Hajdu Sándor:A munkásleány

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 28. oldal

Hajdu Sándor


A munkásleány

Mások még mélyen alszanak,
Amikor ő, a bús virág,
Hajnaltájt fürgén elhald
A városszéli táj fölött,
Ahol a gyár már várja őt..

Itt szórja szét a félsötét
Műhelyben, zúgó gép között,
Örömre termett életét;
S míg teste fárad, dolgozik,
A lelke csendben álmodik.

Jövendő sorsát festi meg
Naponta százszor, munka közt.
S ilyenkor lelkén feldereng
A fényvirágú tiszta Nap,
Mint éji tőn a virradat.

Nem kincsre, rangra gondol ő
És nem vár titkon kis királyt;
Jó lesz, ha munkás ifjú jő,
Aki bár nyers, de kincs helyett
Szívét kínálja – s gyermeket.

Így szállnak álomszárnyakon
Tova az évek, s észre sem
Veszi: a szörnyű gond-malom,
Hogy őrli lassan őszre át
Ifjú szívének májusát.

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *