Hajdu Sándor:Virág az út porában
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő: 35. oldal
Virág az út porában
Milyen goromba, durva kéz volt,
- Akár leány vagy férfi tette -
Ki itt e hervadt rózsabimbót
Az útra dobta, porba, szennybe.
Siető lábak léptek rajta
Keresztül vígan, mit se bánva,
S nem volt, ki onnan ölbe kapja,
Ki könnyet ejtve megsajnálja.
Pedig előttem mennyi ember
Haladt ma itt el: ifjak, lányok,
Papok és mások – büszke fejjel,
De érte senki meg nem állott.
Nekem kellett, óh, erre jönnöm,
Harcos regősnek, vándor búsnak,
Hogy itt a porban, szennyes földön
Fekvő halottnak üdvöt hozzak.
Megálltam, s bár a durva élet
Nem bírt még soha könnyre engem,
A porban fekvő, hervadt, tépett
Virágot mégis megkönnyeztem.
Felvettem lágyan, s míg e versbe
Takartam testét, tépett szirmát,
Útmentén álló hárs tövébe.
Megástam búsan csöppnyi sírját.