Irányítószám/Pécs/Névadói/Szilágyi Dezső

Szilágyi Dezső

Síremléke a Kerepesi úti temetőben

Szilágyi Dezső utca

Szilágyi Dezső (Nagyvárad, 1840. április 1. – Budapest, 1901. július 30.) magyar jogász, politikus, igazságügy-miniszter, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Törvények sorát terjesztette be azon koncepció jegyében, mely szerint először a szervezeti kereteket kell modernizálni, majd ezt követően lehet reformálni az eljárási jogot. A királyi ítélőtáblák és a királyi ügyészségek reformjával (1890. XXV. tc.), valamint a bírói és ügyészi szervezet módosításával (1891. XVII. tc.) megteremtette az eljárási jog reformjának alapjait. A sommás eljárásról szóló törvénnyel (1893. XVIII. tc.) pedig már a polgári eljárási jog korszerűsítésének útjára lépett. Szilágyi a jogegységet és jogbiztonságot kívánta előmozdítani az örökösödési eljárást szabályozó 1894. XVI. tc-kel, amely kizárólag a járásbíróságok hatáskörébe utalta az eljárást, és biztosította a telekkönyvi bejegyzések szinkronját a jogi állapot változásaival. Az igazságszolgáltatás további korszerűsítése utóda – 1892 nyarától 1895 elejéig államtitkára – Erdély Sándor idején Szilágyi nyomdokain haladva folytatódott.

Az első Wekerle-kormány igazságügyminisztereként Szilágyi nyújtotta be 1893 végén a házassági jogról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat indoklásában a reform szükségessége melletti legfőbb érvként hozta fel „hogy a vallásfelekezetek szerint párhuzamosan érvényben levő különféle házassági jogok és még inkább a vegyes házasságok tekintetében fennálló kettős jog és kettős bíráskodás a házasság intézményének szilárdságát megrendítették, ellentétes jogállapotokat létesítettek és a visszaélések egész sorozatára vezettek.”

A továbbiakban érzékletesen szemléltette az áttérésekkel elérhető visszaéléseket, az illetékességi szabályok ellentétességéből fakadó ellentmondásokat, az egymásnak gyakorta ellentmondó ítéletek végrehajthatatlanságát. A jogi állapot tarthatatlansága és a házasság erkölcsi hitelének ebből fakadó megrendülése mellett felhívta a figyelmet az európai joggyakorlatra is.

Politikai szempontból is szükségesnek tartotta a változtatást, egyrészt az állam és az egyház viszonyának rendezése végett, másrészt az állam egységének érdekében.

A reform jellegét tekintve a kötelező polgári házasság formáját ajánlotta, mivel ez egységes anyagi jogot biztosít, megfelel a paritás elvének, nem sérti a lelkiismereti szabadságot, és hiteles anyakönyvi adatszolgáltatást tesz lehetővé. A házassági jogról szóló törvény az 1894. évi XXXI. tc-ként került be a magyar törvénytárba.

Jelentős közéleti szerepet vállalt egyházi téren is.

• 1876-tól a Duna melléki Református Egyházkerület világi főjegyzője.
• 1885-től a felső-baranyai egyházmegye gondnoka.
• 1898-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka.
• 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Bővebben: w:Szilágyi Dezső (politikus, 1840–1901)