Hajdu Sándor:Esti hangulat

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 16-17. oldal

Hajdu Sándor


Esti hangulat

A völgy felől még felmorajlik
Az élet hangja: utcalárma,
De itt fenn még a dombi házba
Elült a zaj és béke nyugszik.
A mécses lángja enyhén égve
Világot hint a kis családra,
Amely most éppen estebédre
Készülget ott benn, s hál’adásra.
A családfő már kézbe vette
Az imakönyvet s máris kezdve, -
Amíg a többi hallgat mélyen, -
Felbúgó hangján zengve, szépen
A Szent Családról két kis verset
Olvas fel nékik, énekelget.

Aztán leülve sorba vesznek
A rózsásszélű ékes tálból,
Amelyben – érzem illatáról –
Leves főtt gyenge bárányfejjel.
„Kérek még”, szólt a két kisgyermek,
S az anyjuk tölt, mert így nőnek fel –
Gondolja – nagyra, munkát bírni,
Az apjuk mellé szántni-vetni.

S amíg az apjuk elbeszélget
Legény fiával, ő meg rendet
Csinál, majd lágyan ölbe kapva
A két kisebbet elringatja….

Kívülről néztem mindezt végig,
S habár az úttól fáradt voltam:
Jó estét szólva mégse tudtam
Belépni én e békés körbe.
A völgyi vándor lelke vérzik,
S idegen vágytól messze űzve:
Nem hozhat mást, csak gondot, árnyat
Ott bent a békés kis családnak.

Lelkembe zárva jól e képet,
Kezem a zárról visszavettem –
Hisz bűn lehetne, súlyos vétek,
Közéjük lépni gonddal telten.
Béke reátok – szóltam halkan,
S botomra dőlve, fáradt testtel,
Hogy még az eb se vakkantson fel,
Az esti árnyba elballagtam.

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *
* * *