Irányítószám/Pécs/Névadói/Irinyi János

Irinyi János

Irinyi Irinyi János (Albis, 1817. május 18. – Vértes, 1895. december 17.) magyar vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója, Irinyi József magyar hírlapíró, műfordító, országgyűlési képviselő bátyja.

1836-ban, még a vörös foszfor felfedezése előtt. Meissner Pál ólom-peroxid és kén keverékét próbálta lángra gyújtani dörzsöléssel sikertelenül. "Ha kén helyett foszfort vett volna, az már régen égne..."- írta le Irinyi visszaemlékezésében akkori gondolatait. Találmányát eladta egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a kapott összegből külföldre ment tanulmányútra, s ebből fedezte későbbi berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.

Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak. Tökéletesen elsajátította az A. L. Lavoisier szellemében fejlődő új kémiát.

Az 1848–49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt.

A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.Mint erősen magyar érzésű nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre.

1895. december 17-én hunyt el Vértesen.

Bővebben: w:Irinyi János