Irányítószám/Pécs/Névadói/Károlyi Mihály

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Károlyi Mihály

Károlyi Mihály

Gróf nagykárolyi Károlyi Mihály Ádám György Miklós (Budapest, 1875. március 4. – Vence, Franciaország, 1955. március 19.) politikus, miniszterelnök, az első magyar köztársasági elnök, emigráns baloldali, a második világháború után rövid ideig követ. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök unokatestvére konzervatív arisztokratából vált radikális demokratává és ellenzéki politikusként a Monarchiában fennálló rendszer kérlelhetetlen kritikusává, majd az őszirózsás forradalom és az első magyar polgári demokrácia vezetőjévé. A második világháború után több évtizedes emigrációból hazatérve rövid ideig párizsi követ volt, de 1949-ben Rajk László letartóztatásának hatására ismét emigrációba vonult. Bírálói „vörös grófként” szokták emlegetni. A Horthy-korszak idején Franciaországban, majd 1949-től haláláig szintén francia emigrációban élt.
Politikai tevékenységének megítélése végletesen ellentmondásos, bár abban általános az egyetértés, hogy gyenge kezű, kudarcos vezető volt. Ezen túl azonban a Horthy-korszakban benne találták meg Trianon egyik fő okozóját, hazaárulóként ítélték el, míg a másik oldalon azt az államférfit tisztelték benne, aki felismerte, hogy a Monarchia vezetőinek bűnös háborús politikája Magyarországot az első világháborús katasztrófába sodorja, és a maga módján megpróbált tenni ez ellen. Megítélésének ezek az ellentmondásai a 21. század elején is tovább élnek a magyar belpolitika különböző oldalai között.
Féltestvére, gróf nagykárolyi Károlyi József (1884–1934), Fejér vármegye főispánja, országgyűlési képviselő, az egyik kiemelkedő legitimista politikus a Horthy Korszakban; 1918-ban a forradalom kitörésekor Károlyi József gróf lemondott állásáról és a legagresszívebb ellenfele lett Károlyi Mihály kormányának.


Bővebben: w:Károlyi Mihály