Hajdu Sándor:A koldus
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő 14. oldal
A koldus
Barázdás képpel, tépett rongyba
Vén koldus állt az utcasarkon
Kezét a messzi űrbe nyújtva
Könyörgést mormolt gyönge hangon.
Életdús férfi ment el arra,
Koldus előtt a népes úton,
S a szépen kérő koldushangra
Bosszúsan állt meg, nyegle-módon.
Zsebébe nyúlt és néhány ócska
Fillért dobott a puszta földre,
Amely mint kő a koporsóra,
Úgy hullt le sírón, szétpörögve.
Öreg anyó, ki vézna tagját
Mankón cipelve arra vitte,
Megállt s a széthullt néhány krajcárt
Kezével onnan felsöpörte.
Nem volt ez neki könnyű éppen,
Hisz rég volt ő már ifjú lányka,
De boldogság ült két szemében,
Ahogy e munkát megcsinálta.
S a rongyos koldus mellé lépve
Kifulladt hangon halkan így szólt:
Fogadja, testvér, itt a pénze,
Tizenkét fillér, több már nem volt.