Irányítószám/Pécs/Névadói/Balassa Bálint

Balassa Bálint utca

Az utca a Budai vám feletti első utca, a 6-os úttal párhuzamosan található.

Balassa Bálint Gróf gyarmati és kékkői Balassa vagy Balassi Bálint (Kékkő, 1626 – Zólyom, 1684. január) császári és királyi tanácsos, Hont vármegye főispánja és a korponai őrség főparancsnoka, a 17. századi barokk nemesi költészet alakja.

Balassa András és Bakos Mária fiaként született. Amikor apja másodszor is megnősült, Balassa kegyetlen mostohája elől Nagyszombatba menekült a jezsuita atyákhoz, akik a katolikus vallásban nevelték, és tudományos oktatásban részesítették. Később a Bécsi Egyetemre ment, ahol a bölcselet doktora lett.

1649-ben apja halálával elfoglalta birtokait. 1651-ben aranysarkantyús vitéz és császári és királyi kamarás, 1659-ben királyi tanácsos és seregparancsnok lett.

1664-ben a török ellen harcolt, és szeptember 27-én Hont vármegye főispánjává nevezték ki, december 19-én pedig grófi rangot kapott.

1665. szeptember 13-án kékkői, 1667-ben korponai főkapitány lett.

1677. február 15-én a királyi tábla bírájává nevezték ki. Állásáról 1680 első napjaiban lemondott.

1684. január elején halt meg.

Művei

• Oratio pro S. Ladislao rege Hungariae, 1665 körül jelent meg.
• Kéziratos műve: Tractatus brevis de locumtenentia regali et legali Hungariae, 1672, w:Szelepcsényi György esztergomi érseknek ajánlva, 18. századi másolatban megvan az w:Országos Széchényi Könyvtárban.

• Költeményei: szerelmi dalok, egy allegorikus játék fiatalkori viszontagságairól, valamint egy erőteljes, káromkodó költemény, az Átok.

• Utódja, Balassa Antal báró fedezte fel három költeményét 1663–69-ből, és közölte a Hazánk 1858 pesti, történelmi folyóiratban.

Bővebben: [[Balassa Bálint]]