Irányítószám/Pécs/Névadói/Blaha Lujza

Blaha Lujza

Blaha Lujza (született Reindl Ludovika) (Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1926. január 18.) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”.

Első férjével, a 37 éves Blaha János cseh származású karmesterrel 16 évesen esküdött 1866 februárjában, Szabadkán. Tőle kapta zenei képzését. A korrepetitor szép és tehetséges tanítványa kedvéért még magyarul is megtanult. 41 évesen, tüdőbajban meghalt férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte.

Második férje Soldos Sándor (szül. Pusztatenk, 1852. május 6.), Heves megyei földbirtokos volt, akivel 1875. szeptember 20-án kelt egybe a Budapest-belvárosi Főplébánia-templomban. Esküvői tanúik Podmaniczky Frigyes, Baldácsy Antal, Péchy Manó és Szigligeti Ede voltak.

Harmadik házasságát báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal kötötte, 1881. február 26-án Budapesten, a Kálvin téri református templomban.

Gyermekei: Blaha Sándor (1874–1948) belügyminisztériumi államtitkár és Blaha Sári (Soldos Sári, 1876–1956) színésznő.

1866-ban Szabó József Debrecenbe szerződtette, 100 ezüstforintos fizetéssel. Bécsi vendégjátéka ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carltheater szerződtetni szerette volna, ám Blaháné visszautasította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ő magyar színésznő akar maradni.

1870. február 4-én a Nemzeti Színház is vendégszerepelni hívta. A következő év tavaszán Nagyváradon ünnepelték, majd május 7-én először játszott a Nemzeti Színházban, a Tündérlak Magyarhonban c. népszínű Marcsa szerepében.

1875. augusztus 28-án Egerben vendégszerepelt, ahol három napra rá runyai Soldos Sándor (megh. 1924. október 6.) tenki földbirtokos megkérte a kezét — szeptember 20-án férjhez ment — 1879-ben elváltak.

Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit éppen az ő visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról.

73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta.

Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát.

Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig.

1926. január 18-án, élete 76. évében hunyt el a színész „Nagyasszony”, tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben helyezték.

Bővebben: w:Blaha Lujza