Hajdu Sándor:Kalitka és rabmadár
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő: 7. oldal
Kalitka és rabmadár
Testem már rozzant, rossz kalitka,
Amelyben lelkem rab-madár,
S virágos rétre, zöld csalitra
Vágyódva gubbaszt s egyre vár.
Hiába gyújtok zengve néki
Remény-magocskát, hit-szemet:
Hozzá se nyúl, csak búsan nézi,
Becsapni őt már nem lehet.
Nagyon megunta ő a rabság
Egyhangú csendjét, gyér magot –
Úgy félek, jaj, hogy vesztett álmát
Siratva egyszer felzokog.
S nem bánva semmit: büszke szárnyát
Kitárja nagyra, ver vadul –
És testem majd az éjek árnyán
Ezer felé a porba hull.
* * *