Hajdu Sándor:Nem érzi nála jobban senki

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Feltehetőleg 1946. után írta

Hajdu Sándor


Nem érzi nála jobban senki


Nem lát a bányász semmi újat
Abban, hogy véres küzdelem
Dühöng a földön, sorsok hullanak
Vihar-feldúlta éjeken.
Megszokta ő már rég a harcot
A bánya mélyén messze lenn –
Hiszen az Élet napfény-arcot
Nem láttat vele sohasem.
A vész harangja jajt sikoltott
Ha itt fenn csend is, béke volt –
A tárna ott lenn mindig omlott
S a tűz, a víz is ölt, rabolt.
A bányászfalvak harcos népe
Gyakorta gyászol, sír, temet,
Nem tudja soha, mi a Béke,
Napfény az árnyas táj felett.
Nyugodt álomra nem hajthatja
Soha a bányász úgy fejét,
Hogy alvás közt is meg ne hallja:
Dobog-e még, a föld szívét.
Csupa szorongás, gond az éje,
S nem sokkal más a napja sem –
Ezért oly drága itt a béke,
Vágyódnak érte szüntelen.
Nem érzi nála jobban senki,
A bányásznál, hogy mit jelent:
Sikoltó jajra felriadni
S rohanni árnyas éjjelen.
Sorsán keresztül érzi mélyen
A feldúlt tájak bánatát:
Halott leányt a rizsföld-szélen
S kunyhó előtt a nagyapát.
Gondoktól terhes tájak népe,
A bányász tudja csak talán:
Mit ér, ha nincs, az áldott Béke,
E tájon tudják igazán.

Esztergom-Kertváros . 1946. után

* * *


* * *