Irányítószám/Pécs/Névadói/Bajcsy-Zsilinszky Endre

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Bajcsy-Zsilinszky Endre 1930 körül

Bajcsy-Zsilinszky Endre

Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán (Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) magyar politikus, újságíró, kivégzett nemzeti ellenálló.
Édesapja dr. Zsilinszky Endre (1852–1919), vegyészmérnök, békéscsabai főgimnáziumi tanár, édesanyja, a nemesi származású bajcsi és gecelfalvi Bajcsy Mária (1862–1942) volt. Endre 1883-ban – szülővárosában – feleségül vette Vilim János ügyvéd mostohalányát, Bajcsy Máriát, aki a családdal rokonságban állt. A házasságból négy gyermek született: az 1886. június 6-án világra jött elsőszülött fiúgyermek Endre Kálmán után még Gábor, Margit és Erzsébet. A Zsilinszky név először 1720-ban, a békéscsabai evangélikus anyakönyvben szerepel földművelőkként. Ifjabb Bajcsy-Zsilinszky Endre dédapja, idősebb Zsilinszky Mihály jómódú parasztember volt, akit bíróvá választottak Békéscsabán a 19. században. Bajcsy-Zsilinszky Endre nagybátyja, Zsilinszky Mihály (1838–1925) belső titkos tanácsos, államtitkár, tanár, történész volt, akinek a neje, greifenbergi Reök Ilona (1846–?), Munkácsy Mihály unokatestvére.
1944. november 9-én elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága (MNFFB), amely a német megszállással és nyilas hatalommal szembeni ellenállókat és demokratikus pártokat tömörítette. Az elnökség elvállalására a Bizottságot létrehozó Magyar Fronttól kapta a felkérést.
A Bizottság legfőbb feladatának a fegyveres felkelés megszervezését és a szovjet csapatokkal együttműködve az ország, és elsősorban a főváros felszabadítását tartotta. Árulás következtében a nyilasok november 22-én az MNFFB vezérkarának gyűlésén rajtaütöttek és a résztvevőket letartóztatták. Bajcsy-Zsilinszkyt, aki nem volt jelen, ugyanebben az időben külön tartóztatták le 1944. november 23-án reggel a VIII. ker. Romanelli (ma ismét) Illés u. 25.-ben, dr. Szabó Zoltánnál, ahol feleségével bujkált.
Dr. Radó Endre csendőrszázados egy teherautónyi csendőrosztag kíséretében megszállta a házat és behatolt a lakásba. Bajcsy még ágyban volt, a párnája alatt tartott fegyvert használni sem tudta, mert arról is tudomása volt dr. Radónak. A verése már ott a lakásban megkezdődött, majd valamennyiüket a Margit körúti katonai fogházba hurcolták, ahol brutálisan megkínozták (ütlegelés, verés, villanyozás). Gyorsított tárgyalást tartottak, amelynek fő tárgyalási napja 1944. december 5-én volt. Dr. Radó a tárgyalás előtt Bajcsy feleségének tanúk előtt kijelentette, hogy „ha Zsilinszky ezzel az üggyel megússza a halált, akkor a bíróság tagjai fognak lógni”. Bajcsy társait még ott a fogházban kivégezték, míg őt a sopronkőhidai fegyházba szállították 1944. december 11-én, ahol december 24-én felakasztották. A háború után, 1945. május 27-én ünnepélyesen eltemették Tarpa nagyközségben.