Hajdu Sándor:Bányász voltam

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő: 46. oldal

Hajdu Sándor


Bányász voltam

Ahogy a herceg ősi rangját,
Oly büszkén, szóval hirdetem
Én is, hogy egykor lenn a tárnák
Poklában nyűttem életem.

Feszült karokkal drágakőre
Vadásztam – bányász voltam én,
S az volt családom minden őse,
Csákányos harcos, vad legény.

Családfám múltját közbevágva
Nem jelzi címer, pajzs, se kép,
De hogyha volna: karbidlámpa
S csákány lenne rajt az ék.

Többet jelent ez minden fényes
Címernél – nem csak cifraság:
Erő van benne, munka, véres
Robot és könnyes éjszakák.

Nem is tagadtam, mindig fennen
Hirdettem bányász voltomat,
S büszkén vallom, ha egyszer Isten
Meg is segíti sorsomat.

Mert annak lenni s lenn a mélyben
Harcokra menni: hős dolog,
Az ember élte száz veszélyen
S örök szerencse közt forog.

Esztergom-Kertváros, 1940-42..

* * *