Hajdu Sándor:Szeretőt majd útitársnak

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 32. oldal

Hajdu Sándor


Szeretőt majd útitársnak

Hogyha egyszer fejem alja
Nem lesz annyi gonddal rakva!
Kalapomra rózsaszálat,
Szeretőnek útitársnak,
Bányászkertből tépek.

Itt nyílnak a legszerényebb
Rózsaszálak, bányászszívnek
Valók éppen, senki másnak –
Alig várom, hogy megálljak
Náluk fütyörészve.

Lehet, hogy az úri parkok
Rózsafái szebben hajtók,
De a kicsiny bányászkertek
Virágai kedvesebbek
Minden más virágnál.

Kerülhet is utam közbe
Gazdagabb kert s dúsabb színbe
Hivalkodó rózsalányok,
Érettük én meg nem állok:
Tovább megyek csendbe.

Bányászifjú kalapjához
Egyszerűbb kert szende, bájos
Rózsaszála illik már csak –
Szeretőt majd útitársnak
Bányászkertből tépek.

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *
* * *