Ugrás a tartalomhoz

Hajdu Sándor:Magyar ifjúság

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő: 86. oldal

Hajdu Sándor


Magyar ifjúság


Hazánk egét, ha terhes árnyra
Felhőzte véres fájdalom,
Vesztett reményű éjszakánkba
Te égtél hittel, lángolón.
Viharvert sorsunk éjjelébe
Te zengted el a hit dalát –
Új eszmék bátor hirdetője
Te voltál mindig Ifjúság!
Hiába szálltak élet-fánkat
Cibáló harcok, zord idők,
Kiállva bátran: nagy csodákat
Műveltél, földet rengetőt.
S rólad dalolta el a költő
A hősök legszebb eposzát –
Tiéd a múlt s az eljövendő,
Örökké harcos Ifjúság!
Sokszor hullattad ifjú véred
Reánk viharzó vad csatán,
De, óh, a harcok, vad veszélyek
Ezután jönnek csak talán.
Köröttünk bőszült harcra törve
Lángokban áll a nagy világ,
S hogy méltó légy a szebb jövőre,
Fel kell készülnöd Ifjúság!
A múlt példáin nőve nagyra,
Tanulj és ápold szellemed,
Hogy bátor szívvel minden harcba
Megállhasd egykor majd helyed
A hősi élet napja fényes
Csodákkal zengje lelked át –
Neked a hősök szent nevéhez
Hűnek kell lenned, Ifjúság!
Akárhol állj, a sorsod egyre:
Kemény harcokra küldetett,
Hogy ifjú hittel, énekelve
Hazádnak áldozd életed.
Petőfi lelke gyújtsa lángra
Veled a búsak templomát -
Előre hát, a szent csatákra,
Mindent legyőző Ifjúság!

.

* * *
Feltehetőleg idősebb korában írta


* * *
Hajdu Sándor - Kövecs Imre:Magyar ifjúság