Irányítószám/Pécs/Névadói/Tildy Zoltán

Tildy Zoltán

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18. – Budapest, 1961. augusztus 3.) református lelkész, politikus, magyar miniszterelnök, majd köztársasági elnök.

Az 1935-ös választásokon csalással ütötték el a mandátumától, ami ellen sikeres petíciót nyújtott be. A megismételt voksoláson aztán 1936-ban országgyűlési képviselővé választották.

1939-ben megszavazta a második zsidótörvényt, azonban ezért később nem vonták felelősségre.[2] Az 1939-es választásokon ismét sikerült mandátumot szereznie, így egészen Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) országgyűlési képviselő volt, majd Zoltán fia segítségével illegalitásba vonult és csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz.

1945. november 15-étől 1946. február 1-jéig miniszterelnök volt. 1946. február 1-jén szűnt meg a királyság mint államforma, mivel a Nemzetgyűlés az 1946. évi I. törvény elfogadásával Magyarországot köztársasággá nyilvánította. A II. köztársaság első államfője köztársasági elnökként Tildy Zoltán lett.

1956. október 27. és november 12. között a második és harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszter volt. A forradalom bukása után, 1958-ban hat év börtönre ítélték. 1959 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult, ettől kezdve teljes visszavonultságban élt 1961. augusztus 3-án bekövetkezett haláláig.

1989. július 6-án – halála után 28 évvel – rehabilitálták. A Legfelsőbb Bíróság – akárcsak az 1956-os forradalom mártírjai esetében – kimondta, hogy az ítélet törvénysértő volt, ezért azt hatályon kívül helyezte.

Bővebben: w:Tildy Zoltán (politikus)