Hajdu Sándor:Egy paraszt lakodalmon

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

E verset feltehetőleg idős korában írta

Hajdu Sándor


Egy paraszt lakodalmon

Dózsa-képű vén magyarok
Mulatnak egy lakodalmon;
Kajla bajszuk zsíros vége
Beleér a hegy levébe,
    Dal borong az ajkon.

Nagy étvággyal isznak, esznek,
Tömik a húst önmagukba;
Ha a német vagy a talján
Ennyit enne lakodalmán,
    Bele is pusztulna.

Lekopasztott csonthalommal
Tele már az asztal alja;
Két vármegye sok kutyája,
Ha most ide eltalálna,
    Vele mind jóllakna.

Folyik a bor bő folyamban,
Színe sötét, mint a kármin –
Így mulattak réges-régen,
Nagy Attila idejében,
    Hunok lakomáin.

Mulatnak a vén magyarok,
Víg-borúsan, kurucmódra;
S most az egyik, hogy a nótát
Abbahagyták, bütykös ujját
    Az ég felé nyomja.

Elcsitul a hangos lárma,
Figyelem ül minden arcra:
Lesi a szót – mint a varjak
Szántás után a hullt magvat –
    Véne, fiatalja.

Megszólal az öreg végre,
Nagy tempóval, lassan kezdi:
Elsárgul a vetés, sógor,
Kis patak lett a folyóból
    S csak nem akar esni.

Esztergom-Kertváros, 1960-70..

* * *