Ugrás a tartalomhoz

Irányítószám/Pécs/Névadói/Lovász Pál

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Nem találtam szabad képet a Lovász Pál témájú laphoz.
Kép felküldése

Lovász Pál

Lovász Pál (Bácsföldvár, 1896. május 28. – Pécs, 1975. november 16.) költő.
Lovász Pál 1896. május 28-án született Bácsföldváron. 1923-ban szerzett jogi doktorátust a szegedi tudományegyetemen. 1922-1928 között a Népjóléti Minisztérium tisztviselője volt Budapesten, 1928-tól 1951-ig pedig Pécsen az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) igazgatója volt.
1941-től 1942-ig a Sorsunk társszerkesztője, 1931-től 1944-ig pedig a Janus Pannonius Társaság alapító tagja, titkára, majd főtitkára volt. Segítette a Sorsunk című folyóirat kiadását és a Pécsen élő Várkonyi Nándor, Csorba Győző és Weöres Sándor művészi kibontakozását is.
Költő is volt, kit egyik korai kötete kapcsán Kosztolányi Dezső "finom, rezzenékeny léleknek" -ként jellemzett.
A Mecseki rapszódia negyvenhat versből álló versciklus, mely jórészt a forradalom pécsi eseményeire utal, de országos, sőt egyetemes összefüggésekkel a hátterükben. Az első vers (Vörös avaron) őszi hangulatkép, az utolsó (Kétség) a reménytelenség és a titkos remény vívódása:

"… Öt torony fölött hallgat a Mecsek, / sötét az erdő, kétség kerüli: / elárult föld elárult fáinak / lesz tavasza, lesznek még rügyei?"

E két hangulat között felvonulnak a tüntetők, feldübörögnek az orosz tankok, diákok és munkások hullanak véresen a földre, a szabadságharcosok a hegyekben bujkálnak, "Budapest már vérpadra vitetett", Magyaróváron géppuskák sortüze arat a daloló felvonulók között, suhancok támadnak benzines palackokkal a harckocsik ellen, végül a lángok, a füst meg a kétségbeesés éjszakába borítja az egész országot.
Bővebben: w: és w: