Hajdu Sándor:Téli történet

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 26. oldal

Hajdu Sándor


Téli történet

A jégsimára dermedt utcán
Egy bús lovacska – terhet húzva –
Nagyot esett s lábát csúnyán
Az út kövétől összezúzta.

Gazdája, mint egy ember-sátán
Ugrott le mellé, káromkodva,
Majd nagy dühében ott a hátán
Fekvő lovacskát hasba rúgta.

Kíváncsi szemmel néhány ember
Állott meg és e ritka látvány
Felett bámulva: egyszer-egyszer
Nagyot röhögtek, kajla-bambán.

A véres állat meg csak csendbe
Feküdt a földön s némán tűrte,
Hogy rossz gazdája elfeledve
Ember-mivoltát, rúgja, üsse.

Két nagy szemével meddőn nézett
Körül: a csúnya ember-állat
Nem érzett semmi, semmi szégyent –
Csak én haraptam össze számat.

Minden rúgás, mely őt találta,
Sebet tépett fel, vérest bennem,
És mások bűnét, ott az árva
Lovacska mellett, úgy szégyelltem.

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *
* * *

rs