Irányítószám/Pécs/Névadói/Steinmetz Miklós

Steinmetz Miklós

Steinmetz Miklós, Nyikolaj Sztyepanovics Steinmetz, Steinmetz kapitány (Pécs, 1913. október 4. – Pestszentlőrinc, 1944. december 29.) a szovjet hadsereg századosa, hadi-követ.

a második világháborúban önkéntes tisztként szolgált a szovjet hadseregben, Malinovszkij 2. ukrán frontjához osztották be. 1944 decemberében került Gyömrőre a 317. lövészhadosztály politikai tisztjeként.

1944. december 29-én Malinovszkij marsall üzenetét vitte a német parancsnokságra. Halálának pontos körülményei tisztázatlanok, a történész kutatók (Gosztonyi Péter, Ungváry Krisztián[2]) több, egymásnak erősen ellentmondó verziót publikáltak.

Magyar kapcsolatainak köszönhetően nem jeltelen tömegsírba helyezték, hanem először Ecseren, később Gyömrőn, harmadik alkalommal 1946-ban a vecsési útelágazásnál a Mikus Sándor alkotta szobor alá helyezték „örök” nyugalomra. Az emlékművet az 1956-os forradalom idején felrobbantották. A forradalom után Mikus Sándor újraalkotta, de már csak egy egyalakos változat készült, a 1989-es rendszerváltást követően ismét eltávolították a szobrot, és Steinmetz földi maradványait a temetkezési intézetbe vitték.

A negyedszeri temetéshez hozzájárult a szovjet követség, és az antropológiai vizsgálat során arra is fény derült, hogy a csontvázon elsődleges sérülés nem volt található. Így megállapították, hogy a kapitány halálát sem löveg-, sem pedig géppuskatűz, hanem a légnyomás okozhatta.

Bővebben: w:Steinmetz Miklós