Hajdu Sándor:A koldus

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő 14. oldal

Hajdu Sándor


A koldus

Barázdás képpel, tépett rongyba
Vén koldus állt az utcasarkon
Kezét a messzi űrbe nyújtva
Könyörgést mormolt gyönge hangon.

Életdús férfi ment el arra,
Koldus előtt a népes úton,
S a szépen kérő koldushangra
Bosszúsan állt meg, nyegle-módon.

Zsebébe nyúlt és néhány ócska
Fillért dobott a puszta földre,
Amely mint kő a koporsóra,
Úgy hullt le sírón, szétpörögve.

Öreg anyó, ki vézna tagját
Mankón cipelve arra vitte,
Megállt s a széthullt néhány krajcárt
Kezével onnan felsöpörte.

Nem volt ez neki könnyű éppen,
Hisz rég volt ő már ifjú lányka,
De boldogság ült két szemében,
Ahogy e munkát megcsinálta.

S a rongyos koldus mellé lépve
Kifulladt hangon halkan így szólt:
Fogadja, testvér, itt a pénze,
Tizenkét fillér, több már nem volt.

Esztergom-Kertváros . 1942

* * *