Hajdu Sándor:Böske

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 20. oldal

Hajdu Sándor


Böske

Oly szép volt, mint a napba néző
Barackfa hamvas, kis virága.
Két kézzel szórta Isten rája
Mindazt, mi kedves, kincset érő.

Üdécske lényén jó a széppel
Fonódott egybe, ülte nászát,
És mégis, jaj, e szűzi lánykát
Egy bús lovag jegyezte már el.


Rózsás kis keble zengő mélyén
Úgy ült a végzet súlyos árnya,
Mint a sekrestye vak homálya
Oltár mögött a templom végén.

Fogatlan rém, a népi átok:
Tüdőbaj rágta titkon testét,
S mikor, jaj, egyszer észrevették,
Ő már a sírbolt szélén állott.

S elment, mint mások, hozzá annyi
Hasonló lányka, édes gyermek,
Akik még nékünk sok szép percet
És napfényt tudtak volna adni.

Elnéztem őt, ki így is szép volt,
Halottfehéren, némán fekve,
Mint késő ősszel, novemberbe
A dértől csípett zsenge bimbó.

Halovány arcán lágyan ömlő
Mosolygás ült ki, megbocsátó,
S lelkemben mélyen sírva vádló
Miért? szállt zúgva, bánatfelhő…..

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *