Hajdu Sándor:Szeretőt majd útitársnak
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő 32. oldal
Szeretőt majd útitársnak
Hogyha egyszer fejem alja
Nem lesz annyi gonddal rakva!
Kalapomra rózsaszálat,
Szeretőnek útitársnak,
Bányászkertből tépek.
Itt nyílnak a legszerényebb
Rózsaszálak, bányászszívnek
Valók éppen, senki másnak –
Alig várom, hogy megálljak
Náluk fütyörészve.
Lehet, hogy az úri parkok
Rózsafái szebben hajtók,
De a kicsiny bányászkertek
Virágai kedvesebbek
Minden más virágnál.
Kerülhet is utam közbe
Gazdagabb kert s dúsabb színbe
Hivalkodó rózsalányok,
Érettük én meg nem állok:
Tovább megyek csendbe.
Bányászifjú kalapjához
Egyszerűbb kert szende, bájos
Rózsaszála illik már csak –
Szeretőt majd útitársnak
Bányászkertből tépek.
* * *