogy bár még misztikus módon a testben lakozik, valójában nem ismer tartózkodási helyet. Az igaz Pránájáma képessé teszi a Jógit, hogy elérje a legmagasabb harmóniát és a Pránikus rendszer tökéletes egyensúlyát, úgy hogy végül képessé válik „ingatag elméjének" kontrollálására, ahogy a Jóga-Vászistha mondja. Ez a komplex Pránikus rendszer a háromszoros polaritás jegyében működik:

Idá (bal, Hold) és Pingalá (jobb, Nap) Fent (Prána) és Lent (Apána) Benn (Sah) és Kinn (Ham)

Mindezek találkozási pontja, amikor tökéletesen harmonikusak, az a Kevala-Kumbhaka, a Pránájáma koronája. Ez egy olyan pont, ahol a mozgás és nyugvás tökéletes egyensúlyban, együtt létezik, egy modern Jógi szavaival:

„...Számunkra a ritmus vagy a Szakadatlan Lélegzet Törvénye bizonyosan nem csak egy a végsők közül, hanem történetesen maga a Végső. Nem habozom kimondani, hogy ez a mozgás és mozdulatlanság Ritmusa egyaránt. EzANNAK a szubsztanciája, ahol a Ritmus az ő legvégső határáig lelassul, ahol (AZ) a leglassúbb állapotában van, ott tartózkodik a Szakadatlan Lélegzet, még ha a vákuum majdnem teljesnek tűnik is, ahol a Ritmus vég nélkül rezgő, ott van a Szakadatlan Lélegzet. "

Most haladjunk az intuitívabbtól a praktikusabb felé. Köztudomású, hogy időnként az egyik orrlyuk szabadabbnak tűnik, mint a másik; később, a valahogyan „eldugult" orrlyuk hirtelen szabadabbá válik és a másik orrlyuk az, mely részlegesen elzáródik. Ez a folyamat szabályszerűen változik (körülbelül kétóránként). A természet egy

bizonyos belső ritmust követ, a „jobb" és „bal" jegyében. Aztán, néha, belégzésünk hosszabb időt vesz igénybe, mint kilégzésünk és viszont. Néha zajosan lélegzünk; időnként pedig oly lágyan, hogy még azt is alig vesszük észre, hogy lélegzünk; néha egészen hirtelen azt fedezzük fel, hogy egy pillanatra teljesen leállítottuk lélegzetünket, és mohón kapkodunk levegő után.

A Pránájáma célja, hogy harmóniát és ritmust vezessen be, egy ilyen szabálytalan működésbe, hogy az ember elérhessen egy nagyobb harmóniát. Ha a lélegzet szabálytalanul vándorol, hogyan remélhetné bárki is, hogy szert tehet egy szilárd elmére. Ezért kell a lélegzetnek kiegyensúlyozottnak lennie.

Először a „jobbot" és a „balt" kell megtisztítani, egyensúlyba hozni (Szahita, Szúrjabheda). Utána, a Kumbhakában és koncentrációban való jártasságot, erőfeszítés nélküli szorgalommal végezve, biztosítja a „fenn" és „lenn" és a „benn" és „kinn" egyensúlyát. Erőfeszítésnek nem szabad szerepet játszania a Pránájámában, mert ez a legfinomabb minden művészet között. Az Élet legmagasabb művészete; és az élet nagyfokú, tiszta, mélyülő tudatossága a belégzés és kilégzés közötti „szünetben" a Ha-Tha Jóga misztikus időközében található meg. Annak a szünetnek a megtapasztalásában ott a béke, az elme akkor nagyon csendessé válik és abból a mély csendből „...meg fog történni a misztikus esemény, amely bizonyítani fogja, hogy az út megtaláltatott."40

Ahogy Patandzsali fogalmazza: „azért elpusztíttatott a fény elfedője, s az elme alkalmassá vált a koncentrációra."

Az elmének ez az „alkalmassága" az, amire az értelmes gyakorló törekszik. A Pránájáma, ha helyesen megértettük, fokozatosan vezet a Rádzsa-Jógához és a Megszabaduláshoz.

A Jóga Vászistha gondoskodik még néhány segítséget nyújtó útmutatásról, e bonyolult tárgy pontos megértése érdekében:

„A szív hideg lótuszában, az öt elemből álló hús látható lakán belül két Váju van, Prána és Apána, vegyítve benne... Ezek a Vajuk fel és le járnak, magasabb és alacsonyabb állapotokba. Ugyanaz a természetük felkeléskor, álomban és álmatlan alváskor és betöltenek mindent. Oszd fel a lótusz szárának egy rostját ezerszer, és ezeket a Vajukat még finomabbnak fogod találni annál. Közülük a Prána szüntelenül rezeg ebben a testben egy felfelé irányuló mozgással, mind

külsőleg, mind belsőleg, míg az Apána ugyanazzal a fluktuáló tendenciával bírva, rezeg mind külsőleg, mind belsőleg, a testhez képest lefelé tartó mozgással. Előnyös, ha a kilélegzett Pránát (16 ujjnyira) ugyanakkora kiterjedéssel lélegezzük befelé is. Akik már megtapasztalták ezt, (ú.m. a Prána kiegyenlítését kilégzéskor és belégzéskor), határtalan boldogságot fognak élvezni. "

A Pránájáma jelentősége azon ténynek köszönhető, hogy Prána és Elme szorosan összefüggenek egymással. A Prána és az Elme közötti megfelelések a Jóga gyakorlat szempontjából a következők:

I. A ritmikusan kiegyensúlyozott légzés normálisan a Pratjáhára szintjét kíséri. Erre időnként inga lélegzetként utalnak (Tála-Jukta).

II. Amikor a lélegzet „megszakítatlanná" válik, teljesen kiterjesztett, meghosszabbított, folyamatos (a kilégzés, a belégzésben és viszont). Ez a mélyen összpontosított elmének (Dháraná) a jele. A lélegzet teljesen kiterjedt és korlátozott a testen belül. Ez a kezdeti állapota a Kevala-Kumbhakának.

III. A Kevala-Kumbhaka következő szintje akkor elért, amikor a lélegzet fokozatosan rövidebbé és finomabbá válik; a belégzés és a kilégzés egészen „közel jut egymáshoz", korábban már egyesültek, most egy „szenvedélyes ölelésben" egyesülnek egymással. Ez a szint kíséri a meditáció (Dhjána) különböző szintjeit, és ez az igazi jelentése azon kifejezésnek, mely a 91. versben található, ahol a Jógitól elvárható, hogy tudatosan „megduplázza az Adzsapá számát ú.m. 15-ről 30-ra percenként!"

IV. A teljes és tökéletes egyesülése (Laja) a belégzésnek és a kilégzésnek (Apána-Prána/Szah-Ham) végül jelzi, (nem, produkálja) a Szamádhi szintjének jelenlétét, amikor a Megismerő, a Megismerés (folyamata) és a Megismert mint Egyetlen tapasztalhatók.

Az ember kísértésbe esik, hogy azt mondja a Pratjáhára a Dháraná, a Dhjána, és a Szamádhi szintjei egyszerűen a Pránájáma szintjei, fokozatosan növekvő finomságban. Túlságosan leegyszerűsített lenne egy ilyen következtetés és a Jóga igazi természetének teljes félreértelmezését jelezné. A Prána és az Elme közötti ilyenfajta kapcsolat

közelsége volt az kétségtelenül, ami Sri-Sankarácsárját arra vezette, hogy kijelentse, „az elme mindenféle változtatásának visszatartását, az összes mentális állapotot beleértve, amilyen a Csitta, mint az egyedüli Brahman, Pránájámának hívják."

A Hatodik Lecke

■

„Minden kapu (érzékszervek) zárva, az elme a szívben összpontosítva, az élet-lehelet (Prána) a koponyájában rögzítve, a Jóga által összeszedetten, az egyszótagú Örökkévaló OM-ot énekelve RAJTAM elmélkedjen. A távozó, ha így hagyja el testét, a legmagasabb ösvényen halad."

(Bhagavadgítá, VIII. 12-13)

Dhjána-Jóga

Gheranda:

1. Háromféle Dhjána (meditáció) van: Durva, Fénylő és Finom. Az első fizikai alakra, vagy formára irányított (Szthúla); a másodiknak fénye van (Dzsjotisz) a fenntartásra; a harmadik Binduként (Szúksma) és Kundaliní istennőként Brahmanra rögzített.

Ugyanúgy, ahogy arról beszélhetünk, hogy az ember a Testből, Lélekből és Szellemből áll; megközelíthetjük a Meditáció kérdését a Gheranda által választott módon is. Egy háromrétű eljárásként, ahol a Szthúla-Test, a Dzsjotisz-Lélek és a Bindu-Szellem; vagy Durva, Fénylő és Finom. A Lótusz jelképét használva hasonlíthatjuk ezt a három szintet a „gyökerekhez, szárhoz és levelekhez". Az osztályozás különböző lehetséges módszereinek megértéséhez az olvasó érdekesnek fogja találni az 1. és 2. táblázat tanulmányozását. Gheranda megközelítése, enyhe meghatározásbeli különbségeket megengedve, nagyon szorosan megfelel a Táraka Rádzsa-Jóga rendszernek.

1. Szthúla Dhjána

Képzeljen el egy hatalmas nektár óceánt a szív tájékán, és annak az óceánnak a közepén egy szigetet drágakövekből, a homok maga lészen a legfinomabb ékkövekből.

Ennek négy oldalán kádamba fák, teljes virágzásban és ama fák szomszédságában, mint egy sánc, virágzó fák sora.

Málati, malliká, dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma (virágok) bódító illatot árasztanak minden irányban.

Ennek a kertnek a közepére képzeljen el a Jógi egy gyönyörű kalpa fát, melynek négy ága van, szimbolizálva a négy Védát, az ágak virággal és gyümölccsel borítva.

A méhek zümmögnek és kakukkok hangja szól. Ama fa alatt képzeljen el egy rubinokban és más drágakövekben gazdag emelvényt.

7. Képzeljen el a Jógi azon a gazdag emelvényen egy pazar trónt, ékszerekkel beterítve, és azon a trónon ül az ő Ista-Devatája (kiválasztott Istensége) ahogy Guruja tanította néki.

8. Elmélkedjék ennek az Istenségnek az alakján (szimbolikus díszítések és eszköz). Egy ilyen alakon való szilárd meditálás a Szthúla Dhjána.

Megtalálva az utat a Szívhez (megtisztult Szívvel) a Pránájáma segédletével, a Jógi most a nektár óceánjában úszik, képessé válva arra, hogy elérje az ígéret földjét (szigetet). A szeretett (Ista-Devatá) lakhelyét. A meditációhoz egy ilyen színpompás és részletezett szimbólum alkalmazásának célja, hogy csökkentse az elme kezdeti nehézségeit, hogy összpontosított maradjon egy behatárolt „mentális" területen, hosszú időn át.

Az elme normális esetben hajlamos a szélsőséges gyorsaságú, majdnem észrevehetetlen kalandozásra egyik dologtól a másikig. A Gítá szavaival:

„...az elmét nehéz megfékezni és nyugtalan; de meg lehet fékezni állandó gyakorlással és szemtelenséggel, (nemkapcsolódással). "

Oly nehéz kontrollálni ténylegesen az elmét, ahogy egy olyan szöveg, mint a Kúrma Púrana állítja, hogy az elme csak 12 másodpercig maradjon teljesen összpontosított, akkor a Dháraná szintje elért. Tizenkétszer az a periódus Dhjánát hoz létre, és sorjában, tizenkétszer ez, Szamádhit. E meditáció elgondolása az, hogy engedjen az elmének eléggé szabad mozgást, hogy a szeretettet az ajánlott behatárolt mentális területen belül keresse, így nem kóborol el egészen. A „technika" tökéletesen tudományos, és több mint ahogy egy tudós, vagy kutató megközelíti kutatását, - ha igazán komolyak, - nagyon hasonló viselkedéssel, vagy érzülettel és talán azonos áhítattal.

Az egyesülés keresésében a Jógi kiválaszthatja, hogy a szeretettet „a Szívben" vagy „a Fejben" keresi; lévén ezek az Önvaló két kedvelt tartózkodási helyei. Hogy így van, azt a módszer, mely itt következik teljesen világossá teszi.

1.a. Egy Másik Módszer

9. Képzeld el, hogy a nagy ezerszirmú Lótusz (Szahaszrára-Padma) magházában van egy kisebb lótusz tizenkét szirommal.

10. Ennek színe fehér, fényesen ragyogó, és tizenkét Bidzsa betűje van, úgy mint: ha, sza, ksa, ma, la, va, ra, jum, ha, sza, kha, phrem.

E kisebb lótusz magházának közepében három vonal van egy A-Ka-Tha háromszöget formálva, csúcsain Ha-La-Ksa betűkkel. Ennek a háromszögnek a közepében lakozik a Pranava OM".

Utána képzelj el egy gyönyörű fészket Nádával és Binduval, és ezen egy pár szantálfát és két hattyút.

Ott elmélkedj a Gurudeván, kinek két karja és három szeme van, tiszta fehérbe öltözött és fehér szantálkrémmel van felkenve.

Fehér virágokból álló füzért viselve, vérvörös színű Saktival az oldalán. Így meditálva a Gurun a Szthúla Dhjánát eléred.

Ennek a meditációnak a szimbólumrendszere, a Medulla, Oblongata (Nyúltagy), az Agyalapi- és a Tobozmirigy, által formált komplex rendszer irányába mutat, a misztikus háromszögre.

A Pranava OM-ra, lévén ez az Adzsnyá-csakra Bidzsa mantrája, mint ezt korábban jeleztük. (V. 21.).

Ez itt a „szárnyaló hang" a Náda legfelsőbb birodalma. „Ó, szüntelenül hangzó Náda-folyam! Leborulok előtted. A legbecsesebbnek tartalak téged az elme feloldódásának minden eszköze közül. Mert a te kegyelmedből elmém az élet-lehelettel együtt felszívódik a Visnu-Padában, azaz az „égben", amely a Szaccsidánanda természet Legfelsőbb formája."

Így írta Srísankarácsárja élete alkonyához közel. Ésszerűnek tűnik elfogadni, hogy a Medulla Oblongata be van vonva ebbe, mivel az magában foglalja a szívverés és lélegzetvétel vezérlő-centrumait. De semmi esetre sem szabad a Szádhakának közvetlenül megkísérelni befolyásolni a Medullát, mert bizonyos, hogy a legvégzetesebb hatások fogják ezt követni. Az igazi meditációban a lélegzet mindig kontrollált marad, hogy úgy mondjam „felülről".

2. Dzsjotir-Dhjána

Gheranda:

Megmagyaráztam neked a Szthúla Dhjánát; halld most a Fényről való meditációt, mellyel a Jógi Sziddhit ér el és az Önvaló ismeretét.

A Múládhárában nyugszik a Kundaliní, egy kígyó alakjában. A Dzsívátman ott olyan, mint egy pontszerű láng. Meditálj ezen

a ponton, mint a fényességes Brahmanon. Ez, a még nagyobb Fény-meditáció.

2. a. Egy Másik Módszer

17. A szemöldökök közepén a Manasz fölött van az „OM" fénye. Meditálj ezen a fényen, mintha lángok vennék körül. Ez a Fénymeditáció egy másik formája. A Szthúla Dhjánában elért siker ragyogó meditációhoz vezet, az Önvaló fényén való meditációhoz. Minden tárgynak van egy határozott fény-alakmása. A meditáció elmélyítésével a Jógi megtanul kapcsolatba lépni a meditáció tárgyát képező dolog lelkével (fényével); ebben a különleges esetben az „OM" fényével. Ennek a meditációnak a szimbólumrendszere sokkal mértékletesebb, mint a megelőzőé; semmi mesterkélt nincs itt a belépéshez, az elme visszatartásához, csak a tiszta, csupasz láng, a kutatás tárgya. „Mint egy lámpás egy szélcsendes helyen nem remegvén, olybá tűnik a gondolatait megfékezett Jógi, az Önvaló Jógájában feloldódva." Végül a fény már látható, és az ember eljut az Önvaló megismeréséhez. Ezt a szintet a Kevalí fejlett szintje kíséri, ahogy Patanydzsali mondja: „Megsemmisült a fény elfedője."

A fényen való meditációval a Jógi Sziddhit ér el. „A parányi, a rejtett vagy a távoli dolgok ismeretét, a szuperfizikai képesség fényének irányításával." Ez a Fény-meditáció, ha sikeresen megvalósítják, serkentőleg hat a Szusumná-rendszer aktiválására, s a Kundaliní-Sakti felébresztésére és azért a Szádhaka tapasztal egy áldott hőt, mely a Múládhára területéről szabadul fel, ahol az Arany Kundaliní, a Láng őrzője tartózkodik; és kinek segítsége nélkül a Jógában igazi felemelkedés sohasem lehetséges. A Keresztény Evangéliumokból idézve:

„És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. És a miképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az ember Fiának felemeltetnie: Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. "

Amely ezoterikusán megértve egyszerűen annyit jelent, hogy a Kundalinít fel kell emelni. Az embernek Fiát (Dzsivátman) szintén

fel kell emelni. Az igaz, tiszta Jóga ennek a felemelésnek a teljes megértésében és megtapasztalásában áll. Erről a Szusumna rendszerről ami által az ilyen felébredés lehetővé válik, mondták, hogy:

„A Transz-Himalájái Iskola a Szusumnát e három Nádi főnöki (szék)hetyét a gerincoszlop központi csövébe helyezi, az Idát és a Pingalát pedig ennek bal és jobb oldalára. A Szusumna a Brahmadanda... Idá és Pingalá egyszerűen az emberi természet ama „Fa "-jának felszállítói és leszállítói, amely..., ha megfelelő módon fejtette ki hatását felébreszti mindkét oldalon az őrszemeket, a spirituális Manaszt, és a fizikai Kámát és leigázza az alacsonyabbat a magasabb rendűn keresztül. De ezt a hatást az akaraterő* gyakorlatával kell kiváltani, nem pedig a lélegzet tudományos, vagy begyakorlott elfojtásával. "

Ez a meditáció felébreszti az akaratot, és ahogy a szöveg állítja százszor magasabb rendű az előzőnél. A következő meditáció ugyanakkor még sokkal magasabbrendűbb.

3. SZÚKSMA ÜHJÁMA

Gheranda:

Ó Csanda! Hallottál most már a Fény-meditációról. Hallgasd meg most a Szúksma Dhjánát. Amikor az áldásteli kegyelem által ébred fel a Kundaliní.

Ez csatlakozik az Átmanhoz és együtt utazva vele, elhagyja a testet a szemek bejáratán át a Királyi Ösvényen haladva. Akárhogyan is de felülmúlja az érzékelést kitérő és finom alakja miatt.

A Jógi azonban a Sámbhaví-Mudrá segítségével ér el sikert. Ez a misztikusan finom meditáció (Szúksma Dhjána) elérése még a Déváknak is nehéz.

A Kundaliní-Sakti (az Arany Kígyó, a Tűz-Szűz) csatlakozik a Spirituális Énhez (Átman) egy finom ölelésben, elindul nászútján a Múládharaból az Ádzsnyá-Csakrába. Itt „elhagyva a testet a szemek

bejáratán át", az Adzsnyától a Szahaszráráig, együtt járják be a Királyi Ösvényt, (a Rádzsa-Jóga ösvényét).

A folyamat rendkívül finom. Lehetetlen szavakba önteni és keveset lehet tenni, ha lehet egyáltalán a fizikai testtel; ezért van az utalás arra, hogy „felülmúlja az érzékelést". A Jóginak szüksége van rá, hogy teljes figyelmét ennek a finom, belső tapasztalatnak szentelje, ezért ajánlott az, hogy a Sámbhaví-Mudrát gyakorolja. Ez teszi lehetővé az elnyelődött Láng (nyelv) áldott vízióját, amely végül Átman Paramátmannal történő egyesüléséhez, a Szamádhi céljához vezet. Ez a meditáció életre hívja a „Harmadik Szemet"; a szemet, amely soha nem szendereg, vagy alszik, hűségesen őrzi a Hét Kapu Városát:

„És a városnak nem volt szüksége a Napra, sem a Holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten Dicsősége megvilágította azt, és annak szövétneke a Bárány. És annak kapui be nem záratnak naponta, éjszaka ott soha nem lészen. "

Ez az elmélkedés szintén feltárja számunkra Khecsarí-Mudrá igazi jelentését.

A Fényen való elmélkedés százszor magasabbrendű, mint a Formán való elmélkedés, és százezerszer magasabbrendű a Tedzsodhjánánál, a Szúksmán való meditációnál.

Ó Csanda! Így vázoltam néked a Meditáció (Dhjána) különösen nehéz ösvényét - a legdrágább tudást; mert ez az ÉN közvetlen felfogásához vezet. Ezért annak folyamatos dicsőítése.

A Titkos Tanítás a meditáció ezen fejlett szintjeinek a legszínesebb pszichofiziológiai illusztratív leírását adja meg: „Kezdjük az agy alapjánál elhelyezkedő szerv fölötti uralommal, amely a garatban van és a nyugati anatómusok Agyalapi- mirigynek hívják. Az objektív koponyabeli szervek sorában a következő a Szubjektív Tattvikus elveknek megfelelően az, amit a Harmadik Szemnek, tartanak; Ahogy a Manaszt Buddhinak tartják. A Harmadik Szem felébresztését azzal a vaszkuláris szervvel kell elvégezni, amely mérhetetlenül kicsiny test, amelyről, mégegyszer mondva, az Élettan-tudomány semmit sem tud. Az egyik az Akarat energiaadója, a másik a Tisztánlátó Érzékelésé...

Amikor egy ember, egy Adeptus, az ő normális állapotában, látja az arany Aura pulzálását mindkét centrumban, mint a szív lüktetését,

mely az élet folyamán soha meg nem szűnik. Ez a mozgás ugyanakkor a tisztánlátási képesség kifejlesztésére tett erőfeszítés abnormális állapotában felerősödik, és az Aura erősebb rezgő vagy lengő működésbe kezd. Az Agyalapimirigy rezgésének íve felfelé emelkedik, jobban és jobban, mígnem, épp ahogy az elektromos áram megüt valamilyen szilárd tárgyat, az áramlat végül megüti a Tobozmirigyet, a szunnyadó szerv felébred és minden lángra lobban a tiszta Éteri (Ákása) Tűztől. Ez a pszichofiziológiai illusztrációja a két szervnek fizikai síkon, amelyek külön-külön, konkrét szimbólumai a Manasznak és Buddhinak nevezett metafizikai koncepcióknak. Az utóbbinak, avégett, hogy tudatossá váljék ezen a síkon, a Manasz jobban megkülönböztetett tüzére van szüksége; de ha egyszer már a hatodik érzék felébresztette a hetediket, a fény, mely ebből a hetedik érzékből ragyog, megvilágítja a végtelenség mezőit. Egy szűk időtartamra az ember mindenttudóvá válik; a Múlt és a Jövő, Tér és Idő, eltűnnek és jelenné válnak számára. Ha Ő Adeptus, össze fogja gyűjteni a tudást, amit eképpen nyer fizikai emlékezetében, és semmi, kivéve a Fekete Mágiába való belemerülés bűnét, nem képes kitörölni ennek emlékét. Ha ő csak egy Cselá, a teljes igazságnak csak részei fogják bevésni magukat az ő emlékezetébe, és ismételnie kell az eljárást éveken át, soha nem engedve a tisztátalanság egyetlen darabkájának sem, hogy foltot ejtsen rajta mentálisan vagy fizikailag, mielőtt teljesen beavatott Adeptussá nem válik."

A fenti leírás a szűkebb értelemben vett Rádzsa-Jóga megfelelő szintjeire utal, egy teljesebb kidolgozás kedvéért, amelyhez az embernek keresnie kell egy teljesen megvilágosult és megbízható Guru segítségét; nem könnyű ezt elérni még a legjobb időkben sem. Az olyan szövegek, mint Patanydzsali-Jóga-Szútrái szintén bizonyítani fogják a felbecsülhetetlen értékét az őszinte és megkülönböztető Szádhakának. A Meditációval foglalkozva Patanydzsali átnyújtotta nekünk a fő vezérvonalakat.

„A tárgyra (a meditáció tárgyára) irányított megszakítatlan folyam (az elméje), a meditáció (Dhjána). Ugyanez (a meditáció), amikor csak a meditáció tárgyának (elvonatkoztatott) lényege van jelen és nem önmaga tudatossága (az elméje) az a Szamádni. "

A Jógában minden siker ettől a „megszakítatlan folyamtól" függ, e tökéletes folyamatosságától a törekvésnek, ettől az állandóan

„felfelé lüktető" mozgástól, a valótlantól a Valóság felé. A sötétségtől a Fény felé; a haláltól a Halhatatlanság és Tökéletes Szabadság felé, a Szamádhi célja felé.

Néhány megfelelés a Hatha/Rádzsa-Jóga Rendszerben: MEDITÁCIÓ

. TÁBLÁZAT

Az itt meaadott Ászanák csak jelzők és a szerző saját, személyes választását képviselik.

A hetedik lecke

„Uram! Kinek Valós természete kifejeződik a megnyilvánult univerzumban, mint Isteni Tudatosság és Erő, távolítsd el örömmel ezt a külső fátylat úgy, hogy állandó emlékezésem és hűségem Teirántad hadd teljesedjék ki a Te Valós Természeted közvetlen érzékelésében a szívemen belül."

(Isávászja Upanisad Mantra 15)

SZAMÁDHI-JÓGA

Gheranda:

1. Végezetül a Szamádhi egy nagyobb Jóga; ez a jó szerencse (Karma) eredménye. Ez megszerzetté a Guru Jósága és kegyelme által válik, és az Őérte való nagyfokú rajongással.

2. A Szamádhinak ezt a ragyogó gyakorlatát gyorsan eléri az a Jógi, kinek van bizodalma a tanításban, s hite a Guruban és saját ÉN-jében és kinek elméje napról napra felébredettebb.

3. Válaszd külön a gondolkodási elvet (Manasz) a testtől, és egyesítsd azt a Paramátmannal. Ez úgy ismert, mint Extázis (Szamádhi) vagy Mukti, megszabadulás a tudat összes állapotától.

4. Én Brahman vagyok (az Abszolút) és semmi más; valóban ÉN vagyok Brahman és a bánat nem osztályrészem. Természetem a Tiszta Lét, Tudatosság és Üdvösség (Szaccsidánanda), örökkön szabad, az egyetlen igazi Lélek.

A „Guru jósága és kegyelme által" kifejezés a Beavatás misztériumaira és a Kundaliní felébresztésére utal, és ezt gyakran „exoterikus" módon hajtják végre, ami jelenti a mester közbenjárását kéz-érintésének segítségével, bizonyos előírt, - a különleges eseménynek megfelelő - mantrák használatával, egy pillantással vagy csak puszta óhajával. Ahogy ezt a Síva-Sútra írja:

„A Spirituális Tanító, aki beavatja tanítványát, teszi azt a tanítvány tudatának az ő sajátjával való egyesítésével, néki adván a Mátriká-Csakra közvetlen ismeretét, melyen át a „hang" ereje alászáll a megnyilvánult állapotba. "

Mondanunk sem kell, hogy az igazi Guru az ember Magasabb Énje. Az Átman, vagy „a hüvelykujj nagyságú Purusa", ahogy az Upanisadok gyakran leírják Őt, ki örökké a „szív üregében" lakozik. Mert ahogy a Csend Hangja olyannyira kifejezően és költőien írja;

„Az Egyetlen Mesterből áradó fény, az egyetlen élnem halványuló arany fényű Szellem, sugárzó fénynyalábját a tanítványra lövelli a kezdet-kezdetétől. Ennek sugarai átfúrják az anyag vastag,

setét fellegeit. Most itt, most amott, ezek a sugarakmegvilágítják azt, mint ahogy a napsugarak világítják a földet a dzsungel sűrűjénekvastaglombozatán át. De, Ó Tanítvány, ha az élő hús nem passzív, a fej nem hideg, a lélek nem oly szilárd és tiszta, mint a lángfényű gyémánt, a ragyogás nem fogja elérni a kamrát. Annak napfénye nem fogja melengetni a szívet, az Éteri magasságok misztikus hangjai sem fogják elérni a fület, légy bármennyire buzgó is a kezdeti szinten. "

A Szamádhi szintje meghaladja a tudat másik három szintjét, . melyek hagyományosan úgy ismertek, mint Dzságrat (éber), Szvapna (álom) és Szusupti (álom nélküli alvás). Ezért úgy hivatkoznak rá, mint Túrija (a negyedik). Ez a három szint egy misztikus módon összhangban van a korábban megvizsgált háromféle Dhjánával. (Szthúla, Dzsjotisz, Szúksma), amelyek a belső folyamatok tudatosságára utalnak, és a vibráló vagy a megnyilvánulás belső síkjaira, úgy mint, Éteri, Asztrál és Mentális. A Szamádhiban azonban a Jógi teljesen meghaladja a mentális síkot „a gondolkodási princípium (Manasz) elkülönül a testtől és szilárdan egyesül Parámatmannal." Ahogy a szöveg írja: A Szúksma-Dhjána sikere a Jógira ruházza az egyesülésnek és a megnyilvánult világ fölötti uralomnak egy bizonyos fokát. A következő lépésként a Szmádhi egyesíteni szándékozik őt ísvarával, a Teremtővel, az Isteni Bölcsesség Legfelsőbb megtestesítőjével, Brahmannal, Szaccsidánandával, a legigazabb Önvalójával; ki hogyan választja meg leírását. Lassanként, a Megtisztuláson (Tisztítás, Ászanák, Pránájáma), a harmónia létrehozásán az érzékszervek fölötti uralommal (Pratjáhára), a tökéletes belső harmónia elérésén (Kevalí) és állandó, megszakítatlan spirituális törekvésen (a Dhjána különböző szintjei), plusz a „Guru" kegyes közbenjárásán keresztül a Jóginak sikerül kivonnia magát az illúzió világaiból (melyek az ő végtelenül komplex „anatómiájának" birodalmai). Tudatosan mindig felfelé (befelé) nyúlva, végül megközelíti a legmélyebb misztériumot, létének igazi forrását, valódi igaz Önvalóját.

Két misztikus elem kalauzolja a Jógit ezeken a végső szinteken: Fény és Hang. Mert:

„Hogyha nem hallasz, nem láthatsz. Hogyha nem látsz, nem hallhatsz. "

A Szamádhi csúcsainak ezt a megmászását gyakran kísérik bizonyos összetéveszthetetlen jelek, melyeknek természete még, időnkét, össze is zavarhatja a még nem-megvilágosodott Szádhakát. G. S. Arundale szavaiban az ember felfedezi;

„Egy misztikus mennydörgés és villámlás, mely teljesen hasonlatos annak fizikai másához... És amennyire saját tapasztalataim bizonyítják, van egy bizonyos Jóga fajta, néhány magasabb hatásszint, mely úgy tűnik, rendelkezik egy félkozmikus mennydörgés és villámlás szabályozásával, úgyhogy a Szt. János által elnyert „Mennydörgés Fia" név mindenkit megillet, aki elért ilyen szinteket, régiókat. "

E két elem, a Fény és a Hang, befejeződő, végül is abban, amely hangtalan, és amely a Szamádhi legmagasabb szintje. Idézve a Jelenések Könyvéből:

„És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig. "

Az efféle Csendben ott az Igazság.

A Szamádhi négyféle: Dhjána, Náda, Raszánanda és LajaSziddhi, melyek megszerzése külön-külön a Sámbhaví-Mudrá, Khecsarí-Mudrá, Bhrámarí-Kumbhaka és Jóni-Mudrá által történik.

A Bhakti-Jóga-Szamádhi az ötödik és a Mano-Múrccshá-Kumbhaka által elért Rádzsa-Jóga-Szmádhi a hatodik.

1. Dhjána-Jóga Szamádhi

Hajtsd végre a Sámbhaví-Mudrát és érzékeld Átmant. A Bindun, - mint Brahmanon - meditálva rögzítsd elmédet azon a fénylő ponton.

Helyezd el az Átmant a Khaban (Éter) és a Khat Átmanban. Eképpen, látva a Khaval teli Átmant semmi sem fogja gátolni őt. Tökéletesen boldog, a Jógi belép a Szamádhiba.

A Bindu szó itt napkorongot, vagy ragyogó pontot jelent. A Dhjána-JógajSzamádhinak a Fény-elem, mint fenntartó-alapzat szolgál, az „ÉN"-tudat az Agyalapi/Toboz-mirigy komplexum közepén ragyog. A Sámbhaví-Mudrá biztosítja, hogy a tudatosság egy állandó, erőfeszítés nélküli folyamként a megfelelő helyre irányuljon. Ami közismerten a szemöldökök közötti tér, a fénylő Átman misztikus elmélyülésében. Az Ísa Upanisad szavaival;

„Az Igazság ajtaját egy arany korong fedi. Nyisd ki azt, Ó Tápláló! Mozdítsd el úgy, hogy én, aki régóta imádom az Igazságot, megpillanthassam azt. "

Az „ Ó Tápláló" kifejezés a Kundaliní-Saktira utal. És igénybe véve a Gítá inspiráló bölcsességét:

„Kizárva már a külső kapcsolódásokat és a szemöldökök között rögzített tekintettel, egyenlővé téve az orron belül mozgó kimenő és bemenő lélegzetet, végleg-örökre kontrollált érzékekkel, Elmével és Buddhival, kizárólag a megszabadulást hajszolva, a Bölcs, örökre elvetvén vágyait, félelmét és szenvedélyét, valóban megszabadult. "

2. NÁDA-JÓGA-SZAMÁDHI

9. A Khecsarí-Mudrá végrehajtásával, a nyelvet felfelé fordítva, a Szamádhit elérted. (Ezt elérvén) minden más gyakorlat fölösleges.

A Náda-Jóga-Szamádhinak szintén van, „fenntartó-alapzata", mely a Fény és a Hangelem. Ahogy az olvasó mostanra már tudja, ezt a szintet nem úgy éri el az ember, hogy lenyeli a nyelvét, míg az elér a szemöldökök közötti helyre, ahogy a Khecsarí szót általában értelmezik, és amely a Dzsada Szamádhi (Dzsada=hamis kő) fémjele; hanem az egyéni Lélek (Ha) és Síva (Tha) egyesülésével, ahol az „én" az ÉN-nel egyesült egy lángoló ölelésében; a lángoló ölelés a Golgotánál - a koponya helye - a Krisztusi Központ. Ezt NádaJógának hívják, mert ez egy morajló ölelés, tele „mennydörgéssel és villámlással,", tele Boldogsággal és mennyei hangokkal. Mert, monda a Nagy Törvény:

„A végből, hogy a Világ-Lélek ismerőjévé válj, elsőként az Én ismerője kell hogy légy. Hogy elérd annak az Énnek az ismeretét fel kell adnod az Ént a Nem-Énért, a Létet a Nem-Létért és annak utána nyugodhatsz szárnyai között a NAGY MADÁRNAK. Igen, édes a pihenés annak szárnyai között; amely megnem született, meg sem hal, mert ő az AUM örökkévaló korokon át. "

3. Raszánanda-Jóga-Szamádhi

Szívd be lassan a levegőt (végezd a Bhrámarí-Kumbhakát) és lélegezd ki még - és még - lassabban (mintha megállnál hallgatózni); egy zümmögő hang, mint a dongó méhe fog gerjedni.

Helyezd a Manaszt (tudat) ennek a belső zümmögésnek a centrumába. Ez Szamádhihoz és kimondatlan Boldogsághoz vezet; és a „Soham" (Ő, ÉN vagyok) megtapasztalása ébred.

A Raszánanda-Jóga-Szamádhinak egyetlen „Fenntartó-alapzata" a Hang elem (Anáhata-Sabda). Néhány örömteli hang, az édesség növekvő fokozataiban feltámad a Szív szeplőtlen Ürességéből (lásd a magyarázatot V. 82-nél). A belső zümmögés - az Élet visszhangzó Igéje - centrumában teljesen abszorbealodott tudattal a Jógi vár, reménye még derűs, vágy nélküli, mígnem a hangfolyam felfelé (befelé) viszi őt a Megszabadulás és kimondatlan Boldogság kapuihoz.

„Az, mely az AUM hang Ó Szatjakáma, az maga a magasabb és az alacsonyabb Brahman. Ezért egyedül ezzel a támasszal éri el valóban a bölcs ember az egyiket, vagy a másikat. "

Vagy, ahogy a Maitrí Upanisad teljesen leírja ezt:

„Valóban két Brahmanon kell meditálni, a hangon és a nemhangon. Egyedül a hang által tárulkozik fel a Nem-hang. Most itt a hang az AUM. Ezáltal/elfelé mozogva az emberfelemelkedik a nem-hangban. Így (mondják) ez az út, ez a halhatatlanság, ez a teljes egyesülés és csendesség is. És most, ahogy a pók mozog felfelé a fonál segítségével és szabad térhez jut, úgy bizonyosan, valóban, a meditáló az AUM szótaggal felfelé mozogva elnyeri a Szabadságot! A Hang (mint Brahman) más magyarázói másként gondolják. A füleket lezárva a hüvelykujjakkal az űr hangját a szíven belül hallják. Hétféle hasonlatot használnak erre a hangra: Mint a folyók, egy csengő, egy rézedény, egy kerék,

a békák brekegése, eső, mint amikor valaki egy csendes helyen beszél. Áthaladva e különféleképpen jellemzetteken (hangokon) eltűnnek (beolvadttá válnak) a Legfelsőbb-ben, a nemhangban, a meg nem nyilvánult Brahman-ban. Ott ők jellegzetesek és megkülönböztethetetlenek, mint különféle levek, melyek elérték a méz állapotát. Mert eképpen mondták ezt. „Két Brahmant kell ismerni, a Hang, Brahmant és ami a magasabb. Akik ismerik a Hang Brahmant eljutnak a magasabb Brahmanhoz. "

4. Laja-Sziddhi Jóga-Szamádhi

A Jóni-Mudrát elvégezve, képzeld el, hogy a Saktival egyesültél és így, élvezd a Paramátmannal (A Végső Valóság) való egyesülés Üdvösségét.

Az „Én Brahman vagyok" megvalósításával Üdvösséggel telivé válsz és el fogod érni az Advaita-Szamádhit (a második nélküli EGY-et).

Azt mondják, a Jóni-Mudrá sikere egyengeti az utat a tökéletes koncentrációhoz és az elemek (Tattvák) fölötti uralomhoz. A Saktival egyesülve a Jógi tudata a legmagasabbra törekszik. Technikailag szólva - a Mudrá Rendszer fogalmaival - ez a Laja-SziddhiJóga-Szamádhi a belső és finom folyamatokkal foglalkozik, melyek Múládhárától Visuddha-Csakráig zajlanak, és végül a Paramátmannal, vagyis a Végső Valósággal való egyesüléshez vezetnek. Ez a szűkebb értelemben vett Kundaliní Szférája, a Laja-Jóga szintje, és semmi köze a félrevezető szexuális gyakorlatokhoz, melyekbe a Tantrikus Jóga néhány iskolája és más félrevezetett egyének belemerülnek. Az, ki híján van a tisztaságnak és ezzel a Kundalinívei való babrálást választja, szó szerint a tűzzel játszik.

5. Bhakti-Jóga-Szamádhi

Képzeld el szíveden belül a te különleges Istenségedet az ő sajátságos formájában. Egy ilyen áhítatos meditáció gondoskodik számodra a legédesebb eksztázisról.

Boldogságos izgalomban, örömkönnyeket hullatva, az ember

elragadtatottá válik. Ez Szamádhihoz vezet és az elme békéssé és megvilágosulttá (Manonmaní) válik.

A Bhakti-Jóga támaszai (fenntartói) mind a Durva, mind a Finom elemek, melyeket könnyű felismerni benne, például, a Keresztény Hit Jógáját, az élet áhítatos oldalának hangsúlyozásával, ahol az Egyház a Guru, és Krisztus az Ista-devatá, és a Szívósakra kultivációja majdnem kizárólagos. Azt nem lehet mondani, hogy a Jóga magasabb megjelenései nincsenek jelen a Keresztény Miszticizmusban - ahogy azt a szellemi élet olyan mestereinek, mint Keresztelő Szent János és Avilai Szent Teréz munkásságának egy egyszerű vizsgálata tisztán jelzi is - ahogy ezt a következő részletek mutatják:

„A Mennyei Atya csak egyetlen szót jelentett ki: Ez az ő Fia. Ó ezt örökkön és egy Örök Csendben mondja. A lélek eme Csendjében vala az, amely meghallgattatott. "

És

„Ahogy írom ezt, fejemben a zajok oly erősek, hogy kezdek csodálkozni, mi zajlék benne. Ahogy mondám, kezdetben szinte lehetetlenné tették számomra, hogy engedelmeskedjem annak, ki rám parancsolt, hogy írjak. Fejem zúg, mintha túlcsorduló folyókkal lenne teli, és azután, mintha minden víz hirtelen lefelé kezdene száguldani; és mintha kicsi madarak serege fütyülne, nem a füleimben, hanem a fejem felsőbb részében, hol a lélek magasbbik része lakozik - úgy mondják.'"

Bárki, aki komolyan követi a Jóga ösvényét, rá fog ismerni a fenti színpompás leírásban bizonyos összetéveszthetetlen jelekre melyek szabályszerűen mutatkoznak meg legmagasabb elérhetőségünkben. Időnként az Igével való eggyéválás nagyon zavarbaejtő tapasztalatnak bizonyulhat, amint azt ennek a kitűnő megfigyelőnek, Szent Teréznek a szavai nyilvánvalóan bizonyítják. Egy ilyen leírás nagyon szorosan megfelel a Náda-Jóga-Szamádhi bizonyos szintjeinek. Ahogy ez normálisan a Bhakti-Jóga esetében is van, a tapasztalatnak el kellett jutnia e spanyol szenthez a Csitta-Váhá-Nádín keresztül, mely egy finom misztikus láncszem és amely összekapcsolja a szívet az aggyal.

6. RÁDZSA-JÓGA-SZAMÁDHI

16. Végrehajtva Manomúrccshá-Kumbhakát, egyesítsd gondolkodási princípiumodat (Manasz) az Önvalóval (Átman). Ezzel a Paramátmannal való egyesüléssel, a Jógi eléri a RádzsaJóga-Szamádhit.

Elérkeztünk most a Hatha-jóga természetes folyományához: A Rádzsa-Jóga-Szamádhihoz. Ez a Jógák Királya és a Királyi Ösvényt képviseli. Ugyan úgy, ahogyan a különféle energiáknak, melyek a személyiséget kezdik formálni (annak összes különböző finom megjelenéseivel), már régebben meg kellett tisztulnia, harmonikussá kellett válnia, át kellett változnia és újra elnyelődnie önnön ősi lényegében, a Pránájáma, Pratjáhára, Dhjána és a különböző Szamádhik, eszközeivel, most itt az idő, magának az Elmének a számára, hogy feloldódottá váljon az Önvalóban (Átman).

Ez az amiért a Jógit utasítják a Manomurcchá (Mentális) Kumbhaka elvégzésére (lásd még V. 83) mely a legmagasabb, a legfinomabb Kumbhaka minden igaz Pránájáma közül. Mert mi is a Pránájáma? „Szó szerint fordítva az élet-lehelet „halálát" jelenti. A Tántrikák szó szerint értik, mint az éltető tüdőlégzés szabályozásával összefüggőt, mivel az ősi Rádzsa-Jógik mentális vagy „AKARATLAGOS LÉGZÉS"-re utalóként értelmezték, mint egyetlen dolgot, mely a „HARMADIK SZEM" működéséhez vezet és az igazi Rádzsa-Jóga okkult erőinek megszerzéséhez."

Ebben a Szamádhiban elért siker felruházza a Jógit azzal ajoggal, hogy elkezdje a legmagasabb Jóga gyakorlását, amit Patanydzsali, Csitta-Vritti-Niródhah-ként írt le, mert csak:

„Az egyéni elme tevékenységének kontrollálásával és végleges elfojtásával érhető el az emberben lévő Átman, vagy egyéni Lélek ismerete."

Vagy a Teozófiai irodalom ama felbecsülhetetlen értékű adományának, a Csend Hangjának szavaiba öntve:

„Hallgattasd el a te gondolataidat és rögzítsd teljes figyelmedet a te Mesteredre, akit te még nem látsz, ám kit érezhetél Egyesítsd érzékeidet egyetlen érzékbe, mintha az ellennel szemben védekeznél. Ez egyedül azzal az érzékkel, mely agyad zugán

belül rejtezik, azon a meredek ösvényen, amely a te Mesteredhez vezet, tárulhat fel a te lelked homályos szemei előtt. "

Eltérően más Jógáktól, ennek a Rádzsa-Jóga-Szamádhinak maga az Elme az egyetlen fenntartó-támasza. Ez a legfinomabb az összes Jóga közül, és így nem hat a meglepetés erejével, hogy közel olyan gyakran értelmezik félre mint társát, Hatha-Jógát; mert valóban szélsőséges dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy találkozzanak egymással a legmisztikusabb utakon. A Rádzsa-Jóga küszöbén álló Jógi az, kinek a következő misztikus szavakat címezték:

„ Tenmagad és elméd, mint az egypetéjű ikrek, és a csillag, mely a te célodként ragyog fejed felett. "

Eképp szól az utalás a Titkos Hármasra, a Rádzsa-Jóga Misztikus Háromszögére. Ez a Félelmetes Csend és az elképzelhetetlen Pompa szférája; a tartós Boldogságé és a Megszabadulásé.

A SZAMÁDHI-JÓGA FENSÉGESSÉGE

Ó Csanda! Eképpen igazítottalak útba a Szamádhiról, mely a megszabaduláshoz vezet. A Rádzsa-Jóga-Szamádhi, az Unmaní, a Szahadzsávaszthá, ezek mind az Önvalóval (Átman) való egyesülést jelentik.

A Mindenütt Jelenvaló Visnu a vízben van; ott van a földben; ott van a hegy csúcsán; ott van a vulkáni tüzek és lángok közepében. Az egész univerzum telve van Visnuval.

Minden mi él és mozog, a föld és a lég lényei, fák, bokrok, indák, fű és más növények; óceánok és hegyláncok, tudjad ezek mind Brahman. Lásd őket mind Átmanban.

A testben lakozó Átman Csaitanja (Tiszta Öntudat); az EGY, második nélkül; az Örökkévaló, a Legfelsőbb. A testtől elkülönítve megismervén ezt, az ember legyőzi minden vágyát és szenvedélyét.

Eképpen a Szamádhi mentes mindenféle vágytól. Saját testéhez, fiához, feleségéhez, barátaihoz, vagy gazdagokhoz való kapcsolódás nélkül érje el a Jógi a Szamádhit.

22. Siva felfedett sok rejtett Igazságot (Tattvák), mint amilyen a

Laja-Amrita, stb. Ezekről már adtam neked egy rövid összegzést, amelyek a megszabaduláshoz vezetnek.

23. Ó, Csanda! Eképpen beszéltem néked a nagy Szamádhiról, elérésének nehézségéről. Annak ki ezt megvalósítja, nem kell újra-születnie.

Ugyanazon módon, ahogy a különböző Mudrákat a megfelelő sorrendjükbe kell helyezni, hogy felfedezhessük valódi jelentőségüket a Szamádhik szintén egy bizonyos természetes sorrendet követnek és nem lehet tetszés szerint bánni velük; a sorrend a következő kell legyen: (1) Bhakti-Jóga, (2) Raszánanda-Jóga, (3) Laja-SziddhiJóga, (4) Dhjána-Jóga, (5) Náda-Jóga és (6) Rádzsa Jóga; így képeznek egy megszakítatlan és tökéletesen integrált egészet; ez kezdődik tudatos Szeretetei és Áhítattal és végződik tudatfeletti Boldogsággal és Bölcsességgel. Az odafigyelő tanuló látni fogja, hogy majdnem tökéletes a megfelelés a különböző Szamádhik és a többi különféle Jóga elem között, ahogy leírtuk ebben a szövegben, mint pl. Mudrák, Pránájáma, Dhjána.

Helyes megértése esetén (a fályol részlegesen félre van vetve) ez a kis Jóga tanulmány egy Tiszta Jóga-Rendszer kialakításának tűnhet, ahol az egyes részek különleges pontossággal kapcsolódnak össze, egyik a másikával tökéletes unióban. „Az egyensúly Jógának neveztetik". Ilyen a Gheranda-Szamhitá Jógája, a rejtett igazságok tökéletesen harmonikus elegye az Úr Síva által kinyilvánítani szándékozott Önvaló misztériumainak.

Epilógus

Ennek az új Jóga könyvnek az egyedüli célja az, hogy megkíséreljen eloszlatni néhány félreértelmezést és hibát, melyek a Szent Tudomány bemutatásának mai gyakorlatában eluralkodtak. Tulajdonképpen azért, hogy visszahelyezze azt eredeti tisztaságába, amilyen mértékben csak lehetséges.

Nem az volt a szerző szándéka, hogy többet fedjen fel, mint ami körültekintő módon felfedhető. Ezért hiányoznak bizonyos kulcselemek a magyarázatból De eleget ad ahhoz, hogy a Jóga tiszta keresőjének egy ép és egészséges értelmezést nyújtson a tárgykörben.

Ugyanakkor, nincs az a tanítás, mely valaha is tökéletes pótléka lehetne a Jógának. És nincs az a Tanár, vagy Guru, aki valaha is igazi és tökéletes pótléka lehetne annak a Belső Gurunak, aki csendesen és türelemmel kivárja azt a boldog pillanatot, mikor a tanítvány készen áll a Fény meglátására. Ez az Egyetlen Mesterből (MaháGuru) áradó fény, a szellem el nem halványuló aranyfénye, amely a kezdetektől fogva ragyog az igaz tanítványban.

Tattvamasi

Szanszkrit Szavak Jegyzéke

Ádhára

Talapzat, támasz.

Ádi

Első és legmagasabb.

Ádinátha

A világ ura.

Adísvara

Legfőbb Isten (Úr), az első Teremtő, Siva.

Agni-Tattva

Tűz-elem (mint kozmikus alkotóelem).

Ahamkára

„Én" csináló képesség, tiszta ego, én-érzet.

Adzsapá-mantra

Ez a szavak nélküli mantra, minden élet tudattalan folytonos imája. Minden élő teremtmény légzése dupla hangot produkál. A belégzés úgy hangzik, mint „Szo'ham" (Szah-Ő-Az Egyetemes Önvaló/Világ-Lélek" Aham-En vagyok) és a kilégzés, mely úgy hangzik mint „Hamszah" (Aham- Én vagyok Szah-O-Egyetemes Önvaló).

Adzsnyá Csakra

Spirituálisparancs-centrum, mely a két szemöldök között helyezkedik el. Úgy is utalnak rá, mint „Harmadik Szem".

Ákása

Tér/űr/éter. Az öt misztikus elem legfinomabbika, a szubtilitás fokozatainak legelsője.

Anáhata-Csakra

A szív térségének finom centruma (szív-csakra).

Anáhata-Sabda

Örökkévaló hangfolyam a Jógi megtisztult szívének „éneke" az (Isteni) kegyelem érintése.

Ananda

Végtelen boldogság, üdvösség.

Ánanta

Végtelen, örökké való, önnön farkát lenyelő kígyóval szimbolizálva.

Apána

Az éltető lélegzet-fajták egyike, az alacsonyabb hasi régiókat szabályozza belélegzett levegő.

Ap-Tattva

A „Víz" mint kozmikus elem.

Ászana

Testtartás (pozitúra).

Atísúnja

A „középső űr(-esség)", a megtisztított Visuddha (torok) Csakra hatás-szférája.

Átman

Felső lélek, Szent Lélek, Brahman, Önvaló.

AUM

A Szent Szó, az ige, mely a húsvér embert (meg)teremtette, a megnyilvánult Végső Valóság Hindu szimbóluma.

Bandha

Béklyó, zár a test bizonyos szerveit, vagy részeit összekapcsoló testtartás.

Bhakti

Imádat, hűség, istentisztelet. Bhúták : Az öt elem, mint az érzékek izgatói.

Bhútákása

Elemi tér anyagi és asztrális birodalmak.

Bidzsa

Mag, csíra.

Bindu

Pont, csepp.

Brahmá

A Teremtő, a Hindu Istenháromság, (Brahmá, Visnu, Siva) első istensége.

Brahman

A Legfelső Lény az Univerzum Lelke, Isten.

Brahmarandra

Csúcs (legfelső) Csakra, szubtilis nyílás a fejtetőn, amely képessé teszi az adeptust, hogy biztosítsa megszabadulását az anyagi világ kötődéseitől.

Buddhi

Intuíció, magasabb értelem, spirituális megkülönböztetés, felhőtlenül tiszta vízió a hetedik Tattva.

Csakra

Kerék, kör, idegfonat szubtilis szerv az ember láthatatlan anatómiájában (lásd 1. tábla), centrum, mely úgy szolgál, mint a kommunikáció és az erők kölcsönhatásának eszköze az ember különböző tudathordozói között.

Csakra-Bheda

A csakrákat átszúró.

Cséla

Tanítvány.

Csidákása

Spirituális tér (birodalom).

Csit

Tudat, az Abszolút.

Csitta

Az elme, az összes különféle képességeivel egyetemben (mint kiválasztás, elvetés, elemzés, figyelem, egoizmus stb.).

Csitta kása

Mentális tér (birodalom).

Csitta-Váhá-Nádi

Szubtilis láncszem az ember szubtilis anatómiájában a szív és az agy között.

Csitta-Vritti-Nirodhah

Az elme változásainak lecsendesedése mint a tó vize, mely hirtelen mélységesen nyugodttá vált.

Déva

Isten.

Dháraná

Koncentráció, teljes figyelem, egy-hegyűség Patanydzsali jógájának hatodik szintje.

Dhjána

Meditáció folyamatos koncentráció, erőfeszítés nélküliség mint az olaj megszakítatlan folyása. (Patanydzsali) jógájának hetedik szintje.

Gájatrí

Jól ismert hindu Mantra. Jelentése: „Mi az Isteni Fényen meditálunk, annak a Spirituális Tudatnak a kimondhatatlan Dicsőségén, amely fokozza a spirituális érzékelésünk erejét." :

Gheranda

Híres bölcs, a Gheranda-Szamhitá szerzője :

Gunák

A Prakriti (természet) minőségei, melyek három félék: Radzsasz : (mozgékonyság, aktivitás, hogy egy hasonlattal éljünk, ez olyan, mint az elektron).

Támasz

(tehetetlenség, sötétség a neutronhoz hasonlítható).

Szattva

(egyensúly, kiegyensúlyozás, harmónia, ritmus a protonhoz hasonlítható).

Guru

Tanár, spirituális vezető :

Ha

Első szótagja a Hatha szónak. Jelentése többek között „Nap" a Sakti, vagyis az Isteni Erő szimbóluma.

Haipsza

A hattyú, a spirituális belátás szimbóluma.

Hamszah

Én vagyok Ő, az Egyetemes Önvaló ez alkotja az AdzsapáMantra egyik felét.

Hatha

Erő, energikusság, szigorú erőfeszítéssel, valamint teljes és erőltetés mentes egyesülése a Ha(nap)-nak és a Tha(hold)-nak.

Idá

Az egyik Nádi, vagy finom-energia csatorna, melyet a „Hold"energiát szállító Csandra-Nádinak is hívnak.

Ista-Devatá

Választott istenség.

Ísvara

A Legfelső Lény, Isten.

Dzságrat

A tudatosság közönséges állapota, (éber állapot) a létezés valamely helyén.

Dzsapa

Ismétlődő ima.

Dzsivátman

Az egyéni lélek.

Dzsnyána (Dnyána)

Isteni Bölcsesség.

Kaivalja

Függetlenség, elszigetelés, az Önvalóra-ráébredés, tökéletes szabadság, totális felsőbbrendű-tudatosság.

Karma

Cselekedet és visszahatása.

Kevala

Abszolút, teljes, tökéletes, tiszta.

Kevala-Kumbhaka

A Légzés tökéletes lecsendesülése, általában mint „lélegzetvisszatartást" értelmezik.

Khecsarí

Mozogni az égben (a térben).

Krija

Gyakorlat.

Kundaliní-Sakti

Alkotó jellegű ős-energia, - mely, azt mondják, - mint egy kígyó össze tekeredve, szunnyad az ember szubtilis anatómiájának legmélyebb zugaiban. Azt mondják, hogy a legalsóbb csakraban tartózkodik (Múládhára), mely az individuális manifesztació gyökere és talapzata, a Kígyó-Tűz. Néhány szak-szerző a harmadik Csakrába helyezi ezt.

Laja

Feloldódás, lecsendesedés, teljes mentális felszívódás egy magasabb tudatállapotban.

Laja-Jóga

Egyesülés az Istennel, az intenzív és tiszta áhítat eszköze által extatikus elragadtatás, a Szent Igével (Náda) való közösség.

Mahákása

A legszubtilisebb Tér.

Mahásúnja

A „Nagy Üresség" a megtisztított Adzsnyá-csakra hatásköre.

Manasz

Az „alacsonyabb" elme az ő alapvető funkcióival, mint: összehasonlítás, elvetés, elfogadás, elemzés stb.

Manipúra-Csakra

A napfonatnak vagy hasi „agy"-nak megfelelő szubtilis centrum.

Mantra

Szent szó, vagy ima varázsige.

Mátriká-Csakra

„Spirituális" hangok kombinációja, melyek a belső érzékelés központi és közös mechanizmusán keresztül működnek az ilyen mechanizmusba való belépés, csak egy megvalósult egyén számára lehetséges.

Mája

Illúzió

Mudrá

Pecsét egy lepecsételő/lezáró testtartás titok a tantrikus jóga. veleje.

Mukti

Megszabadulás, tökéletes Ön-megvalósítás, az Önvaló felismerése.

Múládhára-Csakra

Szubtilis centrum, mely megfelel a Farokcsonti régiónak (Gyökér csakra).

Náda

Belső misztikus hang nincs kezdete és nincs vége szubtilis, örök, végtelen, visszhangzó vibráció, amit a Laja-Jóga magasabb szintjein tapasztal a Jógi egybeolvadt „Hang", minden rezgés anyaméhe.

Nádi

Az emberi testben található szubtilis energia csatorna megszámlálhatatlanul sok Nádi létezik, de ezek közül három bír különleges fontossággal a Jógi számára. Az „Idá" (bal orrlyuk) Pingalá : (jobb orrlyuk) és a Szusumna (a gerincoszlop belseje).

Niródha

Visszatartás, kontroll, gátlás lecsendesítés.

Nirvána

Szamádhi Kaivalja.

OM

Ugyan az, mint AUM a Szent Szó, az Élet Igéje, az Ige, melynek kiejtésére nincs emberi, ajak és nincs halandó elme mely eléggé tiszta lenne. A Védák esszenciája, mely a Legfelső Igazságot, a Legvégső Valóságot képviseli.

Paramátman

Legfelső Lélek.

Patanydzsali

Jóga-Szútra, A Klasszikus Rádzsa-Jóga „szövegkönyve", melyet a Jóga magasabb aspektusainak nagyszámú gyakorlója használ.

Pinygalá

Az egyik Nádi, vagy másnéven a szubtilis energia csatornája, hívják még Szúrja-Nádinak, a „Nap"-energia szállítójának is.

Prakriti

Természet anyag ellentéte vagy inkább alkotórésze a szellemnek, amely a három alapminőség vagy Gunák (Radzsasz, Támasz, Szattva) eszközei által nyilvánul meg.

Pralaja

A lappangás kozmikus állapota, feloldódás, az univerzum „mély ájulása".

Prána

Lélegzet, életerő, élet, szél, szubtilis pszichikai energia egyetemes, mindent-átfogó energia a kilélegzett levegő.

Pranava

Egy másik szó az OM-ra vagy AUM-ra.

Pránájáma

Ritmikus légzés (Prána) kontroll a légzés szubtilis „kiterjesztése" befelé és kifelé. Ez titok.

Pratjáhára

Az elme visszavonása az érzékszervektől és az érzékelés tárgyairól.

Prithiví

Az öt elem egyike, utalnak rá, mint „Föld"-re.

Púra ka

Belélegzés.

Puránák

A hindu szentiratok klasszikus művei.

Purusa

Az egyéni lélek.

Rádzsa-Jóga

A királyi út a Jógában. Patanydzsali nyolc fokozatú Jógája. Egyesülés a Legfelső Lénnyel az elme teljes kontrollja és a belső természet uralása által. A Spirituális Elme megújulása és „születése".

Radzsasz

A három Guna, vagy Prákriti (természet) alakjainak egyike, jelentése: cselekvés, mozgékonyság, nyugtalanság.

Recsaka

Kilégzés.

Sabda

Misztikus hang, (Szó).

Szádhaka

Spirituális jelölt

Szádhana

Spirituális szak, ön-nevelés, spirituális gyakorlat. Szahaszrára-Csakra : Az ezer-szirmú lótusz a fejtetőn.

Sakti

Egyik szemlélet szerint, két alapelem van az univerzumban Siva (tudat) és Sakti (energia vagy erő). A Sakti az Erő teljessége, : legyen az lappangó vagy megnyilvánult.

Szamádhi

A teljes felszívódás, feloldódás állapota, amikor a megfigyelő (gondolkodó, megismerő, MEDITÁLÓ) és a megfigyelés tárgya (dolog, gondolat, a MEDITÁCIÓ TÁRGYA) Egy. Egyé vált.

Szamána

Az élet-levegők egyike az emésztés erejét segíti.

Sámbhavi

Sambhuhoz vagy Sivához tartozó.

Szamszára

Születések és halálok körforgása.

Sásztrák

Bizonyos Hindu szentiratok.

Szaccsidánanda

Létezés-Tudat-Üdvösség az Önvaló, (felsőbbrendű ÉN) megvalósításának koronája az ember igazi belső természete.

Szattva

A három Guna, vagy Prákriti (természet) egyike, mely a harmóniát, a ritmust szimbolizálja.

Sziddha

Tökéletessé vált emberi lény, megvalósult, „felébredett" egyén.

Sziddhi

Tökéletesség, erő, megszerzett tudás.

Síva

A Hindu Isten-háromság egyike a Megsemmisítő a jógik legfőbb pártfogója.

Szoham

„Ő Én vagyok", az Adzsapá-Mantra egyik része.

Szthúla

Durva, anyagi.

Szúksma

Szubtilis.

Súnja

Az Üresség a megtisztított Anahata-Csakra hatásköre.

Szusumna

Az Önvalóra-ráébredés misztikus mechanizmusa a gerincoszlop belső részének megfelelő szubtilis főcsatorna ez képezi a megszabadulás ösvényét - a titkos ösvényt a Kundaliní-Sakti, vagy spirituális ősenergia gyalogösvénye.

Szusupti

Álom nélküli állapot.

Szvádhisthána-Csakra

A keresztcsonttáji idegfonatnak megfelelő szubtilis centrum.

Szvapna

Álmodó állapot.

Tamasz

Sötétség, tudatlanság a három Guna vagy a Prakriti (természet) minőségeinek egyike.

Tattva

Primordiális, ős-elv/ok legelső/fő-szubsztancia.

Tattva-Dzsnyána

Az alapvető Ősoknak, az Igazságnak az ismerete (megtapasztalása) minden tudás ismerete.

Tattvamaszi

„Az TE vagy", a legfelső/végső ráébredés arra, hogy az ember spirituális lény, az Isten, aki az emberben lakozik, valójában ez az ember igazi természete. Az egyetlen út, hogy ezt az egyszerű igazságot felfedezzük a Felsőbbrendű Én (Önvaló) intenzív megvalósításának eszköze.

Tedzsasz

Ragyogás, tűz az öt elem egyike, amely a fényhez tartozik.

Tha

A Hatha szó második szótagja. Jelentése többek között: „Hold".

Trátaka

Rögzített, merev (rezzenéstelen) tekintet titkos Jógagyakorlat az elme megszilárdítására.

Udána

Az élet-levegők egyike, megfelel a torok-régiónak, és a táplálék és a levegőfelvételét, bevitelét szabályozza.

Vászaná

A legdicsőítettebb Bölcs igaz Dzsnyanin (Bölcs Ember) a Védikus tanítás legkiválóbb formáinak előadója.

Váju

Az öt elem egyike, név szerint a „levegő".

Védánta

A Védák utóbbi része, a megszabadulásról és a megvilágosodásról szóló hindu spirituális üzenet koronája.

Visnu

A megtartó a Hindu Isten-Háromság második istensége. Visuddha-Csakra : Szubtilis centrum, mely megfelel a gége-idegfonatnak (torok csakra).

Vritti

Módosulás, átalakulás.

Vjána

Az élet-levegők egyike az egész testet betölti.