Irányítószám/Pécs/Névadói/Zsolnay Vilmos

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zsolnay Vilmos.jpg

Zsolnay Vilmos

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.) keramikusművész, nagyiparos, a pécsi Zsolnay porcelángyár felfejlesztője.
Zsolnay Miklós és Ballay Terézia fia.[2] A Zsolnay (Zsolnai, Zolnai) család szombathelyi eredetű, Zsolnay Vilmos nagyapja, Zsolnay József szabómester költözött Pécsre, ahol 1796-ban feleségül vette Edelmayer Katalint, Feyerabend Ágoston - ugyancsak szabó[3] - fiatal özvegyét.
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését.
Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épület-külsőkön használható kőcserepeket.
Nem sokkal 72. születésnapja előtt hunyt el, s a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájába temették.
Searchtool right.svg Bővebben: w:Zsolnay Vilmos