Hajdu Sándor:Tavaszi tájon

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő: 77. oldal

Hajdu Sándor


Tavaszi tájon


Néhány szál kedves hóvirágra
Függesztem lelkem jólesőn,
Ma kaptam éppen ifjú leányka
Kezéből künn a dombtetőn.
Pohárba tettem a kis szobámba.
Könyvek közül az asztalon
Dalolva árad szent varázsa
Köröttem széjjel, lángolón.
Tavasz van, látod, zengi lágyan
Szívemhez szóló énekét,
Tavasz van újra, napsugárban
Ragyog már künn a lanyha lég.
Dalol az élet, száll a táncos
Szellőcske s vígan így zenél:
Tavasz van újra, fényvirágos,
Elszállt a hó, a szürke tél!
Tavasz van újra! Zengi így
Szívem is vissza már e dalt,
S szeretnék vígan, táncra kelve
Dalolni könnyűt és vígat.
Dalolni szépet hóvirágról
S arról, ki nékem adta azt:
A szőke fürtű kisleányról,
Kinek nyomába fény fakad.
Pengetném is már könnyű dalba
Ringatva zengő kedvemet,
De bárhogy űz is, lám a tarka
Vidámság: ajkam megreked.
Ügyetlen lettem már a lenge
Dalokra, súlyos, képtelen,
S szégyellem kissé könnyű versbe
Dalolni kedvem, énekem.
Harcos regöshöz könnyű nóta
Nem illik, érzem, nem való,
Más dalra küldtek, hősi sorsra,
Nem könnyűt zengni, illanót.
Szívem bár minden csöppnyi bájtól
Vidáman felzeng, feldobog,
De szőke lányról, hóvirágról
Dalolni én már nem tudok …..

. Feltehető, hogy idősebb korában írta

* * *


* * *