Fülep Lajos (Budapest, 1885. január 23. – Budapest, 1970. október 7.)
Kossuth-díjas magyar művészettörténész, művészetfilozófus, református lelkész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1913-ban rövid időre Rómába költözött, majd 1914-ben hazatért. 1916-ban beiratkozott a református Teológiai Akadémiára, ahol 1918-ban szerzett lelkészi képesítést.
1930-as években a pécsi egyetem tanára volt, művészetfilozófiát, esztétikát és olasz irodalmat tanított. Itt kezdődött el barátsága Weöres Sándorral. 1930-ban Baumgarten-díjban részesült. 1934-ben Gulyás Pállal és Németh Lászlóval közösen elindította a Válasz című lapot, de felfogásbeli különbségek miatt korán kivált a laptól.
Itt kezdődött el barátsága Weöres Sándorral is, mely hivatalosan is pécsivé avatta, ezért meg is érdemli kertvárosi utcáját.
1946-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem olasz tanszékének egyetemi tanárává, majd egy évre rá visszaköltözött Budapestre, ahol az Eötvös Collegium egyik oktatója is lett. 1948-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Bár a hivatalos kommunista kultúrpolitikához nem idomult, kora és Lukács Györggyel való barátsága védettséget nyújtott neki. Ekkor elsősorban oktatási és tudományszervezési 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet tanszékének vezetőjévé nevezték ki, mely tisztségét tíz éven át viselt. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Nemcsak Pécsett, de Pécsváradon is utcát neveztek el róla.
Bővebben: [[w:Fülep Lajos]]