Garay János (Szekszárd, 1812. október 10. – Pest, 1853. november 5.) magyar költő, író, újságíró.
A költészet iránti vonzalma, már fiatalon megmutatkozott, még pécsi tartózkodása alatt. Sokat olvasott, s legelőször Rajnis magyar Virgilje hatott rá, hexametereket írt és iskolai latin feladatait magyarul is elkészítette. Később főleg Virág Benedek ódáinak befolyása alá került, s inkább a líra felé hajlott. Pécsett kezdett megismerkedni a német irodalommal és költészettel, mely korai lírai költészetére nagy hatással volt.
Garay Jánosról szinte minden magyar nagyvárosban elneveztek már utcát, de Pécsett legalább értelme is van, hisz a híres magyar költő-író 1823 és 1828 között Pécsett járt általános iskolába, méghozzá a Nagy Lajos Gimnáziumba, ráadásul itt kezdődött a költészet iránti szerelme is.
1845. július 1-jétől az egyetemi könyvtárnál nyert díjnoki állást, ahol 1846-ban is dolgozott. 1847-ben a magyar irodalomterjesztő társulat jegyzője lett. 1848-ban báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter a magyar királyi egyetemhez a magyar nyelv és irodalom tanárának nevezte ki.
1850, nyarán betegesége miatt két hónapot töltött az egri fürdőben, de betegsége nem javult: a vaksággal fenyegető szembajához köszvényes bántalmak is járultak, amelyek megtámadták agyát. Sok szenvedésének vetett véget az 1853-ban bekövetkezett halála.
Lásd még: w:Garay János (költő)
